Yellowstone Nemzeti Park

Elmentünk nyaralni!!! És vissza is jöttünk...

Nem kíméltük magunkat, mint Olgi beharangozójából kiderült, úticélnak a Maci Laciból ismert Yellowstone Nemzeti Parkot választottuk. Maci megvolt, egy grizzly, melyet távcsővel tudtunk megfigyelni ahogy ugrándozik a hegyoldalban. Bölényt sokkal többet, és közelebbről láttunk:


A Yellowstone tele van gejzírrel, hőforrással, bölénnyel, antiloppal, szarvassal, medvével, kanyonnal, vízeséssel, bazalthatszöggel, pelikánnal, lásd fotóink: album 1, album 2, album 3, album 4, album 5. Itt további fotók helyett a tudományos megközelítést választom. A Yellowstone kábé két magyar megyényi területen fekszik, vulkanikusan aktív terület, melynek geotermikus energiája gejzíreket, hő-/gőzforrásokat táplál. Az átlagosan 2400 méter magasan elterülő Yellowstone fennsíkról több mint 3400 méter magasig emelkednek a hegyek - a poén tehát nem a hegyek magassága, hanem az, hogy a völgyek szintje is nagyon magasan, minimum 2000 méteren van. A magaslati levegőre a testünk is reagált, konkrétan kiszáradtunk a melegtől, szétvert minket a jégeső, aztán leégtünk. (Ez mind igaz is, de az izgulósabb olvasók kedvéért hozzáteszem, hogy mindet kábé rendben megúsztuk.)

Hogyan talál az ember vadállatra a vadonban? Amúgy nem is olyan nehéz, mert 3000 darab hatalmas bölény nem tud észrevétlen maradni. Másrészről meg nem is olyan könnyű, mert a többi nagyvad szeret elbújni az erdőben, és csak hajnalban, vagy szürkületkor jönnek elő, amikor már nem olyan kedvezőek a fényviszonyok a meglesésükre. Van viszont egy tuti módszer: megy az ember kocsival bárhonnan bárhová a parkon belül, és az amúgy kellemesen ritkás forgalom bedugul, mindenki látszólag ok nélkül leáll az út szélén, és veszi elő a technikát. Állványos távcső, kamera, kinek mije van. Na, ilyenkor érdemes követni a többiek optikájának a vonalát, és általában ott van a bölény, villásszarvú antilop, grizzly, vapiti szarvas, ilyesmi. (Persze az is lehet, hogy mindenki már csak a hűlt helyét nézi mondjuk egy medvecsaládnak...) Gyakran még optika sem kell, hanem a forgalmi dugót egyszerűen egy átvonuló bölénycsorda okozza, vagy még viccesebb, ha nem keresztbe, hanem hosszában indulnak el a tonnás jószágok. Általában békések, bár a szemük olyan furán áll, nemhogy a szarvuk. És úgy mozognak, mint egy lassított felvétel, de nem lennék az útjában, mikor éppen az jut eszébe, hogy begyorsít 60 km/h-ra, amire alaphelyzetben mindnyájan képesek.

Szóval így néz ki egy bölénycsorda és egy autócsorda találkozása. Ja! Kényesebb esetekben felvonulnak a vadőrök is, tudjátok a karimás kalapú pofa, és rászól az autókból kiszálló emberekre, hogy "Vissza lehet csücsülni, nincs itt semmi látnivaló...". Asszem a harmadik vagy negyedik nap jutottunk el oda, hogy Olgi szólt, hogy ott egy bölény, és én már oda sem fordultam, mert csak akkor érdekelt volna, ha egy egész csordáról van szó, és a szarvascsalád mellett is fékezés nélkül hajtottunk el, mert nem volt agancsuk.

Hogy is van ez? Érintetlen természet, de mi csak úgy odamegyünk bárhova kocsival? Az úthálózat azért nem olyan nagyon sűrű: ha akarod, könnyen le lehet rázni a többi embert, vannak a szinte érintetlen vadonba induló, 2-3 napos túraútvonalak is. Mi inkább a kijelölt túraútvonalakon haladtunk, de még a népszerű gejzírek környékén is előfordult, hogy "Na már megint nincs kit megkérni a hármasban-os fotót elkészíteni." Sok változat van a park látogatására: van a sátras-biciklis változat, sokan jönnek Harley Davidsonnal (például nyugdíjas házaspárok...), le lehet parkolni lakókocsival a kempingben, vannak hotelek és faházak a gejzír mellett, illetve vannak motelek a park határán kívüli városkákban - mi ez utóbbit választottuk. Ez amúgy jó ötlet volt, de első este annyira bedugult egy *!#@tt bölény miatt az országút, hogy majdnem kizártak minket az este 9-kor záró motelből. Akkor még fogalmunk sem volt, hogy mi okozhat ekkora dugót...

No, és vannak ezek a (photoshopos???) fotók a gejzírekről:


Nekünk nincs is photoshopunk, és a gimp-hez sem nyúltam, esküszöm... Ezek tényleg ilyenek. A benne még kék víz kifolyik piros színű vízként, majd átalakul zöldre, és végül narancssárga színben pompázva folyik át a szomszédos kristálytiszta színű patakba. Persze nem a víznek van színe, hanem a meder falán tanyázó, hőmérséklettől függő fajtájú mikroorganizmusoknak. Az óvatosság nem árt, mert a gejzírek környékén a talaj el van aknásítva - egy óvatlan lépés a puha talajon, és belerogysz egy újonnan képződő rejtett gőzforrásba, mely az előbb még ott sem volt. Ja! Állítólag a tóból a horgászok régen a kifogott halat úgy főzték meg, hogy még a horgon csüngve belógatták egyenesen a szomszédos hőforrásba.

Lola kicsit félt a gejzírektől. Olyankor a másik irányba nézett, vagy ha mindkét irányban gejzír volt, akkor "elbújt", azaz Olgihoz nyomta a fejét, és becsukta a szemét. De ha kicsit távolabbról néztük, akkor már lelkesen mondogatta, hogy "Pff-pff!", ez lett nála a bugyogó gejzír szinonímája.

Időjárás. Na az nagyon volt, annak ellenére, hogy teljesen egyértelmű, hogy ide csak nyáron szabad utazni. Néha majd megsültünk, nekem még mindig hámlik az orrom az 50-es faktor ellenére. Negyedik nap pedig jégkaparó kellett volna a kocsi szélvédőjére, mert annyira ráfagyott reggel, és a sűrű reggeli köd csak délre szállt fel teljesen. Egy kis hóesés is volt.