Indiánok földjén

New York államban ma is élnek indiánok. Mi az elvileg 80,000 fős Onondaga törzs (ők nemzetnek hívják magukat) központi rezervátumában jártunk, ahol 1,500-an laknak. Most róluk mesélek, elsősorban a honlapjukról származó információk alapján.

Réges rég az indián törzsek sokat harcoltak egymással, majd közülük öt (Cayuga, Mohawk, Oneida, Onondaga, Seneca) nagyságrendileg ezer éve megalakította az Irokéz Konföderációt. Ez ma is létezik. A részt vevő törzsek szuverének, de hoznak közös döntéseket is, a hagyományos rendet követve: az idős, okos öregasszonyok, a "Clan Mother"-ek kijelölik a törzsek főnökeit (Chief), melyekből 50 alkotja a Nagy Tanácsot (Grand Council), és ők "a következő 7 generáció jövőjét szem előtt tartva" hoznak döntéseket.

De miről is? Ők fizikailag az USA területi határán belül élnek, de álláspontjuk szerint teljesen függetlenek az USÁ-tól is. Önálló nemzetként / kormányzatként szerződéseket kötöttek több száz éve a britekkel, franciákkal, az Amerikai Egyesült Államokkal, tehát az nem oké, hogy az USA kijelenti, hogy ők az USA állampolgárai (egy 1924-es törvényben), mert ilyet egyoldalúan, az indián törzsek vezetőségének beleegyzése nélkül nem lehet.

A Nagy Tanács tehát sok mindenről határoz, törvényt hoz, kereskedelmet szabályoz, földhasználatot engedélyez. Az onondagák nem fizetnek semmilyen adót, (se jövedelem-, se közvetett adókat), ugye egy másik állam nem hozhat rájuk vonatkozó törvényeket, és mivel nem fizetnek, cserébe nem is kapnak semmilyen apanázst. Maguk oldanak meg mindent. Ennek forrása elsősorban a tanács engedélyével egy non-stop működő dohánybolt, ahol adóktól és vámoktól mentes, tehát kedvezményes áron "import" dohányárukat (pl. kubai szivarok, meg mindenféle dobozos cigit, kartonszámra) árulnak amerikai dollárért bárkinek, aki arra jár. Ezen kívül a másik üzleti vállakozásuk: építettek pár éve egy fedett csarnokot maguknak, ahol nyáron lacrosse, télen hoki edzéseket, bajnokságokat játszanak, de igény szerint mások is használhatják (bérbe vehetik). ((A térképek alapján az USÁ-ban és Kanadában is több indián rezervátum van. Egy bevett gyakorlat, hogy a "native american"-ek kaszinókat üzemeltetnek speciális területükön, ebből származik jelentős jövedelmük. Az onondagák a kaszinók és az alkohol ellen vannak.))

A terület, ahol élnek, egy kb. 30 km2-es terület, mely állításuk szerint korábbi életterüknek mindössze 5%-a. Gyakorlatilag olyan, mint egy kis falu. Van benne templom, iskola, egészségház, és házak, autók. Tehát nem állt meg az idő. A házak olyasmi könnyűszerkezetes házak, mint bárhol az USÁ-ban, csak talán kisebbek, mert egyetlen amerikai bank sem ad nekik jelzáloghitelt, ha később nem tud rajtuk pénzt behajtani. A faluban napközben jártunk, alig láttunk embert, biztos a legtöbben dolgoztak. Van, aki a faluban, van, aki a közeli városokban dolgozik. Láttunk indiánokat, pl. a dohánybolt polár pulcsis eladóit, vagy a faluban babakocsit toló asszonyt.

A faluban semmiféle, csupán a kívülállók, turisták kedvéért rendezett program, látványosság, bemutató nincs. Ők azonban ezt az indiánosdit nem kifelé csinálják, hanem befelé: ápolják a saját nyelvüket, sok daluk él, és a törvényjavaslatokat ma is onondagául kell felterjeszteni a Nagy Tanács elé. Hagyományos ünnepeiket is megtartják maguk között.

