Sikerült előre kiválasztanom a kajak-kenu világbajnokság magyar szempontból legsikeresebb napját. Csak aznap, pénteken három arany, egy ezüst és két bronz érmet szerzett a magyar csapat!
Élőben láttuk, amint Csipes Tamara és Vajda Attila lehagyták a mezőnyt a célhoz közeledve:
és a női kajaknégyes örömét is:
Tiszta örület volt, hogy a három arany három egymás utáni számban, mindössze fél óra leforgása alatt került begyűjtésre! Tán kicsit még be is rekedtem. Bővebb fotóriportunk az eseményről itt.
További sport izgalmaknak voltunk tanúi Szegeden, ahol Pálmának szurkolhattunk az OB-n. Szerencsére Lola mindig engedélyt kért a "Hajrá, Pálma!" beordításához, meg a fiúk is csak az egyik páros meccs alatt léptek zajosabb akcióba, szóval még ennyien sem tudtuk a húgomat eltéríteni az újabb országos bajnoki címtől. :)
Teniszes képeink is vannak ám!
Mindenkinek ezúton is gratuláltunk és továbbra is hajrá!
Víz és salak
Versenyen
Tegnap randiztunk Gyuszkóval, konkrétan a Római Teniszakadémián zajló 220.000 dollár összdíjazású WTA versenyen tettünk egy egynapos látogatást.
Sok kellemes vonása van egy ilyen versenynek. Például az első sorban ülve lehet néha igazán jó meccseket nézni, akár már az első fordulóban is, ráadásul olcsó pénzért. Kifejezetten színvonalas volt a Benesova vs. Cornet és az Olaru vs. Medina Garrigues (lásd fotó) összecsapás is. 
További különlegesség, hogy megközelíthetők a versenyzők, gyakorlatilag bármelyikükkel lehet egy-egy közös képet csináltatni, vagy tőlük autogramot kérni.
A center pálya megújult lelátóján pedig magyaroknak is szurkolhatunk, persze nagy kérdés, hogy még meddig. Csak ajánlani tudom a vizitet minden teniszkedvelőnek, vasárnapig még lehet menni!
Egy dologról, nevezetesen a hugim bírói debütálásáról már lemaradtatok, de van sok-sok fotónk, így böngészhettek köztük erre.
Ipszilon
Van egy labdajáték, az a neve, hogy racquetball. Az általunk ismert játékok közül legjobban a squash-ra hasonlít, mert ütővel kell ütni a labdát egy zárt, magas, fehér- ill. üvegfalú téglatest alakú teremben. Egy érdekesség: szemüvegben kell játszani, "csak" amiatt, hogy a nagyon gyors labda ne nyomja ki a szemed. A profik akár 200 mérföld per órával ütik, minket meg még nem mért senki. :) Egyébként mind az ütő, mind a labda természetesen speciálisan ehhez a sporthoz van gyártva. Tessék nézni, ilyen alakváltozásokra képes a gömb alakú labda a falon pattanva: 
A sport szabályainak további alapos ismertetésétől eltekintek, hiszen be kell valljam, fogalmunk sincs az egészről. De egy ilyen apróság minket egyáltalán nem akadályoz meg a kiteljesedésben.
Szabadidős sporttevékenységünk rusnya téli időben helyileg egy YMCA-re korlátozódik, ami épp egy köpésre van hozzánk. Pár hónapja személyes tapasztalattal tudjuk alátámasztani, amit a Village People már megénekelt. Tudjátok, hogy "It's fun to stay at the Y.M.C.A." - és mindenki mutogatja közben a disco-ban ugrálva a kezével a betűket. (Mások kedvéért ez az Irígy hónaljmirígy himnusz alapját képező dal, megint mások kedvéért ... na jó, ebbe most ne menjünk bele.)
