Nagy munkában

A Flexa nevű dán cég a fogyasztók látens igényeit is igyekszik kielégíteni praktikus gyerekágyak terén. Itt egy érdekességük:

Egy ilyen drága ágy megvásárlását azonban el lehet kerülni akár egy költözéssel is. Úgyhogy költözni fogunk.

Mostanság a költözés előtti buherálás szakaszában járunk, amit mi magunk között úgy hívunk, hogy "építkezünk". Próbáljuk kiélvezni - ugyanakkor rövidre szabni - ezt az időszakot.

Láttátok már Gyuszkót falat rakni és glettelni? Mert én igen!

És Lolát szobát festeni? (Majd résen kell lennünk, mert azt mondta, hogy ha kész a szobája, a többit is segít rózsaszínre festeni.)

Na, ilyesmikkel ütjük el az időt mostanában.

Húsvét hétfő

Lolának idén érkezett az első (nem rokon) locsolója az egyik legfontosabb ovis barát, Gergő személyében.


És a kis huncutok még azt is elérték, hogy este 10-ig játszottak együtt.



Lola szerkójáért tőle is elnézést kérünk, mentségünkre legyen mondva, hogy már pizsamában volt, amikor Gergő érkezett, és hirtelen nem tudtunk sokkal jobbat kihozni a helyzetből. De így is cukik voltak.

Lola a biztonság kedvéért pár hete lestoppolta a robotgépemet is, miszerint azt majd nagykorukban adjam neki és Gergőnek.

Ismeretterjesztő

Bejegyzésemben az egypetéjű ikrek egyik speciális esetéről, a tükörkép-ikrekről lesz szó. Nem tagadás, művelődünk a témában...

Egypetéjű ikrek kialakulására a fogantatástól számítva kb. két héten át nyílik lehetőség. Ezen intervallumon belül bármikor kettéválhat az osztódásnak/növekedésnek indult zigóta. Minél később történik meg ez a szétválás, annál nagyobb, fejlettebb sejtcsomó válik szét két, már jobban kialakult magzattá. A két hét vége felé kettévált magzatok között találhatóak a tükörkép-ikrek. Az egypetéjű ikrek kb. negyede ilyen.

Hogy ez többek között mit is jelenthet a gyakorlatban? Leginkább érdekes, aszimmetrikus külső, fizikai tulajdonságo(ka)t, mint például hogy:

- az egyik ember jobb, a másik balkezes lesz, (ez egy kis beépített segítséget jelenthet, hogy a világ legjobb páros teniszezőjévé váljon egy testvérpár - lásd Bryan fivérek)
- az ikrek hajforgói ellentétes irányokba csavarod(hat)nak,
- egy embernek két különböző cipőmérete van (de a testvérek ellentétes lába egyező méretű),
- hasonló helyen vannak anyajegyeik, csak az ellenkező oldalon,
- fogászati gondjaik az egymással tükörképben álló fogaiknál merülnek fel,
- nagyon ritkán akár bizonyos belső szerv(ek) a szimmetrikus oldal(ak)on helyezkednek el, pl. szív a jobb oldalon, stb.

A mi fiainkra az igaznak tűnhet, hogy ha a tükörképeikre nézek a tükörben, mintha kicsit kihúzták volna alólam a talajt - sokkal nehezebb megmondani, hogy ki kicsoda. Úgyhogy ez akár egy előjel is lehet.

Nem azért írok ilyeneket, mert tudjuk, hogy tükörkép-ikrek. Továbbra sincs fogalmunk még arról sem, hogy egy- vagy kétpetéjűek-e.

Ezzel elvan az ember egy ideig. Akár minden nap lehet erről beszélni, hogy most aztán már húdehasonlítanak, vagy nem is annyira, mint egy hónapja. Persze csak nekünk elemi érdekünk, hogy meg tudjuk különböztetni őket, és ez - főleg szemből - remekül megy is.

Sokan kérdezik az utcán, hogy "ugye egypetéjűek?". Látni kellene az emberek arcát, amikor azt válaszoljuk, hogy "Hááát, lehet, nem tudjuk - de valószínűbb, hogy kétpetéjűek". Sokan visszakérdeznek, hogy "jéé, hát ezt nem lehet tudni?"

Hát bizony marhára nem.