Nagyon szövevényes a történelmük, nem írok le mindent, de talán érthető, hogy ennyire ragaszkodnak a függetlenségükhöz, meg - ha jól értem - az irokéz útlevelükhöz, ha még az első amerikai elnök, George Washington is le akarta őket igázni, küldte a csapatokat ellenük...

Két nagy terve van az onodagáknak, az egyik egy, a területükön mindenhol iható, tiszta vizet garantáló rendszer befejezése, a másik pedig egy per kb. New York állam ellen, harcoli akarnak a jog mezején, hogy a hajdani területeiket visszakaphassák. Szerintük ez következik a szerződéseikből. Olyan furcsa érzései vannak az embernek, hogy lehet itt igazságot tenni?

A faluban tett látogatásunk után olvasgattam a témakörről, de izgalmasabb, mint elsőre gondoltam. Akit érdekel, látogasson el a fenti honlapjukra, néha még a blogjukat is frissítik.

Automata

Vezettetek már automata váltós kocsit? Ha nem, akkor ki kell próbálni. Mert nagyon jóóóó!!!

Amikor megvettük a Saabot, kicsit izgultam, hogy na, automata váltós, tehát meg kell tanulnom vezetni. Mondta Gyuszkó, hogy körülbelül két perc lesz, de gondoltam, biztos nem. Pedig de. Irtó könnyű!

Az van, hogy mondjuk berakod előrementbe, és akkor már megvolnánk. Amíg előre megy a kocsi, ott kell hagyni, és egész idő alatt nem kell semmi mást csinálni a sebváltóval. Hiába megállsz a lámpánál, vagy elindulsz, vagy kanyarodsz, hozzá sem kell nyúlni. Olyan okos a váltó, hogy egyrészt tudja magától, mi a dolga, másrészt meg el is végzi. Teljesen hihetetlen, ugyanakkor gyakorlatban kifejezetten meggyőző.

Ha megállsz, akkor azért nyomni kell a féket, de amikor indulni akarsz, akkor felengeded a lábad a fékről, és már megy is előre a kocsi. Magától. Na jó, azért a gázt is lehet / kell nyomni. De a lábhasználatot teljesen ki lehet kerülni a tempomat (itt csak úgy hívják, hogy cruise control) alkalmazásával, csak egy bökkenő van, hogy azt még nem tanította meg nekem Gyuszkó.

De mindegy, úgy tűnik, enélkül is nagyon könnyű vezetni az automata váltós kocsikat. Azt, hogy nem kell kuplungolni, elég hamar meg lehet szokni. Végül is azt is, hogy nem kell sebességet váltani, bár eleinte egy - két kanyarban még kicsit kaparásztam, kaparásztam, most már nem kaparászok. :)

A kocsi ezt leszámítva is király, háromezres a motorja, úgyhogy tudja cipelni magán a kasznit. Ami pedig akkora, hogy nem tudom kitenni a könyökömet az ablakba - nem is szokásom, de ez más kérdés -, mert egyszerűen nem ér el az ablakig a könyököm. Nem a méret volt a szempont a kocsivásárlásnál, csak éppen sokkal kisebbet nem nagyon árulnak.

Hú, annyira nagy autók vannak itt, hogy nem igaz! Bár egyszer láttam egy régi Suzuki Swift alakú kocsit, meg elvétve van egy-két új VW bogár, vagy Mini, de ezek csak a "kivétel erősíti a szabályt" juttaták eszembe. Meg egész sok hibrid hajtásút lehet látni az utakon.

A Saab-ban persze van sok állítgatnivaló, mint pl. megjegyzi a kis okos, hogy Gyuszkó milyen üléspozícióban szeret vezetni, meg én milyenben, és szépen beállítja azt. Egy gombnyomásra. GPS-t is vettünk, USA meg Kanada térképekkel, rajta Homer Simpson hangja, úgyhogy autós kirándulószezon indul!

Telemarketing

Még New Yorkban vettünk magunknak mobiltelefont. Nem mondom, hogy túl sok ember lenne a kapcsolati listámon, ennek ellenére rengeteg hívásom van. Ma eddig négy.