Az YMCA (Young Men's Christian Association, kb. Fiatalemberek Keresztény Szövetsége), amit ma mindenki csak úgy emleget, hogy "the Y" [/d̪iː waɪ/], eredetileg egy keresztény szervezetként indult Angliában: 150 éve az utcán lézengőknek adtak meleg helyet és kedves szavakat. Azóta "kicsit" kinőtte magát a szervezet: az USA-ban 2686 darab YMCA van, ezek összesen 21 millió (!) tagot számlálnak, valamint fél millió önkéntes is segíti a munkát az alkalmazottak mellett. Céljuk manapság egy olyan hely biztosítása BÁRKINEK, aki a szabadidejét hasznosan szeretné eltölteni.
Én eddig még csak a mi "Y-unkban" voltam, ez egész egyszerűen ez semmi más, mint egy sportcentrum. Beiratkozhatsz bérletesnek, vagy olyat is lehet, hogy pl. egy órára szóló jegyet veszel, és a következő dolgokat csinálhatod akár a hét minden napján: kosár, pingpong, biliárd, úszás, szauna, kondi, futógépek, egyéb cardio-gépek, meg van rakás csoportos óra is, pl. biciklizés, karate, yoga, pilates, step, triatlon, kick box, úszásoktatás, ilyesmik, a legtöbb különböző szinteken is fut. Emellett gyerektorna, gyerekbalett, gyerekkarate, stb. És remélem, a racquetball-t már írnom sem kell. Ennyi, erről szól, semmi másról. Azaz ezeken kívül jeles napok alkalmával összejöveteleket is szerveznek a tagoknak. Legutóbb talán Valentin-napi muri volt. 
A hab a tortán, hogy két gyerekmegőrző is működik a komplexum területén, egy kisebb, egy nagyobb gyerekeknek. Ez nagyon nagyon király, hogy egy helyen vagyunk mi meg a kölök, a sport meg a játszás. ((Tessék nekem megírni, hogy van ilyen hely Budapesten? Ha nincs, csináljunk!)) Az meg csak az eper a torta habjának tetején, hogy Lola imádja az egészet, alig lehet hazarobbantani. Ha beviszem a játszóba, egy másodperc múlva már nem létezem számára. Ha érte megyek, ugyanez: felkutatom a teremben, odamegyek, köszönök neki, végül is néha talán észrevesz, de csak játszik tovább.
Az YMCA jelmondata: Activate America! És ez nem kamu, komolyan mondom, sikerül is nekik. Mindenki ide jár: kicsi, sovány, magas, kövér, még kövérebb, csecsemő, nyugdíjas, fiatal. Komplett osztályok suli után, családok, diákok. Mindenki. A faliújságon láttam, hogy Ithacában egy 98 éves bácsi is tag. :)
Cornell-Princeton
Szombaton a Cornell Big Red jégkorongcsapatát néztük meg, ahogy a Princetoni Tigrisekkel bírkóznak. Óriási rangadó: ők a területi liga (Ivy League) első két helyezettje, továbbá országos szinten a Cornell az ötödik, a Princeton pedig a tizedik az aktuális ranglistán, amin USA összes egyetemi-főiskolai jégkorongcsapata szerepel. Gondolom, irtó meglepő, hogy vannak fotóink.
A Lynah Rinkbe, az egyetem 4267 fős jégkorong-stadionjába nem triviális bejutni egy ilyen meccs alkalmával. Aznap már nem volt jegy, de ez köztudott. Egy héttel a meccs előtt már csak vagy ötven jegyből tudtam válogatni. Vannak diákbérletek is, azokért már jóval a szezon kezdete előtt sorba kell ALUDNI, mert már hajnalban eladják az összeset. A hangulat garantált, a tét pedig az egyetem és a csapat presztízse. A csapat jelentőségét az is mutatja, hogy jövő héten a CBS, egy fontos országos tévécsatorna is közvetíti a meccsüket.
