Egyéni rekordok


A pekingi olimpia jegyében jelentem, a családunkban is sorra dőlnek meg az egyéni rekordok.
A legfontosabb az éjszakai (kaja, és ébredés nélküli) egyhuzamban alvás csúcsa: Lola este fél kilenctől reggel fél hétig aludt.

Ezzel párhuzamosan nekem is sikerült megjavítanom az elmúlt több mint háromszáz napra jellemző alvásidőmet: este 10-kor lerogytam a kanapéra a nappaliban, és - hihetetlen, de igaz - fél hétig megszakítás nélkül aludtam. Meg egy kicsit délelőtt is...

Házi nevetés-rekordot is tart Lola, egy pár napja történt nagy attrakció egyik részletét itt találjátok, a folytatást pedig, aki még bírja, a videók link alatt:



Mint négy éve


Novemberben elnököt választanak az amerikaiak, a győztes január elsején veszi át a Fehér Házat, és lassan kezd élesedni a küzdelem. Mindkét nagy párt kongresszust rendez a napokban, ahol hivatalosan elnökjelöltté avatják az eddigi elnökjelölt-jelöltet. A republikánus elnökjelölt-jelölt John McCain egy sokszor leadott tévéhirdetésében a következő csattanós szöveggel állt elő: "...We're worse off than we were four years ago..." Ez szabad fordításban kábé úgy szól, hogy "...Rosszabbul élünk mint négy éve..." Ezt valahogy össze lehet kapcsolni a hírrel, hogy Orbán Viktor kiutazik és részt vesz a republikánusok jövő heti elnökjelölt-jelölő kongresszussán. Képzelem, ahogy összepacsiznak, és odaszól, hogy "Te, John, ez a duma már nekünk sem jött be..."

Icewine


Jégbor! Aha-élményt szerzett nekünk a jégbor amit két hete a Niagaránál vettünk. Most kóstoltuk meg és nagyon különleges, nem is hasonlít egy szokásos borra, édes, szinte nektár. Így képzeltem el gyerekként a bort amit a görög istenek szürcsölnek az Olümposzon. Tavaly Szegedy Balázstól hallottam először, hogy rengeteg bort készítenek Kanadában, és hogy mennyire híres a niagarai jégbor. Valóban, az országút mellett mindkét oldalt szőlőtőke amíg a szem ellát. (Megjegyzés: németek is készítenek jégbort.) A lényeg az, hogy a nyári 25-30 fokos meleg után megvárják az őszi fagyokat, törvény szerint -8 fok alá kell mennie, és csak akkor szüretelik le a szőlőt, és még fagyott állapotban préselik. Így a termesztés egész folyamata nagyon kockázatos. De én mondom, megéri, csodálatos!

Dokinál


Mi ma nem virágkarnevált vagy tűzijátékot néztünk, hanem dokinál voltunk. Nem kell megijedni, senkinek semmi baja, csak Lolát végre elvittük az esedékes ellenőrzésre.

Az USÁ-ban sokféle egészségbiztosítás létezik, azaz különböző havidíjakért több szolgáltató több szolgáltatáscsomagja közül lehet választani. Tehát ez valóban többiztosítós rendszer, nem csak névleg. A szolgáltatások igénybevételekor - azt hiszem, bár pár hónap biztos lenne alaposan tanulmányozni a prospektusokat - mindegyik csomag esetén fizetni kell valamennyit a biztosítási díjon felül (minimum vizitdíjat, vagy a szolgáltatás árának adott százalékát). Ami még speckó, hogy az egészségbiztosítás nem a munkáltató terhe, hanem a biztosított magánszemélyé, tehát az összeg az ember - ill. családtagja - nettó fizetéséből fizetendő. Összegzésképpen sok olyan elv érvényesül, ami nálunk Magyarországon nem. Lehet tippelgetni, hogy ez így jobban vagy rosszabbul működik-e. Persze nehéz és kicsit értelmetlen két ilyen eltérő hagyományokon, elveken működő rendszert összehasonlítani.

Természetesen a Cornellen többféle egészségbiztosítást lehetett kötni, Gyuszkó ügyesen kiválasztotta az egyiket, kitöltögette a papirokat, és pár hetes várakozási idő után megkaptuk a kártyánkat, amivel dokihoz lehet menni. (Kiküldött kártya nélkül is érvényes volt már a biztosításunk, csak ennek birtokában egyszerűbb volt intézkedni.)

