Art on lake - ez a címe és a honlapja annak az új kiállításnak, amit a Városligetben nyitott a napokban. Méghozzá a tavon!
Mi rögvest teszteltük is a terepet.
Mindenféle modern, leginkább a szobor szóval illethető alkotás került a tóba, eléggé szellősen elosztva. Magyar, de többnyire külföldi képzőművészek munkái. Csak most, csak ide tervezve. :)
Meg lehet nézegetni a szobrokat a parton sétálva, a hídról, vagy akár csónakázás közben is. Mivel 12 év alatt tán még soha nem csónakáztunk együtt, kipróbáltuk ezt is. Poén, hogy senki nem aggódik, hogy esetleg nekimégy az alkotásoknak, lényegében ezt is szabad. (Persze ez nálunk szóba sem került, hiába fújt a szél...)
Még szembeötlő, hogy friss a kiállítás, egyrészt egy-két alkotáson még dolgoztak a vízhatlan horgásznacis melósok, továbbá a Prizma bárban épp előttünk tesztelték VPOP-s pólóba bújt, magukat bizonyára NAV-osnak valló egyének a pénztárgépet, akik majd lehet, rájönnek, hogy a csónakosok nyugtaadási szokásai is vizsgálatra érdemesek.
Teljesen mindegy, hogy ez-e soros EU elnökségünk legnagyobb eseménye, meg azon sem fontos agyalni, hogy az ötlet mennyire egyedi, sok körbeevezhető kiállítás bizonyára nincs. Már csak ezért is bátran ajánlom, hogy mindenki menjen el, aki épp Budapesten jár. Szeptemberig él a lehetőség. Megemlítendő, hogy (fél órát nyugton ülni tudó) gyerekekkel is jó program lehet, a bátor kiskölköknek mentőmellényt is kínálnak, babakocsit pedig a mólón lehet hagyni.
Kedvcsinálónak, és az otthon maradóknak küldjük városligeti fotóinkat új formában (de a szokásos helyen és formában is elérhető):
Kiállítás
Ikertalálkozó
Gyakran megesik, hogy az emberek elsütik a szokásos frázisokat: "majd fussunk össze"/"majd dumáljunk", aztán a megvalósítás várat magára.
Így történt ez a legutóbbi pocakos időszakomban a kórházban megismert csajokkal is. Volt, akivel csak napokon, volt, akivel hosszú heteken át éltünk összezárva. Együtt vadásztuk a szabad CTG gépeket, vártuk a viziteket, együtt álltunk sorba vérvételért, ebédért, végighallgattuk a másik számtalan telefonbeszélgetését, fájdalmát, örömét, betéve ismertük a másik látogatóit, kedvenc színét, tusfürdőjét.
Összefonódott a sorsunk tavaly ősszel, egy közös cél miatt: mindannyian azt az ismeretlent vártuk és vágytuk, hogy egyszer csak betoljanak az ágyunk mellé két egészséges újszülöttet (jaa, egyikőnknél a szám háromra módosítva!), és a lehetőségekhez mérve minél hamarabb hazajussunk mi is és a babák is.
Jó, hogy ott voltunk a Sotén, örülök, hogy pont ők voltak ott, és irtó szuper, hogy mindannyiunknak hiba nélkül megvalósult a fent említett cél.
Most már nem csak mi ismerjük egymást, hanem az ikreinket is összehoztuk. Kisebb feltűnést keltettünk a parkban, dehát ez van, mi már mindannyian tudjuk, hogy színes, izgi és szép az élet ikrekkel. 