A meccs kicsit csúszott, mert elakadt a vendégcsapat busza. A zenekarok, a Maci, és a bírók már melegítettek, végül a csapatok is felvonultak, és megteltek a lelátók. És aztán folyton történt valami. Amikor a hangosbemondó a csapatok névsorát olvasta, a hazai játékosok nevét ováció kísérte, a vendégcsapat névsorát viszont a nézők "Boring! Boring!" ("Uncsi! Uncsi!") kiabálásokkal kísértek, és mindenki egy-egy nagy újságpapírt lobogtatott, mintha azt olvasná. Az újságpapírokat végül a névsor végeztével összegyűrve bedobálták, és a felkészült szervezők pillanatok alatt összeszedték a szemetet. Aztán jött a himnusz, aminek a közepén az egyik szót mindenki hangosan bekiabálta, pedig a dal többi részét csak halkan énekelte. De több hasonló ceremoniális elem is volt. Azt mondanom sem kell, hogy a meccs alatt végig nyomták a csapat saját indulóit, és az ellenfélnek szóló kedvességeket, mint például "You just s***! You just s***!", illetve "Good school, bad school, good school, bad school!". A csapat kabalafigurája, a Maci is produkálta magát: összeszólalkozott a vendégcsapat zenekarának karmesterével, valamint összetépett és megevett egy tigrist ábrázoló plakátot. A jégpályát (itt is) egy nagy kocka alakú géppel újították fel, aminek a sofőrje beöltözött királynak, koronával, palásttal. Voltak rendőrök, helyi szervezők, a Macinak volt személyi asszisztense, zenekarok, négyezer néző, a jégpályát ápoló munkatársak, egy csomó mindenki, nem is tudom honnan kerítenek ennyi embert egy ilyen kisvárosban. Érdekesség: a zenekarnak 51 jegy minden meccsen le van foglalva. Annak eldöntésére, hogy a zenekarból ki fér be ebbe a keretbe, bevezettek egy pontrendszert: sok pontot ér, ha egy zenész nem hoki meccsen is játszik. 25-40 zenész elkíséri a csapatot az idegenbeni meccsekre is.
És minden rendben lett volna, 59 perc után 1-0-ra vezetett a Big Red, a közönség lelkesen tapsolt, aztán átkozódva kivonult, mert az utolsó percben bekaptak két gólt, és 1-2-re kikapott a Cornell csapata. Hát ez van. Eddig még csak veszíteni láttuk a Cornellt. Talán mi hozzuk nyakukra a balszerencsét?
Cornell Big Red
Kimentünk a stadionba megnézni, ahogy a Cornell focizik a Colgate ellen. 
A Colgate University neve nem hazudik, ugyanis a fogkrémmel közös őse egy bizonyos Bill Colgate. De nekünk ők csak a vendégcsapat, még a becenevüket sem tudom. A Cornell becenevét viszont tudom, Cornell Big Red, és a kabalafigurájuk egy maci. Egy régi fotón látszik is egy kölyökmedve, amint a focipályán pacsizik a játékosokkal. Most csak jelmezes maci volt, bár nem kellett volna messzire menni egy igazi medvéért, ugyanis New York államban több ezer medve él vadon, csak tavaly lőttek vagy nyolcszázat. By the way, őzet tavaly kétszázezret lőttek, de ez sem "segít", egyre többen vannak, állítólag vagy húszmillióan.
A meccs kicsit egyoldalú volt, és magyarázkodhaték, de minek, tény ami tény, kikaptunk 38-22-re, meg sem izzadtak a Fogkrémesek. 
Pedig ők csak vagy ötven játékossal jöttek, míg a Cornell több mint százzal. De mért is ne magyarázkodjak? Tök igazságtalan volt az egész! A Cornellen nincs sportösztöndíj, a Colgate hallgatóinak pedig nyolcvan százaléka sportösztöndíjas. És a Fogkrémesek eleve két osztállyal feljebb szerepelnek, az egyetemi elsőosztályban, míg a Cornell a harmadosztályban, az Ivy Leagueben. Az Ivy League-et amerikai futballban az NCAA III-ba sorolják, a Fogkrémesek pedig NCAA I. Mellesleg az Ivy League - bár a legtöbb sportágban elmarad az országos élvonaltól - nagyon híres, ugyanis a következő egyetemek játszanak benne: Princeton, Harvard, Yale, Cornell, Brown, Columbia, Dartmouth, UPenn. Két hete a Harvardot verte meg Cambridgeben a Big Red. Jégkorongban az Ivy League az elsőosztályban van, tavaly például egyszer a Cornell a Madison Square Gardenben játszott, ma pedig az USA junior válogatottal 3-3-at. Nem valami könnyű jegyet venni a hazai meccseikre sem, de majd igyekszünk. 
