Nagy munkában

A Flexa nevű dán cég a fogyasztók látens igényeit is igyekszik kielégíteni praktikus gyerekágyak terén. Itt egy érdekességük:

Egy ilyen drága ágy megvásárlását azonban el lehet kerülni akár egy költözéssel is. Úgyhogy költözni fogunk.

Mostanság a költözés előtti buherálás szakaszában járunk, amit mi magunk között úgy hívunk, hogy "építkezünk". Próbáljuk kiélvezni - ugyanakkor rövidre szabni - ezt az időszakot.

Láttátok már Gyuszkót falat rakni és glettelni? Mert én igen!

És Lolát szobát festeni? (Majd résen kell lennünk, mert azt mondta, hogy ha kész a szobája, a többit is segít rózsaszínre festeni.)

Na, ilyesmikkel ütjük el az időt mostanában.

Gyuszkó, a médiasztár

Gyuszkó Magyarországon járt a napokban, hogy átvegye a Prima Primissima Díj fiatal kutatóknak szóló kiadását, a Junior Prima Díjat.

Benne van a Népszabadságban, meg sok más helyen (pl. Piac és profit - a főcím se semmi, Info rádió, kicsit terebélyesebben ugyanez a Vasárnapi Hírekben), az MFB pedig természetesen egy csili brossúrát is összeállított a díjazottakról, ami innen, a jobb felső sarokból letölthető.

És akinek ez nem lenne elég, majd megnézheti a díjkiosztót a Duna TV-n is.

Friss cikk a Magyar Hírlapból, csoportképpel együtt itt.

Gyuszkó, büszkék vagyunk rád!

Vizit Déj

Ma volt a tanszéken a "PhD Visit Day", vagy jó parasztosan mondva "vizitdéj". Itt még nem törölték el. Elmondom mi ez.

Mennek a végzős diákok doktorálni, csak még nem tudják hova, ezért az egyetemek versengnek a legjobbak kegyeiért. A Cornell Számítógéptudományi Tanszékének ki kell tennie magáért, mert olyan vetélytársai vannak, hogy MIT, Berkeley, Stanford, Carnegie Mellon. Erre van a nyílt nap, egy két napos rendezvény, amikor körbevezetik a potenciális jelentkezőket a tanszéken, a kampuszon, a kollégiumokon, és a városon. Összesen vagy 25 diák jött nézelődni, olyan egyetemek végzősei, mint Yale, Princeton, Chicago, Kanpur (India), Tel Aviv (Izrael). A poén az, hogy a tanszék fizeti a diákoknak az ideutazást, szobát a Hiltonban, teljes ellátást, közös ebédet az oktatókkal, esti bulit. Sőt még ingázó buszt is rendelnek a hotel és a tanszék között. Pedig még nem döntötték el, hogy hova mennek doktorálni. A tanszéki oktatók és kutatók egyéni fogadóórát tartanak, továbbá prezentációt a kutatócsoportok munkájáról (grafikai labor, természetes nyelvek, mesterséges intelligencia, elmélet), az ipari kapcsolatokról, pályázati tevékenységről. Aztán témák szerinti bontásban beszámolnak a tanszéki doktoranduszok a tanulmányaik alakulásáról, és válaszolnak a vendégek olyan kérdéseire, hogy "Heti hány órát foglalkozik veled a témavezetőd? Hol érdemes lakni? És milyen szórakozási lehetőségek vannak?". Egy ilyen kérdezz-felelek szessönre engem is meghívtak. A végén még egy poszter-szessön is volt a főépület aulájában, ahol kábé minden doktorandusz bemutatta az aktuális munkáját, közben mindenféle finomságot rágcsálva.

És senki nem mondta, hogy ezek a vendégek ide fognak jönni doktorálni. Tegyük fel, elmegy a Berkeley nyílt napjára. Ott a kaliforniai nappal sütteti a hasát az egyetem teraszán, és nem a párás ablakon és a ködön át lesi, hogy most hó esik-e vagy eső. Ez is bele tud szólni egyesek preferenciáiba. Hogy a jó franc esne a hőmérőbe.

