Háziverseny

Néha még szoktak mászni a fiúk, ezért megpróbáltunk egy "ikres" videót csinálni erről a korszakról. Íme:

Lola rajzol

Sokfélét szokott Lola rajzolni, főleg saját ötlet alapján - itt a családunkat rajzolta le. Kár, hogy a videó elejéről lemaradt, hogy a legelső, legjobban sikerült arcot (copfos apát) is ő rajzolta. Érdemes feltekerni a hangot, mert Lola pontosan elmagyarázza miket rajzol. A háttérben Márkó - immár javuló - hurutos krákogása az aláfestés.

Meglepi

Engem ugyan nem filmezett le senki, de valami hasonló pofát vághattam a nődokinál márciusban:

Betűző Méh

"Spelling Bee", azaz betűző verseny, mely abból áll, hogy a kisdiáknak bemondanak egy angol szót, és azt el kell betűznie. Ez magyarul játszva nem lenne se különösebben nehéz, se érdekes feladat, de az angol nyelvben a kiejtésből a leírásra következtetni igencsak bajos. Továbbá az angolban sokkal több szó van, mint a magyarban, amin tavaly első hallásra kicsit meglepődtünk, de nagyon sok idegen szót befogadtak az angol nyelvbe, melyek kiválóan alkalmasak a versenyzők kínzására.

Kis segítséget is kérhet a diák, például egy teljes mondatot a kapott szóval, vagy egy értelmező kézikönyvi meghatározást, vagy esetleg a szó többféle elterjedt kiejtését hallgathatja meg. Amerikában hagyományosan nagy népszerűségnek örvendenek a spelling bee-k, melyeken bármelyik általános iskolából be lehet jutni a washingtoni országos döntőbe, amit az ESPN és az ABC élő HD-adásban közvetít. A döntőben olyan - úgymond angol - szavakat kaptak, mint machtpolitik, plaidoyer, byssinosis, skeuomorph, kurta. Egy hiba, és kiestél. Ízelítő az elődöntő tévéközvetítéséből - a videón másodikként látható versenyző lett a végső győztes.

Júniusi összefoglaló

Remélem, már minden kedves olvasónk tűkön ül, hogy mikor jelenik meg új bejegyzés. Nos, kicsit sűrűre sikeredett a június, és mivel már lassan vége is, csak egy összegzés következik a történésekről.

A csendes ithacai hétköznapokat egy helyi gyilkosság híre borzolta fel. Hogy mit lehet tudni? A lényeg, hogy egy 24 éves férfit gyanúsítanak azzal, hogy megölt egy nőt. Konkrétabban a feleségét. A gyanúsított és az áldozat is a Cornellen tanult/dolgozott, a fiú azon a tanszéken, ahol Gyuszkó... Az ilyesféle sztorikat kedvelőknek Gyuszkó cikkeket is kigyűjtött, így a horrorisztikus részletek erre keresendők: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11.

Ami pedig minket illet ebben a hónapban: Gyuszkó villámlátogatott otthon, cipekedett a költözésünk miatt, napokig ügyesen nyomta kettesben Lolával, továbbá elkezdett oktatni az egyetemen. Olgi néha kicsit lesántult, katonás menetrend alapján szülőket és hugit idegenvezetett szerte New York államban, új vízeséses parkot fedezett fel a környéken, és többször szülinapozott, abban a reményben, hogy összesen úgyis csak egyet érnek. Lola meg hihetetlen jellem- és karakterfejlődésen esik át éppen. Mostanában nagyon látványos és egyértelmű, hogy egyre összetettebbek a kis fejében a gondolatok. Ezt nem ezen videó alapján mondom, mert ez nyilvánvalóan másról szól.

Április

Április elseje itt is a bolondok, viccelődés napja, az azonban nekünk sokkal fontosabb, hogy Lola másfél éves lett. Ez alkalomból szövegelés helyett - úgyis csak mindenféle okosságról és ügyességről írnék - két friss videót csatolok nektek.

