Ithacai körkép

Mostanában nyugisabban töltjük szabadidőnket gyakran ugyanazokat a köröket járva Ithacában, ezért izgalmas úti élmények helyett a város apróbb részleteit fedezzük fel. A hivatalos kategóriákat felborítva mi a következő részekre osztjuk a várost:

1. Lakóparkok, mint például ahol mi lakunk őzek társaságában a város szélén.
   
2. Könnyűszerkezetes családi házak az erdőben.
   
3. Egyetemi kampusz háromszázévesnek kinéző százéves épületekkel.
   
4. Commons, a belváros játékbolttal, éttermekkel, hippikkel, koncertekkel.
   
5. Egy downtownnak nevezett rész, ahol régi, fából épült lakóházak vannak.
   
6. A város szélén bevásárlóközpont, gyorsétterem, autószerelő.

Felraktam egy fotóalbumot, mely segítségével ti is picit "bámészkodva lófrálhattok" a városban. Felhívom mindenki figyelmét a fotóalbum egy praktikus funkciójára, a térképre, ahol minden képnek bejelöltem a helyét. (Kösz, haverok a googleban, csak így tovább!)

Én és a nyelvészet

De mit kerestem én a kampuszon tegnap? És mi közöm van a nyelvészethez? Most végre mesélek. Úgy kezdődött ez a nagy kapcsolat, hogy Gyuszkó az egyik egyetemi levelezőlista tagjaként kapott egy mailt, amiben egy Cornelles nyelvészprofesszor Magyarországon iskolázott és magyarul tökéletesen beszélő segítséget keresett maga mellé a 2008. őszi szemeszterben tartandó "Structure of Hungarian" című tantárgyához. Nagyon tetszett a dolog, azon nyomban jelentkeztem is. Levelezésünk során kiderült, hogy hivatalos óradíjas alkalmazottnak nem tud felvenni, mert ahhoz az én vízumom mellé külön engedély szükséges. Ha megadják, akkor is a 4 hónapos átfutási idő hosszabb annál, minthogy augusztus végén kezdeni tudjak. Kicsit csalódott voltam, amikor ez kiderült. De végül minden jóra fordult, mint a mesékben.

Egyszer a nyár folyamán személyesen is találkoztunk a professzor bácsival, mivel ő volt az illetékes magyar nyelvű okirataink fordításában. (Azért megjegyzem, hogy Lola születési anyakönyvi kivonata már háromnyelvű, azt nem kellett lefordíttatni.) Gyuszkóval még matekról is beszélgettek. Kiderült, hogy az MIT-n Chomsky óráira is járt (fejből tudta a Chomsky-féle normálforma elméletét), valamint hogy egy nyelvésznek is lehet Erdős-száma. Neki is van, csak már nem emlékszünk pontosan, hogy 4 vagy 5 :). Nagyon nagyon okos a bácsi, amerikai, de ő a szláv-felelős a Cornellen, a következő idegen nyelveken beszél: orosz, szerb, horvát, macedón, cseh, szlovák, lengyel, német, spanyol, török, svéd, finn, magyar. De egyszer egy perzsa-angol szótárt is elővett, ahhoz is volt lövése. Nem is tudom, minek neki segítség, magyarul is tök jól tud.

Amikor elkezdődött a tanév, megírta nekem a magyar órák időpontját - heti két 75 perces sáv van - valamint azt, hogy szeretettel vár, amikor csak ráérek. Így aztán szeptember elejétől önkéntesként veszek részt az órákon. El sem tudjátok képzelni, milyen szuper érzés az elmúlt hónapokban babázással eltelt lelkemnek, hogy süt a nap, én pedig a sok Cornelles diák között órára igyekszem. Azért a biztonság kedvéért még egyszer ideírom, hogy marha jó!!!

Az órákon családias a hangulat, ugyanis mindössze négy hallgató vesz részt rajtuk, de a segítség-csapat is erős, egy másik magyar lánnyal, Otíliával dugjuk össze a fejünket a kérdések esetén. Néha nem árt a konzultálás, mert olyan trükköseket tudnak kérdezni a hallgatók...