Akaratom ellenére belekerültem valamiféle adatbázisba, és csak úgy hívnak, hívnak, hívnak. Nem tudom kik. Azaz eleinte felvettem egy-két hívást, utána viszont úgy döntöttem, hogy ezzel nem strapálom magam, mert semmi értelme.

Néha nem is szólnak bele a vonalba, csak megcsöngetnek (ennek ha jól gondolom, még marketinges szempontból sincs semmi értelme, bár régen tanultam én már ilyesmit), a legtöbb esetben pedig azonnal valamilyen automatára kapcsol a hívó fél. Fantasztikusan értelmetlen dolgokat tudnak mondani, mint pl. lejár a kocsid garanciája, egy új étteremlánc költözik a környékedre, esetleg csökkentsd a törlesztőrészletedet.

Ezeket az okosságokat nem hallgattam végig, hanem mivel a hívó számát legtöbbször kijelzi a készülék, csak rájuk keresek a neten. Komoly "irodalma" van már ennek, néha több száz ember beír egy adott számhoz, hogy mekkora szemétség ez. Nyilván a témák fele nem releváns a legtöbb embernek, mert pl. nincs is kocsi a nevén. A hívások látszólag az USA mindenféle tagállamából érkeznek, dehát ez a legkevesebb. Az olvasottak alapján van, aki megpróbálja visszahívni a számokat, hogy leiratkozzon a listájukról, de gyakorlatilag lehetetlen. Általában nem veszi fel senki, esetleg egy automata, amivel nem lehet sehova kilyukadni, még akkor sem, ha az ember az utasításnak megfelelő gombokat nyomogatja.

Eddig csak úgy értetlenkedtem a hívásokon. Néha pedig bosszankodtam, főleg, ha véletlenül abban a szobában hagytam a telefont ahol Lola aludt, és megcsörgettek. Mivel "kártyás" telefonunk van, nekem pénzbe kerül, ha felveszek egy ilyet, de mondom, erről egyébként is hamar leszoktam.

Ma azonban végképp betelt a pohár. Ugyanis hajnali háromnegyed kettőkor hívtak. Meg utána pontosan egy perccel még egyszer, biztos ami biztos. Ez a dupla hívás is gyakori, nyilván automatikus. Nem vettem fel, de ettől függetlenül eléggé kellemetlen, hogy erre ébred az ember. Ezúton is üzenem ezeknek a nyavalyásoknak, hátha véletlenül olvasnak (miért ne olvasnának, ha a nevemet is tudják...), hogy lassan le lehet rólam szállni!

Tudom, hogy otthon is van hasonló, de talán inkább a vezetékes telefonokon: pl. közvéleménykutatások, meg néha egy-két politikus beszél a pórnéphez, de vigyázni kell ezzel, mert a jelek szerint ebben az országban már túlságosan nagy vadhajtásokat növesztett ez az iparág.

Egynek örülünk, mégpedig hogy Gyuszkó kimaradt a szórásból. Legalábbis eddig.

Tenisz

Nem csak az van, hogy teniszezünk, hanem most már kijelenthetem: teniszezni járunk! Ezen a héten ugyanis már négyszer is voltunk. És itt még csak szombat van!

Mióta van kocsink, a Cornell teniszpályáira megyünk. Szerencsére van sok pálya, több helyen is. Közös jellemzőjük: keménypálya nagyon csinos környezetben. [Keménypálya: zöldre festett aszfalt-beton-szerű burkolatú pálya.- A Szerk.] Jók ezek a keménypályák! Tudjátok, miért? Pl. nem kell lehúzni, és eső után hamar száradnak. (Nálunk miért nem terjedt el?) Foglalni sem kell, eddig még mindig találtunk szabad pályát. Igaz, most nincs szorgalmi időszak, ezért nem versengünk az egyetemi tesiórák résztvevőivel.

Valami titokzatos oknál fogva már kispályán is tudok játszani, és nagyon is egyre jobban. Persze a mozdulataim technikai szemmel nézve elég érdekesek, nem engem fényképezve készítenek majd edzői könyvet (hanem helyettem többek között Pálmát filmezve DVD-t), de én jól érzem magam, és ez a lényeg, nem?