Szakácskönyv ápdét

Korábban hirtelen nyakamba szakadt megbizatásomnak eleget téve jelentem, elkészültem a régi, magyarul íródott szakácskönyv digitalizálásával. Hurrá. Egy ideig jó móka volt, de a sokadik este a könyv felett görnyedve már annyira nem éreztem hálás feladatnak. Most már csak annak örülök, hogy vége van. A fordítást nem vállalom, punktum. De szerencsére találtam magamnál sokkal alkalmasabb személyt ezen feladatra.

Hogy mit gondolna egy régész, ha ezer év múlva találná meg ezt a szakácskönyvet? Azt mindenképpen, hogy édesség-mérgezést kaptak az elődei, mert tele van sütirecepttel. Amiben én biztos vagyok, hogy nem volt könnyű dolga nagyanyáinknak, mert egyrészt állandóan tojáshabot vertek, ezek szüneteiben szappant főztek, ha egyik sem, akkor pedig ilyesmi feladataik voltak: "300 db diónak a belét apróra vágjuk késsel...". Kis színes, hogy az erőleveshez lehet tenni konyakot, valamint a csőrögéhez is szubjektíven annyi rumot, "amennyit felvesz".

Jó, néhol egyéb kaja receptek is megbújtak a sütik között. Essen most pár szó a sonkapác elkészítéséről: "12 kg sonkára veszünk 1 kg sót, 25 dkg tört salétromot, a kettőt összekavarjuk, felmelegítjük, és melegen dörzsöljük be a sonkába, fakádban 8 napig hideg helyen tartjuk. 8 nap múlva főzzük a páclevet, 16 kupa esővizet felforralunk, ... fűszerezzük, ... rászűrjük a besózótt sonkákra, deszkával, kővel lenyomjuk őket, 8 napig benne hagyjuk a kádban, közben egyszer-kétszer megforgatjuk őket."

A szupermarketek darált dió- és sonkakínálatához szokott kedves olvasóinknak egy kozmetikai szer receptjét küldöm búcsúzóul a könyvből: "Tíz percig marad az arcbőrön a narancslé, azután langyos esővízben mossuk le. Az arcbőrünk olyan sima és üde lesz tőle, mint 17 éves korunkba. Kipróbált szer."

Hogyan járjunk százezer dolláros suliba?

Van a kampuszon egy - természetesen Cornell égisz alatt működő - menedzserképző suli, az a neve, hogy Johnson School (lásd fotó). Ezen intézmény működési elve a következő: diplomások jelentkezésést várják, és kemény, 2 év folyamatos tanulással és vizsgázással járó, úgynevezett MBA programot (ez olyasmi, mint egy közgázos főnök/vezetőképző) kínálnak a hallgatóknak kb. százezer dollár tandíjért cserébe. Persze ezen az összegen túl még meg kell venni a szakkönyveket, itt kell lakni, biztosítást kell kötni, stb. stb., szóval egyéb költségek is felmerülnek, de a tandíj a legnagyobb kiadás. Hamar betelik minden hely egy évfolyamban ebben a suliban, olyannyira, hogy a suli válogathat a leendő hallgatók között, a diákoknak (vagy a szüleiknek, és/vagy az itteni tanulmányokat diákhitel formájában finanszírozó banknak) pedig a potenciális fizu reményében ez "lazán megéri".

