Aknakereső

Valahogy így szoktam megfejteni a nagy táblát az aknakeresőben. Íme egy felvétel a 2005-ös csúcsomról:

Meglepi

Engem ugyan nem filmezett le senki, de valami hasonló pofát vághattam a nődokinál márciusban:

Bréking

Kicsit le vagyunk maradva az eseményekkel itt a blogban, de a rend kedvéért ezen a fórumon is büszkén kiáltjuk ki a nagyvilágba, hogy megszülettek fiaink: Pap Kende és Pap Márkó.

Ilyenek voltak születésük napján, 2010. október 13-án:



Ezen a héten pedig végre kiszabadultam a kórházi száműzetésből, így ötösben is tudunk családi fotót csinálni:



Köszönöm az összes felmenőmnek, hogy a testem ilyen parádésan küzdött meg a nagy feladattal, továbbá Lolának a türelmet, valamint hogy törte az utat, hogy ilyen érett, egészséges tesói születhessenek, a nagyszülők eddigi segítségét, továbbá puszi mindenkinek, aki gondolt ránk, aggódott értünk, érdeklődött, kíváncsiskodott, meglátogatott. Köszi még egyszer, jól esett!

Staycation

"Staycation" egy angol szó arra, hogy vakáció, csak nem utazunk el. Ma például Lolával felmentem a budai várba. Hétköznap Lola bölcsiben van, így Olgival néha el tudunk menni helyekre - egészen olyan messzire, ameddig Olgi el tudja cipelni az egyre nagyobb pocakját. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hétvége általában a vakáció mínusz egyszerese, mert olyankor naphosszat szórakoztatnunk kell Lolát olyanokkal, hogy játszótér, legózás, rajzolás, bolt vagy mese. Amiatt nem izgulok, hogy majd három gyerekkel egy hétvége a vakáció mínusz háromszorosa lenne, mert három gyerek majd egymást elszórakoztatja, így a mínusz háromnál egy sokkal kisebb abszolútértékű negatív szorzóra számítok. Ezt a sejtésemet egyelőre semelyik háromgyerekes ismerősünk nem tudta megerősíteni.

Visszatérve a vakációnkra: három hete egyszer elmentünk moziba, múlt héten az úszó EB-n voltunk egy délelőtt, ezen a héten pedig a szentendrei skanzenben voltunk.

Az Úszó Európabajnokságot a Margitszigeten rendezték idén, pont úgy mint 2006-ban. Akkor szinkronúszókat néztünk meg a tütüjükben kalimpálva bohóckodni a vízben. Idén meg a rendes úszók és a műugrók délelőtti futamjait láttuk, amiken érmeket nem osztottak, csak a továbbjutásért küzdöttek. Ekkor is megteltek a többezres lelátók, és óriási szurkolást nyomtak a szurkolók. Hihetetlen látni, hogy ezek háromszor olyan gyorsan tudnak úszni mint egy normál ember.


Ilyenkor nem is Európa ötvenedik legjobb úszóját érdekes nézni, mert egyrészt kit érdekel, másrészt a tévében jobban lehet látni. Viszont olyat is láthat az ember, amit a tévében nem mutatnak. Például ahogy a műugrók a tízméteres torony tetején megtörlik magukat egy törülközőben, és aztán ledobják a három emelettel lentebb a földre, a medence mellé - a törülköző néha pedig fennakad egy korláton vagy egy tévékamerán. Aztán ott vannak a hatalmas kábelkötegek összebarmolva a sarokban, és a műholdas közvetítőkocsi a kavicságyas parkolóban kitámasztva.




További fotóink az úszó EB-ről szóló albumban.

A szentendrei skanzenben kábé húsz éve voltam nagyszüleimmel. Mivel akkor nem voltam fogékony az ilyesmire, emlékeimben a skanzen azóta kábé öt darab primitíven berendezett ház formájában élt. Most megelőlegeztem a bizalmat, hogy ennél biztosan sokkal érdekesebb lesz. Az, hogy skanzen azt jelenti, hogy régi, máshol épült házakat szétszednek, és a skanzenben újra összerakják, majd korhű berendezéssel bemutatják.