De jelentem, a kíváncsiságunk győzött, és megrendeltünk egy (azaz két) DNS tesztet. Két nyál- (pontosabban szájnyálkahártya-) minta összevetéséből ki fog derülni, hogy mennyire is hasonlítanak egymásra a fiaink. Juhé!

Tévedtem

Méghozzá akkor, amikor azt írtam a legutóbbi kommentben, hogy Lola nem emlékszik a nevében szereplő betűkre, illetve hogy nem használja azokat.

Bizonyítékul itt egy spontán mű, amit az oviban készített, csak úgy, a kupacnyi angyalka és autó rajza között fogadott:



Vagy itthon egy másik permutáció is előfordult:




Sokszor mennyivel többet tudnak a gyerekeink, mint gondoljuk...
Például Márkó és/vagy Kende is tud(nak) titokban, tehát feltűnés nélkül függönyt kiharapdálni.

Ui: Ez a 200. bejegyzésünk! Ennyit írni!?

Alkotások

Lola rajzol. Sokszor, sok érdekeset. Néha alig akarja abbahagyni. A hét terméséből szemezgetünk. Lola azt üzeni, hogy ő már ovis, szóval már nem csak irkafirkákat tud. Na, nézzük!

Elsőnek jöjjön egy katica. Szigorúan 4-3 megosztásban kerülnek a pöttyök a katica kitinszárnyára. Az, hogy az alsó szárnyak is pöttyösek, legyen művészi szabadság. Megjegyzem, hogy az egyik alsó szárny körvonalát én rajzoltam, de csak felszólításra, és csak azután, hogy Lola megmutatta a másik szárnnyal, hogy is kell...



Balra hóember, virágos fátyolban. A jobb oldalit Gyuszkó rajzolta, de a lábait annak is Lola. A végén természetesen azt magyarázta, hogy ez a hármas "anya-apa-Lola".



Feketével egyik kedvencem, egy egyperces művelet eredménye, a királylány és a királyfi. De a rózsaszín embereknek is van története.



Hú, itt van minden. Hóemberek, felhők, nap, a jobb szélen a felhőkből kiadós eső is esik. Középen autó és virág, felettük, a felhőkhöz közel LABIRINTUS. Nem, nem azt mondta, hogy fagráf, hanem határozottan azt, hogy labirintus.



Középen, satírozott kék színnel látható a kör alakú medence, amibe balról - a naphoz hasonló alakú CSAPból - befolyik, jobbra pedig kifolyik a víz. A medence partján piros fürdőruhás kislány. A kép bal sarkában, a pillangó alakhoz hasonlító képződmény az alkotó szavaival "CSÚSZDÁK CSAK FELNŐTTEKNEK". A kép jobb sarkában, a nyomtatási dátum felett pirossal és narancssárgával ábrázolódik ki a FAGYIOSZTÁS jelenete. Pirosban a fagyis és kezében a tölcsér. Narancssárgával a székek, mert hogy oda mennek az emberek, nekik bizony sorba kell ülni a fagyiért. Megvan?

KütyüM

Van nekünk sok kütyünk, de valahogy legtöbbjüket mégis főleg Gyuszkó szokta kez(el)é(s)be venni. Na de mostantól nekem is van saját nyomokodási fennhatóság alá tartozó kütyüm!

Tatararárará:



Lehet rajta sokat olvasni, ülni, meg még egy-két dolgot, amikkel kapcsolatban a tesztüzem folyik.

Köszönöm az ötletet és az ajándékot is!

Ui: És ha valaki megmondja, hogy most épp mit olvasok, alkalomadtán megnyomhat rajta 1-2 gombot, vagy gyorsan lekottázhat bele egy dalt. Ha olyan kedvem lesz legalábbis.

Háziverseny

Néha még szoktak mászni a fiúk, ezért megpróbáltunk egy "ikres" videót csinálni erről a korszakról. Íme:

Kiállítás

Art on lake - ez a címe és a honlapja annak az új kiállításnak, amit a Városligetben nyitott a napokban. Méghozzá a tavon!

Mi rögvest teszteltük is a terepet.