Mi maradt meg a mecccsől? Folyton elejtették a labdát, a Fogkrémesek pedig elfutottak vele. A lényeg viszont a körítés volt, mint mindig, ha nem a hazai csapat nyer. Egy durván százötven fős zenekar kísérte a meccset, mind Cornelles egyenruhában. Félidőben a pályán, különben a pálya szélén és a lelátón mászkálva játszottak, himnusz, birodalmi induló, Indiana Jones, ilyesmi. Volt hot-dog. Voltak pom-pom-lányok, vagy ha úgy tetszik, chearleaderek, akik néha háromemeletes piramisba álltak, és onnan a magasból potyogtak le a kevésbé ügyesek. Szerencsére készen állt a pálya szélén a hordágy és a mentőautó, bár valszeg inkább a focistákra gondoltak. Mögöttünk két nyugdíjas néni ült, őket is alig lehetett visszatartani, úgy szurkoltak és/vagy szidták a csapatot. Összehasonlítva a Buffalo Bills meccsével: itt jobb volt az idő, sokkal jobb volt a zenekar, de béna volt a csapat, és nem repült el vadászgép a stadion felett. Illusztrációként néhány fotó és videó:
A csapat:
A zenekar, mely a bemondó szerint a világ legjobb sétáló zenekara:
A chearleaderek két emeletes piramisa:
Tailgating
Megnéztük a Buffalo Bills - Seattle Seahawks amerikai futball meccset. Már évek óta követem (felszínesen) az NFL eseményeit, és Buffalo nincs is messze ide, így mindenképpen meg akartunk nézni egy meccset.
"Tailgate" azt jelenti, hogy kocsinak, pl. pickup trucknak a hátsó csomagterének az ajtaja. "Tailgating" pedig azt jelenti, hogy a parkolóban kinyitják a tailgate-et, előkerül a grillsütő, kerti bútor, napernyő, és beindul a piknik. Na, ezt csinálja mindenki a meccs előtt. Leparkol a stadion melletti parkolóban mondjuk 30.000 kocsi, és ki-ki benyom a kedve szerint egy kis barbecuet, burgert, steaket, bőségesen leöblítve sörrel. A kocsik, hűtőtáskák, grillsütők között pedig 20-30 méterről dobálják egymásnak a tojáslabdát, frizbit, gyakorolják a csapatnak szóló szurkoló nótákat, egyesek a kocsi tetején állva. Már öt órával a kezdőrugás előtt megnyitják a parkolókat, már értjük miért. Mi akkor még úgy nyolcvan kilométerre voltunk egy autópálya melletti pihenőhelyen, de már ott is mindenki Bills mezben volt, a meccsre igyekezett, és kérdezték, mi is oda megyünk-e.
A meccset a Buffalo Bills 74.000-es stadionjában játszották, cseppet sem részrehajló közönség előtt... Bevonuláskor értelemszerű fújolás illetve ujjongás a vendég és a hazai csapatnak, vadászgép a stadion felett, pompomlányok, kifestett szurkolók. Elszórtan egy-egy vendégszurkoló, akiket a hazai szurkoló tömeg nem kímélt beszólásokkal, mutogatásokkal, de ők nem szégyelltek, és nem is féltek hasonló mocskos szavakkal és gesztusokkal visszavágni. Bunyónak viszont nyoma sem volt. A hazai csapat nyert. Tévében a játékot jobban lehet követni, de a hangulat miatt megérte elmennünk, még az eső ellenére is.
US Open
Zanza: pénteken a US Open teniszversenyen voltunk New Yorkban, az Arthur Ashe stadionban, mely a világ legnagyobb teniszstadionja, kb. 22500-as. Másnap megnéztük a Szabadságszobrot és az Ellis Islandet.
Fotóink a picasa albumban. Majd felteszek egy-két vicces videót is, például ahogy "tengerészgyalogosok" sikálják a nedves teniszpályát.
