Yellowstone Nemzeti Park

Elmentünk nyaralni!!! És vissza is jöttünk...

Nem kíméltük magunkat, mint Olgi beharangozójából kiderült, úticélnak a Maci Laciból ismert Yellowstone Nemzeti Parkot választottuk. Maci megvolt, egy grizzly, melyet távcsővel tudtunk megfigyelni ahogy ugrándozik a hegyoldalban. Bölényt sokkal többet, és közelebbről láttunk:


A Yellowstone tele van gejzírrel, hőforrással, bölénnyel, antiloppal, szarvassal, medvével, kanyonnal, vízeséssel, bazalthatszöggel, pelikánnal, lásd fotóink: album 1, album 2, album 3, album 4, album 5. Itt további fotók helyett a tudományos megközelítést választom. A Yellowstone kábé két magyar megyényi területen fekszik, vulkanikusan aktív terület, melynek geotermikus energiája gejzíreket, hő-/gőzforrásokat táplál. Az átlagosan 2400 méter magasan elterülő Yellowstone fennsíkról több mint 3400 méter magasig emelkednek a hegyek - a poén tehát nem a hegyek magassága, hanem az, hogy a völgyek szintje is nagyon magasan, minimum 2000 méteren van. A magaslati levegőre a testünk is reagált, konkrétan kiszáradtunk a melegtől, szétvert minket a jégeső, aztán leégtünk. (Ez mind igaz is, de az izgulósabb olvasók kedvéért hozzáteszem, hogy mindet kábé rendben megúsztuk.)

Hogyan talál az ember vadállatra a vadonban? Amúgy nem is olyan nehéz, mert 3000 darab hatalmas bölény nem tud észrevétlen maradni. Másrészről meg nem is olyan könnyű, mert a többi nagyvad szeret elbújni az erdőben, és csak hajnalban, vagy szürkületkor jönnek elő, amikor már nem olyan kedvezőek a fényviszonyok a meglesésükre. Van viszont egy tuti módszer: megy az ember kocsival bárhonnan bárhová a parkon belül, és az amúgy kellemesen ritkás forgalom bedugul, mindenki látszólag ok nélkül leáll az út szélén, és veszi elő a technikát. Állványos távcső, kamera, kinek mije van. Na, ilyenkor érdemes követni a többiek optikájának a vonalát, és általában ott van a bölény, villásszarvú antilop, grizzly, vapiti szarvas, ilyesmi. (Persze az is lehet, hogy mindenki már csak a hűlt helyét nézi mondjuk egy medvecsaládnak...) Gyakran még optika sem kell, hanem a forgalmi dugót egyszerűen egy átvonuló bölénycsorda okozza, vagy még viccesebb, ha nem keresztbe, hanem hosszában indulnak el a tonnás jószágok. Általában békések, bár a szemük olyan furán áll, nemhogy a szarvuk. És úgy mozognak, mint egy lassított felvétel, de nem lennék az útjában, mikor éppen az jut eszébe, hogy begyorsít 60 km/h-ra, amire alaphelyzetben mindnyájan képesek.

Szóval így néz ki egy bölénycsorda és egy autócsorda találkozása. Ja! Kényesebb esetekben felvonulnak a vadőrök is, tudjátok a karimás kalapú pofa, és rászól az autókból kiszálló emberekre, hogy "Vissza lehet csücsülni, nincs itt semmi látnivaló...". Asszem a harmadik vagy negyedik nap jutottunk el oda, hogy Olgi szólt, hogy ott egy bölény, és én már oda sem fordultam, mert csak akkor érdekelt volna, ha egy egész csordáról van szó, és a szarvascsalád mellett is fékezés nélkül hajtottunk el, mert nem volt agancsuk.

Hogy is van ez? Érintetlen természet, de mi csak úgy odamegyünk bárhova kocsival? Az úthálózat azért nem olyan nagyon sűrű: ha akarod, könnyen le lehet rázni a többi embert, vannak a szinte érintetlen vadonba induló, 2-3 napos túraútvonalak is. Mi inkább a kijelölt túraútvonalakon haladtunk, de még a népszerű gejzírek környékén is előfordult, hogy "Na már megint nincs kit megkérni a hármasban-os fotót elkészíteni." Sok változat van a park látogatására: van a sátras-biciklis változat, sokan jönnek Harley Davidsonnal (például nyugdíjas házaspárok...), le lehet parkolni lakókocsival a kempingben, vannak hotelek és faházak a gejzír mellett, illetve vannak motelek a park határán kívüli városkákban - mi ez utóbbit választottuk. Ez amúgy jó ötlet volt, de első este annyira bedugult egy *!#@tt bölény miatt az országút, hogy majdnem kizártak minket az este 9-kor záró motelből. Akkor még fogalmunk sem volt, hogy mi okozhat ekkora dugót...

