Szombaton a Fingerlakes International Dragonboat Festival-ra, azaz a negyedik Fingerlakes Nemzetközi Sárkányhajó versenyre kukkantottunk be/ki, ahol amerikai (USA, Kanada) csapatok több versenyszámban mérettették meg magukat a Fingerlakes kupáért és ranglistapontokért. Ithaca a Fingerlakes gyűjtőnévvel jellemzett hosszúkás alakú tavak közül a leghosszabb, a Cayuga tó partján fekszik. A tavak irtó mélyek, a Cayuga tó néhol 133 méter. A versenyt a tóba vezető egyik folyón rendezték meg. Fotóinkat itt találjátok!
Sárkányhajók
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
OFF
Nézegettem a képeket. Még mindig elöl hordod Lolát? Hány kilós? Mondjuk én Csabit 9 kilóig hordtam elöl, akkor tudtam meg, hogy 7 kiló fölött nagyon nem ajánlatos anyuka érdekében, és annyival edzettebb szerintem te sem vagy nálam.
Jaj, kezdek vérbeli mamami lenni?
ON
Olgi erőnléti edzőjeként jelentem, hogy nem fél senkitől, és a vérbeli mamik babaemelgetési bajnokságában a 24 fontos súlyt elsőre felemelte, és A GYŐZELEMÉRT JÖTTÜNK!
Nem azt kérdezem, hogy most bírja-e, hanem hogy 10 év múlva hogy fogja érezni magát. (Mennyi a 24 font? Én a kábé 9,6 kg-mal a hátamon tornázásban jeleskedtem nemrég.)
24 font az 11 kiló. Elől meg hátul is szoktam hordani Lolát, mikor hogy. Elől egyszerűbb. Amúgy meg nem nagy témakör már ez, saját lábon közlekedik a legtöbbet.
Edzettség ügyben asszem most nem tudunk dönteni - de vigyázat, Toldi Kondi bronzérmem van. Egyéniben!
10 év múlva- ne viccelj, ki tudja, kinek milyen nyavalyája lesz akkor, és mitől. Vigyázni pedig sok esetben érdemes.
Ilyen OFF-ON még nem is volt nálunk - mindenféle hozzászólás jöhet!
Őszintén szólva, amikor én megtudtam, hogy nem szabadna Csabit elöl hordanom, mert rossz lesz nekem, akkor hetekig tényleg éreztem, hogy valami baromira nincs rendben a gátrendszeremmel, tényleg fájt a hasam. Most, hogy háton hordom egy jó ideje, már nem fáj. Szóval pszichológia is van benne bőven! :D
Én nagyon-nagyon szeretem Csabit hordozni. Rossz, hogy elöl ölelgetni már nem tudom, de csípőn még az is megy, és a háti hordozást is teljesen megszoktam. Saját lábon is közlekedhetne persze, ha arra jönne, amerre én akarom - de ez persze a legritkább esetben van így. Viszont ő is szeret a hátamon lenni, ha meg nyűgösködik, akkor nagy amplitúdójú hitáztatásba kezdek, és akkor jó. Egyébként ma tök sokat nem voltunk itthon, és egy órát aludt napközben a hátamon, és azt úúúúúgy szeretem!!!!!!! :)
A baba-mama témához nem tudok hozzászólni, de a sárkányhajó verseny nagyon jó program! Tavasszal én is voltam Győrben ilyen versenyen az anyukámnak szurkolni. :-) Puszi!
Aha, emlékszem!
Tegnap este beszélgettünk Zsuzskáékkal, és szóba került, hogy kinél milyen blog kommentek vannak. És tök lelkiismeret-furdalásom lett, hogy én itt kötekszem. Szóval, na... izé... Hát csak...
Jól van na, tudom, hogy nem sértődtök meg rám! (Legalábbis nyugtatgatom magam.)
OFF-hoz:
Ó jaj, annyi minden nem jó az embernek, azok közül a legjobb az elöl-cipelés valszeg. :)
Timinek: nyugi...
Megjegyzés küldése