Reggel indultunk Ithacából, és odaértünk kora délután. Mivel este hattól mehettünk be a jegyünkkel, megpróbáltunk nappali jegyet is szerezni, kevés sikerrel. Így volt vagy két óránk körbejárni a Men in Blackből ismert Flushing Meadows Parkot, tudjátok, ahol a Bogár a kilátótoronynak álcázott ufóval akar menekülni, de Jé és Ká ügynök keresztbetesz neki, és belecsapódik a földgömböt ábrázoló szoborba, ami amúgy egy világkiállításra épült, és még megvan, mert a filmben csak trükkfelvételben zúzta szét az ufó.
A US Open a legnagyobb nézőszámú évente megrendezett sportesemény. Már júniusban, mikor Amerikába jöttünk, megvettük a jegyet, mert elég nehéz hozzájutni. Ekkor még csak 5 napja árulták őket, de így is csak egy másik napra kaptunk, mint amit terveztünk, és az esti meccsekre, nem a nappali szakaszra. Ez persze csak az internetes jegyüzérek miatt van, nem volt teljesen tele a stadion, pedig kint vártak sokan jegy nélkül. Ők csak az edzőpályákat láthatták, amiken junior meccsek mentek.
De mi bejutottunk bentre is. És fura, azok után amit a tévében láttam. Olyan kicsi az egész versenyközpont, össze van zsúfolva benne a három stadion és vagy tizenöt kisebb pálya. Alig fér el a sok néző, mert amíg nincs meccs, addig kint mászkálnak, vacsoráznak. Mozdulni alig lehetett, pedig a döntő napján talán kétszerannyian is megfordulnak ott. Bekukkantottunk a 11-es pályára, ahol Verdasco az ötödik játszmában járt, és végül megnyerte a meccset. Aztán hétkor mindenki bement az Arthur Ashe stadionba, mert kezdődött az első esti meccs, Davenport és Bartoli. Volt több mint egy óra esőszünet két felvonásban, de be tudták fejezni ezt a meccset is, és jöhetett Roddick és Gulbis este fél tizenegykor. 
Roddick amerikai, nyolcadik a világranglistán, korábbi US Open bajnok, Gulbis pedig az egyik kedvencem, egy fiatal lett tehetség. Gulbis nagyon jó kezdett, és elhúzott 6-3 5-3-ra, és Roddick már tördelni kezde az ütőit, de aztán összeszedte magát, és végül négy játszmában megnyerte a meccset. Emlékezetes mégis Gulbis változatos játéka volt, csak nem bírta végigvinni, így nyerhetett a tapasztaltabb Roddick, éjjel kettő körül.
Másnap, mielőtt Ithacába hazamentünk, megnéztük a Szabadságszobrot és az egykori Bevándorlási Hivatalt az Ellis Islanden, mert júniusban kimaradtak. Ezek Manhattennel szemben egy-egy kisebb szigeten vannak, melyek között komp jár. A Szabadságszoborról mindenki hallott egyet s mást, a Bevándorlási Hivatal (Ellis Island Immigration Station) talán kevésbé ismert. 1892-1954 között engedtek be vagy utasítottak ki itt bevándorolni szándékozókat, miután átnézték irataikat, és átestek orvosi valamint pszichológiai vizsgálaton. Hogy hívnak, vannak-e tetveid, mennyi egy meg egy, puzzle kirakása időre. Összesen 12 millió bevándorló ment át ezen a kis szigeten, köztük a Don Corleone...
Lola végig velünk volt, és nagyon édi volt, a női meccs végén elaludt a vállamon. Megtanult integetni, ha jó kedve van, akkor mindenkinek integet aki szembejön, még a villanypóznának is. Hajnalban a stadionból kifelé hömpölygő tömegben egy vadidegen megállított minket, hogy Lola olyan édi, le akarja fotózni.
Olimpia
Az egyik amerikai TV társaság majdnem 1 milliárd dollárt fizetett a kínaiaknak azért, hogy bizonyos eseményeket, pl. az úszás döntőket és tornát úgy igazítsák a programba, hogy az amerikai nézők otthon kényelmes esti órákban élőben tudják követni ezeket a fontos eseményeket. Ez persze azt jelenti, hogy Pekingben reggel kell versenyezni a sportolóknak, ami számukra nem optimális...
