A tök legendája


Legenda született 1997. október 8-án: a Cornell töke. Mindenki látott már tököt: itt Halloween közeledtével nem lehet nem belebotlani. De ez a tök felkerült egyenesen a Cornell legmagasabb pontjára, a McGraw Tower tetejére. Máig nem derült ki, hogyan került oda. És ott maradt vagy öt hónapon át. Nyomozott az egyetemi rendőrség. Közvetítette a CNN, NBC, MTV, cikket írt a New York Times, de persze legtöbbet a helyiek foglalkoztak vele: a Cornell Daily Sun külön "Pumpkin Watch" rovatot nyitott. Beindult a találgatás, hogy hogyan lehet oda felmászni, és még az igazgató is tréfálkozott, hogy biztos földönkívüliek voltak. Felrakni sem lehetett könnyű, de az "partizánakció" volt, levenni viszont nem merte senki, mert a torony 53 méter magas, így egy ideig talán abban bíztak, hátha lepottyan. Vajon tényleg tök-e, vagy ha hónapokig bírja, talán csak egy műanyag figura?

1998. márciusában még mindig fent volt a viseltes tárgy a torony tetején, és kiírtak egy pályázatot a diákoknak a tárgy pontos azonosítására. A győztes csapat madzagokkal háromszögelve felküldött egy meteorológiai ballont, rajta egy kamerát és egy tüskés bigyót, amivel mintát vettek a tökből, végül azt elektronmikroszkóppal vizsgálták, de a 30 oldalas jelentésükben pontos következtetést nem tudtak levonni.

Az egyetem felállított egy ötfős bizottságot növénytani, biológus és botanika professzorokból, akikre az a feladat várt, hogy ha majd lekerül a tök, megvizsgálják. A tök sorsa akkor pecsételődött meg, amikor egy daruval mentek fel a toronyba, azzal az egyértelmű céllal, hogy véget vessenek a mókának. Az egyetem attól tartott, valakinek a fejére fok esni egy darab tök, ezért lekerítették a területet. Az egyetem igazgatója már készült a daruval a magasba libbenni, de a próbamenet során a daru tévedésből nekilökte a kabint a torony tetejének, és a tök 1998. március 13-án délelőtt 9:18-kor leesett. A lepottyanó tököt így is többszázan várták, sokan a tornyot és a tököt mutató pólóban.

Egy fellépése azonban még volt a töknek, mert mindenki a bizottság bejelentésére várt. A kiváncsi tömeg előtt a boncolást levezető bizottság elnöke, egy botanika professzor bejelentette, hogy "Ez egy cucurbita pepo, azaz egy tök." Erről ki is adott egy tanusítványt, hozzátéve, hogy a tök hiányos állapota - nem voltak benne magok - miatt nem lehetünk teljesen biztosak a dologban, valamint hogy az egész vizsgálat alatt azzal a hipotézissel élt, hogy a tárgy a Földről származik. Az ünnepségen átadták a diákpályázat fődíját, egy könyvutalványt és egy, a tököt ábrázoló rézkarcot, majd egy fúvósnégyes előadása kíséretében felavatták a tök egy darabját kiállító vitrint. A tökdarab a biológusok minden igyekezete ellenére bomlásnak eredt, és később felismerhetetlenné vált. A maradványok ma a tököt dicsőítő iromány társaságában az egyik pszichológia professzor szobájában találhatók.

Csíny letudva! Whodunit? Még mindig nem tudni. Mindenesetre most már ti is hallottatok a Cornell kampuszon elkövetett leghosszabb és legrejtélyesebb trükkről.

4 megjegyzés:

Timi írta...

Az előző blogbejegyzésből idézve: "onnan indulunk, hogy a város kb. negyede csúcsértelmiségi, fele pedig a világ egyik legjobb egyetemén tanul". Szóval így szórakozik egy nagy halom értelmiségi. TÖK jó! Nekem legalábbis teccik.
:D

Olgi írta...

Persze már az is valami, hogy feltűztek egy nagy tököt a torony legtetejére, de ez inkább fizikai teljesítmény lehetett. Ami olyan nagyon értelmiségi, az a körítés: tudóscsoport felállítása szakvéleményhez, meg fúvósnégyes, meg diákpályázat, stb. Ez tényleg nem semmi.

Névtelen írta...

Ez jópofa! Nekem is "tök"re tetszik!
Erről jutott eszembe tökkel kapcsolatos legutóbbi élményünk. Soproni utazásunk alkalmával kinéztem egy programot. Egy kis falu közösségi házában tökfaragós délutánt hirdettek. Féltünk, hogy tömeg lesz (Bp-n szocializálód(t)unk), de persze csak a falu gyerekei voltak ott és 1-2 pedagógus. Szülő - különösen apuka - kizárva. Igy meglehetős kuriózumnak számítottunk. Még fénykép is készült a gyerekekről a kifaragott tökökkel a közösségi ház honlapjára.
Maki

Olgi írta...

Maki, legyen még sok ilyen kellemes programot négyesben!