Mindenféle modern, leginkább a szobor szóval illethető alkotás került a tóba, eléggé szellősen elosztva. Magyar, de többnyire külföldi képzőművészek munkái. Csak most, csak ide tervezve. :)

Meg lehet nézegetni a szobrokat a parton sétálva, a hídról, vagy akár csónakázás közben is. Mivel 12 év alatt tán még soha nem csónakáztunk együtt, kipróbáltuk ezt is. Poén, hogy senki nem aggódik, hogy esetleg nekimégy az alkotásoknak, lényegében ezt is szabad. (Persze ez nálunk szóba sem került, hiába fújt a szél...)

Még szembeötlő, hogy friss a kiállítás, egyrészt egy-két alkotáson még dolgoztak a vízhatlan horgásznacis melósok, továbbá a Prizma bárban épp előttünk tesztelték VPOP-s pólóba bújt, magukat bizonyára NAV-osnak valló egyének a pénztárgépet, akik majd lehet, rájönnek, hogy a csónakosok nyugtaadási szokásai is vizsgálatra érdemesek.

Teljesen mindegy, hogy ez-e soros EU elnökségünk legnagyobb eseménye, meg azon sem fontos agyalni, hogy az ötlet mennyire egyedi, sok körbeevezhető kiállítás bizonyára nincs. Már csak ezért is bátran ajánlom, hogy mindenki menjen el, aki épp Budapesten jár. Szeptemberig él a lehetőség. Megemlítendő, hogy (fél órát nyugton ülni tudó) gyerekekkel is jó program lehet, a bátor kiskölköknek mentőmellényt is kínálnak, babakocsit pedig a mólón lehet hagyni.

Kedvcsinálónak, és az otthon maradóknak küldjük városligeti fotóinkat új formában (de a szokásos helyen és formában is elérhető):

Fél évesek. Fél évesek? Fél éveseeek!!!

Nagyjából ennyi idő kellett ahhoz, hogy ne ámuljak-bámuljak rá minden nap többször is arra, hogy egyszerre két picibabánk van. Most már ((kb.)) természetes.

Ikrekkel vannak érdekes pillanatok. Pl. kicsit lassabban lehet haladni az utcán - pedig még nem indultak el a fiúk két különböző irányba. Apropó, utca. Viszonylag egyszerűen ki tudunk menni az utcára, mert mérőszalaggal mentünk babakocsit venni, és egy átment a vizsgán. Így gyerekestül, tehát a kocsi összecsukása nélkül is kiférünk az ajtókon. Visszatérve a lassabban haladásra, az van, hogy az emberek nagyságrendileg 10%-a odajön, és kíváncsiskodik. Az érdeklődők között legjelentősebb számban a nagymama-korosztály képviselteti magát. A skála egyik vége az, hogy "Két fiú? - Igen. - Te jó Isten!", de ennél sokkal gyakoribbak a kedves nénik, akik fürkészik a babáinkat és gratulálnak, majd egy részük elmeséli, hogy az ő saját, esetleg ismerősei iker unokáival mennyire szörnyű volt x évig. Az (ismeretlen) ikres szülők nem annyira dumálósak, általában valamiféle "egy csónakban evezünk", somolygós, részvétteli nézéssel egyszerűen csak ráköszönnek az emberre, és mennek tovább.

Mit is mondhatnék, nem könnyű az alaphelyzet, az biztos. Két csecsemő, akikre nem hatnak az érvek, és egy anya két kézzel, az bizony kevés. Itthon is, orvosnál is, gyakorlatilag bárhol. Mindent meg lehet persze oldani, de nagyon könnyen lehetnek mellékhatásai a helyzetnek. Én szerencsére nem tudlak benneteket olyan sztorikkal feltartani, hogy milyen az, ha harminc percig egymás kedvére üvöltenek, vagy hasonlók, mert csak a napok töredék részében vagyok velük hármasban. Így szerencsére elmondhatom, hogy elég nyugis, mosolygós fiaink vannak.

Különböznek, aha, igen. Néha ezerrel magyaráznám ezt az ismerősöknek, hogy na, itt van a két gyerek egymás mellett, hiszen látod, hogy mennyire ... na és ilyenkor - meg pár fényképen - én is látom, hogy külsőleg iszonyatosan tudnak hasonlítani egymásra. Azért a nagyszülőkkel és a tesómmal számolva már legalább heten stabilan meg tudjuk őket különböztetni egymástól, de tudom, hogy még néhány hűséges fotónézegetőnk is keni-vágja a témát.

