Van egy csomó förtelmes, girbegurba fa a kampuszon, igazán ültethettek volna helyettük valami szépet is. Gondoltam eddig. De most kivirágoztak! Magnóliák a kampuszon, kövesd a linket:
Persze szépek is. De! A magnóliák (magyarul: liliomfa) egy nagyon ősi fa, olyan régen fejlődtek ki, mikor még nem voltak méhek, hogy beporozzák, így szirmai strapabíróbbak a "normális" virágokénál, hogy bogarak is beporozhassák.
Ezt, és sok mást is megtudtam a magnóliákról, azt is leírom, honnan. Hu Fuval, egy doktorandusz barátommal beszélgettem a most virágzó magnóliákról, és felvágva a felszínes és/vagy áltudományos ismereteimmel (Ian Stewart: A természet számai), azt találtam neki mondani, hogy "Képzeld, minden virágnak Fibonacci-szám darab szirma van. 3 vagy 5 vagy 8 vagy 13 vagy 21 vagy 34 vagy 55 vagy 89 vagy satöbbi." Ekkor még nem tudtam, hogy Hu Fu második (sic!) volt a kínai biológia OKTV-n...
Jól megkaptam a magamét, hogy mit olvasok ilyen baromságokat, mikor egy valamirevaló kétszikűnek a szirmainak száma 4, vagy 5, vagy azok többszöröse, de nem mindenképp Fibonacci számok, és különben is, a magnóliáknak a szirmainak száma nincs gyárilag meghatározva. Az a lényeg, hogy vannak a növények. Azon belül vannak mindenféle moszatok, mohák, harasztok, nyitvatermők, zárvatermők törzse. A zárvatermők törzse pedig két osztályra bomlik, egyszikűekre és kétszikűekre. Ezt tanultuk bioszból, ugye mindenkinek rémlik? Na, ez kicsit hibás, mert ebbe valahogy nem lehet helyesen besorolni a magnóliákat, ugyanis a magnóliák olyan régen, úgy 100 millió éve fejlődtek ki, mikor még nem váltak szét az egyszikűek és a kétszikűek. Szóval a magnólia se nem egyszikű, se nem kétszikű. Hanem a zárvatermőkön belül vannak egyszikűek, valódi kétszikűek, és magnóliák (meg még pár más dolog is).
Mellesleg, a magnóliák közelebbi rokonai a borsnak, fahéjnak, avokádónak, mint minden "normális" növény. És ha Vágó István kérdezi: a magnóliák nem arról kapták a nevüket, hogy nagy virágjuk van, hanem egy Magnol nevű botanikusról.
A fotóinkon megnézhetitek, milyen közel mentünk a magnóliákhoz!
Magnólia
Filmmustra
Továbbra is halmozzuk az élvezeteket, egy hét alatt háromszor is voltunk Gyuszkóval moziban. A tömbösítésnek is van varázsa.
A helyi mozik végiglátogatása még várat magára, ugyanis mindháromszor a közeli plázába ültünk be. Irtó nagy különbséget nem fedeztünk fel az otthoni moziélményhez képest, esetleg annyi, hogy a termekben a székek háttámlája hátradönthető, emiatt elképzelhető, hogy van, akinek kényelmesebb ezekben órákat tespedni. Azért azon meglepődtem, hogy egy ekkora (kis)városban is 14 termes a pláza-mozi. Nincs tele, de van. Emiatt nincs szükség a "Tizenkettedik sor széle vagy hatodik közepe?" témájú diskurzusokra a pénztárnál.
Először a Knowing/Képlet című filmre vettünk jegyet. Különösebben nem rajongtam az ötletért a trailer megnézése után, a sci-fi ugyanis nem az én világom, dehát el kellett indítani a sort valamivel. Egy összefüggéstelen nagy badarság az egész, a történet szempontjából teljesen felesleges és logikátlan jelenetekkel. Egyáltalán nem volt jó film. Van benne Nicolas Cage, meg természetfölötti jelenségek, ha valakinek ez bejön, hajrá!