Órákon át azért nem szoktunk játszani. Ennek több oka is van. Egyrészt - és most magamból indulok ki - elég hamar el lehet benne fáradni. Másrészt mostanában itt borzasztóan meleg, füllesztően párás az idő, gyakorlatilag késő estig, ez is segít azt a képzetet kelteni az emberben, hogy a "sok" mozgástól izzadt le. Néha azért hagyjuk abba a teniszt, mert elkezd esni az eső. Néha pedig Lola unja meg a dolgot.

De ma ügyes volt. Itt is megnézhetitek, hogy mennyire!

Őz és könyvtár

Az volt, hogy éppen jövönk haza kocsival a boltból, fordulunk be a házunk felé, és jobbról beugrik a képbe egy jól megtermett őz. Azt hiszem ippenhogy nem ütöttük volna el, ha nem fékezek, de azért a biztonság és a bámulatos reflexeim kedvéért jól benyomtam a féket, és hagytam kikocogni az útról a figyelmetlen őzet. Utána elmeséltem Olginak, hogy "Képzeld, ma átment az úton előttem egy őz...", ugyanis korábban, mikor egyedül vezettem, akkor is átment előttem egy őz, feltehetően egy másik. Mindenesetre ilyen közelről még nem láttam őzet. Olgi már igen, de akkor nem kocsival volt, és én nem voltam ott. Mondtam már, hogy múlt héten kocogáskor egy őzbabát is láttam? Légiesen szökdécselt, mint egy szinuszgörbe, a gravitáció nyilvánvalóan nem hatott rá.

Más. Voltunk a helyi könyvtárban, Olgi beiratkozott, odaadta az útlevelét, és nekik az útlevélszám alapján megvolt a lakcímünk! Aztán a polcok között barangolva felfedeztünk néhány érdekességet, pedig a leszbikus szülők polcait kihagytuk. Megvan nekik thai nyelven a Harry Potter, csupa girbegurba betűvel, már a címoldal is tök fura volt: Harry Potter nevének dizájnos rajzát is át kellett rajzolni thai betűkre. Erre úgy reagáltam magamban, hogy "Hmmm, nanemár, akkor biztosan vannak magyar könyvek is, de hol?", és pont ott voltak az orrom előtt, kilenc darab, közte egy 70-es évekbeli elsős olvasókönyv, amihez gyermekkori emlékeim is fűződnek, és megvan a Ludas Matyi gyerekeknek szóló kiadása, a Régi Magyar Mondák, Benedek Elek Meséi, és az Egri csillagok.

Corning Museum of Glass

Szombaton mentünk az első hosszabb kirándulásra a kocsinkkal, Thanh-jal négyesben, az ő ötlete alapján a Corning-ban található Üvegmúzeumba.

Corning New York állam déli szélénél található, kb. 80 km-re Ithaca-tól. A Múzeum egy közkedvelt túristacélpont, benne van sok csoportosan szervezett kirándulás programjában, így például a New York City - Corning - Niagara túrában is. Ez alapján is sejthettük, hogy biztos érdekes lesz a múzeum.

Kb. 5 órát töltöttünk benne. Neve alapján üvegmúzeum, mégis nagyon változatos volt. Nem csak vitrineket lehet bámulni, hanem vannak mindenféle bemutatók (kétféle kemencés, gázlángos, üvegtöréses), és bizonyos dolgokat meg is lehet fogdosni (pl ókori római üvegvázát!, üvegfúvócsöveket). Te magad is készíthetsz / fújhatsz üveget. Egy nagy üvegbümbiben a hanghullámokat lehet tesztelni a következő módon: volt egy tízméteres ellipszoid, amiben hangos zene szólt, de ha két ember a két sarkába ült és halkan beszélt, akkor simán megértette a másikat. A múzeum személyzete csupa fiatal.