Ithacában nem gond a dokiválasztás, csomó cég van, és bárhova lehet menni, ami szimpatikus, semmi körzetezés vagy ilyesmi nincs. Verseny van. A nagyobb cégeknek a városban akár több helyen is van rendelője. Mi amellett, hogy legyen gyerekorvos, leginkább a rendelő közelsége alapján választottunk, a kiszemelt 2 lámpás kereszteződésre van tőlünk. Felhívtuk őket, kaptunk időpontot 10 nap múlvára, valamint megmondta az orvosunk nevét. Le lehet minden dokit ellenőrizni a neten (pl. hova járt egyetemre, milyen munkatapasztalatai vannak). A kitűzött vizsgálat előtti napon kaptunk tőlük egy telefont, csak hogy ne felejtsük el a dolgot. Ha egyáltalán nem jelenik meg az ember, vagy akár több mint 15 percet késik, van bünti fizetés, ne raboljuk egymás idejét, kérem.

Egy olyan háziorvosnál jártunk, aki felnőtteket és gyerekeket is tud vizsgálni. Az otthoni futószalag-gyerekrendelés után kicsit meglepő, hogy 1. azonnal sorra kerültünk, talán még pár perccel hamarabb is, mint az időpontunk, 2. egy órán át ültünk egy rendelő-szobában, ennyi ideig foglalkoztak velünk különböző illetékes emberek. Rezidens doki méregetett, fődoki vizsgált, elemzett és döntött, nővérke szúrt. Persze volt ismerkedési beszélgetés, de nem arra ment el az idő, hogy anyja neve, meg ilyesmi, mert azt írásban közöltük.

Lolával miden rendben. Néha nevetgéltünk, főleg, amikor közölték a súlyát, hogy "17 pounds 8 ounces", aztán a végén volt bőgés, oltásokat kapott ugyanis. Ez itt sztenderd, otthon nem, így aztán Lola pár újabb szuri után védett lesz a Hepatitis B és a Pneumococcus okozta betegségek ellen is. Az adminisztratív feladatokat (új időpont megbeszélése, karton elpakolása, díjbeszedés, számlázás) külön személyzet végzi, se a doki, se a nővérek nincsenek ilyesmivel terhelve. Ami még király, hogy üzemeltetnek egy telefonvonalat, amin bármiféle kérdés esetén ügyeletes orvos érhető el, a nap 24 órájában. (Persze van ügyelet, meg kórház, meg a hagyományos bejelentkezéses játék, amit játszottunk, de ez köztes megoldásnak remekül hangzik.) Összességében jól sikerült az első itteni orvoslátogatásunk, ennek ellenére reméljük, gyakran nem kell mennünk.

Olimpia


Az egyik amerikai TV társaság majdnem 1 milliárd dollárt fizetett a kínaiaknak azért, hogy bizonyos eseményeket, pl. az úszás döntőket és tornát úgy igazítsák a programba, hogy az amerikai nézők otthon kényelmes esti órákban élőben tudják követni ezeket a fontos eseményeket. Ez persze azt jelenti, hogy Pekingben reggel kell versenyezni a sportolóknak, ami számukra nem optimális...

Így aztán van olimpia a tévében dögivel. Az igaz, hogy mivel 12 óra az időeltolódás Pekinghez képest, az élő adás (eddig úszás, torna) itt este 10 táján kezdődik, így sok versenyszám szintén hajnalra esik, mint otthon, de van mit nézni, napközben is megy olimpia több adón is. A közvetítések érthető módon főleg a hazai sportolókat követik, akik szinte minden sportágban szerepelnek, de úgy, hogy a legtöbb helyen a versenyszám után egyből tudnak a sportolókkal interjút készíteni még a helyszínen. Azt gyorsan megjegyezném, hogy itt elégedett, boldog a versenyző, ha mindent kiadott magából, és mondjuk egyéni vagy országos csúccsal hatodik / tizedik lett. És alapvetően a sajtó is. Persze ha reális (!) esélyes betlizik, kicsit lehúzzák.