Márkó és Kende teljesen hasonló fizikai paraméterekkel rendelkeznek, általában nagyon hasonló fejlettségi szakaszban vannak, így eddig mindig nagyon hasonló dolgokat csináltak. Azért a miképpben, a gyakoriságban, az intenzitásban vannak felfedezhető különbségek, de oké, néha az időzítésben is. Lelki rezdülésiekben természetesen vannak eltérések, asszem egyikük sokkal zsiványabb gyerek lesz, mint a másik. Van konkrét jelöltem is, nem csak úgy általánosságban dobálózom az ilyesféle mondatokkal.

Gondolom, nem túl meglepő, de mindenképpen specialitása a helyzetnek, hogy mivel eddig őket csak az 5 centi - 10 méteres intervallumban mozgattuk egymáshoz képest, jelenleg a fiú-kisbabás élmények leginkább mindkettejükhöz egyszerre kapcsolódnak a fejünkben.

Ők is kapcsolódnak egymáshoz, a szó szoros értelmében, megfogják a másik kezét, és azt tömködik rövidebb-hosszabb szkanderozás után a saját szájukba. De ilyenkor nincs tiltakozás... Viccesek. És nagyon édik, nagyon szépek, nagyon erősek, nagyon jó kölkök. Külön-külön is, de együtt meg aztán totál kész vagyok tőlük. :)

És mint említettem, fél évesek. Hurrá! Vége a macerás elejének. De jó! Persze majd meglátjuk, hogy ezután könnyebb, vagy nehezebb lesz-e.

Íme a bejegyzés főszereplői:



(Az ötletet Kata Lackónak sütött negyedéves tortájából merítettem.)

Ez nem áprilisi tréfa

Addig jár Gyuszkó és Lola a szemészetre, míg ki nem írnak egy szemüveget. Nagyokos szülők pedig annak ellenére meglepődnek, hogy ők kezdeményezték az egész odajárkálást.

Íme egy friss tavaszi kép, épp három és fél évesen:


Szép, ugye?

Lola rajzol

Sokfélét szokott Lola rajzolni, főleg saját ötlet alapján - itt a családunkat rajzolta le. Kár, hogy a videó elejéről lemaradt, hogy a legelső, legjobban sikerült arcot (copfos apát) is ő rajzolta. Érdemes feltekerni a hangot, mert Lola pontosan elmagyarázza miket rajzol. A háttérben Márkó - immár javuló - hurutos krákogása az aláfestés.

Bréking

Kicsit le vagyunk maradva az eseményekkel itt a blogban, de a rend kedvéért ezen a fórumon is büszkén kiáltjuk ki a nagyvilágba, hogy megszülettek fiaink: Pap Kende és Pap Márkó.

Ilyenek voltak születésük napján, 2010. október 13-án:



Ezen a héten pedig végre kiszabadultam a kórházi száműzetésből, így ötösben is tudunk családi fotót csinálni:



Köszönöm az összes felmenőmnek, hogy a testem ilyen parádésan küzdött meg a nagy feladattal, továbbá Lolának a türelmet, valamint hogy törte az utat, hogy ilyen érett, egészséges tesói születhessenek, a nagyszülők eddigi segítségét, továbbá puszi mindenkinek, aki gondolt ránk, aggódott értünk, érdeklődött, kíváncsiskodott, meglátogatott. Köszi még egyszer, jól esett!

Staycation

"Staycation" egy angol szó arra, hogy vakáció, csak nem utazunk el. Ma például Lolával felmentem a budai várba. Hétköznap Lola bölcsiben van, így Olgival néha el tudunk menni helyekre - egészen olyan messzire, ameddig Olgi el tudja cipelni az egyre nagyobb pocakját. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hétvége általában a vakáció mínusz egyszerese, mert olyankor naphosszat szórakoztatnunk kell Lolát olyanokkal, hogy játszótér, legózás, rajzolás, bolt vagy mese. Amiatt nem izgulok, hogy majd három gyerekkel egy hétvége a vakáció mínusz háromszorosa lenne, mert három gyerek majd egymást elszórakoztatja, így a mínusz háromnál egy sokkal kisebb abszolútértékű negatív szorzóra számítok. Ezt a sejtésemet egyelőre semelyik háromgyerekes ismerősünk nem tudta megerősíteni.

