A második érdekesség, folytatás


Olgi előző bejegyzésére késve reagálva szeretném közzétenni a Lola mutatványairól szóló képi beszámolót. Késésem oka, hogy egy videót meg kellett vágni, letömöröteni, feltölteni, és mindezek előtt vagy tucatszor megnézni. Még arra szeretném felhívni a közönség figyelmét, hogy jobboldalt van egy link a fotóalbumunkra a többi fotóval, illetve ide vagy a youtube mezőre kattintva el lehet jutni a régebbi videókhoz is. Jó szórakozást, bár ezt a párszáz pixeles mini-videót elnézve, élőben volt az igazi, és nem akartunk hinni a szemünknek, hogy Lola miket tud hirtelen. Ja! A picasa-n van még másik fotó is, közte majdnem konnektorbanyúlós!



Na, ez pedig a videó, amin támaszkodva feláll (ma kezdte), mászik egyenesen előre (tegnap óta), cézárosan féloldalt ül (egy hete), és mindenféle más is csinál (régóta). És képzeljétek el, ahogy bejövünk a szobába, és Lola éppen így támaszkodik az ágya korlátján, felügyelet nélkül. Na ezért emeltük feljebb a korlátot, pontosabban lejjebb a matracot. Hát akkor idesüss:



A második érdekesség


Továbbra is pakolunk, be a dobozokba. De történnek olyan dolgok, amik miatt legalább időlegesen változik a terv. Ilyen volt az, hogy Lola elkezdett mászni.
Pár napja már megy néhány ütemet, na de ma aztán beindult. Eddig voltak nála valamiféle fizikai korlátnak tűnő apróságok, mint pl. a messzebb lévő szőnyeg vagy az asztal lába. De most már nincs semmi ilyesmi, Lola ma már az erkélyajtótól indulva a konyhába is benézett négykézláb-útján, és az ágyneműnk hepehupáit is meghódította.
Mondanom sem kell, hogy tökéletesen szemmagasságba esik neki pár konnektor, ezek kapásból felkeltették a figyelmét. Mivel pár európai konnektor-biztonságidugót már elsuvasztottunk a "bőröndbe bepakolandó" dobozba, most elkezdtünk ebből mindenféle eredeti célt meghazudtolva kifelé pakolni.
Az is ma történt, hogy az ebéd utáni alvás előtt a kiságyban Lola függőleges testhelyzetben kapaszkodott szilárdan az ágy szélébe, igaz, még térdelve. Gyuszkó szokásához híven elég határozottan mondogatta hetek óta, hogy amíg elutazunk biztos jó lesz így a legfelsőben az ágy, ma végre beadta a derekát. Ezért pakolás közben, mini-kipakolás után szereltünk is egy kicsit, a kiságy már egy fokozattal lejjebb. Most folyik élesben a tesztelés.
Tudja azt az ember, hogy fog egyszer mosolyogni, fogni, mozogni, beszélni stb. a gyereke, de amikor ezek valójában megtörténnek, mégis csak olyan más.
Na, mit kértek az attrakciókról, fotót vagy videót?

Az első érdekesség


A pakolás nem csak szortírozásra, vagy olyan cuccok megtalálására való, amiket egy ideje keres az ember, hanem egyéb, "rejtett kincsek" is előkerülhetnek. Itt egy példa.
Történt ugyanis, hogy egyetemista koromban a suli Központi Könyvtárában nagy selejtezés volt. Kipakoltak csomó könyvet, amiket 5-20 Ft-ért árultak. Vettem egy párat. Egyetlen egy angol nyelvűt is kiválasztottam. Szerzője, címe: Okun: The battle against unemployment. Egyrészt egyáltalán nem volt még angol nyelvű közgázos könyvem, gondoltam, legyen már, másrészt pedig addigra Okun nevéről már hallottam. Nyilván nem néztem soha bele, de most levettem a polcról. (A könyvek dobozolásával már jól haladunk!)
Küldök róla egy fotót, tessék:



Igen, ez a könyv pár évtizede Ithaca-ban, a Cornell egyik könyvtárában csücsült, legalább 10 éve pedig az én polcomon. De én erre egyáltalán nem emlékeztem. Vicces, ugye? (Gy.K.: Épp ide utazunk.)

Felraktam fotókat


Csak szólok, hogy felraktam új képeket Loláról, és az EGRES piknikről!

Elkezdtük!


Ma elkezdtük a pakolást. Lényegében csak kicsit rendezkedtünk, de ez már a kezdés, akárhogy is csűröm-csavarom. Lehetne a kapkodós módszert is választani, miszerint miután egyszer megfogtunk valamit, bedobáljuk egy dobozba vagy zsákba, de mi ennél sokkal alaposabbak vagyunk. Eleve nem egy nap alatt akarunk kicuccolni, és oltári előrelátó módon azt hisszük, biztos jobb lesz kibontani x hónap múlva egy olyan dobozt, amiben hasonló tárgyak vannak. Esetleg plusszban talán jobban érzik majd magukat, és kevesebb kárt tesznek egymásban.
Levettem tehát a ruhásszekrényről a három éve odaragasztott fotókollekcióinkat - meglepően jól lejött, eltaláltam a ragasztót annak idején! -, majd visszarendeztem a fotókat az eredeti albumokba. Hú, ezzel jól elszöszmötöltem. Juli kölcsönvitt pár könyvet, Gyuszkó rendezgette a saját doksijait, most pedig dobozt hajtogat. Jó ám a pakolás, mert megválik közben az ember pár, a lakásban megbújó, egyébként lényegében felesleges cucctól is. Mondtam már, hogy alapvetően irtózok a felesleges cuccoktól?
Azért vagyok még ilyen laza, mert ez csak a kipakolás előszele. Bepakoláskor ennél nagyobb parára számítok, majd mesélek arról is.

Próba


Megláttam egy blogon ezt a slideshow-t, vagy ahogy ők hívják, slowslide-ot, és azonnal tudtam, hogy ki kell próbálnom. A keretért mindenkitől elnézést kérek, vibrálót nem mertem, mert szemrontó, keret nélkül is próbáltam, de úgy semmi izgi, ezért aztán most ez a giccsparádés lett. De a slideshow tök jó, nem? Rengeteg dolog történt az elmúlt napokban, pl. minden nap voltak vendégeink, jól el is fáradtunk. Ízelítőül tehát a csodált formátumban pár fotó:




Persze Loláról is tudok írni. Már csak naponta ötször eszik, mint például az ovisok. Éjszakánként egyre hosszabbakat alszik, rendes gyerek. Már sokféle szilárd kaját eszik, és hatalmas mennyiségeket. A menüit nem írom le, mert vannak benne elég bizarrak, dehát szerinte még a zöldségek sokkal finomabbak gyümölccsel, mint magukban. És végre a héten leadtuk a voksunkat egy menő új esernyőkocsi mellett is.

Na, várom a kritikákat a keretről...