Amikor augusztusban angol nyelvtanfolyamot kerestem magamnak, elmentem egy nyelviskolába tesztet írni. A másfél órás erőfeszítésemnek az lett a vége, hogy nevetve megköszönték a részvételem, és közölték, hogy esetleg tanárnak felvesznek, ha ráérek. Van önkritikám, szóval nyugi, nem vettem őket komolyan, de viccesek. A tesztemet javító néni javasolta, hogy a nyelvsuli helyett esetleg járhatnék a Cornellen valamilyen órára. Így aztán a Johnson School órarendjének tanulmányozása során kiválasztottam egy sávot, amikor ráérek (ez persze megegyezik azzal, amikor Gyuszkónak nincs időhöz kötött dolga), és még a téma is érdekel: számvitel meg vállalati pénzügyek típusú dolgok. Kicsit korán kell kelni, de sebaj.

Tegnap volt az első pénzügyes óra, és a hivatalos órakezdet előtt szépen végigsétált a tanár úr a teremben. Hozzám közeledve már 3 méterről mosolygott, és az első kérdése azt volt, hogy ugye te nem vagy diák? Annak ellenére, hogy kb. velem egykorúak járnak ebbe a suliba, és kinézetre és nemzetiségre is sokféle ember ül a teremben, belátom, hogy elég könnyű volt külső jegyek alapján engem nem oda tartozónak definiálnia. Ugyanis pl. a felelősség és az üzleti világ hangulatának jegyében mindenki hatalmas, csilivili, sulilogót is felvillantó, kb. A5-ös méretű névtáblákkal ül az órákon, a padon kiterített, nagy mapákkal, melyek az előadás kinyomtatott anyagát tartalmazzák és rajtam kívül senki mellett nincs ott a kabátja, mert mindenkinek van saját cuccok tárolására alkalmas szekrénye a folyosón. Aztán kedvesen vázoltam a szitut a professzor úrnak, hogy ez meg ez vagyok, ilyen meg ilyen helyzetben, és hogy szereték ide bejárni. Ő meg, még az utolsó mondatot be sem fejeztem, mosolyogva igent mondott. Úgyhogy szinte hivatalosnak érzem magam. :)

Jó, nyilván, így nem lesz ilyen menő diplomám, de nekem már az is jól esik, hogy szakmai szókincset hallgathatok. És amikor bejelenti a tanár az óra elején, hogy melyik vasárnap(!) milyen vizsga lesz, akkor én, a többiekkel ellentétben, csak mosolygok egyet magamban.

Megbizatás

Képzeljétek, megint önkénteskedhetek. Az egyik angol tanárom, Jacqueline egy kéréssel fordult hozzám tegnap, kérésének tárgya pedig egy szakácsköny lefordítása.

De hogy hogy is? A tanáromnak van egy kedves barátnője itt Ithacában. Egy idős néni, aki magyar származású. A második világháborúban menekült el Magyarországról a családjával, végül az USÁ-ban telepedtek le. A szakácskönyv az övé, az édesanyja receptjeivel van teleírva több mint száz oldal, magyarul. Jacqueline azt szeretné, ha ezek a receptek megmaradnának az utókornak. Végül is ez jó gondolat, támogatom. A néni már nem tudja elolvasni a könyvet, mert nagyon rossz a látása, és a családtagjai sem, mert ők nem tudnak magyarul.

Így aztán bekapcsolódtam a megmentő akcióba. Most első lépésként megpróbálom magyarul begépelni a szöveget. Azt kell mondjam, hogy nem kis feladat már ez sem. Legalább 60 éves a könyv, benne többféle kézírás. A tinta néha kicsit elmosódott, esetleg a túloldalról átüt, a papír néhol a szöveget elhalványítva megsárgult, a széleken helyenként töredezett. Eddig az első gyors nekifutásra az első 10 receptet néztem meg, de mindegyikben vannak számomra kérdőjeles (olvasás alapján, az összefüggések keresése nélkül egyelőre felismerhetetlen) szavak. És a használt terminológia sem semmi (pl. "20 dkg czukorpor" -ez még megy, de mi az, hogy "a lisztet leforrázzuk"?), de nem baj, mert a fordítást még nem vállaltam el...