State of play/A dolgok állása című politikai thrillerben is sok híres színész felvonultatásával halad az újságírók oknyomozása (Russel Crowe, Ben Affleck, Helen Mirren). Egy BBC-s 6 részes teleregény szolgál a forgatókönyv alapjául, talán ennek hátulütőjeként -nem számoltam, de kb.- 6 csavarral jut el a film a megoldáshoz. Az ötödikig koncetráltam, követtem az eseményeket, de az utsó 10 percben, a hatodik csavarnál, éjfél magasságában kicsit pipa lettem, hogy "de ez még miért kell"? Ezzel felhúztak, persze lehet, hogy csak már fáradt voltam. Szerintem sikerült túlvariálni az egyébként nem túlságosan bonyolult ügyet. De végül is megnézhető.
Talán a szerdai próbálkozásunk nevezhető a legsikeresebbnek, amikor a Duplicity/Kettős játék is sorra került. Persze variálni itt is kell, anélkül nincs film, csak úgy ugrálnak az idősíkok előre meg hátra, miközben Julia Roberts és Clive Owen románca szövődik a felhőkarcolók irodai világában. Ja, és micsoda magyar vonatkozások, kérem szépen! Volt benne Rubik-kocka, meg pár másodpercre fülsértő magyar akcentust villantó -bár a filmben valószínűleg olasz nőt alakító- Osvárt Andrea. Ezek a dolgok a film hat fős közönségében csak minket hatottak meg Gyuszkóval. A rajtunk kívül jelen lévő négy indiai egyetemistát az bírta röhögésre, amikor egy -legalábbis a szerep szerint- Cornelles diák is felbukkant a történetben. Összességében kellemes alkotás.
Ti láttatok mostanában jó filmet? Ha igen, írjátok meg!
Húsvét
Nálunk olyasmi volt a húsvét hétfő, mint bármelyik másik, átlagos hétköznap: Gyuszkó ment az egyetemre, mert a rendes kerékvágás szerint üzemelt minden: volt előadás is, én pedig este beültem angol órára. Egész nap minden bolt a legtágabb sávban nyitva, buszok is járnak, valóban úgy, mint egy tetszőleges hétköznapon. 
Az én magyarázatom szerint -apró túlzással- mindenféle vallású ember él itt, és ehhez nem lehet igazítani munkaszüneti napokat, mert akkor alig lenne olyan nap, amin dolgozni lehetne/kellene. (Egy iráni nő mesélte, hogy nálunk ilyen tájban van egy két hetes szünet, amikor az egész ország leáll.) Sok ismerősünk a boltok kirakataiban lát először nyuszit meg tojást együtt, nem ritkák az erre a fura képzettársításra vonatkozó kérdések. Talán nem említettük, hogy bizonyára hasonló okokból a decemberi tanszéki murinak sem karácsonyi buli volt a neve, hanem talán "holiday party".
Hogy csináljak valamit, azért festettem tojásokat. Ahhoz képest, hogy nem voltak célszerszámaim, egész elégedett vagyok velük. Egyetlen helyszíni locsolónknak szerintem igazán bő választék :).
Szépségek
Most, hogy a távirányító-monopólium pár napja rám szállt, tegnap bekapcsoltam a TV-t. Nem volt különösebb célom, csak Lola aludt, a lakás ragyog, én pedig kiolvastam a könyvem, és kivételesen a netről is le tudtam akadni.
Egy este 11 táján babás műsorokat sugárzó adón ragadtam le. Épp gyerek-szépségversenyre készülő családokat mutattak be. Honnan máshonnan, mint Texasból. Na, gondoltam, ennél nagyobb felhajtást úgysem láthatok a témakörben, és nem is csalódtam, az biztos! Sőt, a dolog minden képzeletemet felülmúlta.
Természetesen (illetve tökéletesen természetellenesen) ez manapság nem úgy megy, hogy valaki szép (vagy valakit szépnek gondolnak), kinéznek neki egy versenyt, rádobnak egy ruhát, és megjelenik. A frászt. A dolog sokkal összetettebb. Hatalmas előkészületek folynak, amit elsősorban a jómódban otthon ülő anyukák irányítanak. Hogy néz ez ki extrém esetben?