Így aztán van olimpia a tévében dögivel. Az igaz, hogy mivel 12 óra az időeltolódás Pekinghez képest, az élő adás (eddig úszás, torna) itt este 10 táján kezdődik, így sok versenyszám szintén hajnalra esik, mint otthon, de van mit nézni, napközben is megy olimpia több adón is. A közvetítések érthető módon főleg a hazai sportolókat követik, akik szinte minden sportágban szerepelnek, de úgy, hogy a legtöbb helyen a versenyszám után egyből tudnak a sportolókkal interjút készíteni még a helyszínen. Azt gyorsan megjegyezném, hogy itt elégedett, boldog a versenyző, ha mindent kiadott magából, és mondjuk egyéni vagy országos csúccsal hatodik / tizedik lett. És alapvetően a sajtó is. Persze ha reális (!) esélyes betlizik, kicsit lehúzzák.
[Gyuszkó: Cseh Lacinak a fontos úszásait élőben láthattuk, persze mert a Phelps ellen úszott. A kommentátorok jól ejtették ki a nevét, és dícsérték, a döntő előtt és a döntő után is, mint Phelps méltó vetélytársa. Amikor a második döntőjében a rajtkövön rajta időzött a kamera egy pár másodpercig, kábé így szólt az amerikai kommentátor: "A familiar face, Hungarian László Cseh, who beat Lochte in the 400 medley to win a silver medal behind Phelps a couple of days ago." Szóval szerintem tök jó fejek az amerikai kommentátorok, és nem azon bosszankodnak folyton, hogy ki doppingolt, és melyik bíró csalt. Személyes megjegyzés: ha valaki a Csehvel kapcsolatban arról beszél, hogy Phelps biztos csak azért verte meg, mert doppingolt, az implicite azt is elismeri, hogy Cseh is doppingolt. Én ehelyett inkább azt látom, hogy csodálatos sportemberek életük legjobbjával küzdenek egymás ellen, és köztük van a Cseh is. Láttuk még Gyurtát, meg a magyar női 4x200 váltót, meg egyszer véletlenül odakapcsoltak a magyar női vizilabda válogatott meccsére. Kábé ennyi magyart láttunk, de talán majd mutatnak egy kis kajak-kenut is jövő héten.]
Most jön a lényeg, ami miatt elkezdtem ezt a bejegyzést: van egy kedvencem, tegnap óta. Úgy hívják, hogy Uchimura Kohei. Japán tornász, tegnap az egyéni összetettben ezüstérmet nyert. Vicces a - japán módra vagány - szemébe lógó haja, és azért szimpi még, mert nem úgy néz ki, mint a többi - papírforma szerint esélyesebb - tornász, akik elmennének bérgyilkosnak, olyan kafferek és olyan vérszomjasan néznek minden pillanatban. Ő mosolyogni is tud. Persze lehet hogy segít a dolgon, hogy ő még fiatal, 19 éves. Annyira magasra tud emelkedni ugrás közben és talajon is, hogy csak na. Nagyon látványosak a magas elemei! A 24 versenyzőből tegnap ő kapta a legmagasabb pontszámot talajon, remélem, egyéniben a szerenkénti döntőben még szerez egy szép érmet! És persze hajrá magyarok!
Ti kinek szurkoltok?
U.i.: Tegnap megjelent egy érdekes cikk dopping témakörben.
Men in Black
És akkor elgurult mellettünk egy sötétített ablakú fekete kocsi...
Éppen Thanh-jal sétáltunk a Cornell kampuszán, és ezt a kocsit láttuk. A tetején gyorsan forgott az a semmire sem hasonlító fittyfene, és maga a kocsi alig mozgott, szinte egy helyben topogott. Mi és más járókelők is felfigyeltünk a dologra, és pontosan emlékszem a történtekre, legalábbis arra, ami a piros villanás után történt. Odamentünk többen a kocsihoz, és egy másik járókelő megkérdezte, hogy hi wassup, micsoda ez a bigyó? Azt mondta a kocsiban ülő, de a kormányt nem fogó fiatalember, hogy ez egy Cornell Racing fejlesztésű robotvezérlésű kocsi és a tetején egy lézersugár forog, azzal tájékozódik. Találtam egy videót is, de nem túl izgi.