Szentendrén több mint 200 épületet lehet látni, köztük lakóházak, iskola, kovácsműhely, istálló, temető, templom, kisvonat, borospince, pékség, kékfestő műhely, polgári lakás, vízimalom, szélmalom. Nagyon tetszettek a gyerekjátékok. Ezek az elmúlt 2-300 év életmódját mutatják be, az ország minden szegletéből, sőt, az adott kor Magyarországának területéről. Így például a mai Szolvákia területén, Nemesradnóton szedtek szét pár éve egy házat, ami most itt Szentendrén van kiállítvan, a két hónapja átadott, észak-magyarországi falvakat bemutató egységben.



Ha van bármi hiányérzetem, akkor az az, hogy inkább csak távolról lehetett nézegetni a dolgokat, és nem nagyon lehetett bemenni a szobákba. Ez persze érthető, hiszen főleg eredeti tárgyakkal rendezik be, amiket nehéz lenne pótolni. Talán azzal lehetne a fiatalabb generációhoz is közelebb hozni a kiállítást, ha némelyik házat, műhelyt utángyártott alkatrészekkel raknának tele, amiket nem kellene ennyire sajnálni. Megjegyzem, lehet, hogy ilyenek vannak is, csak nem tűnt fel nekünk.




Erről is vannak további fotóink.

Lolával pedig a budai várban voltunk. Babahordozóval, kettes villamossal, és gyalogosan. Érintőlegesen láttunk valamit a Mesterségek Ünnepéből is, de a lényeg az volt, hogy kiránduljunk egyet, mert neki minden új. Próbált kútból inni, na az még nem ment. A macskakő viszont nagyon tetszett neki. A szőnyeg-, csipke-, és kosárkészítés nem érdekelte, és a kilátás sem, hanem mikor kimentünk a várfalhoz, akkor meglátott egy legyet, és azt kellett volna elkapnunk. (Beszélgetés vázlata: "Nézd, Lola, az ott a parlament." Mire Lola: "Nézd, apa, itt egy légy. Kapd el!")



A turizmus itteni helyzetéről egy pozitív szituáció: Lolával csak úgy simán a várba akartunk felmenni, mit sem tudva a Mesterségek Ünnepének pontos helyéről, és hogy belépőjegyet kell rá venni. És mikor megmásztuk a vár keleti lejtőjét, akkor szólt egy biztonsági őr, hogy mehetünk is vissza lefele, mert csak belépőjeggyel lehet bemenni. Mi igazából csak még 20 métert akartunk továbbmenni, át a vár többi részébe, ahova már nem kell jegy. Ekkor a biztonsági őr észrevette Lolát a hátamon, és belépőjegy nélkül átvezetett azon a 20 méteren. Ez volt a pozitív történet, ugyanis egy biztonsági őr jófejségből megspórolt nekem egy csomó szintkülönbséget.

Ajándék

Idén ma mentem be utoljára az irodába. Tudjátok mit kaptam? Egy emeletes tortát.



A poén a dologban az, hogy a torta minden emelete pelenkákból van kirakva :). A tetején a marcipán figurák szerepét pedig egy-egy adag popsitörő és hintőpor tölti be. Eléggé meghatódtam, nem gondoltam, hogy miattam, aki idén épp hogy csak odacsöppentem meg elég hamar ki is csöppentem onnan, ekkora szervezkedés van a háttérben. Dehát a miénk most egy ilyen aktív csoport, sok spontán sütizéssel, ünnepléssel, stb.

Szóval jó poén volt, főleg, hogy én még nem láttam ilyet korábban. Külön köszönet a kivitelezőknek, azért ilyet mégsem lehet levenni a polcról a boltban!