Én és a nyelvészet

De mit kerestem én a kampuszon tegnap? És mi közöm van a nyelvészethez? Most végre mesélek. Úgy kezdődött ez a nagy kapcsolat, hogy Gyuszkó az egyik egyetemi levelezőlista tagjaként kapott egy mailt, amiben egy Cornelles nyelvészprofesszor Magyarországon iskolázott és magyarul tökéletesen beszélő segítséget keresett maga mellé a 2008. őszi szemeszterben tartandó "Structure of Hungarian" című tantárgyához. Nagyon tetszett a dolog, azon nyomban jelentkeztem is. Levelezésünk során kiderült, hogy hivatalos óradíjas alkalmazottnak nem tud felvenni, mert ahhoz az én vízumom mellé külön engedély szükséges. Ha megadják, akkor is a 4 hónapos átfutási idő hosszabb annál, minthogy augusztus végén kezdeni tudjak. Kicsit csalódott voltam, amikor ez kiderült. De végül minden jóra fordult, mint a mesékben.

Egyszer a nyár folyamán személyesen is találkoztunk a professzor bácsival, mivel ő volt az illetékes magyar nyelvű okirataink fordításában. (Azért megjegyzem, hogy Lola születési anyakönyvi kivonata már háromnyelvű, azt nem kellett lefordíttatni.) Gyuszkóval még matekról is beszélgettek. Kiderült, hogy az MIT-n Chomsky óráira is járt (fejből tudta a Chomsky-féle normálforma elméletét), valamint hogy egy nyelvésznek is lehet Erdős-száma. Neki is van, csak már nem emlékszünk pontosan, hogy 4 vagy 5 :). Nagyon nagyon okos a bácsi, amerikai, de ő a szláv-felelős a Cornellen, a következő idegen nyelveken beszél: orosz, szerb, horvát, macedón, cseh, szlovák, lengyel, német, spanyol, török, svéd, finn, magyar. De egyszer egy perzsa-angol szótárt is elővett, ahhoz is volt lövése. Nem is tudom, minek neki segítség, magyarul is tök jól tud.

Amikor elkezdődött a tanév, megírta nekem a magyar órák időpontját - heti két 75 perces sáv van - valamint azt, hogy szeretettel vár, amikor csak ráérek. Így aztán szeptember elejétől önkéntesként veszek részt az órákon. El sem tudjátok képzelni, milyen szuper érzés az elmúlt hónapokban babázással eltelt lelkemnek, hogy süt a nap, én pedig a sok Cornelles diák között órára igyekszem. Azért a biztonság kedvéért még egyszer ideírom, hogy marha jó!!!

Az órákon családias a hangulat, ugyanis mindössze négy hallgató vesz részt rajtuk, de a segítség-csapat is erős, egy másik magyar lánnyal, Otíliával dugjuk össze a fejünket a kérdések esetén. Néha nem árt a konzultálás, mert olyan trükköseket tudnak kérdezni a hallgatók...

Az órák koncepciója az, hogy a hallgatók (aki közül ketten mellesleg törökök) nem magyarul szeretnének megtanulni, hanem nyelvészeti szempontból akarják elemezni a nyelvet. Olyan dolgok érdeklik őket, mint pl. alaktan meg fonológia, meg egyéb hasonlóan komoly nyelvészeti fogalmak, aztán az eredményeket jól össze lehet majd hasonlítani más nyelvekkel. Azonban ezeket nem olyan egyszerű feltérképezni.

