Szakácskönyv ápdét

Korábban hirtelen nyakamba szakadt megbizatásomnak eleget téve jelentem, elkészültem a régi, magyarul íródott szakácskönyv digitalizálásával. Hurrá. Egy ideig jó móka volt, de a sokadik este a könyv felett görnyedve már annyira nem éreztem hálás feladatnak. Most már csak annak örülök, hogy vége van. A fordítást nem vállalom, punktum. De szerencsére találtam magamnál sokkal alkalmasabb személyt ezen feladatra.

Hogy mit gondolna egy régész, ha ezer év múlva találná meg ezt a szakácskönyvet? Azt mindenképpen, hogy édesség-mérgezést kaptak az elődei, mert tele van sütirecepttel. Amiben én biztos vagyok, hogy nem volt könnyű dolga nagyanyáinknak, mert egyrészt állandóan tojáshabot vertek, ezek szüneteiben szappant főztek, ha egyik sem, akkor pedig ilyesmi feladataik voltak: "300 db diónak a belét apróra vágjuk késsel...". Kis színes, hogy az erőleveshez lehet tenni konyakot, valamint a csőrögéhez is szubjektíven annyi rumot, "amennyit felvesz".

Jó, néhol egyéb kaja receptek is megbújtak a sütik között. Essen most pár szó a sonkapác elkészítéséről: "12 kg sonkára veszünk 1 kg sót, 25 dkg tört salétromot, a kettőt összekavarjuk, felmelegítjük, és melegen dörzsöljük be a sonkába, fakádban 8 napig hideg helyen tartjuk. 8 nap múlva főzzük a páclevet, 16 kupa esővizet felforralunk, ... fűszerezzük, ... rászűrjük a besózótt sonkákra, deszkával, kővel lenyomjuk őket, 8 napig benne hagyjuk a kádban, közben egyszer-kétszer megforgatjuk őket."

A szupermarketek darált dió- és sonkakínálatához szokott kedves olvasóinknak egy kozmetikai szer receptjét küldöm búcsúzóul a könyvből: "Tíz percig marad az arcbőrön a narancslé, azután langyos esővízben mossuk le. Az arcbőrünk olyan sima és üde lesz tőle, mint 17 éves korunkba. Kipróbált szer."