1. Kellenek ruhák, pontosabban komplett szerkók, több is, mert néhány versenyen több számban (itt szépség, szerkó, tehetség- ami ált. tánc volt) is el kell indulni, ha az ember a fődíjat is meg akarja nyerni! Nyilván a potenciális nyeremény nincs köszönőviszonyban sem a tetemes ruha-, felkészülési-, nevezési-, utazási stb. költségekkel. Pl. egyetlen komplett ruhakollekció ezer dollár. Ugyanakkor persze reklámok, fotók miatt adott esetben gyerekként is lehet pénzt keresni, főleg errefelé.
2. Kellenek parókák/póthajak, ezek nélkül az esély nulla. Kivéve a kisfiúk között. A nagy móka az volt az egyik családnál, hogy anya + a 4 éves lánya együtt mosták a fellépéshez elengedhetetlen parókákat. Persze az biztos jó, hogy együtt csinálják, na de hogy pont ezt???
3. De voltak még közös programok, pl. irány együtt a szolárium. A kiscsajt mindenhol lefújták valamilyen speckó ipari barnító spray-vel. Ezután nagy mosolygás és boldogság, egészen addig, amíg a verseny napján sminkesük el nem kezdte sminkelni a kiscsajt, a kislánynak viszont nagyon égett és izzadt az arca a smink alatt. A műszempilla felragasztása alatt már nagyon kétségbe volt esve. Dehát úgy tűnik, a szépségért van aki már négy évesen is parancsszóra visszafolytja a sírást.
4. Mint az előbb kiderült, nem árt a saját sminkes, esetleg fodrász, aki utazik a családdal a versenyre, és minden versenyszám előtt nekiesik a versenyzőnek. Ez nem kritérium, tapasztaltabb anyukák is próbálkozhatnak a dologgal.
5. Az egyik anyuka vett a kislánynak egy "fogsort". Nem igazit, csak egy műanyag valamit, amit rá lehet húzni az eredetire, tudjátok, mint régen a vámpírfogak. Hogy jobban látszódjon messziről is a rivaldafényben a szép kis mosoly.
6. Ezek persze mind nem elegendők, mert produkció is kell. Ehhez a pózokat, táncokat, bevonulást, integetést, puszidobást is gyakorolni kell, többféle koreográfia, többféle zenére. Van, aki minden nap ezt gyakoroltatja a gyerekkel, hogy szemefénye ne felejtse el. (Ennek ellenére azért elfelejtik, esetleg nem az adott zenére szóló táncot kezdik, vagy nem a zsűri felé adnak elő, hanem hátrafelé:)
Hogy milyen változást lehet elérni külsőleg, arra itt két fotó. Előtte-utána, mint a fogyókúrás szerek esetén, avagy hogy lesz egy átlagos öt éves kislányból szépségkirálynő:
Bár kicsit hihetetlennek tűnik, tényleg ugyanaz a gyerek van mindkét fotón. Tudjátok mi történt vele azon a versenyen, amit láttam? A három kategóriából kettőt megnyert, de a fődíjat ennek ellenére nem ő kapta. Így aztán következett a "soha abba nem hagyom" fajtájú bőgés, hiszen legyőzték. Szegény gyerek. No meg szegény nézőközönség, mert a nyertes is egy nem kevésbé fel/ki/elkészített csajszi lett.
Lehet, hogy itt az a fő mozgatóerő, hogy az anyukák talán még felkészüléssel sem lennének nyerők egy hasonló versenyen? Azért azt bevallották mindannyian, hogy "sose gondolták", hogy ennyire belemélyednek majd ebbe az iparágba. Meg azt, hogy az életben úgyis minden a prezentáción múlik. Talán azért mégsem.
Április
Április elseje itt is a bolondok, viccelődés napja, az azonban nekünk sokkal fontosabb, hogy Lola másfél éves lett. Ez alkalomból szövegelés helyett - úgyis csak mindenféle okosságról és ügyességről írnék - két friss videót csatolok nektek.
Bár Lola kedvenc olvasmánya mostanában egy Avon-katalógus, egyhuzamban 15 percig is lapozgatja, az én könyvemből is "olvas" néha kicsit:
A következőn pedig dobol, valamint zenére tapsol, táncol:
Nektek melyik tetszik?