Bár Lola kedvenc olvasmánya mostanában egy Avon-katalógus, egyhuzamban 15 percig is lapozgatja, az én könyvemből is "olvas" néha kicsit:



A következőn pedig dobol, valamint zenére tapsol, táncol:



Nektek melyik tetszik?

St. Patrick's Parade

Megint nagy nap, ezúttal Szent Patrikot ünnepelték, az írek védőszentjét, aki a legenda szerint kiűzte a kígyókat Írországból. Úgy tűnik, az az igazi amerikai, aki ősei közt fel tud mutatni néhány ír alapító atyát. Nyilván Obama is ír származású, mint ahogy a dal is bizonyítja. De ezen a napon mintha mindenki kicsit ír lenne.


Ithacától száz kilométerre van Syracuse, ahol próbálják őrizni a maguk ír múltját. Hát ebből mára a fejjel lefelé álló közlekedési lámpa, és a Szent Patrik Napi Felvonulás maradt, ahol a környék apraja-nagyja, profik, amatőrök, cégek, civil szervezetek mutatják be magukat a kordon mögött álló nézőknek. Tűzoltók, iskolás tánccsoportok, kerületi seriffek, rendőrök, skótdudások, templomi gyülekezet, veterán katonatisztek, kadétok, helyi villanyszerelő vállalkozók, bohócdoktorok, kutyamenhely, idős néni élő malaccal, zöldre festett palotapincsi, rockegyüttes. Összesen több mint száz csoport. Magukkal hozták a csillogósra pucolt régi tűzoltóautót, és az újat is, meg a páncélkocsit. Magukra öltötték az idétlen jelmezeket, vagy a vasalt egyenruhákat. A lényeg, hogy minden zöld legyen - az írek kedvenc színe. Kissrác szalutált a tűzoltóknak. A közönség éljenzett, a rendőröknek is, bár ez csak nekünk volt kicsit szokatlan. Vannak fotóink, és ez a szerkesztett videó:



Olyan hosszú volt a felvonulás, hogy nem bírtuk végignézni... három óra után el kellett mennünk körhintázni.

Körhinta

Ha Syracuse-ban jártok, akkor látogassatok el a helyi plázába. Syracuse 150 ezres város, ugyanakkor a pláza hasonló méretű, mint a WestEnd. Valami ilyesmit vár az ember Amerikától, ugye?

Van benne rakás bolt, de az izgi az, hogy van a másodikon egy 100 éves körhinta! Igen, olyan csicsás. 1909-ben építették, 30 tonna. A rajta található 42 lovat természetesen kézzel készítette egy mesterember, akinek az összesért ezer dollár volt a fizetsége. A körhinta különféle vidámparkokban lakott az USA-ban, mígnem 1985-ben megvette a plázaépítő banda -szóval cégcsoport- 400ezer dollárért. Ezután évekig restauráltatták, az sem kerülhetett sokkal kevesebbe, majd köré építettek egy plázát, aminek a körhinta nevet adták.

Eddig oké, ami még jobb, hogy utazni is lehet a körhintán. Mentünk is egy kört, azaz sokat, ki elégszik meg ma egy körrel? A három sorban elhelyezkedő lovak közül a belső sorban találhatóak 45 kilósak, a középső sorban lévők 68, a külső sor lovai pedig 100 kilót nyomnak. Nekünk persze a legnagyobb, leggyorsabb lovakon volt a helyünk, ki a csuda venne észre minket a fotókon/videón, ha legbelül ülnénk? :)

Íme, Törőcsik és Soós helyett a főszerepben Lola és én, az operatőr pedig Gyuszkó:

Dragon Day

A Cornell Töke után egy másik Cornelles diákcsínyről írok, a Dragon Day-ről (a Sárkány Napjáról), mely egy több mint 100 éves hagyomány a Cornellen. Idén épp péntek tizenharmadikán történt, általánosságban szólva pedig a tavaszi szünet előtti péntekre szervezik.