No, és vannak ezek a (photoshopos???) fotók a gejzírekről:


Nekünk nincs is photoshopunk, és a gimp-hez sem nyúltam, esküszöm... Ezek tényleg ilyenek. A benne még kék víz kifolyik piros színű vízként, majd átalakul zöldre, és végül narancssárga színben pompázva folyik át a szomszédos kristálytiszta színű patakba. Persze nem a víznek van színe, hanem a meder falán tanyázó, hőmérséklettől függő fajtájú mikroorganizmusoknak. Az óvatosság nem árt, mert a gejzírek környékén a talaj el van aknásítva - egy óvatlan lépés a puha talajon, és belerogysz egy újonnan képződő rejtett gőzforrásba, mely az előbb még ott sem volt. Ja! Állítólag a tóból a horgászok régen a kifogott halat úgy főzték meg, hogy még a horgon csüngve belógatták egyenesen a szomszédos hőforrásba.

Lola kicsit félt a gejzírektől. Olyankor a másik irányba nézett, vagy ha mindkét irányban gejzír volt, akkor "elbújt", azaz Olgihoz nyomta a fejét, és becsukta a szemét. De ha kicsit távolabbról néztük, akkor már lelkesen mondogatta, hogy "Pff-pff!", ez lett nála a bugyogó gejzír szinonímája.

Időjárás. Na az nagyon volt, annak ellenére, hogy teljesen egyértelmű, hogy ide csak nyáron szabad utazni. Néha majd megsültünk, nekem még mindig hámlik az orrom az 50-es faktor ellenére. Negyedik nap pedig jégkaparó kellett volna a kocsi szélvédőjére, mert annyira ráfagyott reggel, és a sűrű reggeli köd csak délre szállt fel teljesen. Egy kis hóesés is volt.

Vadnyugat

Elutaztunk nyugatra, Wyoming-ba. Ez az USA legritkábban lakott állama, ahol majdnem három Magyarországnyi területen csupán fél millió ember él. A surgázott imidzs valóban a lovaglós-cowboy-os, Marlboro-reklámos hely. Wyoming nem hivatalos beceneve amúgy pont ez: cowboy állam.

Az útikönyv szerint az "ország legfestőibb" repterén landoltunk (bocsánat, de az ilyesféle jelzők az USÁ-ban naponta többször használatosak, bár az ország helyett sokszor a világ szó csúszik be), mely a Grand Teton Nemzeti Parkban található. Valóban szép, hófödte hegyek fogadtak minket, más kérdés, hogy ennek augusztusban mennyire lehet örülni, ha épp nem síelni vágyunk:


Szerencsére az nem tűnt fel, hogy a leszállópálya ezen a reptéren a legrövidebb az országban.

A fából épült reptér nemcsak azért forgalmas, mert ez az egyik legközelebbi csomópont a Grand Teton Nemzeti Parkkal szomszédos Yellowstone Parkhoz, hanem mert magánrepülők is érkeznek szép számmal, pl. Dick Cheney, Harrison Ford, Sandra Bullock pihen itt rendszeresen. (Egy katalógusból meg a szállodai szobák árából rájöttünk, hogy nem csak fontos nagyváros környékén lehetnek csillagászatiak az ingatlanárak, hanem falusi kis lakások esetén is.)

A reptérhez közeli 9 ezres településen, Jacksonban viszont nem bírtak magukkal, adtak egy nagy adag modernizált ultragiccses vadnyugatot a turistáknak. Tornácos, korabeli szalonra hajazó faházak, fajárda, kalapbolt, és mindenféle szuvenírbolt, ahol vehetsz szarvasagancs-csillárt hatezerért, meg kitömött medvét még sokkal többért (itt biztos önköltségi áron). Szerintük ilyen egy ügyvédi iroda:


Ezen kívül véletlenül az is kiderült, hogy itt rendezik meg "a világ leghosszabb lövöldözését", ami abból áll, hogy évtizedek óta májustól szeptemberig majdnem minden nap (csak vasárnap van pihi) kosztümös színészek előadásában egy korabeli település életképeibe pillanthatunk bele, ahol néhány lövés is eldördül, amitől Lola teljesen jogosan még a produkciótól messze is sírva fakad. (Tipp az olvasóknak: Gyuszkó szerintem rávehető arra, hogy az előadásról készült videót feltöltse.)