A múzeum hátterében egy nagy hagyományokkal rendelkező komoly üvegtechnikai cég áll, mely mindenféle high-tech termékeket gyárt, például ők kezdtek el üvegszálat gyártani. Gyártanak továbbá gépkocsiszélvédőt, csillagvizsgálónak teleszkópalkatrészeket, és az itteni kutatásaikért többen Nobel-díjat kaptak. Képzeljétek, ebben az üveggyárban készítették Edison első izzójához az üveget! Megbocsátottuk, hogy csak egy másolat van kirakva. A múzeumot lényegében egy törött tükör köré építették. Ez egy húsz tonnás teleszkóptükör, mely 1934-ben gyártás közben megrepedt, de mégis izgalmas látvány.

A high-tech mellett izgalmas művészettörténeti gyűjteményük is van, én elsősorban a nagyon régi (akár 3500 éves egyiptomi) üvegtárgyakat csodáltam meg. A kortárs részlegben bizonyos modern alkotásokon pedig jókat lehetett nevetni...

A múzeum után sétálgattunk a városka történelmi főutcáján, ami nagyon nagyon ki van csinosítva. A Rockwell Museum of Western Art-ba már nem volt időnk bemenni, de majd legközelebb.

Saab, nájnilevön, Hilda

Mobilitásunk tegnap ugrásszerű fejlődésen ment át, ugyanis végre sikerült megvenni és bejegyeztetni az új használt kocsinkat, a képen látható Saabot. Nagyon hasznos lesz, mert amíg dolgozni vagyok, addig Olginak és Lolának nem kell majd egész nap otthon csücsülniük. Az igaz, hogy csak vagy 8-900 méterre van a házunktól a város legnagyobb bevásárlóközpontja (a Pyramid Mall, ahol még traktort is lehet venni), de ez a távolság télen babakocsival leküzdhetetlen lesz, a Wegmanst és a Walmartot pedig csak kocsival tudjuk megközelíteni. És így tudunk menni kirándulni is, tegnap és tegnapelőtt például azt kérdeztem Olgitól, hogy "Olgi, nem megyünk holnap a Niagarához?". Végül is nem mentünk, de ma elmegyünk a Corning Museum of Glass-ba Thanh-jal.

Na de most azt akartam leírni, hogy mi kellett a kocsi bejegyeztetéséhez. A kocsi korábbi tulajdonosától kellett a tulajdoni lap, és a rendszám, és egy részletes adásvételi szerződés. De hogy nekem mi mindent kellett produkálni, arra nem számítottam, ezért korábban azt hittem, hogy pár nap alatt elintézhető, de nem. Mert a kilenctizenegy óta sok hivatalos ügyintézést többpontos személyazonosság-igazoláshoz kötnek. Így például egy kocsi bejegyzéséhez 6 pont kell, és azt a következőképpen lehet begyűjteni. Amerikai útlevél 4 pont, amerikai jogosítvány 6 pont. Itt megjegyzem, hogy amerikai jogosítvány igényléséhez szintén van ez a többpontos személyazonosság mizéria. További pontokat lehet gyűjteni indián törzstagsági igazolványra (1 pont), amerikai érettségire (1 pont), fegyverviselési engedélyre (2 pont). Végül is nekem úgy jött ki, hogy vízumos útlevél 3 pont + social security card 2 pont + egyetemi dolgozói igazolvány 1 pont, és ez utóbbi kettőre persze várni kellett egy csomót. Hogy minél áttekinthetetlenebb legyen a rendszer, más dologhoz más táblázat tartozik, így például amerikai jogosítvány igénylése esetén az MV-45 lap 4 pontot ér, kocsi regisztrációjánál pedig 6-ot. És az ördögi kör úgy zárul, hogy kocsi regisztrációjához kell biztosítás, ahhoz pedig jogosítvány, de erről már írtam korábban is. A végén kaptunk egy új rendszámot, amit a saját kezemmel szerelhettem fel.