1901-ben Willard Straight, egy végzős építészhallgató kitalálta, legyen egy ünnepnapja az építészhallgatóknak, és építettek egy Sárkányt, amivel felvonultak a kampuszon. Megjegyzés: róla van elnevezve a Willard Straight Hall, a kampusz közepén található diákklub, menzával, könyvtárral, bálteremmel. Nem a Sárkány miatt, hanem mert az ő pénzéből épült. Straight felnőttként sikeres üzletember volt a J.P. Morgannél, és híres diplomata a pekingi USA nagykövetségen. Tanulságos, hogy egy ilyen rosszcsont diák milyen elismert emberré nőtte ki magát.

Straight fiatalkori diákcsínye a mai napon többet jelent minden szakmai sikerénél. Többszáz hallgató farsangi jelmezbe öltözött, és a Sárkányt végigkísérték portyázása alatt a kampuszon. Ezalatt a Sárkány "megküzd" a műszakisok Főnixével, a műszakis diákok ugyanis megirigyelve a Sárkányt, megteremtették a maguk hagyományát. A műszakis Főnix sajnos nyomában sincs a Sárkány hatalmas méreteinek. A felvonulás végén a Sárkányt rituálisan elégetik a kampusz központi tisztásán.

A felvonulás alatt be kellett mennem egy szemináriumra, úgyhogy kicsit hiányosak a feljegyzéseim. Egy biztos, idén New York Állam egy új rendelete alapján nem engedték elégetni a Sárkányt. Diákcsíny ide vagy oda, az állami és egyetemi rendőrség, tűzoltóság, környezetvédelmisek, és további biztonságiak jelenléte mellett nem merte senki áthágni a törvényt, így a Sárkány a lángok helyett rendhagyó módon csavarhúzó általi halált halt a menet végeztével. Vannak saját fotóim és videóim is.

A Sárkány Napját beharangozó események sorozatáról is be kell, hogy számoljak, bár ezeket csak a hírekből ismerem. Kicsit olyanok, mint amikor a Griffendél megvicceli a Hugrabugot. Vagy fordítva. Korábban olyan is volt, hogy egy élő malacot engedtek szabadon a teázóban, de most az idei események a fontosak.

Két nappal a Sárkány Napja előtt ötven építészhallgató jelent meg az egyetemi könyvtárban, az Olin Library-ben, mondván, szeretnének kivenni fejenként kilencvenkét könyvet, köztük egy-egy MatLab példatárat, de majd holnap visszahozzák. Közben az épületet nem hagyták el, és hangoskodtak.

Egy nappal korábban pedig zöldre festett, félmeztelen, eszement építészhallgatók rohantak át a Duffield Hall-on, a műszakisok főhadiszállásán (pont ahol én is dolgozom), azt ordítva, hogy "Dragon Day":



És még egy ráadás, egy a 20-as évek elejére tett fotó az akkori Sárkányról. (Fotó a wikiről lopva.) Figyelitek a parkoló kocsikat?

Két videó

Elsősorban matematikus és programozó ismerőseim kedvéért. Turing-gép! Végre kapható! EXTRÁKKAL!



És egy videó a Rubik-kockát fejtő hároméves kislányról, amit biztos már sokan ismernek. A "hivatalos" Rubik honlapon is szerepel. Vagy mégis csalás? Csak a saját szemeteknek higgyetek:

Kedvenc

Mostanában ez a kedvenc TV-reklámunk. Igaz, a szokásos verziója kicsit rövidebb, fél percre van vágva az itteni 45 másodperc helyett, de a lényeg ugyanaz.



Annyira mókásan beszél! Mondjuk szerintem én is, csak én nem direkt.

