Elérkezett november negyedik csütörtöki napja: itt a thanksgiving (magyarul hálaadás), ami talán a legnagyobb ünnep ebben az országban. A filmekből ismerős lehet, hogy egy család vagy baráti társaság minden tagja az asztal körül ülve elmondja, hogy idén mi miatt különösen hálás.
Miket szoktak csinálni ilyenkor az emberek? Hát tévézni meg enni. Reggel indul a műsor a sok rajzfilmmel, pl. kengyelfutó gyalogkakukk, csőrike, direkt ilyen családiak, aztán pedig lehet nézni a három órás Macy's Thanksgiving Parade-et, ami egy nagy felvonulás mindenféle hatalmas lufik formájában megjelenő figurákkal, tánccsoportokkal, zenekarokkal és énekesekkel egyenesen New York Cityből. Aztán hogy Gyuszkó is találjon valami nézhetőt a TV-ben, ilyenkor játszanak le 3 NFL (amerikai foci) meccset is. Nem kell tudnotok, de amúgy "csak" vasárnap és hétfőn este vannak meccsek. Focimeccs alatt nyomták ezt a reklámfilmet is, Gyuszkó kedvenc rajzfilmfigurájával, Stewieval. Amúgy már jópár éve tilos szabadon engedni a lufikat.
Az első ünnep, amire most hivatalosan emlékeznek, az 1621-ben volt, amikor is az egyik európai bevándorlócsoport Plymouth, Massachusetts-ben az első sikeres szüretüket ünnepelte meg az indiánokkal közösen, akik megtanították őket gazdálkodni. De az indiánoknak ezen apropóból már nincs kedvük ünnepelni.
Valószínűleg akkor még nem ettek pulykát, viszont manapság ez a fő fogás, töltve, húsízű mártással leöntve, törtkrumplival tálalva. Az éves pulykafogyasztás 20%-a esik erre a napra. Elég vicces a boltokban a hatalmas egyben lefagyasztott pulykákat látni, de ez itt nem gond, a méretes tűzhelyekbe lazán befér a 9 kilós is.
További ünnepi hagyomány 1947 óta, hogy két szervezet egy pulykát ad ajándékba az elnöknek. Persze itt nem áll meg a történet: a biztonság kedvéért kijelölnek előre egy helyettes pulykát is. A pulykák nevére lehet szavazni a neten (a Fehér Ház oldalán... - biztosítandó hogy legalább évente egyszer tévedjen oda a T. állampolgár), aztán az elnök bejelenti, hogy mi volt a nyerő. Idén Pumpkin és Pecan. Pumpkin 20 hetes és 45 fontot nyom. Miután az elnök ceremoniális körülmények között "megkegyelmezett" neki, a pulyka Washington D.C.-ből első osztályon Kaliforniába repül, ahol ő lesz a Disneyland fő utcáján tartott karnevál sztárvendége. Tiszta Amerika...
Mi az ünnepi ínyencségeket egy Cornelles szervezésű eseményen próbáltuk ki. Jó kaják voltak, úgy tűnik Lola is imádja a pulykát és az édesített yam-ot is, ami valami fura fajta krumpli. Usain Bolt is állítólag a yam miatt futotta a világcsúcsokat.
Aztán akinek van kedve és ereje korán kelni másnap a nagy lakomázás után, például shoppingolni, akkor itt a Black Friday. Nem mintha amúgy nem akarna minden bolt a kedvünkbe járni, holnap mindenféle extra árengedmények lesznek, és hajnalban, a szokásosnál sokkal korábban nyitnak a boltok.
Thanksgiving
Csomagok
Bármennyire is koncentrálunk, hogy ne vegyünk túl sok cuccot - azt szem előtt tartva, hogy legyen esélyünk valahogy hazaköltözni -, azért természetesen becsúsznak vásárlások. Ezek néha netes rendelések. Mi is történik itt, ha az ember csomagot kap?
A postás fogja, és leteszi az ajtód elé a csomagot. Ha kertes házban laksz, akkor a kert elejébe, a fűbe. (Kerítés ugyanis sehol nincs.) Nem csenget be, még véletlenül sem: ha otthon vagy, ha nem vagy, egyszerűen csak leteszi. Nem kell aláírni semmilyen papírt az átvételről. Esetleg felhívnak telefonon, hogy ott a csomag. Aztán este, amikor az ember hazamegy, csodák csodája: ott a csomagja, ahova a postás letette. Legyen az DVD lejátszó, szőnyeg, vagy akár hűtőszekrény.