Az órák koncepciója az, hogy a hallgatók (aki közül ketten mellesleg törökök) nem magyarul szeretnének megtanulni, hanem nyelvészeti szempontból akarják elemezni a nyelvet. Olyan dolgok érdeklik őket, mint pl. alaktan meg fonológia, meg egyéb hasonlóan komoly nyelvészeti fogalmak, aztán az eredményeket jól össze lehet majd hasonlítani más nyelvekkel. Azonban ezeket nem olyan egyszerű feltérképezni.

Tehát az órákon nem csak arra irányulnak a kérdések, hogy milyen formában, szórenddel legfrappánsabb magyarul egy mondat, hanem őket azok az esetek / nyelvtani szerkezetek is nagyon érdeklik, amelyeket senki sem mondana, egy magyar ember sem használná manapság, de mindenki megérti, mert nyelvtanilag helyesek. Pl. megkérdezik tőlünk birtokos szerkezet kapcsán, hogy azt, hogy "Istvánnak ez a könyve" lehet-e úgy is mondani, hogy nem toldalékoljuk a birtokost. Ilyenkor ha jók vagyunk, bemondjuk, hogy igen, "István eme könyve". Mindegy, hogy ez nem gyakori, ők megjegyzik a szerkeztet, és örülnek. Mi is, hogy tudtunk határozott választ adni. De ezután jönnek a további kérdések. Mondunk-e olyat, hogy "ez Istvánnak a könyve", "ez a könyve Istvánnak" vagy "ez könyve Istvánnak", "eme István könyve", és ha igen, mást jelent-e, mint az előző, miben, stb, stb. Nem olyan könnyű ám mindig kapásból pontosan angolul válaszolni, a különbségeket jól érzékeltetve.

Vajon minden földrajzi tulajdonnév után lehet-e -i képzőt tenni pl. Budapest -> budapesti módjára? Mondom két másodpercen belül, aha, szerintem igen. A következő órán persze azzal szembesültem, hogy az eredendően i-re végződő szavak után nem lehet, mert nincs se olyan, hogy helsinkii, se olyan, hogy hawaiii...

És ti tudjátok, hogy mi a különbség a között, hogy Ön meg Maga? (Más nyelvben nem nagyon van többféle magázó forma.) És azon kérdőszavak használatában, hogy hány meg mennyi? Vagy azok között a birtokos névmások között, hogy az enyéim - az enyémek?

Olyan is volt már az órákon, hogy hangosan felolvastam az abc-t, pár szót vagy mondatot, a kiejtés illetve a hanglejtés érzékeltetése miatt. Persze ez az én Kazinczy-versenyes múltammal jól megy. :)

A professzor bácsinak a szobája eleve úgy néz ki, mint egy könyvtár, van pl. oroszul meg németül írt magyar nyelvtanról szóló könyve, de most egy különleges szótárat szeretnék még megemlíteni. Ez pedig a magyar nyelv szóvégmutató szótára. A könyvben minden magyar szó benne van, és nevéből eredendően jól sejtitek, a szavak az utolsó betűjük szerint vannak benne sorba állítva. A szavak mellett egyéb tulajdonságok is fel vannak tüntetve, mint pl. a szó szófaja, összetett-e vagy nem, képzett-e vagy nem, meg egyéb fontos tulajdonságok. Hogy mennyi mindent ki tudnak olvasni a nyelvészek egy ilyen szótárból, csak ámulok-bámulok! Bár én leragadtam az olyan egyszerű dolgoknál, mint hogy nincs zs-re végződő magyar ige (ez nekik nagyon fontos volt az igeragozás kategorizálásánál), meg hogy 4201 szó végződik a-ra (ez a leggyakoribb szóvég), 124 szó u-ra, 437 ü-re és csak 48 h-ra.

