Skit

Hétvégén két buliban is jártunk, az egyik a tanszéki évzáró buli, a másikat pedig a múzeumban rendezték. A tanszéki buli "Holiday Party" néven futott, semmi mikulás vagy karácsony, nyilván mert sokféle ember van itt, akinek a karácsony nem jelent semmi különöset, például buddhista, hindu, zsidó. Hogy tévedés ne essék, ott állt egy jókora karácsonyfa a teremben. Az ünnepélyes vacsorára eljöttek a felsőéves hallgatók, doktoranduszok, kutatók, egyetemi tanárok, és családjaik, összesen vagy kétszázan. Finom volt a kaja is, a legérdekesebb viszont a hallgatók "skit"-je volt, ami egy amatőr jellegű tréfás színpadi produkció szokott lenni, például zene, színjáték. Idén ismert zeneszámoknak költötték át a szövegét, így mondták el milyen a diákélet a tanszéken. Szabad fordításban néhány részlet a darabból: "Hey Jude" helyett "Free Food" címmel, bővebben "Emailben szólnak, hogy ingyen kaja van a szemináriumon, és rohanok, hogy még jusson nekem is. Végigülöm az előadást, bólogatok, pedig nem értek semmit, de megéri, mert a végén leléphetek egy pár szelet pizzával, és megmelegítem a mikróban. Megyünk a folyosón, pizzásdobozzal a fejünk tetején, pályázati pénzből, juhé." Aztán a diáklányok körbeugrálják Bobby Kleinberg adjunktust azt énekelve, hogy "Oh, Bobby, Bobby", a szokásos számra mikor Britney Spears azt énekli eredetileg, hogy "Oh, Baby, Baby". Szintén klasszikus szám, hogy "Cikket írunk, juhé, és beküldjük, nem baj, ha nem igaz amit írunk, cikket írunk, beküldjük, hadd örüljön a témavezető." Na ilyesmik voltak a skit-en, összesen vagy 7-8 szám, és eltartott vagy húsz percig.

Az előadás azzal folytatódott, hogy két professzor, egyik gitározva, másik énekelve előadta a tanszéki életet az ő szemszögükből: "Ő volt a legjobb tanítványom, bekopogott, de elküldtem, mert órára készültem, de megegyeztünk, majd kutatunk, és dolgozunk, legközelebb. Bekopogott pár hét múlva, de elküldtem, mert dolgom van, konferenciára utazom, de legközelebb, majd kutatunk, dolgozunk. Aztán megvolt a védése, és most már biztosan tudom, ő volt a legjobb tanítványom. És most látom utoljára, eljött ajánlólevelet kérni, és bizton mondhatom, ő a legjobb tanítványom, olyan lesz, mint én." Végül ez a gitáros professzor két tanítványával folytatta késő estig Oasis meg GnR számokkal, amire elkezdtek felszabadultan tombolni a diákok, és senkit nem zavart, hogy ezt a tanszék összes dolgozójának szeme láttára teszi. Ez volt szombaton.

Vasárnap a múzeumba mentünk, mert valami mikulásféle programot hirdettek meg. Hát süti az mindig van, nem is tudom meddig bírom még. Itt zöld süti volt (ja, meg fehér meg sárga, meg barna is). És volt egy fuvola koncert, meg egy multikulti énekkar. Lola találkozott végre a Mikulással is, csak úgy nézegette, méregette, se nem sírt, se nem vigyorgott rá, és nem is mondott neki semmit. Maga a múzeum sem rossz, de az énekkar eltakarta a festményeket, nekem pedig vigyáznom kellett, nehogy nekidőljek egy Kandinskynek. A végén még láttunk, hallottunk egy fúvósötöst, nyilván karácsonyi dallamokat játszva. A tubás fickó nagyon nagy, ugye?