Pézsé
Megfáztam. Ha Magyországon bemegyünk egy déembe, vagy akár csak egy ábécébe, akkor egy-két méter polc csak velem foglalkozik, és orrfújásra tökéletesen alkalmas, puha, strapabíró zsebkendőket kínál. De mi a helyzet a fogyasztói társadalmak netovábbjában, itt Amerikában? Bemegyünk egy Walmartba, Targetbe, Topsba, csordultig a polcok, három-négy méter csak velem foglalkozik, és tele van - de itt a bökkenő - orrfújásra teljesen alkalmatlan kleenex papírzsebkendővel. És sokféle van: van piros papírdobozban - tudjátok az a kihúzós fajta, hogy ha kihúzod, már ott fityeg a következő zsepi - és van kék dobozban, van nagy dobozban és még nagyobb dobozban, van kék dobozban, thanksgiving témájú mintával, sőt, karácsonyi, talán húsvéti mintájú fém díszdoboz is akad. De több alapvető fícsör sem stimmel: vékony és átszakad, durva anyaga bántja a bőrt, és nem tudod magaddal vinni, mert a legkisebb kiszerelés egy 12 centiszer 12 centiszer 12 centis kocka, tehát a papírZSEBkendő kifejezés valahogy nem stimmel. Mellesleg, ha valaki egyszer külföldön zsebkendőt akar venni, angolul úgy van, hogy facial tissue. Fél éve nem tudtam, és nem ismertem fel ebben az idétlen dobozban, de simán elpantomimeztem az eladónak, és megmutatta.
Nemrég még volt otthoni 10 darabonként zacsiba csomagolt szoftisz zsebkendőm, és egy magyar ismerős, aki már három éve itt lakik, meglátta, és egyből rákérdezett, hogy - "Az honnan van, még otthonról?" Szóval itt tényleg nem kapható normális zsepi. Tuti.
Angolozás
Valahogy fel kellett dolgoznom azt a mosolyogtató kudarcélményemet, hogy nem vettek fel az egyik nyelviskolába, úgyhogy gyorsan kerestem másik helyet magamnak még augusztusban.
A Cornell University természetesen nem hagy agóniában senkit, még a dolgozói családtagjait sem. A Campus Club szervezésében többféle, a szorgalmi időszakban futó rendszeres programot ajánlanak. Mint például madárelemző klub, varrás, könyvklub, színjátszó klub, golf, bridge, hegymászás, ilyesmik. Én nyelvórákat kerestem, és találtam is. Van pl. baba-mama óra, amin még egyszer sem voltunk, mert akkortájt Lola aludni szokott. Persze ez inkább a mamáknak lehet valami szociális foglalkozás, dehát ha őszinte vagyok, bevallom, talán azoknak is ez a legfontosabb szerepe, amikre járok.
Jelentkezésor önkényesen úgy döntöttem, hogy én bizony advanced szinten vagyok, és ezt a adminisztráló tanárnő is jóváhagyta, miután az "Érted a TV adásokat?" kérdésre sikerült igennel felelnem. : ) Igaz, ember legyen a talpán, aki Gyuszkó kedvenc rajzfilmjében, a Family Guy-ban Stewie minden szavát megérti, de ez egy spec. eset.
Az órákat látogatók dominánsan hozzám hasonlóan PhD-seknek vagy postdoc-oknak a feleségei, de vannak barátkozni vágyó PhD-sek, vendégkutatók is. Az első egy hónap úgy telt el, hogy mindegyik csoportban én voltam az egyetlen európai a sok kínai, koreai, és tajvani között. Érdekességnek azért nem csak én voltam, hanem egy mexikói és egy dél-afrikai csaj is. Végül felébredtek vagy megérkeztek az európaiak is, megismerkedtem az órákon két francia és egy német lánnyal, valamint egy cseh sráccal is.
Egész jók az órák, szeretek járni. Három turnust nyomok egy héten, különboző tanárokkal. A hétfői tanár egy kicsit fennhordja az orrát. Számomra nem túl szimpatikus azzal indítani az első órát, hogy "ti itt úgysem fogtok megtanulni angolul", még akkor sem, ha ez igaz. Na meg lehet arra a kérdésre ötször "kikérem magamnak" stílusban nemet ismételgeni, hogy "Nem orosz vagy szláv-e?", ezt egyszer bátorkodtam megkérdezni, mivel -eva végű a családneve, aztán pedig egy hónap múlva kiderült, hogy amúgy bolgár származású.
