Filmmustra

Továbbra is halmozzuk az élvezeteket, egy hét alatt háromszor is voltunk Gyuszkóval moziban. A tömbösítésnek is van varázsa.

A helyi mozik végiglátogatása még várat magára, ugyanis mindháromszor a közeli plázába ültünk be. Irtó nagy különbséget nem fedeztünk fel az otthoni moziélményhez képest, esetleg annyi, hogy a termekben a székek háttámlája hátradönthető, emiatt elképzelhető, hogy van, akinek kényelmesebb ezekben órákat tespedni. Azért azon meglepődtem, hogy egy ekkora (kis)városban is 14 termes a pláza-mozi. Nincs tele, de van. Emiatt nincs szükség a "Tizenkettedik sor széle vagy hatodik közepe?" témájú diskurzusokra a pénztárnál.

Először a Knowing/Képlet című filmre vettünk jegyet. Különösebben nem rajongtam az ötletért a trailer megnézése után, a sci-fi ugyanis nem az én világom, dehát el kellett indítani a sort valamivel. Egy összefüggéstelen nagy badarság az egész, a történet szempontjából teljesen felesleges és logikátlan jelenetekkel. Egyáltalán nem volt jó film. Van benne Nicolas Cage, meg természetfölötti jelenségek, ha valakinek ez bejön, hajrá!

State of play/A dolgok állása című politikai thrillerben is sok híres színész felvonultatásával halad az újságírók oknyomozása (Russel Crowe, Ben Affleck, Helen Mirren). Egy BBC-s 6 részes teleregény szolgál a forgatókönyv alapjául, talán ennek hátulütőjeként -nem számoltam, de kb.- 6 csavarral jut el a film a megoldáshoz. Az ötödikig koncetráltam, követtem az eseményeket, de az utsó 10 percben, a hatodik csavarnál, éjfél magasságában kicsit pipa lettem, hogy "de ez még miért kell"? Ezzel felhúztak, persze lehet, hogy csak már fáradt voltam. Szerintem sikerült túlvariálni az egyébként nem túlságosan bonyolult ügyet. De végül is megnézhető.

Talán a szerdai próbálkozásunk nevezhető a legsikeresebbnek, amikor a Duplicity/Kettős játék is sorra került. Persze variálni itt is kell, anélkül nincs film, csak úgy ugrálnak az idősíkok előre meg hátra, miközben Julia Roberts és Clive Owen románca szövődik a felhőkarcolók irodai világában. Ja, és micsoda magyar vonatkozások, kérem szépen! Volt benne Rubik-kocka, meg pár másodpercre fülsértő magyar akcentust villantó -bár a filmben valószínűleg olasz nőt alakító- Osvárt Andrea. Ezek a dolgok a film hat fős közönségében csak minket hatottak meg Gyuszkóval. A rajtunk kívül jelen lévő négy indiai egyetemistát az bírta röhögésre, amikor egy -legalábbis a szerep szerint- Cornelles diák is felbukkant a történetben. Összességében kellemes alkotás.

Ti láttatok mostanában jó filmet? Ha igen, írjátok meg!