Utánanéztem, mert valami versenyre készülnek. Tavaly egy robotvezérlésű kocsival egy utcai pályát kellett teljesíteni a 2007 Urban Challenge elnevezésű versenyen, melyet a Pentagon szponzorál, fődíja kétmillió dollár. Évente rendez egy ilyen versenyt a DARPA. A következő futam sivatagban lesz.
Ezen a honlapon úgy látom, hogy a tizenegy döntős versenyző kocsi közül hat ért célba, közte a Cornellé. A győztes Carnegie Mellon négy óra alatt, kábé húsz kilóméter per órás átlagsebességgel teljesítette a távot. Persze ez csak játék, szerintem, de magas szinten. A versenyen volt egy kisebb incidens, összeütközött a Cornell és az MIT kocsija. Egy másik kép alapján talán kimondható, hogy az MIT kocsija valósággal felölkelte a Cornellét, ezzel szemben a kissé röhejes videó azt bizonyítja, hogy jól "összevesztek", és sarokba szorították egymást. Mindegy, mert egy másik csapat teherautóját diszkvalifikálták, mert nekiment egy plázának.
Tenisz
Nem csak az van, hogy teniszezünk, hanem most már kijelenthetem: teniszezni járunk! Ezen a héten ugyanis már négyszer is voltunk. És itt még csak szombat van!
Mióta van kocsink, a Cornell teniszpályáira megyünk. Szerencsére van sok pálya, több helyen is. Közös jellemzőjük: keménypálya nagyon csinos környezetben. [Keménypálya: zöldre festett aszfalt-beton-szerű burkolatú pálya.- A Szerk.] Jók ezek a keménypályák! Tudjátok, miért? Pl. nem kell lehúzni, és eső után hamar száradnak. (Nálunk miért nem terjedt el?) Foglalni sem kell, eddig még mindig találtunk szabad pályát. Igaz, most nincs szorgalmi időszak, ezért nem versengünk az egyetemi tesiórák résztvevőivel.
Valami titokzatos oknál fogva már kispályán is tudok játszani, és nagyon is egyre jobban. Persze a mozdulataim technikai szemmel nézve elég érdekesek, nem engem fényképezve készítenek majd edzői könyvet (hanem helyettem többek között Pálmát filmezve DVD-t), de én jól érzem magam, és ez a lényeg, nem?
Órákon át azért nem szoktunk játszani. Ennek több oka is van. Egyrészt - és most magamból indulok ki - elég hamar el lehet benne fáradni. Másrészt mostanában itt borzasztóan meleg, füllesztően párás az idő, gyakorlatilag késő estig, ez is segít azt a képzetet kelteni az emberben, hogy a "sok" mozgástól izzadt le. Néha azért hagyjuk abba a teniszt, mert elkezd esni az eső. Néha pedig Lola unja meg a dolgot.
De ma ügyes volt. Itt is megnézhetitek, hogy mennyire!
Independence Day
Nem Will Smith és ufók, hanem július negyedike, az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségének Napja. 1776, Függetlenségi Nyilatkozat, Jefferson, pfúj britek, ilyesmi. A wikipédia szerint ez "az egyetlen olyan ünnepnap, amelyet az egész ország egyként ünnepel". Lehet, őszintén szólva erről nem tudtunk megbizonyosodni. Az tuti, hogy Gyuszkó nem ment be az egyetemre, még ügyeket intézni sem, mert nem lett volna ott még annyi ember sem, mint az eddigi napokon.
De mit csinál egy tisztes amerikai egy szövetségi ünnepen? Naaa? Hát vásárol! A TV-ben egymást érik azok a tartósabb termékeket nyomató hirdetések (pl. kocsi, bútor), hogy most féláron ez meg ez, még haza is visszük neked; vagy most vegyél, és elég ha 2013-tól elkezded a kamatmentes részleteket visszafizetni, mert hazafias kötelességünk téged segíteni. Kemény piac ez... ((Bezzeg ha március 15-én kürtős kalácsot akarok venni a Lánchídon, biztos hogy háromszorosa, mint egy átlagos napon a strandon, mi??))