A szerdai tanáromról, Jacqueline-ről már említést tettem. Ő belevaló, kedves, fiatal amerikai vegyész csaj, sokat játszunk az óráin. És teljesen hihetetlen, de mindig, minden egyes órára hoz - sokszor saját készítésű - sütiket!!! Az első órán activity-ztünk, azt a szót kellett elmutogatnia egy ázsai lánynak, hogy "farmer" (nem a nadrág, hanem a gazdálkodó értelemben). Mutatta, mutatta nagyon, fogalmam sem volt, hogy mi ez, dehát a csapattársaim tudták: rizstermesztést mutogatott. Nekem a farmer százszor inkább malac meg csirke vagy ló lett volna, mint rizsültetés... 
A csütörtöki órán jött össze a legjobb társaság, a legbarátkozósabb hangulat. Két nő viszi az órákat egyszerre, egyikük amerikai, másikuk is, de ő Ausztráliában született. Különféle dolgokat csinálunk, talán itt beszélünk a legtöbbet. Az első órán nagy ováció tört ki az ázsaiak között a teremben az egyik koreai lány bemutatkozása után, amit nem tudtam mire vélni, de segítséggel kiderült, hogy ugyanúgy hívják, mint egy híres ázsiai színésznőt. Mindig tanul az ember. Remélem ők is tudják a tegnapi buli óta, hogy mi az a paprikás csirke! Főztem az arra érdemeseknek, vacsi után pedig játszottunk egy jót.
Olvasmányélmény
Egy kortárs ír szerző, John Boyne ifjúsági regényét olvastam el a napokban, címe: The boy in the striped pajamas, magyarul is kapható A csíkos pizsamás fiú néven. Olyan hamar befejeztem, hogy csak na. Mert jó a stílusa, olvastatja magát. A cselekmény röviden arról szól, hogy egy kisfiú megpróbálja megérteni a körülötte zajó világot, ami nem könnyű eset, hiszen az ezerkilencszáznegyvenes évek elején járunk, Németországban és Lengyelországban. Egyedülálló megközelítés gyermeki szemmel, hibátlannak tűnő gyermeki logikával közvetíteni a történéseket. A könyv a szimpla eseményeknél azonban jóval többet üzen. Hogy mit? Olvassátok el, ti, felnőttek is, megéri!
A könyv alapján filmet is forgattak, méghozzá Magyarországon. (Mégis csak van értelme a filmes adókedvezménynek!) Vajon Budapest melyik része lett Berlin? Az otthoni mozikban ezen a héten kezdték el vetíteni, a film a magyar könyvcímmel azonos néven fut. Ha valaki nagyon kíváncsi, itt találja a film hivatalos honlapját. De ha rám hallgattok, először irány a könyvesbolt, csak aztán a mozi!
Választás
Akár hamarosan kiderülhet, hogy ki lesz az USA új elnöke. De nézzünk most egy kicsit a kulisszák mögé!
Arra vonatkozóan, hogy milyen módon adhatják le szavazataikat a választópolgárok, nincs egységes szabály, minden állam saját hatáskörben dönt. Vannak már csilivili érintőképernyős szavazógépek is, de New York államban még a sokat vitatott mechanikus gépeket alkalmazzák. Láttam egyet én is, az egyik egyetemi közösségi ház nagytermében találkoztam vele, a csütörtöki angol órám alatt. Még le volt lakatolva.
Itt nincs papír, meg toll, meg ikszelés vagy plusz jel rajzolás, mint nálunk, hanem a következő történik: a szavazógép elé járul az ember, elhúzza a piros kart, függöny be, majd ott a számára szimpatikus személy(ek) neve feletti pöckö(ke)t elmozdítja, piros kar vissza, ezáltal a szavazatait leadta, függöny ki, és kész.
A bal oldali fotón láthattok egy ilyen gépet. Mellette pedig azt az ívet, amivel megegyezően a gépet "feltöltik". Ezen azok a jelöltek vannak, akikre a "town of Ithaca" nevű választókörzet szavazópolgárai szavazhatnak. 
Néha engem is meglepetés ér, amikor otthon szavazni megyek, hogy olyan pártok/szervezetek neve van a lista végén, akikről még soha nem hallottam. Bizonyára hasonlóképp van ezzel az amerikaiak egy része is, a vízszintes sorok azt mutatják, hogy nem csak demokrata és republikánus párt van, hanem nyolc másik is. A tíz párt hét különböző elnök- és alelnökjelöltet támogat. Hogy egy füst alatt lemenjenek dolgok, a további oszlopokban egyéb országos, állami, és helyi szintű vezetőkre is lehet szavazni.