Egy konstruktív érdekességet láttunk, nevezetesen a jelzőlámpa nélkül gyalogosátkelők környékén. Az utca mindkét oldalán van egy rikítóan sárga zászlókat tartalmazó oszlop, és ha át akarsz menni, láthatóbbá teszed magad, ha a zebrán ilyen feltűnő zászlóval flangálsz. Aztán amint átértél, az adott oldali oszlopba tűzöd a zászlót, és kész. Enyhén útépítő munkás külsőt kölcsönöz, de azért egész jó ötlet, nem? Jacksonról elég is ennyi szöveg, további fotók ebben az albumban találhatók.

Medvékről embereknek

Hogy akarom-e látni Maci Lacit? Per pillanat nem vagyok benne 100% biztos. Pedig mindenféle okosságot betanultam már a Yellowstone útikönyvből. Most ezeket a tanácsokat veletek is megosztom. Legyünk óvatosak, medvék bizony vannak.

Az alaphelyzet az, hogy nem szabad az embernek 90 méternél közelebb mennie a medvéhez. Eddig nagyjából okés, értem. Na de mi van akkor, ha ő jön közel hozzánk? Vagy ha én megyek közel hozzájuk, anélkül, hogy tudnám, hogy ott egy - netalántán több - medve? A Lonely Planet a következőket ajánlja (mindenkitől elnézést kérek, saját fordítás):

"Találkozás a medvével

Számos védekezési stratégia ismert, de egyikre sincs garancia, hogy működik. (Na kösz, ez aztán bíztató.)

Ha a medve nem lát téged, széliránnyal ellentétes irányba haladva távolodj el tőle tisztes távolságba, és csapj zajt, hogy észrevegye a jelenlétedet.

Ha már észrevett, a szemkontaktust kerülve lassan térj ki az útjából, beszélj halkan, továbbá kezdj el lassan hadonászni a kezeddel a fejed felett. Soha ne fordíts hátat egy medvének, és soha ne térdelj le. Amennyiben a medve támad, nehogy szaladni kezdj, hiszen rövid távon 65 km/órával is tud futni... Még csak ne is kiabálj, mert ezzel csak megijesztenéd a medvét - amitől ő sokkal agresszívabbá válhat.

Gyakoriak az alibi-támadások. Ilyenkor feküdj a földre, gömbölyödj össze, és játszd meg hogy halott vagy, miközben a nyakadat a kezeiddel, a mellkasodat és a gyomrodat pedig a térdeiddel véded. Ne szegülj szembe a medve tapogatózó mozdulataival, mert előfordulhat, hogy megunja a dolgot, és elmegy. A fára mászást is fontolóra veheted, de csak akkor, ha legalább 4,5 méter magasra fel tudsz jutni.

Amennyiben a sátorban, alvás közben támad rád egy medve, az a legvalószínűbb, hogy zsákmányának tekint. Úgyhogy minden eszközzel harcolj, ami csak a kezed ügyébe kerül, még véletlenül se játssz halottat!"

Most meg már nincs mese, mindjárt indulunk. Reményeink szerint 10 napon belül jelentkezünk, ha egész véletlenül nem, lehet, hogy mégis csak érdemes lenne bővíteni ezt -az egyébként sok további kérdést felvető- fejezetet a könyvben.

Dinnyeszezon

Vettem egy darab sárga dinnyét a boltban. Íme:



Ízre megtévesztésig hasonít "a" görögdinnyére. Mondhatni nyilván, mert hiszen az. Kicsit persze bizarr dolog ilyet enni - az ember agya végig kételkedik.

De azon már a sokat látott japán barátaink is mosolyogtak, hogy náluk meg ilyen formájúakat árulnak:



Ezekkel a belső szín ismerete nélkül is van egy kis gond, méghozzá az árcédula: darabjuk ugyanis 10-100ezer jen (20-200ezer Ft). Szerintem termeljünk ilyeneket, és adjuk el nekik féláron! Na, ki van benne?