Képriport

Gondoltuk, andalgunk kicsit a karácsonyi díszekbe öltöztetett bécsi belvárosban. Ez rajtunk kívül pár embernek még eszébe jutott, mint hétvégi programlehetőség:


Teljesen felesleges volt világnyelveken próbálkozni, ha németül kértünk meg valakit minket fotózni, olyasmi volt a válasz, hogy "ööö, ungáris, megy a buszom, bocs, sietek" :)

Kicsit meglepő, de igaz, hogy ebben a forgatagban kettesben ebédeltünk az egyik (japán) étteremben!

Nem vettünk fenyőfát,


sem csillárt Lobmeyr-től,


vagy karórát csillió-millió forintért,


és Az utolsó vacsora ÁFÁ-ját sem igényeltük vissza.


Viszont kellemesen sétálgattunk, és teszteltünk, hogy a spittelbergi vásárban a legfincsibb (és a legnagyobb adag) a forrlat bor és a puncs!


Aki nem hiszi, járjon utána!

Előadáson

Voltunk az Operában! Így hitelesebb:


Azóta komolyzenét szeretne hallgatni itthon Lola, vagy balettot néz a videómegosztókon. :)

Cirkuszt a népnek!

Akár ez is lehetett volna a mottója a kedvenc munkahelyem által tegnap estére szervezett ünnepségnek. De nem csak erről volt szó, hiszen a Mikulás is ellátogatott a gyerekekhez.
Lola nem csak jó gyerek volt (naná, egész évben), hanem eddig valaha a leglelkesebb és legizgatottabb, továbbá bátor is, nem volt szüksége szülői kíséretére a színpadra lépéshez. Ezt alátámasztó képeket is találtok itt:

Mikro csodák - és a valóság

Mit csinálnak a nyugdíjas ithacai ismerőseink? Angolt tanítanak (pl. nekem), önkénteskednek pár további jelentőségteljes szerepben, a nyári lazaságban pedig azzal tuningolják magukat, hogy utazgatnak szerte a világban.

Másfél éve költöztünk haza, és már ennyi idő alatt is egy tavalyi, Julie-vel töltött kellemes este után idén Sue társaságában terveztünk meg egy egész napot. Teljesen hihetetlen, hogy miket nem találnak ők ki?
Nem elég, hogy a barátnőikkel átrepülnek az óceánon, de itt sem csak Hévízen csücsülnek napokig, hanem egy több országot érintő, elég pörgős körút részeként látogatják meg Magyarországot. Most akkor hozzátenném, hogy Sue 86 éves... Nem kell nagy következtetéseket levonni, természetesen ők nem átlagos emberek, őszintén örülök, hogy megismerhettem őket. ((Tagadhatatlan, valahogy ez a generáció jött be nekem. :))



Mivel tudtuk, hogy találkozásunk idejére Sue a budapesti városnéző körút kötelező tartalmi elemein már túl lesz, a tervezés idején bedobtam Szentendre nevét, mint célpontot. Aztán jött ő, hogy jó, jó, de tudom-e, ott hova kéne menni. Mondom hova? Mire ő: a Mikro Csodák Múzeumába! Na az meg mi? - gondoltam, és rákerestem. Találtam egy évek óta nem frissített honlapot - hát végül is lehet, hogy létezik. Sue megnyugtatott, hogy á, ez nincs benne az útikönyvekben sem, viszont az egyik főnöke ajánlotta... Micsoda hatalma van a szóbeszédnek!