A kollegáim is meglepődtek egy kicsit. Ugyanis kérdezték, hogy ez a mennyiség hány napra lesz elegendő, én meg mondtam, hogy kb. háromra-négyre. Dehát tényleg...

Denevér

Egyszer csak ott volt a nappalinkban egy denevér, gondolom a nyitott erkélyajtón át jött be valamikor, és feltehetőleg a függöny mögött aludni tért. Nem gondoltam, hogy denevérek a belvárosba is bemerészkednek.



Ez este volt, így Lola a szomszéd szobában aludt, szerencsére nem találkozott vele. Nyilván meg akartam szabadulni a denevértől, de akárhogy hessegettem körülötte, rám se bagózott, inkább úgy tett, mintha aludna, sőt, talán aludt is. De mindegy is, mert hiszen lényegében vak. Egy gyengéd seprűböködéssel mégis rávettem, hogy történjen valami, de nem találta meg az ajtót, pedig vagy tízszer iszonyatos sebességgel körberepült a szobában. Aztán egy szerencsésebb helyen telepedett le megint, bár ha arra gondolt, hogy mégiscsak nálunk tölti az éjszakát, akkor tévedett.



Hát szóval ez a denevér tényleg nem lát túl jól, mert nem zavarta, hogy közelről a pofájába vakuztam, és aztán egy kényelmes mozdulattal ráraktam egy dobozt. Nem is érdekelte. Aztán a dobozban kivittem az erkélyre, és még ott sem mozdult, kicsit rázogatnom kellett. Végül is elrepült, pár szárnycsapással eltűnt az éjjeli sötétben.

Fun Facts: Magyarországon minden denevérfaj védett. A denevérek néha veszettek, és más betegségeket is hordozhatnak. Majdnem vakok, de ultrahanggal jól mozognak a sötétben. Majdnem vakok, így nem tűnik fel nekik, hogy 2-300 watt (egyenértékű takarékos) izzó ég a szobában. A térdük közel 360 fokban mozog, ellentétben egy normális térd 180 fokos mozgási szabadságával. Szinte átlátszóan vékony a szárnyuk, de ha megsérül, visszanő. Több spanyol város, köztük Valencia és Palma de Mallorca címerében szerepelnek denevérek.

Versenyen

Tegnap randiztunk Gyuszkóval, konkrétan a Római Teniszakadémián zajló 220.000 dollár összdíjazású WTA versenyen tettünk egy egynapos látogatást.

Sok kellemes vonása van egy ilyen versenynek. Például az első sorban ülve lehet néha igazán jó meccseket nézni, akár már az első fordulóban is, ráadásul olcsó pénzért. Kifejezetten színvonalas volt a Benesova vs. Cornet és az Olaru vs. Medina Garrigues (lásd fotó) összecsapás is.



További különlegesség, hogy megközelíthetők a versenyzők, gyakorlatilag bármelyikükkel lehet egy-egy közös képet csináltatni, vagy tőlük autogramot kérni.

A center pálya megújult lelátóján pedig magyaroknak is szurkolhatunk, persze nagy kérdés, hogy még meddig. Csak ajánlani tudom a vizitet minden teniszkedvelőnek, vasárnapig még lehet menni!

Egy dologról, nevezetesen a hugim bírói debütálásáról már lemaradtatok, de van sok-sok fotónk, így böngészhettek köztük erre.

A picibabákról

Mit lehet - és mit nem lehet még - tudni a picibabáinkról?

• Ketten vannak. Ez biztos.

• Szépen nőnek. Legutóbb nagyon hasonló méretűnek látták őket, és korábbi papírok bányászásával azt is kiderítettem, hogy mindketten nagyobbak, mint Lola volt éppen ilyenkor.

• Sokat mozgolódnak. Van, hogy egyszerre, van, hogy külön-külön - persze nem mindig tudom kategorizálni.

