Madarak

Az esőmentes hétvégéből a wimbledoni közvetítések idejét kivonva még mindig maradt rengeteg idő, amikor mindhárman beültünk a kocsiba, és nagyon hamar ki is szálltunk. A Cornell Lab of Ornithology-ba mentünk, ami az egyetem madártani kutatóintézete. De nem egy laborban találtunk magunkat, hanem egy természetvédelmi területen, ahol sétálgatás közben madarakat lehet lesni. Az senkit nem zavar, hogy a terület egy főút és a helyi reptér mellett van, úgy tűnik szerencsére, hogy a madarakat sem. Merthogy vannak. Nehéz őket észrevenni, pedig Lola rendületlenül magyarázott meg huhogott nekik - lehet ezért nem volt kedvük közel jönni. Nagyon csinos az erdő, bárhol izgi a pallókból épített hidakon, járatokon mászkálni.

A kutatóközpont épületébe is bementünk, annyira sok tennivaló nincs ott, de néztünk kisfilmet (mozi hármasban!), meg kukkoltunk távcsöveken át, de a legemlékezetesebbnek az ideiglenes szoborkiállítás bizonyult mindenféle hatalmas szürreális vasmadarakkal. Persze van, aki nálunk jobban kihasználja az épületben található erőforrásokat: a könyvtár a világ legnagyobb állathang gyűjteményét rejti, 160 ezres a kollekció, melyek pl. a Harry Potter filmekben köszönnek vissza.

A függetlenség-napi hosszú hétvége két napján is elmentünk ide, de nem jártunk be minden ösvényt, a terület teljes felfedezése még várat magára. Legközelebb csak szúnyogriasztóval felszerelkezve megyünk! Hiába volt ott Gyuszkó, akit imádnak a szúnyogok - ezért én általában meg szoktam úszni, de most pöttyös vagyok.