Sok parádézás egyébként nem volt, csak tűzijáték. Kicsit persze fura, hogy a július negyedikét ünneplő tűzijáték másodikán van, eső esetén harmadikára halasztva, mert mindenre kell gondolni, még egy kisvárosban is. De legalább a hónap stimmelt. :)
Ilyenkor a szokások szerint piknikezni mennek az emberek. Most nem olvadtunk be, mert mi teniszezni mentünk. Igazi amerikai zöld keménypályára! Az ünnep kedvéért azért beöltöztünk zászlósba. Lola most fogott a kezébe először teniszlabdát, és tetszett neki! Remélem, holnap is megyünk!
Mozgás
Minden ugy kezdodott, hogy Iscsi elutazott sielni. Gyuszko eleg keson, csak hetvegen kezdett azon elmelkedni, hogy ki is legyen az ideiglenes teniszpartnere a szokasos kedd delelotti idosavban. Anyukam viszont ezt meghallotta, es egybol azt ajanlotta, hogy velem menjen. Remelem, nagymamakent majd en is ilyen ugyesen fogom optimalizalni - tehat maximalizalni - az unokammal toltott idot! Eddig ez egyikonknek sem jutott eszebe, dehat gondoltuk, miert ne.
Nyilvan a tenisz sem az a sport, amit szoptatas alatt kifejezetten javasolnanak, mivel gyakorlatilag egy ilyen sincs, dehat egy alkalom miatt nem fognak elapadni a mar jol bejaratott tejcsatornak.
Igy aztan reggel koran keles, viszonylag tempo nelkuli keszulodes, gondolvan, ket ora az ugyis tul sok. Legalabbis a jelenlegi fizikai allapotomban. Alapvetoen nem panaszkodom, de nem voltak nagy remenyeim annak tukreben, hogy mar tobb mint egy eve nem sportoltam.
Jo, tudom, tavaly nyaron amikor Lola bebi mar 5 honapja a pocimban volt, bemereszkedtem a teniszpalyara, Palmaval utogettunk T vonalon belul. De 5 perc utan mar nagyon ki voltam, gyanitom, nem csak a meleg miatt. Ugyhogy ezt nem szamitom, es a terhestorna sem tul nagy sport. Ettol fuggetlenul minden varandos maminak csak ajanlani tudom!
Tehat ma teniszpalya, rovid bemelegites, majd kis palyan utogetes. Hu, 10 percig akkora nagy homalyokat utottem, ha azokat egyaltalan uteseknek lehet nevezni. Aztan a kovetkezo 10 percet sem neveznem meg tenisznek, tehat akkor is eleg bena voltam. Valamikor az elso 20 percben mar eleg rosszul ereztem magam, lihegtem, es fajtak a fuleim. Lehet, hogy ez utobbi a fedett palyabol adodo nyomaskulonbseg miatt, de valoszinubbnek tartom, hogy egyszeruen csak nem ertette a szervezetem, hogy mi van. Mar majdnem mondtam Gyuszkonak, hogy bocs, ez nem volt se hosszu se izgi idotoltes... de nem adtam fel, es egeszen belejottem. Marmint magamhoz kepest. Egyszer csak voltak hosszabb labdmenetek, es az ismet bebizonyosodott, hogy roptezesben ostehetseg vagyok...
Osszesen kb. masfel orat jatszottunk. A vegen nem is voltam faradtabb, mint a legelejen, sot, jol fel is pezsdult a szervezetem minden sejtje. De regen ereztem mar ilyet! Szuper volt, koszi Iscsi es Gyuszko a lehetoseget! (Az az egy vizholyag, amit begyujtottem, biztos hamar elmulik.) Aztan jovo heten gyozzon a jobbik! Ja, Iscsinek uzenem, hogy nem csak velem jatszott am Gyuszko mostanaban, hanem Palmaval is, ugyhogy edzesben van!
Azt pedig mindenkinek uzenem, hogy ez nem veletlen, en bizony ekezetek nelkul fogok irni.