Én és a nyelvészet

De mit kerestem én a kampuszon tegnap? És mi közöm van a nyelvészethez? Most végre mesélek. Úgy kezdődött ez a nagy kapcsolat, hogy Gyuszkó az egyik egyetemi levelezőlista tagjaként kapott egy mailt, amiben egy Cornelles nyelvészprofesszor Magyarországon iskolázott és magyarul tökéletesen beszélő segítséget keresett maga mellé a 2008. őszi szemeszterben tartandó "Structure of Hungarian" című tantárgyához. Nagyon tetszett a dolog, azon nyomban jelentkeztem is. Levelezésünk során kiderült, hogy hivatalos óradíjas alkalmazottnak nem tud felvenni, mert ahhoz az én vízumom mellé külön engedély szükséges. Ha megadják, akkor is a 4 hónapos átfutási idő hosszabb annál, minthogy augusztus végén kezdeni tudjak. Kicsit csalódott voltam, amikor ez kiderült. De végül minden jóra fordult, mint a mesékben.

Egyszer a nyár folyamán személyesen is találkoztunk a professzor bácsival, mivel ő volt az illetékes magyar nyelvű okirataink fordításában. (Azért megjegyzem, hogy Lola születési anyakönyvi kivonata már háromnyelvű, azt nem kellett lefordíttatni.) Gyuszkóval még matekról is beszélgettek. Kiderült, hogy az MIT-n Chomsky óráira is járt (fejből tudta a Chomsky-féle normálforma elméletét), valamint hogy egy nyelvésznek is lehet Erdős-száma. Neki is van, csak már nem emlékszünk pontosan, hogy 4 vagy 5 :). Nagyon nagyon okos a bácsi, amerikai, de ő a szláv-felelős a Cornellen, a következő idegen nyelveken beszél: orosz, szerb, horvát, macedón, cseh, szlovák, lengyel, német, spanyol, török, svéd, finn, magyar. De egyszer egy perzsa-angol szótárt is elővett, ahhoz is volt lövése. Nem is tudom, minek neki segítség, magyarul is tök jól tud.

Amikor elkezdődött a tanév, megírta nekem a magyar órák időpontját - heti két 75 perces sáv van - valamint azt, hogy szeretettel vár, amikor csak ráérek. Így aztán szeptember elejétől önkéntesként veszek részt az órákon. El sem tudjátok képzelni, milyen szuper érzés az elmúlt hónapokban babázással eltelt lelkemnek, hogy süt a nap, én pedig a sok Cornelles diák között órára igyekszem. Azért a biztonság kedvéért még egyszer ideírom, hogy marha jó!!!

Az órákon családias a hangulat, ugyanis mindössze négy hallgató vesz részt rajtuk, de a segítség-csapat is erős, egy másik magyar lánnyal, Otíliával dugjuk össze a fejünket a kérdések esetén. Néha nem árt a konzultálás, mert olyan trükköseket tudnak kérdezni a hallgatók...

Az órák koncepciója az, hogy a hallgatók (aki közül ketten mellesleg törökök) nem magyarul szeretnének megtanulni, hanem nyelvészeti szempontból akarják elemezni a nyelvet. Olyan dolgok érdeklik őket, mint pl. alaktan meg fonológia, meg egyéb hasonlóan komoly nyelvészeti fogalmak, aztán az eredményeket jól össze lehet majd hasonlítani más nyelvekkel. Azonban ezeket nem olyan egyszerű feltérképezni.

Tehát az órákon nem csak arra irányulnak a kérdések, hogy milyen formában, szórenddel legfrappánsabb magyarul egy mondat, hanem őket azok az esetek / nyelvtani szerkezetek is nagyon érdeklik, amelyeket senki sem mondana, egy magyar ember sem használná manapság, de mindenki megérti, mert nyelvtanilag helyesek. Pl. megkérdezik tőlünk birtokos szerkezet kapcsán, hogy azt, hogy "Istvánnak ez a könyve" lehet-e úgy is mondani, hogy nem toldalékoljuk a birtokost. Ilyenkor ha jók vagyunk, bemondjuk, hogy igen, "István eme könyve". Mindegy, hogy ez nem gyakori, ők megjegyzik a szerkeztet, és örülnek. Mi is, hogy tudtunk határozott választ adni. De ezután jönnek a további kérdések. Mondunk-e olyat, hogy "ez Istvánnak a könyve", "ez a könyve Istvánnak" vagy "ez könyve Istvánnak", "eme István könyve", és ha igen, mást jelent-e, mint az előző, miben, stb, stb. Nem olyan könnyű ám mindig kapásból pontosan angolul válaszolni, a különbségeket jól érzékeltetve.

Vajon minden földrajzi tulajdonnév után lehet-e -i képzőt tenni pl. Budapest -> budapesti módjára? Mondom két másodpercen belül, aha, szerintem igen. A következő órán persze azzal szembesültem, hogy az eredendően i-re végződő szavak után nem lehet, mert nincs se olyan, hogy helsinkii, se olyan, hogy hawaiii...

És ti tudjátok, hogy mi a különbség a között, hogy Ön meg Maga? (Más nyelvben nem nagyon van többféle magázó forma.) És azon kérdőszavak használatában, hogy hány meg mennyi? Vagy azok között a birtokos névmások között, hogy az enyéim - az enyémek?

Olyan is volt már az órákon, hogy hangosan felolvastam az abc-t, pár szót vagy mondatot, a kiejtés illetve a hanglejtés érzékeltetése miatt. Persze ez az én Kazinczy-versenyes múltammal jól megy. :)

A professzor bácsinak a szobája eleve úgy néz ki, mint egy könyvtár, van pl. oroszul meg németül írt magyar nyelvtanról szóló könyve, de most egy különleges szótárat szeretnék még megemlíteni. Ez pedig a magyar nyelv szóvégmutató szótára. A könyvben minden magyar szó benne van, és nevéből eredendően jól sejtitek, a szavak az utolsó betűjük szerint vannak benne sorba állítva. A szavak mellett egyéb tulajdonságok is fel vannak tüntetve, mint pl. a szó szófaja, összetett-e vagy nem, képzett-e vagy nem, meg egyéb fontos tulajdonságok. Hogy mennyi mindent ki tudnak olvasni a nyelvészek egy ilyen szótárból, csak ámulok-bámulok! Bár én leragadtam az olyan egyszerű dolgoknál, mint hogy nincs zs-re végződő magyar ige (ez nekik nagyon fontos volt az igeragozás kategorizálásánál), meg hogy 4201 szó végződik a-ra (ez a leggyakoribb szóvég), 124 szó u-ra, 437 ü-re és csak 48 h-ra.

Úgyhogy érdekes a dolog, nagyon élvezem. Egyrészt gondolkodtató a trükkös kérdésekre válaszolni, másrészt bővül az angol szókészletem, harmadrészt végre valahol kicsit angolul beszélek, negyedrészt olyan dolgokat tudok meg a magyar nyelvről, amiket a tizenkét év számtalan magyar órája alatt nem sikerült otthon még csak megemlíteni sem, ötödrészt megismerkedtem Otíliával, aki már negyedik évét kezdte Cornell Phd-sként, mint a zebrapintyek idegsejt-működésének nagy szakértője.

Óóóóóóóó, már előre sajnálom, hogy a tavaszi félévben nem lesz ilyen óra.