Úgyhogy érdekes a dolog, nagyon élvezem. Egyrészt gondolkodtató a trükkös kérdésekre válaszolni, másrészt bővül az angol szókészletem, harmadrészt végre valahol kicsit angolul beszélek, negyedrészt olyan dolgokat tudok meg a magyar nyelvről, amiket a tizenkét év számtalan magyar órája alatt nem sikerült otthon még csak megemlíteni sem, ötödrészt megismerkedtem Otíliával, aki már negyedik évét kezdte Cornell Phd-sként, mint a zebrapintyek idegsejt-működésének nagy szakértője.

Óóóóóóóó, már előre sajnálom, hogy a tavaszi félévben nem lesz ilyen óra.

Pillanatkép a kampuszról

Tegnap a kampusz legszebb és legrégibb épületei között sétálva arra lettem figyelmes, hogy mintha egy nagy bagoly ülne a fűben, tőlem kb. 4 méterre. Valami ilyesmi, de fotót készíteni sajna nem volt időm, olyan gyorsan történtek az események.

Szerencsére épp egy magyar ismerős állt mellettem, aki állatorvos - madarász, ezért hamar beavatott, hogy egy piros farkú ölyvöt látunk. Tovább figyeltük a madarat, ekkor észrevettük, hogy a karmai között már ott lapul egy mókus. (Régi olvasóink kedvért: nem pici chipmunk, hanem rendes mókus.) Az ezt követő két másodpercben pedig felszállt a madár az egyik közeli épület ereszére. Eléggé meglepő volt egy nagyobb testű madarat látni, aminek a csőréből kilógott egy mókus. Mintha valami természetfilmben lettem volna.
Hm, még jó, hogy nem engem nézett ki magának...

Tailgating

Megnéztük a Buffalo Bills - Seattle Seahawks amerikai futball meccset. Már évek óta követem (felszínesen) az NFL eseményeit, és Buffalo nincs is messze ide, így mindenképpen meg akartunk nézni egy meccset.

"Tailgate" azt jelenti, hogy kocsinak, pl. pickup trucknak a hátsó csomagterének az ajtaja. "Tailgating" pedig azt jelenti, hogy a parkolóban kinyitják a tailgate-et, előkerül a grillsütő, kerti bútor, napernyő, és beindul a piknik. Na, ezt csinálja mindenki a meccs előtt. Leparkol a stadion melletti parkolóban mondjuk 30.000 kocsi, és ki-ki benyom a kedve szerint egy kis barbecuet, burgert, steaket, bőségesen leöblítve sörrel. A kocsik, hűtőtáskák, grillsütők között pedig 20-30 méterről dobálják egymásnak a tojáslabdát, frizbit, gyakorolják a csapatnak szóló szurkoló nótákat, egyesek a kocsi tetején állva. Már öt órával a kezdőrugás előtt megnyitják a parkolókat, már értjük miért. Mi akkor még úgy nyolcvan kilométerre voltunk egy autópálya melletti pihenőhelyen, de már ott is mindenki Bills mezben volt, a meccsre igyekezett, és kérdezték, mi is oda megyünk-e.




A meccset a Buffalo Bills 74.000-es stadionjában játszották, cseppet sem részrehajló közönség előtt... Bevonuláskor értelemszerű fújolás illetve ujjongás a vendég és a hazai csapatnak, vadászgép a stadion felett, pompomlányok, kifestett szurkolók. Elszórtan egy-egy vendégszurkoló, akiket a hazai szurkoló tömeg nem kímélt beszólásokkal, mutogatásokkal, de ők nem szégyelltek, és nem is féltek hasonló mocskos szavakkal és gesztusokkal visszavágni. Bunyónak viszont nyoma sem volt. A hazai csapat nyert. Tévében a játékot jobban lehet követni, de a hangulat miatt megérte elmennünk, még az eső ellenére is.

US Open

Zanza: pénteken a US Open teniszversenyen voltunk New Yorkban, az Arthur Ashe stadionban, mely a világ legnagyobb teniszstadionja, kb. 22500-as. Másnap megnéztük a Szabadságszobrot és az Ellis Islandet.