A helyi apróhirdetéses craigslisten akadtam rá "Hildára", egy használt biciklire is, aminek az ára (15$) és a minősége is megfelelt a célomnak. Az eladó srácot úgy tűnik különösebben nem zavarta, hogy a kormányrúd nincs rögzítve, és csak homályos összefüggés volt annak és az első keréknek az iránya között. (Ezt egy csavarhúzóval orvosoltam.) Szintén nem érdekelte a biciklilakat számkódja, mert amikor leparkolt, akkor csak úgy tesséklássék módjára odacsavarta a póznára a lakatot, hogy úgy nézzen ki, mintha oda lenne lakatolva. Ez elriasztotta a tolvajokat, és a szél sem döntötte fel Hildát. A kerekeket is fel kellett pumpálni, de most már nagyon szépen gurul Hilda. Szerintem csak a nyereg drágább volt, mint amit az egész bicajért fizettem, de a srác láthatóan boldog volt így is, mert másnap elutazott. Asszem meghívta belőle a haverjait egy sörre.

Személygépkocsi-biztosítás, véletlenszerűen

Ma random algoritmusokkal foglalkoztam, két különbözővel is: az egyikkel a Kleinberg-Tardos cikkben találkoztam a munkahelyemen, a másikkal pedig egy biztosítónál, amikor egy személygépkocsi-biztosítást kötöttem.

Biztosítás nélkül nem regisztrálhatjuk a kiszemelt Saabot, s ezért bementem az Allstate biztosítótársaság helyi irodájába. Nekik az tetszene, ha lenne egy amerikai jogsim, és már régóta balesetmentesen vezetnék Amerikában -- esetemben ezek nem teljesülnek. A törvény viszont előírja, hogy a biztosítók kötelesek velem is foglalkozni, mégpedig egy random algoritmus szerint, mely megmondja, én kinek legyek az ügyfele.

Mindent aláírtunk, és kaptam egy vonalkódos-pecsétes papírt miszerint biztosított vagyok. Ez a papír éppen csak azt nem tartalmazza, hogy ki a biztosítóm -- direkt rákérdeztem, de ő sem tudta -- majd csak akkor derül ki, ha bedobják a kártyát a postaládánkba. Tehát egy konkrét társaság lesz a biztosítóm, de hogy melyik, azt a következő random szabály dönti el: A New York államban illetékes társaságok közül kapok egy biztosítót, véletlenszerűen, méghozzá a biztosítók piaci részesedésének arányában. Így a nagyobb társaságokat nagyobb valószínűséggel dobja ki a gép, s előfordulhat, hogy az Allstate lesz a biztosítóm, de az csupán a véletlen műve lenne.

Elképzeltem, ahogy ez a törvényi helyzet előállt. A tárgyaláson az állam noszogatja a biztosítókat, hogy na, na, melyikőtök akar biztosítást kötni az idegenekkel? A biztosítók egymásra mutogatnak, hogy ó, ne má én, inkább ő. Végül az állam előáll ezzel az idétlen, de kétségtelenül igazságos random algoritmussal.

Igaz, lehetne amerikai jogsit is szerezni, és akkor köthetnék másféle biztosítást is. De van itt egy bökkenő. Ha van egy magyar jogsim, és szerzek egy amerikait, akkor le kell adnom a magyart, és azt ők bezúzzák. Ez jár egy "non-resident alien"-nek.

Independence Day

Nem Will Smith és ufók, hanem július negyedike, az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségének Napja. 1776, Függetlenségi Nyilatkozat, Jefferson, pfúj britek, ilyesmi. A wikipédia szerint ez "az egyetlen olyan ünnepnap, amelyet az egész ország egyként ünnepel". Lehet, őszintén szólva erről nem tudtunk megbizonyosodni. Az tuti, hogy Gyuszkó nem ment be az egyetemre, még ügyeket intézni sem, mert nem lett volna ott még annyi ember sem, mint az eddigi napokon.

De mit csinál egy tisztes amerikai egy szövetségi ünnepen? Naaa? Hát vásárol! A TV-ben egymást érik azok a tartósabb termékeket nyomató hirdetések (pl. kocsi, bútor), hogy most féláron ez meg ez, még haza is visszük neked; vagy most vegyél, és elég ha 2013-tól elkezded a kamatmentes részleteket visszafizetni, mert hazafias kötelességünk téged segíteni. Kemény piac ez... ((Bezzeg ha március 15-én kürtős kalácsot akarok venni a Lánchídon, biztos hogy háromszorosa, mint egy átlagos napon a strandon, mi??))

