Dokinál

Mi ma nem virágkarnevált vagy tűzijátékot néztünk, hanem dokinál voltunk. Nem kell megijedni, senkinek semmi baja, csak Lolát végre elvittük az esedékes ellenőrzésre.

Az USÁ-ban sokféle egészségbiztosítás létezik, azaz különböző havidíjakért több szolgáltató több szolgáltatáscsomagja közül lehet választani. Tehát ez valóban többiztosítós rendszer, nem csak névleg. A szolgáltatások igénybevételekor - azt hiszem, bár pár hónap biztos lenne alaposan tanulmányozni a prospektusokat - mindegyik csomag esetén fizetni kell valamennyit a biztosítási díjon felül (minimum vizitdíjat, vagy a szolgáltatás árának adott százalékát). Ami még speckó, hogy az egészségbiztosítás nem a munkáltató terhe, hanem a biztosított magánszemélyé, tehát az összeg az ember - ill. családtagja - nettó fizetéséből fizetendő. Összegzésképpen sok olyan elv érvényesül, ami nálunk Magyarországon nem. Lehet tippelgetni, hogy ez így jobban vagy rosszabbul működik-e. Persze nehéz és kicsit értelmetlen két ilyen eltérő hagyományokon, elveken működő rendszert összehasonlítani.

Természetesen a Cornellen többféle egészségbiztosítást lehetett kötni, Gyuszkó ügyesen kiválasztotta az egyiket, kitöltögette a papirokat, és pár hetes várakozási idő után megkaptuk a kártyánkat, amivel dokihoz lehet menni. (Kiküldött kártya nélkül is érvényes volt már a biztosításunk, csak ennek birtokában egyszerűbb volt intézkedni.)

Ithacában nem gond a dokiválasztás, csomó cég van, és bárhova lehet menni, ami szimpatikus, semmi körzetezés vagy ilyesmi nincs. Verseny van. A nagyobb cégeknek a városban akár több helyen is van rendelője. Mi amellett, hogy legyen gyerekorvos, leginkább a rendelő közelsége alapján választottunk, a kiszemelt 2 lámpás kereszteződésre van tőlünk. Felhívtuk őket, kaptunk időpontot 10 nap múlvára, valamint megmondta az orvosunk nevét. Le lehet minden dokit ellenőrizni a neten (pl. hova járt egyetemre, milyen munkatapasztalatai vannak). A kitűzött vizsgálat előtti napon kaptunk tőlük egy telefont, csak hogy ne felejtsük el a dolgot. Ha egyáltalán nem jelenik meg az ember, vagy akár több mint 15 percet késik, van bünti fizetés, ne raboljuk egymás idejét, kérem.

Egy olyan háziorvosnál jártunk, aki felnőtteket és gyerekeket is tud vizsgálni. Az otthoni futószalag-gyerekrendelés után kicsit meglepő, hogy 1. azonnal sorra kerültünk, talán még pár perccel hamarabb is, mint az időpontunk, 2. egy órán át ültünk egy rendelő-szobában, ennyi ideig foglalkoztak velünk különböző illetékes emberek. Rezidens doki méregetett, fődoki vizsgált, elemzett és döntött, nővérke szúrt. Persze volt ismerkedési beszélgetés, de nem arra ment el az idő, hogy anyja neve, meg ilyesmi, mert azt írásban közöltük.

Lolával miden rendben. Néha nevetgéltünk, főleg, amikor közölték a súlyát, hogy "17 pounds 8 ounces", aztán a végén volt bőgés, oltásokat kapott ugyanis. Ez itt sztenderd, otthon nem, így aztán Lola pár újabb szuri után védett lesz a Hepatitis B és a Pneumococcus okozta betegségek ellen is. Az adminisztratív feladatokat (új időpont megbeszélése, karton elpakolása, díjbeszedés, számlázás) külön személyzet végzi, se a doki, se a nővérek nincsenek ilyesmivel terhelve. Ami még király, hogy üzemeltetnek egy telefonvonalat, amin bármiféle kérdés esetén ügyeletes orvos érhető el, a nap 24 órájában. (Persze van ügyelet, meg kórház, meg a hagyományos bejelentkezéses játék, amit játszottunk, de ez köztes megoldásnak remekül hangzik.) Összességében jól sikerült az első itteni orvoslátogatásunk, ennek ellenére reméljük, gyakran nem kell mennünk.