Tehát az órákon nem csak arra irányulnak a kérdések, hogy milyen formában, szórenddel legfrappánsabb magyarul egy mondat, hanem őket azok az esetek / nyelvtani szerkezetek is nagyon érdeklik, amelyeket senki sem mondana, egy magyar ember sem használná manapság, de mindenki megérti, mert nyelvtanilag helyesek. Pl. megkérdezik tőlünk birtokos szerkezet kapcsán, hogy azt, hogy "Istvánnak ez a könyve" lehet-e úgy is mondani, hogy nem toldalékoljuk a birtokost. Ilyenkor ha jók vagyunk, bemondjuk, hogy igen, "István eme könyve". Mindegy, hogy ez nem gyakori, ők megjegyzik a szerkeztet, és örülnek. Mi is, hogy tudtunk határozott választ adni. De ezután jönnek a további kérdések. Mondunk-e olyat, hogy "ez Istvánnak a könyve", "ez a könyve Istvánnak" vagy "ez könyve Istvánnak", "eme István könyve", és ha igen, mást jelent-e, mint az előző, miben, stb, stb. Nem olyan könnyű ám mindig kapásból pontosan angolul válaszolni, a különbségeket jól érzékeltetve.

Vajon minden földrajzi tulajdonnév után lehet-e -i képzőt tenni pl. Budapest -> budapesti módjára? Mondom két másodpercen belül, aha, szerintem igen. A következő órán persze azzal szembesültem, hogy az eredendően i-re végződő szavak után nem lehet, mert nincs se olyan, hogy helsinkii, se olyan, hogy hawaiii...

És ti tudjátok, hogy mi a különbség a között, hogy Ön meg Maga? (Más nyelvben nem nagyon van többféle magázó forma.) És azon kérdőszavak használatában, hogy hány meg mennyi? Vagy azok között a birtokos névmások között, hogy az enyéim - az enyémek?

Olyan is volt már az órákon, hogy hangosan felolvastam az abc-t, pár szót vagy mondatot, a kiejtés illetve a hanglejtés érzékeltetése miatt. Persze ez az én Kazinczy-versenyes múltammal jól megy. :)

A professzor bácsinak a szobája eleve úgy néz ki, mint egy könyvtár, van pl. oroszul meg németül írt magyar nyelvtanról szóló könyve, de most egy különleges szótárat szeretnék még megemlíteni. Ez pedig a magyar nyelv szóvégmutató szótára. A könyvben minden magyar szó benne van, és nevéből eredendően jól sejtitek, a szavak az utolsó betűjük szerint vannak benne sorba állítva. A szavak mellett egyéb tulajdonságok is fel vannak tüntetve, mint pl. a szó szófaja, összetett-e vagy nem, képzett-e vagy nem, meg egyéb fontos tulajdonságok. Hogy mennyi mindent ki tudnak olvasni a nyelvészek egy ilyen szótárból, csak ámulok-bámulok! Bár én leragadtam az olyan egyszerű dolgoknál, mint hogy nincs zs-re végződő magyar ige (ez nekik nagyon fontos volt az igeragozás kategorizálásánál), meg hogy 4201 szó végződik a-ra (ez a leggyakoribb szóvég), 124 szó u-ra, 437 ü-re és csak 48 h-ra.

Úgyhogy érdekes a dolog, nagyon élvezem. Egyrészt gondolkodtató a trükkös kérdésekre válaszolni, másrészt bővül az angol szókészletem, harmadrészt végre valahol kicsit angolul beszélek, negyedrészt olyan dolgokat tudok meg a magyar nyelvről, amiket a tizenkét év számtalan magyar órája alatt nem sikerült otthon még csak megemlíteni sem, ötödrészt megismerkedtem Otíliával, aki már negyedik évét kezdte Cornell Phd-sként, mint a zebrapintyek idegsejt-működésének nagy szakértője.

Óóóóóóóó, már előre sajnálom, hogy a tavaszi félévben nem lesz ilyen óra.

Személygépkocsi-biztosítás, véletlenszerűen

Ma random algoritmusokkal foglalkoztam, két különbözővel is: az egyikkel a Kleinberg-Tardos cikkben találkoztam a munkahelyemen, a másikkal pedig egy biztosítónál, amikor egy személygépkocsi-biztosítást kötöttem.