Visszatérve a vakációnkra: három hete egyszer elmentünk moziba, múlt héten az úszó EB-n voltunk egy délelőtt, ezen a héten pedig a szentendrei skanzenben voltunk.

Az Úszó Európabajnokságot a Margitszigeten rendezték idén, pont úgy mint 2006-ban. Akkor szinkronúszókat néztünk meg a tütüjükben kalimpálva bohóckodni a vízben. Idén meg a rendes úszók és a műugrók délelőtti futamjait láttuk, amiken érmeket nem osztottak, csak a továbbjutásért küzdöttek. Ekkor is megteltek a többezres lelátók, és óriási szurkolást nyomtak a szurkolók. Hihetetlen látni, hogy ezek háromszor olyan gyorsan tudnak úszni mint egy normál ember.


Ilyenkor nem is Európa ötvenedik legjobb úszóját érdekes nézni, mert egyrészt kit érdekel, másrészt a tévében jobban lehet látni. Viszont olyat is láthat az ember, amit a tévében nem mutatnak. Például ahogy a műugrók a tízméteres torony tetején megtörlik magukat egy törülközőben, és aztán ledobják a három emelettel lentebb a földre, a medence mellé - a törülköző néha pedig fennakad egy korláton vagy egy tévékamerán. Aztán ott vannak a hatalmas kábelkötegek összebarmolva a sarokban, és a műholdas közvetítőkocsi a kavicságyas parkolóban kitámasztva.




További fotóink az úszó EB-ről szóló albumban.

A szentendrei skanzenben kábé húsz éve voltam nagyszüleimmel. Mivel akkor nem voltam fogékony az ilyesmire, emlékeimben a skanzen azóta kábé öt darab primitíven berendezett ház formájában élt. Most megelőlegeztem a bizalmat, hogy ennél biztosan sokkal érdekesebb lesz. Az, hogy skanzen azt jelenti, hogy régi, máshol épült házakat szétszednek, és a skanzenben újra összerakják, majd korhű berendezéssel bemutatják.


Szentendrén több mint 200 épületet lehet látni, köztük lakóházak, iskola, kovácsműhely, istálló, temető, templom, kisvonat, borospince, pékség, kékfestő műhely, polgári lakás, vízimalom, szélmalom. Nagyon tetszettek a gyerekjátékok. Ezek az elmúlt 2-300 év életmódját mutatják be, az ország minden szegletéből, sőt, az adott kor Magyarországának területéről. Így például a mai Szolvákia területén, Nemesradnóton szedtek szét pár éve egy házat, ami most itt Szentendrén van kiállítvan, a két hónapja átadott, észak-magyarországi falvakat bemutató egységben.



Ha van bármi hiányérzetem, akkor az az, hogy inkább csak távolról lehetett nézegetni a dolgokat, és nem nagyon lehetett bemenni a szobákba. Ez persze érthető, hiszen főleg eredeti tárgyakkal rendezik be, amiket nehéz lenne pótolni. Talán azzal lehetne a fiatalabb generációhoz is közelebb hozni a kiállítást, ha némelyik házat, műhelyt utángyártott alkatrészekkel raknának tele, amiket nem kellene ennyire sajnálni. Megjegyzem, lehet, hogy ilyenek vannak is, csak nem tűnt fel nekünk.




Erről is vannak további fotóink.

Lolával pedig a budai várban voltunk. Babahordozóval, kettes villamossal, és gyalogosan. Érintőlegesen láttunk valamit a Mesterségek Ünnepéből is, de a lényeg az volt, hogy kiránduljunk egyet, mert neki minden új. Próbált kútból inni, na az még nem ment. A macskakő viszont nagyon tetszett neki. A szőnyeg-, csipke-, és kosárkészítés nem érdekelte, és a kilátás sem, hanem mikor kimentünk a várfalhoz, akkor meglátott egy legyet, és azt kellett volna elkapnunk. (Beszélgetés vázlata: "Nézd, Lola, az ott a parlament." Mire Lola: "Nézd, apa, itt egy légy. Kapd el!")