[Gyuszkó: Cseh Lacinak a fontos úszásait élőben láthattuk, persze mert a Phelps ellen úszott. A kommentátorok jól ejtették ki a nevét, és dícsérték, a döntő előtt és a döntő után is, mint Phelps méltó vetélytársa. Amikor a második döntőjében a rajtkövön rajta időzött a kamera egy pár másodpercig, kábé így szólt az amerikai kommentátor: "A familiar face, Hungarian László Cseh, who beat Lochte in the 400 medley to win a silver medal behind Phelps a couple of days ago." Szóval szerintem tök jó fejek az amerikai kommentátorok, és nem azon bosszankodnak folyton, hogy ki doppingolt, és melyik bíró csalt. Személyes megjegyzés: ha valaki a Csehvel kapcsolatban arról beszél, hogy Phelps biztos csak azért verte meg, mert doppingolt, az implicite azt is elismeri, hogy Cseh is doppingolt. Én ehelyett inkább azt látom, hogy csodálatos sportemberek életük legjobbjával küzdenek egymás ellen, és köztük van a Cseh is. Láttuk még Gyurtát, meg a magyar női 4x200 váltót, meg egyszer véletlenül odakapcsoltak a magyar női vizilabda válogatott meccsére. Kábé ennyi magyart láttunk, de talán majd mutatnak egy kis kajak-kenut is jövő héten.]

Most jön a lényeg, ami miatt elkezdtem ezt a bejegyzést: van egy kedvencem, tegnap óta. Úgy hívják, hogy Uchimura Kohei. Japán tornász, tegnap az egyéni összetettben ezüstérmet nyert. Vicces a - japán módra vagány - szemébe lógó haja, és azért szimpi még, mert nem úgy néz ki, mint a többi - papírforma szerint esélyesebb - tornász, akik elmennének bérgyilkosnak, olyan kafferek és olyan vérszomjasan néznek minden pillanatban. Ő mosolyogni is tud. Persze lehet hogy segít a dolgon, hogy ő még fiatal, 19 éves. Annyira magasra tud emelkedni ugrás közben és talajon is, hogy csak na. Nagyon látványosak a magas elemei! A 24 versenyzőből tegnap ő kapta a legmagasabb pontszámot talajon, remélem, egyéniben a szerenkénti döntőben még szerez egy szép érmet! És persze hajrá magyarok!

Ti kinek szurkoltok?

U.i.: Tegnap megjelent egy érdekes cikk dopping témakörben.

Lake Placid és környéke


Kanadából hazafelé útba ejtettük az Adirondack Parkot, mely majdnem egy egész Dunántúl méretű természetvédelmi terület. Az a hihetetlen, hogy bemegy az ember az erdőbe, és kétszáz kilométeren keresztül más sincs, csak erdő. Plusz dombok, tavak, és mindenféle programlehetőség várja az ide látogatókat.

Mi Lake Placid táján kirándultunk. Ha valakinek ismerős ez a név, bizonyára az itt rendezett téli olimpiák miatt (1932, 1980).

A település Mátrafüred méretű, tehát egy kis falu, mégis, annyira végiggondoltan pörgetik most is ezt a környéket, hogy a kétezer lakos a turizmusból él a mai napig. Nem csak az olyan trivialitásokra gondolok, hogy ott a hegy, hát akkor lehet hegyet mászni, meg ott a tó, lehet pecázni, hanem ennél sokkal merészebbek.

Mi tetszőleges nyári napon érkeztünk, mégis volt miből válogatni. Most csak ami eszembe jut: bobozás az olimpiai pályán, síugróverseny zajlott az egyik sáncon, a csarnokban az USA-Svédország ifi hoki válogatott meccselt, kisvonatozni lehet a hegyekben, mozi, lovak, múzeumok, korizás, biathlon, síliftezés. És persze vannak kevésbé rendszeres események is, téli sportok világbajnokságai, ironman, Oktoberfest (ha-ha), stb. Ismét megállapítottam, hogy ez az ország a marketing szülőhelye, de ezúttal szerencsére pozitív élmények hatására. :)

Volt még egy rendkívüli helyszíni versenyszám, erről Gyuszkó videót készített. Mit írnátok negyediknek ahhoz a felsoroláshoz, hogy bukósisak, napsütés, síléc? Én biztos nem azt, hogy medence, de nézzétek, érdekes lehet bakancsban és lécben úszni:



Az Adirondacks-ben sok hasonló tóparti kis település van, kellemes pihenőhelynek tűnik mind, még lehet hogy megyünk errefelé. A hétvégén készített fotóink egy részét itt lehet megnézni.