Fotóink a picasa albumban. Majd felteszek egy-két vicces videót is, például ahogy "tengerészgyalogosok" sikálják a nedves teniszpályát.

Reggel indultunk Ithacából, és odaértünk kora délután. Mivel este hattól mehettünk be a jegyünkkel, megpróbáltunk nappali jegyet is szerezni, kevés sikerrel. Így volt vagy két óránk körbejárni a Men in Blackből ismert Flushing Meadows Parkot, tudjátok, ahol a Bogár a kilátótoronynak álcázott ufóval akar menekülni, de Jé és Ká ügynök keresztbetesz neki, és belecsapódik a földgömböt ábrázoló szoborba, ami amúgy egy világkiállításra épült, és még megvan, mert a filmben csak trükkfelvételben zúzta szét az ufó.

A US Open a legnagyobb nézőszámú évente megrendezett sportesemény. Már júniusban, mikor Amerikába jöttünk, megvettük a jegyet, mert elég nehéz hozzájutni. Ekkor még csak 5 napja árulták őket, de így is csak egy másik napra kaptunk, mint amit terveztünk, és az esti meccsekre, nem a nappali szakaszra. Ez persze csak az internetes jegyüzérek miatt van, nem volt teljesen tele a stadion, pedig kint vártak sokan jegy nélkül. Ők csak az edzőpályákat láthatták, amiken junior meccsek mentek.

De mi bejutottunk bentre is. És fura, azok után amit a tévében láttam. Olyan kicsi az egész versenyközpont, össze van zsúfolva benne a három stadion és vagy tizenöt kisebb pálya. Alig fér el a sok néző, mert amíg nincs meccs, addig kint mászkálnak, vacsoráznak. Mozdulni alig lehetett, pedig a döntő napján talán kétszerannyian is megfordulnak ott. Bekukkantottunk a 11-es pályára, ahol Verdasco az ötödik játszmában járt, és végül megnyerte a meccset. Aztán hétkor mindenki bement az Arthur Ashe stadionba, mert kezdődött az első esti meccs, Davenport és Bartoli. Volt több mint egy óra esőszünet két felvonásban, de be tudták fejezni ezt a meccset is, és jöhetett Roddick és Gulbis este fél tizenegykor. Roddick amerikai, nyolcadik a világranglistán, korábbi US Open bajnok, Gulbis pedig az egyik kedvencem, egy fiatal lett tehetség. Gulbis nagyon jó kezdett, és elhúzott 6-3 5-3-ra, és Roddick már tördelni kezde az ütőit, de aztán összeszedte magát, és végül négy játszmában megnyerte a meccset. Emlékezetes mégis Gulbis változatos játéka volt, csak nem bírta végigvinni, így nyerhetett a tapasztaltabb Roddick, éjjel kettő körül.

Másnap, mielőtt Ithacába hazamentünk, megnéztük a Szabadságszobrot és az egykori Bevándorlási Hivatalt az Ellis Islanden, mert júniusban kimaradtak. Ezek Manhattennel szemben egy-egy kisebb szigeten vannak, melyek között komp jár. A Szabadságszoborról mindenki hallott egyet s mást, a Bevándorlási Hivatal (Ellis Island Immigration Station) talán kevésbé ismert. 1892-1954 között engedtek be vagy utasítottak ki itt bevándorolni szándékozókat, miután átnézték irataikat, és átestek orvosi valamint pszichológiai vizsgálaton. Hogy hívnak, vannak-e tetveid, mennyi egy meg egy, puzzle kirakása időre. Összesen 12 millió bevándorló ment át ezen a kis szigeten, köztük a Don Corleone...

Lola végig velünk volt, és nagyon édi volt, a női meccs végén elaludt a vállamon. Megtanult integetni, ha jó kedve van, akkor mindenkinek integet aki szembejön, még a villanypóznának is. Hajnalban a stadionból kifelé hömpölygő tömegben egy vadidegen megállított minket, hogy Lola olyan édi, le akarja fotózni.