A turizmus itteni helyzetéről egy pozitív szituáció: Lolával csak úgy simán a várba akartunk felmenni, mit sem tudva a Mesterségek Ünnepének pontos helyéről, és hogy belépőjegyet kell rá venni. És mikor megmásztuk a vár keleti lejtőjét, akkor szólt egy biztonsági őr, hogy mehetünk is vissza lefele, mert csak belépőjeggyel lehet bemenni. Mi igazából csak még 20 métert akartunk továbbmenni, át a vár többi részébe, ahova már nem kell jegy. Ekkor a biztonsági őr észrevette Lolát a hátamon, és belépőjegy nélkül átvezetett azon a 20 méteren. Ez volt a pozitív történet, ugyanis egy biztonsági őr jófejségből megspórolt nekem egy csomó szintkülönbséget.

Denevér

Egyszer csak ott volt a nappalinkban egy denevér, gondolom a nyitott erkélyajtón át jött be valamikor, és feltehetőleg a függöny mögött aludni tért. Nem gondoltam, hogy denevérek a belvárosba is bemerészkednek.



Ez este volt, így Lola a szomszéd szobában aludt, szerencsére nem találkozott vele. Nyilván meg akartam szabadulni a denevértől, de akárhogy hessegettem körülötte, rám se bagózott, inkább úgy tett, mintha aludna, sőt, talán aludt is. De mindegy is, mert hiszen lényegében vak. Egy gyengéd seprűböködéssel mégis rávettem, hogy történjen valami, de nem találta meg az ajtót, pedig vagy tízszer iszonyatos sebességgel körberepült a szobában. Aztán egy szerencsésebb helyen telepedett le megint, bár ha arra gondolt, hogy mégiscsak nálunk tölti az éjszakát, akkor tévedett.



Hát szóval ez a denevér tényleg nem lát túl jól, mert nem zavarta, hogy közelről a pofájába vakuztam, és aztán egy kényelmes mozdulattal ráraktam egy dobozt. Nem is érdekelte. Aztán a dobozban kivittem az erkélyre, és még ott sem mozdult, kicsit rázogatnom kellett. Végül is elrepült, pár szárnycsapással eltűnt az éjjeli sötétben.

Fun Facts: Magyarországon minden denevérfaj védett. A denevérek néha veszettek, és más betegségeket is hordozhatnak. Majdnem vakok, de ultrahanggal jól mozognak a sötétben. Majdnem vakok, így nem tűnik fel nekik, hogy 2-300 watt (egyenértékű takarékos) izzó ég a szobában. A térdük közel 360 fokban mozog, ellentétben egy normális térd 180 fokos mozgási szabadságával. Szinte átlátszóan vékony a szárnyuk, de ha megsérül, visszanő. Több spanyol város, köztük Valencia és Palma de Mallorca címerében szerepelnek denevérek.

A picibabákról

Mit lehet - és mit nem lehet még - tudni a picibabáinkról?

• Ketten vannak. Ez biztos.

• Szépen nőnek. Legutóbb nagyon hasonló méretűnek látták őket, és korábbi papírok bányászásával azt is kiderítettem, hogy mindketten nagyobbak, mint Lola volt éppen ilyenkor.

• Sokat mozgolódnak. Van, hogy egyszerre, van, hogy külön-külön - persze nem mindig tudom kategorizálni.

• Még nem derült ki, hogy egy- vagy kétpetéjűek-e. A helyzet az, hogy mindkettejüknek külön kis birodalma van odabent, tehát lepényből és burokból is jutott nekik saját. Mi ezek alapján ott járunk, hogy 97%, hogy kétpetéjűek, és 3%, hogy egypetéjűek. Ezt Gyuszkó számolta ki egyszer valamennyi nezetés után, szóval biztos így is van.

• Jelenleg megoszlik a minket vizsgáló orvosok (2) véleménye a nemeiket illetően. A közös nevező az, hogy az egyikük fiú. A többit találjátok ki!

• Az eddigi vizsgálatok alapján csupa jó hírt kaptunk, minden a legnagyobb rendben levőnek látszik.

• Keresztnevek választásával nem haladunk.

Lola rajzol

Mutatok nektek két alkotást, most készültek szombaton. Jöjjenek az első figuratív ábrázolások Lolától!

Az elsőn jobbra Lola, balra anya látható. Az igazsághoz tartozik, hogy másnap apát is odarajzolta Lola erre a táblára, a jobb felső sarokba, de mi ezt tartottuk eredeti műnek, így ez marad meg az utókornak.