Öltözködés

Ma voltunk dokinál, rutinlátogatáson. Mi első hallásra továbbra sem tudjuk feldolgozni Lola súlyát fontban, meg a testhőmérsékletét Fahreheitban. Sebaj, legalább használjuk a mobilban a számológépet valamire. De résen voltam, így sikerült időben rápillantanom a mérőszalag centimétereket mutató oldalára. Hamar végeztünk, a három szurit is beleértve. Ezek úgy oszlottak meg, hogy először egyszerre két asszisztens támadt egy-egy tűvel, brrr. És ha három oltásra csak egy sírás jut, az nem is rossz.

A doki bácsi egyéb teendő híján szereti a percentiltáblázatok alapján ellenőrizni Lolát, dehát könnyű, csak megnyom egy gombot a gépen, és már ki is rajzolta neki az eddigi görbét. Nagyon szépen halad ám Lola az amerikai táblázatok szerint is, bár méricskélés hiányában nem fog kiderülni, hogy januárban vagy februárban fogja átlépni a 10 kilós "küszöböt".

Így aztán legközelebb remélhetőleg csak két éves korában kell orvoshoz mennünk. Itt minden olyan precízen megy, nagyon szeretnek előre időpontot adni - bár hozzáteszem, hogy azokat be is tartják. Pl. októberben is megkérdezték, hogy január 23-án 10 órakor ráérünk-e. Már akkor is röhögtünk, háát, lehet, hogy igen. (Persze ezeket lehet telefonon is módosítani.) De most nem kérdeztek semmi hasonlót, ez a 8-9 hónapnyi távlat nekik is soknak tűnt.

Azt még nem írtam, hogy szinte minden idegen lehagyja a she-ről az s betűt, ha Loláról megalkotja az első egy-két mondatát, úgy tűnik, azt hiszik, kisfiú. Pedig csak a vérbeli kislányok öltözködnek így egy évesen:

Orlando

Orlandót és környékét talán a világ vidámparkjának is lehetne nevezni. Annyi szórakoztató park van errefelé, hogy még a nagyobbakat sem tudnám hiánytalanul felsorolni, pedig elég sokat nézegettük, melyikbe menjünk. Ennek megfelelően nagyjából annyi lehet a szállodai férőhely a környéken, mint a város 200 ezres lakossága. Végül a világ legnagyobb tengeri élővilágot bemutató parkjára, a Seaworldre esett a választásunk, ahol lamantint is láttunk. Egy lamantin olyan, mint egy nagy fóka, csak nincs se keze, se lába. Akár 600 kilós is lehet, és testsúlyának 10%-át kitevő növényt fogyaszt el naponta. Nagyon érdekes állat, sajna veszélyeztetett faj, de Florida partjainál még szabadon is élnek.

Volt sok izgi bemutató, köztük egy bámulatos kardszárnyú delfin show. Íme a felvételünk ennek bizonyos részeiről:



Van a parkban minden, ami szem-szájnak ingere, nem véletlenül látogat el ide évente több mint 6 millió ember. Még pelust is lehet szerezni a babycenterben, mondjuk inkább vigyetek, mert viccesek, darabja 5 dollár. Persze nem tudom, mit lepődtem meg, ez teljesen összhangban van azzal a "rablással", ami már a parkolóban elkezdődik. Ezek a parkok már csak ilyenek. Erre találjátok a többi videónkat és a fotóinkat is!

NORAD figyeli Santát

Itt Jézuska helyett a Santa Claus hozza az ajándékokat huszonötödikére virradó éjjel, ő egy Mikulás-Télapó-féle fazon, állandóan azt hajtogatja, hogy Ho-Ho-Ho, repülő szánon közlekedik, nyolc rénszarvas húzza, Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donder, és Blitzrn, plusz ott van még Rudolph, akinek pirosan világít az orra, azzal vezeti fel a Santa szánját. Hát efféle mesékkel már nehéz meggyőzni a mai amerikai gyerekeket, akik űrhajókról, banki tranzakciókról álmodnak és akiket a Bahamákra visznek nyaralni. Ezért fel lehet hívni a NORAD-ot, az amerikai légvédelem központját, hogy a radarjaik szerint éppen hol jár Santa. A NORAD onnan lehet ismerős, hogy a nájnilevön után azzal vádolták őket, hogy lassan reagáltak. De karácsonykor mindig toppon vannak, le sem veszik radarjaikat a Santa pályájáról, és közvetítik a betelefonáló gyerekeknek. Tavaly 94000 gyerek telefonált be. Most, mikor ezt írom, éppen Új Zélandon repült át Santa:



Az egész 1955-ben kezdődött, mikor a Sears áruház egyik újsághirdetésében megadtak egy telefonszámot, hogy "kedves gyerekek, ezen meg ezen a számon elérhetitek a Santát". A telefonszámban egy számjegyet elírtak, így nem náluk, hanem az amerikai légvédelem központjában csöngött a telefon, a piros telefon, amin vagy a Pentagon vagy a tábornok hívja őket. A hívásra válaszoló ezredes először meglepődött a kisgyerek hangján, de végül eljátszotta, hogy ő a Santa. Aztán újra és újra csöngött a telefon, így beosztott egy csapatot a hívások fogadására, és Santa radarral való észlelésére. Ez a hagyomány él a mai napig, lásd itt és itt.

Mint a filmekben, a legtöbb amerikai házban van kandalló, tehát Santa a kéményen át érkezik a házba. 24-én este illik kint hagyni a konyhában egy kis kekszet Santának, továbbá répát a rénszarvasoknak, akik ezt köszönettel elfogyasztják, miután lerakták az ajándékokat, és már rohannak is tovább a következő kéményig.

Na itt ilyen a karácsony.

Kellemes Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!

Hószünet

Egész éjjel esett a hó, kb. 20 centi. A helyi iskolák vezetőjének hatásköre eldönteni, hogy mikor van hószünet. Na, ma volt. Azt mérlegelik, hogy az iskolabuszok biztonságosan el tudnak-e jutni a suliba. Ha nem, valóban bezár az egész suli, semmi napközi vagy hasonlók, úgyhogy mókás lehet helyet keresni reggel hirtelen az iskolás korú kisgyerekeknek. Persze mindjárt megkérdezem Gyuszkót: lehet az is mókás volt, ahogy kiásta a kocsit a fehér buckából, és megpróbált a hókupacon át kitolatni.

Mi ismerünk egy iskolást, aki kivételesen nem örült a mai hószünetnek. Katharinának, német barátunknak ugyanis nyolc év után ez lett volna az utolsó napja amerikai iskolában, mert jövő héten Németországba költöznek. Minket is elért tehát a búcsúzkodás. Irtó fura dolog, hogy ebben a városban nem csak mi, hanem az összes ismerősünk, továbbá a város lakosságának nagyobbik fele is ideiglenesen tartózkodik.

Ha nincs suli, és van hó, akkor legalább lehet Lolával szánkózni:



A hó olyan reakciókat váltott ki Lolából, mint a Mikulás - semmi különöset. Szerintetek vajon minek kell a szánkón ülni, amikor már menni is lehet?

A hét videója

A dal címe: "The Mom's Song". Íme mindaz három percbe sűrítve, amit egy anyuka 24 óra alatt összehord:



Talán egyszer én is ilyen leszek?

Cornell Big Red

Kimentünk a stadionba megnézni, ahogy a Cornell focizik a Colgate ellen.

A Colgate University neve nem hazudik, ugyanis a fogkrémmel közös őse egy bizonyos Bill Colgate. De nekünk ők csak a vendégcsapat, még a becenevüket sem tudom. A Cornell becenevét viszont tudom, Cornell Big Red, és a kabalafigurájuk egy maci. Egy régi fotón látszik is egy kölyökmedve, amint a focipályán pacsizik a játékosokkal. Most csak jelmezes maci volt, bár nem kellett volna messzire menni egy igazi medvéért, ugyanis New York államban több ezer medve él vadon, csak tavaly lőttek vagy nyolcszázat. By the way, őzet tavaly kétszázezret lőttek, de ez sem "segít", egyre többen vannak, állítólag vagy húszmillióan.