Sok parádézás egyébként nem volt, csak tűzijáték. Kicsit persze fura, hogy a július negyedikét ünneplő tűzijáték másodikán van, eső esetén harmadikára halasztva, mert mindenre kell gondolni, még egy kisvárosban is. De legalább a hónap stimmelt. :)

Ilyenkor a szokások szerint piknikezni mennek az emberek. Most nem olvadtunk be, mert mi teniszezni mentünk. Igazi amerikai zöld keménypályára! Az ünnep kedvéért azért beöltöztünk zászlósba. Lola most fogott a kezébe először teniszlabdát, és tetszett neki! Remélem, holnap is megyünk!

Kilenc

Lola kilenc hónapos lett, ezért most róla írok nektek.

Először is elköltöztettük magunkkal együtt egy másik országba, másik földrészre. Meglepően jól bírta az utazást, ennek során új rekordokat állított fel, pl. az egyhuzamban legtöbbet vagyok ébren kategóriában. Utána volt egy kis jatlag, de a NY-i városnézős meg az itteni intézkedős napok után lassacskán beáll egy itteni rendes napirend, főleg, hogy már egyre inkább mi határozzuk meg a saját időbeosztásunkat, nem boltok meg hivatalok nyitvatartása.

Lola már nagyon gyorsan mászik, szinte észrevétenül bukkan fel a lábunk alatt, miközben 5 másodperce még a lakás másik végében volt. Szeret álldogálni, a bútorok mellett, meg újabban a tűzhely mellett, amiben lehet bámulni a tükörképét, ezt pedig lehet puszilgatni, meg lehet hozzá beszélni is.

Szokott magyarázni, néha vékony babahangon a papapapappapapapa, mamammamammamamamam-bababbababababa-kááááááááá-püüüüüüüüüüüüüüüüüüüü témákat, néha azonban férfiembereket megszégyenítő mélységű fura hangokat ad ki. Ez utóbbi annyira vicces :)

Ügyesen használja már az ujjait, ez nem csak játék közben látszik, hanem evés közben is. Kapott etetőszéket, amit imád, így, hogy a kezei felszabadultak, lehet velük csapkodni a tálcát, meg kanalat fogni, meg másik kézzel a tányért fogni, szóval nagyon izgalmas az evés. Sajnos néha visszaélek az erőfölényemmel, és kartávolságon kívülre helyezek mindent, hogy haladjunk.
Amit ügyesen tud már enni egyedül is, azok a babapiskóta és banán darabok, és az almacikkek! Mert van hat foga, (4 fent), és ezeket bizony használja is. A főzelékeket sem kell agyonpürésíteni, elég villával összetörni, simán lemennek a krumpli- és cékladarabok, stb. Rengeteget eszik, olyan is volt már, hogy egy uzsira két banán, de mérleg hiányában a hatást nem tudjuk számszerűsíteni. Ami biztos, hogy eddig is szerettek minket a pelenkagyártók, de - talán a napi többszöri szilárd kaja hatására - most még jobban szeretnek.

Játszani sok mindennel szokott, a műveletsor általában még mindig azt a szabályt követi, hogy kézzel megfog, nézeget, majd szájba betöm. Esetleg ütemesen salapál vele. Persze megmutatja nekünk, hogy mennyi mindennel lehet jászani a játékain kívül, amire a felnőttek nem is gondolnak. Pl. cipőfűző, pad, füvek, virágok, popsikrém, szőnyeg, vezetékek, papucsok, távirányító, papírzsebkendő. Hintázni továbbra is imád. Egyre inkább ki tudja mutatni, ha valamit élvez, szokott haházni meg höhőzni, egyszóval röhögni.

Az elmúlt hetek változásai ideális teret adtak az eddig lényegében rendszeres éjszakai kajálások értelmes keretek közé szorításának. Még kicsit óvatosan jelentem be, de jól haladunk! Az elmúlt két napban nem volt alváson kívül más a hajnal 2-4 közötti sávban. Hogy ez is mennyire jó!

Megyünk, mert evésidő van! Utána meg megyünk, mert kilenc hónaposan már labda is dukál, nem?