Apáról is készült kép, íme:


Nektek tetszik?

Mennyi??

Meglepetésben volt részünk családtervezés témakörben! Először csak gyanakodtunk, hogy jön a kisbaba, jön a kisbaba. Aztán jöttek az alaposabb vizsgálatok, így a második ultrahangos vizsgálat megerősítette az első ultrahangos vizsgálat eredményét: valóban jön egy kisbaba, és jön egy másik kisbaba. Kettő! A babák október környékén esedékesek, és már nagyon készülődünk!

Hétvége

Igaz, még senki nem lázadozott, hogy milyen régen írtunk, most mégis jelentkezem. De csak egy kis magyarázatot fűzök ahhoz, hogy milyen témájú új fotókat találtok az albumunkban, tudjátok, jobbra az első fotós link alatt.

Például szentendrei képeket, ahol Gyuszkóval andalogtunk,



meg a Pál utcai fiúk grundján is jártunk, ahol lehet szaladgálni, csúszni, libegni, homokozni, olvasgatni, hintázni, sőt, ha nem húsvétkor megy az ember, koktélozni is,



valamint idén kék tojásokat festettünk és matricáztunk nyuszisra, Lola nagy örömére.



Ha ezeknél izgalmasabbat akartok olvasni, nézzetek be jövő héten is, hátha!

Cseresznye vagy kocka

Hogy mi is történt pontosan? Felhívtam egy kerületi önkormányzati bölcsődét azzal a szöveggel, hogy helyet keresek a kölkömnek. Nem 2011 vagy 2012 januárjára, ami egy gyakori eset, hanem mostanság, mondjuk 1-2 hónapon belül. Mindez egy hete történt. Ma pedig eljött a furcsa pillanat: Lola bölcsibe ment. (Meg én is.)



Tudom, tudom, mázlisták vagyunk. Viszont még egy stratégiai döntés maradt mára: cseresznye vagy kocka?

Gyűjtemény

Tavaly nyáron kitaláltam magamnak egy olcsó szórakozást, méghozzá azt, hogy le kéne fényképezni egy csomó különféle rendszámtáblát. Sokkal fontosabb dolgokban is önállóan döntenek az egyes államok, nemhogy ilyen kis jelentőségű témákban. Hamar rájöttem, hogy a legáltalánosabb, mondjuk tagállami jelmondatot citáló hivatalos verziók mellett sok helyen egyéb, trükkösebb rendszámtáblákat is lehet venni, pl. "Szeretem a kutyákat", "Le az abortusszal", "Hajrá x csapat!", stb., ezért aztán ilyeneket is fotóztam az érdekesség kedvéért.

Eleinte könnyen gyűlnek a fotók, pl. alaszkait kb. ötödikként fényképeztem Ithaca belvárosában. Ezen felbuzdulva kicsit módosítottam a célon: már az összes állam rendszámtáblájából akartam legalább egyfajtát gyűjteni. Jelentem, sikerült! Igaz, nem sikerült volna, ha nem utazunk mindenféle irányokba itt az országon belül.

A legbosszantóbb az, amikor látsz egy olyan rendszámot, amilyened még nincs, de nincs nálad a fényképeződ/mobiltelefonod.

A várakozásokkal ellentétben még a hawaii rendszámtábla sem volt elérhetetlen itt a kontinensen. Viszont épp akkor érkezett a slusszkulccsal a kocsihoz egy bácsi, amikor a hawaii rendszámtábláját fotóztuk a Yellowstone-ban, és nevetve mondta, hogy csináljuk csak, nem mi vagyunk az elsők... - szóval a ritkaságokra mások is buknak. :) A kocsi nem a bácsié volt, hanem csak bérelte.

Természetesen a vége a folyamat legkritikusabb része, amikor már csak 1-5 hiányzik. És messziről látod, hogy az összes rendszámtábla ismert színű. Emiatt a dolog kicsit időigényesebbnek bizonyult, mint gondoltam, több mint egy évig tartott. De meglett nagy nehezen Mississippi is! :)

A válogatott, standardabb táblákat tartalmazó termést itt nézegethetitek meg, remélem szerintetek is megvan az 50 + bónusznak Washington DC. Jó szórakozást!