Kanadai kirándulás


A múlt héten egy nagyobb kirándulást csaptunk: Kanadába utaztunk. Az Ontario tavat kerültük meg, de volt az út végén egy vargabetű, így Montréalt is megnéztük.

Sok-sok élmény ért minket, nem célom most egyesével mindent leírni. Voltunk nagyvárosban (pl. Toronto), kisvárosban (Kingston, Niagara on the Lake). Jártunk felhőkarcolók között, zsúfolt belvárosban, és csendes országúton, szép természetben. Egyszer kisebb időutazáson vettünk részt, egy erőd látogatásakor, máskor pedig bedugult a fülünk a "nemrég még a világ legmagasabb épületébe" szállító liftben. A föld alatt is sétálgattunk, Montréalban az Underground City-ben. Ez egy egész nagy összefüggő rendszer, épületeket, tereket, utcákat köt össze.

Hogy még kalandosabb legyen a városnézés, egy új játékot is játszottunk, Lola fejlesztette ki. Az a forgatókönyv, hogy ráadunk Lolára két zoknit. Itt rontjuk el a dolgot, tudom én. Lola egy idő után elkezdi fogdosni a zoknikat, és az egyiket megkaparintja. Kicsit rágcsálja, majd egy óvatlan pillanatban megválik tőle. Nekünk ekkor az a feladatunk, hogy megtaláljuk a zoknit... Izgalmas feladat ez egy három milliós városban. Eddig egész jók vagyunk, mert az óvatlan pillanat utáni 1 km-en belül rájöttünk, hogy rajtunk a sor, visszamenni a zokniért. Bár Lola nem mondta meg, hogy mi a cél a játékban, lehet, hogy másra kell hajtanunk.

Kanadára visszatérve még pár dolog. Amin meglepődtem, hogy az államformája alkotmányos monarchia, az uralkodó II. Erzsébet. Ezt ti tudtátok? Amin nem lepődtünk meg, az az, hogy nyáron is tud cudar idő lenni, pl. belekeveredtünk egy egészen hatalmas jégesőbe az autópályán. És útravalónak minden kedves olvasónak: ha az ember Kanadában magyarul beszélget, tegye kellő körültekintéssel, mert egy ismeretlen vissza fog válaszolni, természetesen magyarul.

Men in Black


És akkor elgurult mellettünk egy sötétített ablakú fekete kocsi...

Éppen Thanh-jal sétáltunk a Cornell kampuszán, és ezt a kocsit láttuk. A tetején gyorsan forgott az a semmire sem hasonlító fittyfene, és maga a kocsi alig mozgott, szinte egy helyben topogott. Mi és más járókelők is felfigyeltünk a dologra, és pontosan emlékszem a történtekre, legalábbis arra, ami a piros villanás után történt. Odamentünk többen a kocsihoz, és egy másik járókelő megkérdezte, hogy hi wassup, micsoda ez a bigyó? Azt mondta a kocsiban ülő, de a kormányt nem fogó fiatalember, hogy ez egy Cornell Racing fejlesztésű robotvezérlésű kocsi és a tetején egy lézersugár forog, azzal tájékozódik. Találtam egy videót is, de nem túl izgi.

Utánanéztem, mert valami versenyre készülnek. Tavaly egy robotvezérlésű kocsival egy utcai pályát kellett teljesíteni a 2007 Urban Challenge elnevezésű versenyen, melyet a Pentagon szponzorál, fődíja kétmillió dollár. Évente rendez egy ilyen versenyt a DARPA. A következő futam sivatagban lesz.

Ezen a honlapon úgy látom, hogy a tizenegy döntős versenyző kocsi közül hat ért célba, közte a Cornellé. A győztes Carnegie Mellon négy óra alatt, kábé húsz kilóméter per órás átlagsebességgel teljesítette a távot. Persze ez csak játék, szerintem, de magas szinten. A versenyen volt egy kisebb incidens, összeütközött a Cornell és az MIT kocsija. Egy másik kép alapján talán kimondható, hogy az MIT kocsija valósággal felölkelte a Cornellét, ezzel szemben a kissé röhejes videó azt bizonyítja, hogy jól "összevesztek", és sarokba szorították egymást. Mindegy, mert egy másik csapat teherautóját diszkvalifikálták, mert nekiment egy plázának.

Filmesek nyomában


Keleti parti látogatásunk alkalmával gyűjtött újabb élményeinket osztjuk meg veletek szöveg, fotók és videó formájában.

