Megbizatás

Képzeljétek, megint önkénteskedhetek. Az egyik angol tanárom, Jacqueline egy kéréssel fordult hozzám tegnap, kérésének tárgya pedig egy szakácsköny lefordítása.

De hogy hogy is? A tanáromnak van egy kedves barátnője itt Ithacában. Egy idős néni, aki magyar származású. A második világháborúban menekült el Magyarországról a családjával, végül az USÁ-ban telepedtek le. A szakácskönyv az övé, az édesanyja receptjeivel van teleírva több mint száz oldal, magyarul. Jacqueline azt szeretné, ha ezek a receptek megmaradnának az utókornak. Végül is ez jó gondolat, támogatom. A néni már nem tudja elolvasni a könyvet, mert nagyon rossz a látása, és a családtagjai sem, mert ők nem tudnak magyarul.

Így aztán bekapcsolódtam a megmentő akcióba. Most első lépésként megpróbálom magyarul begépelni a szöveget. Azt kell mondjam, hogy nem kis feladat már ez sem. Legalább 60 éves a könyv, benne többféle kézírás. A tinta néha kicsit elmosódott, esetleg a túloldalról átüt, a papír néhol a szöveget elhalványítva megsárgult, a széleken helyenként töredezett. Eddig az első gyors nekifutásra az első 10 receptet néztem meg, de mindegyikben vannak számomra kérdőjeles (olvasás alapján, az összefüggések keresése nélkül egyelőre felismerhetetlen) szavak. És a használt terminológia sem semmi (pl. "20 dkg czukorpor" -ez még megy, de mi az, hogy "a lisztet leforrázzuk"?), de nem baj, mert a fordítást még nem vállaltam el...