Hollywood

Már rég megígértem Olginak, hogy megírom a cikket a filmstúdióról, csak eközben az egyetemen is tettem egy hasonló ígéretet, kicsit tudományosabb témában, így van mire fognom a lemaradásomat.

A nyaralásunk alatt bejutottam Warner Brothers stúdióiba a nyilvános körbevezetés keretében. Pont olyan, mint amit a Columbo egyik részében látni, hogy a stúdióépületek között elektromos kiskocsival körbefurikáznak pár túristát. Mindig kicsit mást mutatnak, attól függően, hogy éppen hol van látogatható állapotban a munka. Hát, nem egy könnyű műfaj bemutatni egy amúgy működő stúdió életét, és az idő nagy részében olyanokat kellett hallgatni, hogy "Látjátok azt a négy fát? Na az szokott lenni a a Jóbarátokban a Central Park.", valamint ugyanoda mutatva percenként további 5 filmet és jelenetet elsorol, és hogy "Na, ez előtt az épület előtt parkolt le Batman a Batmobillal, de valójában ez nem is épület, hanem csak egy homlokzat, és nincs is mögötte épület. De ugyanez előtt az épület előtt forgatták a tizenkilencedik századi Tokiót Tom Cruise szamurájos filmjében, csak akkor az egészet bevonták bambusszal." Ezeket persze untam, mert gyakran fel sem fogtam az angol cím hallatán, hogy melyik film melyik jelenetéről beszélnek. Három esetet idéznék most fel, amik nekem érdekesek voltak.

Az egyik terecskét pont akkor láthattam, amikor felkészítették egy jelenet forgatására. Ami korábban is nyilvánvaló volt számomra, hogy ilyenkor kifestik a házakat, kirakják a megfelelő kellékeket, odatámasztják a jelenetben szereplő biciklit, virágcserepet. Ami kevésbé volt nyilvánvaló nekem, mint egy sima mozinézőnek, hogy olyan szinten nem igazi semmi, hogy az útszéli tűzcsap is papírból van, amit csak akkor hittem el - mert olyan élethű volt - mikor odamentem, és felemeltem. És a fák is műanyagból vannak, bár volt egy nagy élő fa is a téren, de azon zöld levelek voltak, és egy őszi jelenet forgatására készültek, így - az idegenvezető ezt mondta - a kellékesek egyenként leszedik az összes levelet, és felcsíptetnek elsárgult faleveleket. Most múlt héten jártam a húgomnál, és a kedvenc sorozatában egy jelenetben úgy láttam, hogy pont ez a terecske szerepelt egy pár másodperc erejéig, kicsit máshogy feldíszítve. A tanulság az, hogy ezeknek a kellékeseknek egy pár másodperces jelenet kedvéért is megéri egy hétig dolgozni, és ehelyett nem éri meg elmenni egy igazi helyszínre, mert oda nem tudnák magukkal vinni az összes munkatársukat. (Azaz dehogynem, csak sokkal drágább lenne.)


Másik aha-élmény: sokmindent kézzel csinálnak, és nem számítógépes effektusokkal. Beengedtek egy műhelybe, ahol díszletet festettek, egy városi jelenet hátterét. A hátteret egy becslésem szerint 40 méterszer 20 méteres ponyvára festette ecsettel egy darab ember. A ponyva, amire a város látképét festette, a hatalmas csarnok egyik fala mellett csüngött, és fel-le lehetett mozgatni gombnyomásra. Ott állt szerencsétlen egy szál pemzlivel a kezében, és valami pici részletet finomított, kezében a palettával, mint egy normál festőművész. Csak amit festett, az nem művészet volt, hanem mint egy kilátás egy tetszőleges város tetszőleges erkélyéről.

A stúdió amúgy úgy nézett ki, hogy egy pályaudvarnyi területen kábé húsz darab tornaterem méretű épület sorakozott, azokban voltak a műhelyek és a stúdiók. Mindegyikre ki volt írva, hogy miket forgattak korábban bennük, egészen a 30-as évekig visszamenőleg. Az épületek is olyanok voltak, mintha a múlt század első feléből maradtak volna rájuk, bár a szempont nem a szépség, vagy korszerűség, hanem csupán az, hogy be lehessen tolni bármekkora kelléket. Az egyik ilyen stúdióban élő közönségnek is van hely, egy több száz fős nézőtéren. Ott sitcomokat (vígjátéksorozatokat) forgatnak, így a szokásos díszletet el se kell vinni, mert úgyis minden részben ugyanabban a nappaliban zajlik a legtöbb jelenet. Be lehet menni nézőként a forgatásra, ami egy húszperces rész esetén a teljes napot igénybe veszi. Így ráveszik a felvételre a nézők nevetését is, mert ma már nem bénáznak nevetőgépekkel. És ha nem nevetnek, akkor a forgatókönyvírók, akik ott vannak végig, összedugják a fejüket, és átírják a jelenetet. Ha az sem működik, végül megkérdezik a nézőket, hogy "Mondjátok, most ezen mit nem értettetek?", és a kapott válasz alapján folytatják. Most az Amerikában legmenőbb ilyen sorozat a "Two and a half men" - "Két pasi meg egy kicsi", melynek főszereplője, Charlie Sheen ezzel a pillanatnyilag legtöbbet kereső színész a világon, bármilyen béna is a sorozat.


A filmstúdióba csak én mentem, mert korhatáros volt, de Hollywoodot kicsit bejártuk mindhárman. Vannak természetesen további fotóink mindenféle kapcsolódó dolgokról, pl. a Kodak Theatre-ről, a Hollywood Boulevard-ról, a Rodeo Drive-ról, meg még Beverly Hills villáiről is. Most már tudjuk, hogy az Oscar-díj átadó ünnepség konkrétan egy plázában zajlik, és innen a csillagokkal kirakott járdán pár saroknyira már csupa lepukkant földszintes épületekben gagyi tetoválószalonok, szuvenírboltok, kínai büfék sorakoznak, és hogy a Rodeo Drive-on tényleg nem engednek be az üzletekbe olyan jöttmenteket, mint mi. Hát ilyen dolgok vannak arrafelé.

Gyuszkó, a médiasztár

Gyuszkó Magyarországon járt a napokban, hogy átvegye a Prima Primissima Díj fiatal kutatóknak szóló kiadását, a Junior Prima Díjat.

Benne van a Népszabadságban, meg sok más helyen (pl. Piac és profit - a főcím se semmi, Info rádió, kicsit terebélyesebben ugyanez a Vasárnapi Hírekben), az MFB pedig természetesen egy csili brossúrát is összeállított a díjazottakról, ami innen, a jobb felső sarokból letölthető.

És akinek ez nem lenne elég, majd megnézheti a díjkiosztót a Duna TV-n is.

Friss cikk a Magyar Hírlapból, csoportképpel együtt itt.

Gyuszkó, büszkék vagyunk rád!