Pennsylvania állam fővárosában, Philadelphiában utunk a leghíresebb szoborhoz vezetett, mert erről a városról nem csak egy sajtkrém jutott Gyuszkó eszébe, mint nekem, hanem Rocky is.
Van ugyanis egy képzeletbeli, na jó, filmbeli figurát ábrázoló szobor - no comment, hogy ilyen is van - , ahova szinte mindenki elmegy. Ez pedig a jelenleg Philadelphia Museum of Art jobb sarkában felállított Rocky szobor, mely természetesen Stallone fizimiskája alapján készült. A múzeum lépcsői ugyanis megegyeznek a legtöbb Rocky (konkrétabban 1, 2, 3, 5, és Balboa) filmek legendás edzéshelyszínével. Szóval itt szaladgált rendszeresen Stallone tréningruhában.

Azóta meg itt szaladgál mindenki, aki csak teheti. Azt hittem, hogy ez tök hülyeség, de Gyuszkó ösztönzésére én is felszaladtam a lépcsőkön, és nagyon élveztem a dolgot, főleg mivel a nap korábbi részében történelemórán vettünk részt, és kizárólag Függetlenségi Nyilatkozat, britek vs. amerikaiak, Liberty Bell, szenátus, ilyesmik körül forgott a fejem.

Most itt egy új változat debütál a kedvetekért, nevetni pedig szabad:



A Nemzet Aranya 1-et is újra nézzük, mert abban meg az Independence Hall tetején futkorásznak a színészek. Na, minket oda a tetőre nem is engedtek fel!

Ezután elmentük a keleti parti szórakozó / kaszinó városba, Atlantic City, New Jersey-be. Ha valakinek régi amerikai kiadású monopoly-ja van, akkor az utcaneveket is biztos sorolni tudja. Ide jár szórakozni sok mindenki, pl. Butch Cassidy és Sundance kölyök, a csajok a Szex és New Yorkban, Matt Damon és Edward Norton a Pókerarcokban, a Simpson család, stb. stb.

Meglepődtem a fényes kaszinók között a szemetes foghíjtelkeken, meg a Brazíliára emlékeztető bazársoron, de biztos ez a poén az egészben.

Washington D. C.


Látom, már unjátok a szövegelést, de jó hírem van, nézegethettek fotókat!

Elutaztunk kirándulni a keleti partra, először Washington D. C. - be.
A város, illetve lényegében városállam eredetileg négyzet alakúra tervezett területét a szomszédos két állam dobta volna össze, Maryland és Virginia, de Virginia meggondolta magát, és nem adott semmit. Ezért az állam alakja valami ilyesmi:

Washington District of Columbia önmagában nem kifejezetten érdekes, nem testesíti meg az amerikai város sztereotípiáját, pl. nincsenek felhőkarcolók. Inkább minden sarkon sok nagy, egy-kétszáz éves épület van, ezekben kormányhivatalok, esetleg múzeumok.

Mi rövid látogatásunk alatt sok ismert helyet próbáltunk megnézni, van, amit kívülről, van, amit belülről.

A legérdekesebb a National Air and Space Museum volt az összes látnivaló közül. Annyi minden űrrepüléses igazi dolog volt benne, hogy csak csuda. Elsősorban Apolló program. Pl. kiállítottak egy olyan holdkompot, amivel Armstrongék a Holdra szálltak. Hihetetlen belegondolni, hogy ez volt a legalkalmasabb jármű, stílusában gyakorlatilag úgy néz ki, mint amit az ember valamiféle farsangi jelmeznek csinálna, alufóliából. Mondjuk annál azért jóval nagyobb, mint amit egy gyerekre rápakolnék... Megcsodáltuk a Wright testvérek repülőgépét is.

Itt láttam az egyik - ha lehet ilyet mondani - legszebb emlékművet a világon, ezt a Vietnámban harcolt katonáknak állították. Nagyon egyszerű, de mégis kifejező.

Ami csalódást okozott, az az egyik leghíresebb turista látványosság, az úgynevezett National Mall (a Washington emlékműtől a Capitol-ig tartó hatalmas park) viszonylagos elhanyagoltsága: gondozatlan pázsit, irtó hepehupás burkolt és burkolatlan járdák, ösvények. Mégis csak ez a főváros, nem?

Sebaj, majd legközelebb jobban megrázatjuk Lolával a Fehér Ház kerítését, és előadjuk a panaszunkat.