Biztosítás nélkül nem regisztrálhatjuk a kiszemelt Saabot, s ezért bementem az Allstate biztosítótársaság helyi irodájába. Nekik az tetszene, ha lenne egy amerikai jogsim, és már régóta balesetmentesen vezetnék Amerikában -- esetemben ezek nem teljesülnek. A törvény viszont előírja, hogy a biztosítók kötelesek velem is foglalkozni, mégpedig egy random algoritmus szerint, mely megmondja, én kinek legyek az ügyfele.

Mindent aláírtunk, és kaptam egy vonalkódos-pecsétes papírt miszerint biztosított vagyok. Ez a papír éppen csak azt nem tartalmazza, hogy ki a biztosítóm -- direkt rákérdeztem, de ő sem tudta -- majd csak akkor derül ki, ha bedobják a kártyát a postaládánkba. Tehát egy konkrét társaság lesz a biztosítóm, de hogy melyik, azt a következő random szabály dönti el: A New York államban illetékes társaságok közül kapok egy biztosítót, véletlenszerűen, méghozzá a biztosítók piaci részesedésének arányában. Így a nagyobb társaságokat nagyobb valószínűséggel dobja ki a gép, s előfordulhat, hogy az Allstate lesz a biztosítóm, de az csupán a véletlen műve lenne.

Elképzeltem, ahogy ez a törvényi helyzet előállt. A tárgyaláson az állam noszogatja a biztosítókat, hogy na, na, melyikőtök akar biztosítást kötni az idegenekkel? A biztosítók egymásra mutogatnak, hogy ó, ne má én, inkább ő. Végül az állam előáll ezzel az idétlen, de kétségtelenül igazságos random algoritmussal.

Igaz, lehetne amerikai jogsit is szerezni, és akkor köthetnék másféle biztosítást is. De van itt egy bökkenő. Ha van egy magyar jogsim, és szerzek egy amerikait, akkor le kell adnom a magyart, és azt ők bezúzzák. Ez jár egy "non-resident alien"-nek.

Vasalás

Nem szoktam reklámozni, de ha valamelyik házimunkát nem szeretem, az a vasalás. De úgy tűnik, ezt most megúszom! A lépcsőházban van ugyanis mosógép, meg szárítógép. Ipari kinézetűek, hatalmas nagyok. Ezeket tudjuk használni pézbedobás után. Azaz kártyával, ha arra előzőleg pénzt töltünk.
Kicsit szkeptikus voltam, mert eddig a kombinált mosó + szárítógépekről csak rosszat hallottam, én magam pedig még nem próbáltam semilyet. De most már eljött az első mosás ideje, és kipróbáltuk ezeket.
Annyira jó lett a végeredmény! Most főleg a szárítógépet dícsérem. Kb. úgy jöttek ki a ruhák belőle, mintha 1 perce fejeztem volna be a vasalásukat. Hát ez nagyon jó!!!
Mondjuk rendes ruhával (szép ing) még nem próbálkoztunk, mert az még nem kellett Gyuszkónak, de most már bele merem majd tenni, és remélem, ugyanennyire tetszeni fog az eredmény. Ugyan kicsit macerás, hogy a mosott ruhákat ki kell venni a mosógépből, és be kell rakni a szárítógépbe, de kibírható, és mindenképpen gyorsabb, mint vasalni.
Soft sheet - et is használtunk a szárításhoz, kettőt is, köszönjük az ötletet. Lehet, hogy ez is segített. Tegnap ez a sztori kicsit izgalmasabbnak tűnt, amikor a ruhákat megláttam, mint most, utólag leírva, dehát amíg nem fényképezünk őzet, ez van, bocs.

Díj

Kepzeljetek, Gyuszko Akademiai Ifjusagi Dijat vesz at az MTA Koncert termeben holnaputan, olyan okos! Reszben azert lesz jelen az atadon, mert Lacika idoben vette eszre a postazoban a levelet...
A lelkes matematikus olvasotabor kedveert itt a palyamunka cime: Kombinatorikus algoritmusok: parositasi es pakolasi feladatok. Ez alapjan olyan egyszerunek hangzik - de megsem az.