A meccs kicsit egyoldalú volt, és magyarázkodhaték, de minek, tény ami tény, kikaptunk 38-22-re, meg sem izzadtak a Fogkrémesek. Pedig ők csak vagy ötven játékossal jöttek, míg a Cornell több mint százzal. De mért is ne magyarázkodjak? Tök igazságtalan volt az egész! A Cornellen nincs sportösztöndíj, a Colgate hallgatóinak pedig nyolcvan százaléka sportösztöndíjas. És a Fogkrémesek eleve két osztállyal feljebb szerepelnek, az egyetemi elsőosztályban, míg a Cornell a harmadosztályban, az Ivy Leagueben. Az Ivy League-et amerikai futballban az NCAA III-ba sorolják, a Fogkrémesek pedig NCAA I. Mellesleg az Ivy League - bár a legtöbb sportágban elmarad az országos élvonaltól - nagyon híres, ugyanis a következő egyetemek játszanak benne: Princeton, Harvard, Yale, Cornell, Brown, Columbia, Dartmouth, UPenn. Két hete a Harvardot verte meg Cambridgeben a Big Red. Jégkorongban az Ivy League az elsőosztályban van, tavaly például egyszer a Cornell a Madison Square Gardenben játszott, ma pedig az USA junior válogatottal 3-3-at. Nem valami könnyű jegyet venni a hazai meccseikre sem, de majd igyekszünk.

Mi maradt meg a mecccsől? Folyton elejtették a labdát, a Fogkrémesek pedig elfutottak vele. A lényeg viszont a körítés volt, mint mindig, ha nem a hazai csapat nyer. Egy durván százötven fős zenekar kísérte a meccset, mind Cornelles egyenruhában. Félidőben a pályán, különben a pálya szélén és a lelátón mászkálva játszottak, himnusz, birodalmi induló, Indiana Jones, ilyesmi. Volt hot-dog. Voltak pom-pom-lányok, vagy ha úgy tetszik, chearleaderek, akik néha háromemeletes piramisba álltak, és onnan a magasból potyogtak le a kevésbé ügyesek. Szerencsére készen állt a pálya szélén a hordágy és a mentőautó, bár valszeg inkább a focistákra gondoltak. Mögöttünk két nyugdíjas néni ült, őket is alig lehetett visszatartani, úgy szurkoltak és/vagy szidták a csapatot. Összehasonlítva a Buffalo Bills meccsével: itt jobb volt az idő, sokkal jobb volt a zenekar, de béna volt a csapat, és nem repült el vadászgép a stadion felett. Illusztrációként néhány fotó és videó:

A csapat:



A zenekar, mely a bemondó szerint a világ legjobb sétáló zenekara:



A chearleaderek két emeletes piramisa:

Tailgating

Megnéztük a Buffalo Bills - Seattle Seahawks amerikai futball meccset. Már évek óta követem (felszínesen) az NFL eseményeit, és Buffalo nincs is messze ide, így mindenképpen meg akartunk nézni egy meccset.

"Tailgate" azt jelenti, hogy kocsinak, pl. pickup trucknak a hátsó csomagterének az ajtaja. "Tailgating" pedig azt jelenti, hogy a parkolóban kinyitják a tailgate-et, előkerül a grillsütő, kerti bútor, napernyő, és beindul a piknik. Na, ezt csinálja mindenki a meccs előtt. Leparkol a stadion melletti parkolóban mondjuk 30.000 kocsi, és ki-ki benyom a kedve szerint egy kis barbecuet, burgert, steaket, bőségesen leöblítve sörrel. A kocsik, hűtőtáskák, grillsütők között pedig 20-30 méterről dobálják egymásnak a tojáslabdát, frizbit, gyakorolják a csapatnak szóló szurkoló nótákat, egyesek a kocsi tetején állva. Már öt órával a kezdőrugás előtt megnyitják a parkolókat, már értjük miért. Mi akkor még úgy nyolcvan kilométerre voltunk egy autópálya melletti pihenőhelyen, de már ott is mindenki Bills mezben volt, a meccsre igyekezett, és kérdezték, mi is oda megyünk-e.




