Heti kérdés

Már többször (tényleg legalább két alkalommal) belecsavarodtam itt abba, hogy pusztán egy név hallatán - tehát arc nélkül - nem sikerült helyesen megtippelnem egy ember nemét. És ez nem csak az idegen, hanem az angolos hangzású nevekkel is előfordul. Konkrétan ilyenkor egy percre tök hülyének érzem magam - lássuk be, otthon az esetek többségében egy nagycsoportos óvodás gyereknek ezzel a témakörrel már nincs problémája.

Egy e heti hír végképp igazolt. Az történt ugyanis, hogy egy Kelly Hildebrandt nevű csaj kíváncsiságból rákeresett a vele megegyező nevű emberekre a Facebookon (itteni iwiw), és talált is egy 100%-os egyezést: ugyanezen a néven egy hapsit. Nyilván azért lett ebből hír, mert találkoztak, összejöttek, volt eljegyzés, és most tervezik az esküvőjüket.

Heti kérdésünk tehát: A magyar utónévkönyvben szereplő keresztnevek között van-e olyan, amelyik fiú és lány gyermeknek is adható? Válaszaitokat kommentek formájában várjuk. Bármit írhattok, a helyes megfejtést még mi is nyomozzuk.

Időutazás

Legújabb kalandunk során 1585-ben találtuk magunkat Warwickben, egy kis angliai faluban, ami nagyon felpezsgett a mai napra, hiszen maga a királynő, Erzsébet teszi tiszteletét a faluban.

Ennek persze nem csak a fele tréfa, hanem az egész, mert nem is Warwickbe, hanem Sterling, NY-ba mentünk, mely minden nyáron otthont ad egy - a fenti kerettörténetbe helyezett - reneszánsz fesztiválnak. A helyszín egy remekül választott 35 hektárnyi(!) terület egy erdős-árnyas domboldalon, ahol nem csak sok különböző poénos házacska fogadott minket, hanem több mint 200 beöltözött színész is. Van, aki közülük csak lófrált és beszélgetett a faluban, van, aki fellépett a 12 színpad valamelyikén, ahol folyamatosan követték egymást az előadások, teljes képtelenség volt mindent megnézni egy nap alatt. A színészeken túl még sok belépőjegyes vendég is beöltözött a korhoz illő szerelésbe, amit vagy a helyszínen béreltek egész napra, vagy otthonról hoztak. Ezek hasonlóan jók voltak, mint a hivatásosaké, de a brit tájszólás hiánya, és a fényképezőgép elárulta, ki nem profi.

Láttunk természetesen lovagi tornát, igazi kardnyelőt, akasztást a főtéren, kiöregedett bohócot, bábszínházat, sólymokat, magát a királynőt, sok kézművest, mutatványost, sárkányfű-árust, mint a Süsüben, és rengeteg, kizárólag emberi közreműködéssel működő korabeli vidámparkba illő játékot. Nagyon kellemes program volt, azóta is ezt ajánlgatom mindenkinek. Ki ne érezne kedvet ezután fotóink nézegetéséhez? Ide klikkeljetek!

Jó hírek

Száz viccben fordul elő az a mondat, hogy "Van egy jó meg egy rossz hírem, melyiket mondjam először?" Ezen a problémán segít, ha az ember kizárólag a következő újságot olvassa:


Positive News, azaz jó hírek. Semmi olyasmi, hogy gazdasági válság, lövöldözés, sikkasztás, államadósság, terrorizmus, atomhatalom, lezuhant repülő, hanem önkéntesek házépítése, bohóckommandó, esőerdők megmentése, legkedvesebb középiskola, új halfaj.

Hja, így könnyű!?

Sárkányhajók

Szombaton a Fingerlakes International Dragonboat Festival-ra, azaz a negyedik Fingerlakes Nemzetközi Sárkányhajó versenyre kukkantottunk be/ki, ahol amerikai (USA, Kanada) csapatok több versenyszámban mérettették meg magukat a Fingerlakes kupáért és ranglistapontokért. Ithaca a Fingerlakes gyűjtőnévvel jellemzett hosszúkás alakú tavak közül a leghosszabb, a Cayuga tó partján fekszik. A tavak irtó mélyek, a Cayuga tó néhol 133 méter. A versenyt a tóba vezető egyik folyón rendezték meg. Fotóinkat itt találjátok!

Hogyan főzzek homárt?

Na, ebből a kérdésből is látszik, hogy milyen nagyságrendű problémáim vannak. De ilyen is csak akkor, ha magamnak generálom a hülyeséget.

