Őz és könyvtár

Az volt, hogy éppen jövönk haza kocsival a boltból, fordulunk be a házunk felé, és jobbról beugrik a képbe egy jól megtermett őz. Azt hiszem ippenhogy nem ütöttük volna el, ha nem fékezek, de azért a biztonság és a bámulatos reflexeim kedvéért jól benyomtam a féket, és hagytam kikocogni az útról a figyelmetlen őzet. Utána elmeséltem Olginak, hogy "Képzeld, ma átment az úton előttem egy őz...", ugyanis korábban, mikor egyedül vezettem, akkor is átment előttem egy őz, feltehetően egy másik. Mindenesetre ilyen közelről még nem láttam őzet. Olgi már igen, de akkor nem kocsival volt, és én nem voltam ott. Mondtam már, hogy múlt héten kocogáskor egy őzbabát is láttam? Légiesen szökdécselt, mint egy szinuszgörbe, a gravitáció nyilvánvalóan nem hatott rá.

Más. Voltunk a helyi könyvtárban, Olgi beiratkozott, odaadta az útlevelét, és nekik az útlevélszám alapján megvolt a lakcímünk! Aztán a polcok között barangolva felfedeztünk néhány érdekességet, pedig a leszbikus szülők polcait kihagytuk. Megvan nekik thai nyelven a Harry Potter, csupa girbegurba betűvel, már a címoldal is tök fura volt: Harry Potter nevének dizájnos rajzát is át kellett rajzolni thai betűkre. Erre úgy reagáltam magamban, hogy "Hmmm, nanemár, akkor biztosan vannak magyar könyvek is, de hol?", és pont ott voltak az orrom előtt, kilenc darab, közte egy 70-es évekbeli elsős olvasókönyv, amihez gyermekkori emlékeim is fűződnek, és megvan a Ludas Matyi gyerekeknek szóló kiadása, a Régi Magyar Mondák, Benedek Elek Meséi, és az Egri csillagok.