Megpróbáltam kiléptetni Lolát az általa már jól begyakorolt és sok különféle helyzetben alkalmazott "mama-papa-baba-pápá-vauvau-dukkádukká" szövegkörnyezetből, és képzeljétek, sikerült!
Mert az a helyzet, hogy Lola már sok mindent megért, csak még nem tudja érthetően elmondani, hogy miket is gondol. Ezért aztán egy hete bevetettem az első babajelet. 
Hogy mik is azok a babajelek? Egy amerikai könyv szerint, aminek az első nyolcvan oldalát akár két bekezdésben is meg lehetett volna írni- de tudom, akkor nem lett volna mit kiadni, különféle jelek halmaza, amiket a babák mutatni tudnak, és jelentés is kapcsolódik hozzá. Egy jelnyelv tehát, kb. mint a siketeknél, csak sokkal egyszerűbb, mert ugye parlamenti közvetítést nem kell tolmácsolnunk a gyereknek, de egy-két jel azt hiszem, ugyanaz. A könyv végében azonban a jelek leírása egész hasznos, olyan jeleket mutatnak be, amely mozdulatok a tapasztalatok alapján nem bonyolultak a babáknak, tehát könnyen utánozhatók és egyértelműek, de saját kútfőből is lehet jeleket alkotni. Nem a jelek dömpingje/mennyisége a lényeg, hanem a kommunikáció intenzívebbé tétele.
A sapka jelét kezdtem el először tanítani Lolának. Sapka úgyis van a könyvekben valakin, és hát köztudott, hogy Lola minden nap sokat olvas, meg sapkát minden nap felveszünk, ha kimegyünk, úgyhogy relatíve gyakran említhető tárgy. (Persze nem ez tűnik a legfontosabbnak, dehát az Lolánál a legtöbb esetben egyértelmű, ha éhes, vagy álmos, meg ilyesmik.) Egy hét után, naponta párszor mutatva a sapka jelét, ami a saját fejünk kézzel paskolása, odáig juttott Lola, hogy:
- ha a könyvben sapkás figurákat lát, néha paskolja a fejét,
- ha Gyuszkót meglátja sapkában, paskolja a fejét,
- ha meghallja azt a szót, hogy "sapka", úgy, hogy nem mutatjuk a jelet, néha paskolja a fejét!
- és a kedvencem, hogy magától asszociálni is elkezdett, vagyis megmutatja, hogy a babák gondolatvilága még nincs számunkra, felnőttek számára nyilvánvaló sablonokba rendezve: a jelet nem csak sapka értelemben használja, hanem amikor a kedvenceit, a két henger alakú csörgős Lego elemet egymás tetejére tette, megpaskolta a fejét, aztán rögtön világos lett számomra is, hogy a felső darab az valaminek a teteje, tehát sapka. Jó, mi?
Úgyhogy ezek után van kedvem további jeleket kipróbálni, csak még nem találtam ki, melyike(ke)t.
Babajel
Címkék:
babasors
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
A mellékelt ábrával ellentétben Lola nem tudja megpaskolni a feje tetejét, mert csak a füléig ér a keze, ha a sapka jelét mutatja...
ez nagyon édes!!! és nagyon érdekes :)
Ja, ilyen babajelelésről én is hallottam már - mármint a létéről (rendszeres olvasója vagyok e blog mellett a wiwen a kismamák és anyák közösségének). De nekem eddig nem jutott eszembe kipróbálni. Viszont
1) Csabi is tudja, hogy a "Hol a sapkád?" kérdésre a fejét kell mutogatnia,
2) Csabi keze is csak a füléig ér.
Cserébe viszont azt, hogy Csabi éhes, nem tőle tudom meg, hanem az órámról, mert a kis huncutnak eszébe nem jut szólni. Szóval lehet, hogy kéne valami jelelés rá, hogy jelezzen ilyenkor.
Rájöttem, hogy a Helen Doron-os anyagban (babaangol) vannak ilyesmi jelek. Nem tudom, hogy ezek nemzetközi jelek-e, vagy Helen csak úgy magától találta ki, amik oda vannak rajzolva a mondókák mellé, de asszem, merítek belőle ötleteket. Némelyik egészen tetszik.
Na, azóta milyen jeleket sikerült elsajátítani?
Nálunk teljesen véletlenül jött egy jelzés, méghozzá a "Fejezzük már be a kaját!". Ha Csabi úgy gondolja, hogy elég volt, szépen összekulcsolja a kezét, hogy lehet elmondani a kajabefejező imát. Pedig nem is olyan rég kezdtem neki tanítani az étkezések előtti-utáni imát. Ja, valamelyik nap megkérdeztem tőle a szobájában, hogy kimenjünk-e a konyhába ebédelni, és akkor is összekulcsolta a kezét. "Igen"-nek vettem... Hogy milyen előnyei tudnak lenni egy vallásos nevelésnek! :D
Megjegyzés küldése