Egy pár hete tartott ünneplésre egy homáros helyet is felvetett egy haverom. Én kapásból egy másik étteremre szavaztam, ahol mondjuk szintén olyan kaja volt, amit soha nem próbáltam - hong-kong-i dim sum - ami végül nagyon bejött. Én aztán nem akartam égni, hogy a legkisebb fogalmam sincs, hogy a homár mely részeit kell (lehet) megenni, és ez még hagyján, mert mielőtt az evés szóba jönne, ott a homár kibontásának fázisa is. Így a kínai étteremben legalább csak az evőpálcika használata közbeni bénázásomon mosolyogtak a többiek, de ezt vállalom, ez a téma úgyis hamar kifullad, főleg, hogy általában kanál meg villa is van. Fene érti, hogy miért van kedvem pálcikázni is egy kicsit.

Szóval ez volt az egyik motivációm - hogy majd legközelebb bátrabb legyek az étteremválasztásnál, a másik pedig, hogy a boltokban nem lehet nem belefutni a homárral teli akváriumokba, hűtőpultokba. Úgyhogy vettem egy homárt, egy kicsit, fél kilóst, csak úgy kipróbálni.

Alanyunk fagyasztott volt, ezért azzal a problémával nem szembesültem, hogy ki szeretne mászni a lábasból - élő állatot emiatt állítólag csak összekötözött ollóval szabad odatenni rotyogni. Főzés után püföltem kicsit - jobb híján - a konzervnyitóval, végül sikerült hozzájutnom a különféle helyeken rejtőzködő húsokhoz. Menet közben innen puskáztam, saját folyamatábra erre.

Leginkább annak örülök, hogy Gyuszkót is rábeszéltem a közös homár-vacsorára. Megettük mindet, herkentyű íze volt, de semmi különös. Kíváncsiság kielégítve, következő adag tervben.

Madarak

Az esőmentes hétvégéből a wimbledoni közvetítések idejét kivonva még mindig maradt rengeteg idő, amikor mindhárman beültünk a kocsiba, és nagyon hamar ki is szálltunk. A Cornell Lab of Ornithology-ba mentünk, ami az egyetem madártani kutatóintézete. De nem egy laborban találtunk magunkat, hanem egy természetvédelmi területen, ahol sétálgatás közben madarakat lehet lesni. Az senkit nem zavar, hogy a terület egy főút és a helyi reptér mellett van, úgy tűnik szerencsére, hogy a madarakat sem. Merthogy vannak. Nehéz őket észrevenni, pedig Lola rendületlenül magyarázott meg huhogott nekik - lehet ezért nem volt kedvük közel jönni. Nagyon csinos az erdő, bárhol izgi a pallókból épített hidakon, járatokon mászkálni.

A kutatóközpont épületébe is bementünk, annyira sok tennivaló nincs ott, de néztünk kisfilmet (mozi hármasban!), meg kukkoltunk távcsöveken át, de a legemlékezetesebbnek az ideiglenes szoborkiállítás bizonyult mindenféle hatalmas szürreális vasmadarakkal. Persze van, aki nálunk jobban kihasználja az épületben található erőforrásokat: a könyvtár a világ legnagyobb állathang gyűjteményét rejti, 160 ezres a kollekció, melyek pl. a Harry Potter filmekben köszönnek vissza.

A függetlenség-napi hosszú hétvége két napján is elmentünk ide, de nem jártunk be minden ösvényt, a terület teljes felfedezése még várat magára. Legközelebb csak szúnyogriasztóval felszerelkezve megyünk! Hiába volt ott Gyuszkó, akit imádnak a szúnyogok - ezért én általában meg szoktam úszni, de most pöttyös vagyok.

Betűző Méh

"Spelling Bee", azaz betűző verseny, mely abból áll, hogy a kisdiáknak bemondanak egy angol szót, és azt el kell betűznie. Ez magyarul játszva nem lenne se különösebben nehéz, se érdekes feladat, de az angol nyelvben a kiejtésből a leírásra következtetni igencsak bajos. Továbbá az angolban sokkal több szó van, mint a magyarban, amin tavaly első hallásra kicsit meglepődtünk, de nagyon sok idegen szót befogadtak az angol nyelvbe, melyek kiválóan alkalmasak a versenyzők kínzására.

Kis segítséget is kérhet a diák, például egy teljes mondatot a kapott szóval, vagy egy értelmező kézikönyvi meghatározást, vagy esetleg a szó többféle elterjedt kiejtését hallgathatja meg. Amerikában hagyományosan nagy népszerűségnek örvendenek a spelling bee-k, melyeken bármelyik általános iskolából be lehet jutni a washingtoni országos döntőbe, amit az ESPN és az ABC élő HD-adásban közvetít. A döntőben olyan - úgymond angol - szavakat kaptak, mint machtpolitik, plaidoyer, byssinosis, skeuomorph, kurta. Egy hiba, és kiestél. Ízelítő az elődöntő tévéközvetítéséből - a videón másodikként látható versenyző lett a végső győztes.