A meccset a Buffalo Bills 74.000-es stadionjában játszották, cseppet sem részrehajló közönség előtt... Bevonuláskor értelemszerű fújolás illetve ujjongás a vendég és a hazai csapatnak, vadászgép a stadion felett, pompomlányok, kifestett szurkolók. Elszórtan egy-egy vendégszurkoló, akiket a hazai szurkoló tömeg nem kímélt beszólásokkal, mutogatásokkal, de ők nem szégyelltek, és nem is féltek hasonló mocskos szavakkal és gesztusokkal visszavágni. Bunyónak viszont nyoma sem volt. A hazai csapat nyert. Tévében a játékot jobban lehet követni, de a hangulat miatt megérte elmennünk, még az eső ellenére is.

Egyéni rekordok

A pekingi olimpia jegyében jelentem, a családunkban is sorra dőlnek meg az egyéni rekordok.
A legfontosabb az éjszakai (kaja, és ébredés nélküli) egyhuzamban alvás csúcsa: Lola este fél kilenctől reggel fél hétig aludt.

Ezzel párhuzamosan nekem is sikerült megjavítanom az elmúlt több mint háromszáz napra jellemző alvásidőmet: este 10-kor lerogytam a kanapéra a nappaliban, és - hihetetlen, de igaz - fél hétig megszakítás nélkül aludtam. Meg egy kicsit délelőtt is...

Házi nevetés-rekordot is tart Lola, egy pár napja történt nagy attrakció egyik részletét itt találjátok, a folytatást pedig, aki még bírja, a videók link alatt:

Lake Placid és környéke

View Larger Map

Kanadából hazafelé útba ejtettük az Adirondack Parkot, mely majdnem egy egész Dunántúl méretű természetvédelmi terület. Az a hihetetlen, hogy bemegy az ember az erdőbe, és kétszáz kilométeren keresztül más sincs, csak erdő. Plusz dombok, tavak, és mindenféle programlehetőség várja az ide látogatókat.

Mi Lake Placid táján kirándultunk. Ha valakinek ismerős ez a név, bizonyára az itt rendezett téli olimpiák miatt (1932, 1980).

A település Mátrafüred méretű, tehát egy kis falu, mégis, annyira végiggondoltan pörgetik most is ezt a környéket, hogy a kétezer lakos a turizmusból él a mai napig. Nem csak az olyan trivialitásokra gondolok, hogy ott a hegy, hát akkor lehet hegyet mászni, meg ott a tó, lehet pecázni, hanem ennél sokkal merészebbek.

Mi tetszőleges nyári napon érkeztünk, mégis volt miből válogatni. Most csak ami eszembe jut: bobozás az olimpiai pályán, síugróverseny zajlott az egyik sáncon, a csarnokban az USA-Svédország ifi hoki válogatott meccselt, kisvonatozni lehet a hegyekben, mozi, lovak, múzeumok, korizás, biathlon, síliftezés. És persze vannak kevésbé rendszeres események is, téli sportok világbajnokságai, ironman, Oktoberfest (ha-ha), stb. Ismét megállapítottam, hogy ez az ország a marketing szülőhelye, de ezúttal szerencsére pozitív élmények hatására. :)

Volt még egy rendkívüli helyszíni versenyszám, erről Gyuszkó videót készített. Mit írnátok negyediknek ahhoz a felsoroláshoz, hogy bukósisak, napsütés, síléc? Én biztos nem azt, hogy medence, de nézzétek, érdekes lehet bakancsban és lécben úszni:



Az Adirondacks-ben sok hasonló tóparti kis település van, kellemes pihenőhelynek tűnik mind, még lehet hogy megyünk errefelé. A hétvégén készített fotóink egy részét itt lehet megnézni.