Így aztán belőttük a címet, és jelentem, a múzeum létezik. Kicsi, mint Szentendrén minden múzeum, galéria, kiállítás. Három szobányi a hely, ahol Mikola Szjadrisztij, ukrán művész 15 alkotását lehet megtekinteni. Olyan icipici, aranyből készült mini szobrokat lehet megnézni, amik közül némelyik esetén még akár az alapanyag sárga pacáját sem látod szabad szemmel. Vagy csak egy icurpicur foltot. De ha belenézel a mikroszkópba, egy fél mákszembe költöztetett fecskecsalád, egy szeg hegyére épített sakktábla, vagy egyetlen tű fokába pakolt piramis, pálmafa, ÉS tevekaraván néz vissza... Na, ilyesmit még nem láttunk! Gyerekbarát, mert olyan múzeum, ahol húsz perc alatt végzel, másrészt pedig elárulom, hogy Lola is nagy élvezettel kukucskált. Ha arra jártok, és eddig kimaradt, ugorjatok be! Érdekesség: a mini méret miatt akkora precizitás szükségeltetik a készítés során, hogy már az alkotó szívdobbanása is bekavar - ezért lelassítja a pulzusát, és két szívdobbanás között dolgozik.

Ha most abbahagynám, lehetne ez egy szimpla programajánló is. De sajnos még írok...

A körút miatt gyorsan megy ám az összehasonlítás. Elmondták, hogy Budapest mennyire szemetes város, főleg Pozsonyból érkezve, ahol civil ruhás rendőrök szabnak ki a hatalmas összegű büntetést a helyszínen, ha valakit szemetelésen fognak.

Nem lehet ismerőseinket azzal vádolni, hogy nem pörgetik a magyar GDP-t, mert bizony a szándékoltnál is jobban pörgetik - egyiküktől (aki szintén egy sokkal fiatalabb, több földrészen élt, hihetetlenül tapasztalt utazó) szép kis summát loptak el a tárcájával együtt a villamoson... Most mit mondjak, nagyon égett a bőr a képünkön.

Olyan is volt, hogy nem tudtunk a szentendrei Dunakorzón kártyával fizetni egy étteremben. Hanyadik században élnek ők vajon?

Ezt szó szerint ugyan nem mondták, de szerintem tán még várták is kedves amerikai barátaink, hogy este továbbvigye hajójukat a Duna a Balkán-félsziget felé.

Kiállítás

Art on lake - ez a címe és a honlapja annak az új kiállításnak, amit a Városligetben nyitott a napokban. Méghozzá a tavon!

Mi rögvest teszteltük is a terepet.

Mindenféle modern, leginkább a szobor szóval illethető alkotás került a tóba, eléggé szellősen elosztva. Magyar, de többnyire külföldi képzőművészek munkái. Csak most, csak ide tervezve. :)

Meg lehet nézegetni a szobrokat a parton sétálva, a hídról, vagy akár csónakázás közben is. Mivel 12 év alatt tán még soha nem csónakáztunk együtt, kipróbáltuk ezt is. Poén, hogy senki nem aggódik, hogy esetleg nekimégy az alkotásoknak, lényegében ezt is szabad. (Persze ez nálunk szóba sem került, hiába fújt a szél...)

Még szembeötlő, hogy friss a kiállítás, egyrészt egy-két alkotáson még dolgoztak a vízhatlan horgásznacis melósok, továbbá a Prizma bárban épp előttünk tesztelték VPOP-s pólóba bújt, magukat bizonyára NAV-osnak valló egyének a pénztárgépet, akik majd lehet, rájönnek, hogy a csónakosok nyugtaadási szokásai is vizsgálatra érdemesek.

Teljesen mindegy, hogy ez-e soros EU elnökségünk legnagyobb eseménye, meg azon sem fontos agyalni, hogy az ötlet mennyire egyedi, sok körbeevezhető kiállítás bizonyára nincs. Már csak ezért is bátran ajánlom, hogy mindenki menjen el, aki épp Budapesten jár. Szeptemberig él a lehetőség. Megemlítendő, hogy (fél órát nyugton ülni tudó) gyerekekkel is jó program lehet, a bátor kiskölköknek mentőmellényt is kínálnak, babakocsit pedig a mólón lehet hagyni.

Kedvcsinálónak, és az otthon maradóknak küldjük városligeti fotóinkat új formában (de a szokásos helyen és formában is elérhető):