• Még nem derült ki, hogy egy- vagy kétpetéjűek-e. A helyzet az, hogy mindkettejüknek külön kis birodalma van odabent, tehát lepényből és burokból is jutott nekik saját. Mi ezek alapján ott járunk, hogy 97%, hogy kétpetéjűek, és 3%, hogy egypetéjűek. Ezt Gyuszkó számolta ki egyszer valamennyi nezetés után, szóval biztos így is van.

• Jelenleg megoszlik a minket vizsgáló orvosok (2) véleménye a nemeiket illetően. A közös nevező az, hogy az egyikük fiú. A többit találjátok ki!

• Az eddigi vizsgálatok alapján csupa jó hírt kaptunk, minden a legnagyobb rendben levőnek látszik.

• Keresztnevek választásával nem haladunk.

Lola rajzol

Mutatok nektek két alkotást, most készültek szombaton. Jöjjenek az első figuratív ábrázolások Lolától!

Az elsőn jobbra Lola, balra anya látható. Az igazsághoz tartozik, hogy másnap apát is odarajzolta Lola erre a táblára, a jobb felső sarokba, de mi ezt tartottuk eredeti műnek, így ez marad meg az utókornak.


Apáról is készült kép, íme:


Nektek tetszik?

Hortobágyi kirándulás

Egy baráti társasággal töltöttük az időt a Hortobágyon múlt hétvégén, ahol élvezhettük a bográcsban főtt ételeket, a városok fényszennyezésétől mentes csillagos eget, és a Szent György-napi Kihajtási Ünnepet. Ezúton is köszönet a Soundria-klánnak a szervezésért.



A fesztivál keretében Országos Biovásárt is rendeztek, amibe errefelé belefér a füstölt kolbász, szalonna. Láttunk szürkemarhát, rackanyájat átmenni a Kilenclyukú hídon, hatalmas bivalyokat, mutatványos lovakat, pusztaötöst, ökrösszekeret, láttuk a Szaturnusz felénk fordulni kezdő gyűrűit egy amatőr csillagász távcsővel, Debrecen polgármesterét egy fagyizó csikóssal beszélgetni (fotó alább), és fellépett a Hajdú Néptáncegyüttes. További fotóink a szokásos albumunkban.



A kirándulás miatt nyílt alkalmunk először hosszabb úton kipróbálni új autónkat, egy Citroën Grand C4 Picasso-t. Elég hamar rájöttünk ugyanis, hogy nehezen fogunk beférni fél év múlva a három babával (lásd előző bejegyzés...) az eddigi jól bevált kölcsönbekapott Nissan Micra-ba. Három gyerekülés bekötése még egy tipikus ötüléses autót is zavarba hozhat, ugyanis ezek a gyerekülések kb. 45 centi szélesek, és az ötülésesek többségében nincs meg a 135 centi a két hátsó karfa között. További nehézséget okozhat az övcsatok elhelyezése, és az üléssor közepén lévő domborulat. Én bizony mérőszalaggal mentem autót választani. És az egyetemre menet mindig cikkcakkosan mentem át a parkolón, hogy ötleteket szerezzek a kapható típusokat illetően. Amúgy május/június magasságában gondoltunk autót venni, de aztán szembejött egy túl jó ajánlat. 5+2 üléses, automata váltós (rászoktunk...), 1.6 dízel, 5,7 kombinált fogyasztás, továbbá a francia autókra jellemző sok apró kényelmi bigyó. És a lényeg, hogy a második sorban három darab független ülés, mindhárom isofix babaülés-csatlakozóval.

Mennyi??

Meglepetésben volt részünk családtervezés témakörben! Először csak gyanakodtunk, hogy jön a kisbaba, jön a kisbaba. Aztán jöttek az alaposabb vizsgálatok, így a második ultrahangos vizsgálat megerősítette az első ultrahangos vizsgálat eredményét: valóban jön egy kisbaba, és jön egy másik kisbaba. Kettő! A babák október környékén esedékesek, és már nagyon készülődünk!

Hétvége

Igaz, még senki nem lázadozott, hogy milyen régen írtunk, most mégis jelentkezem. De csak egy kis magyarázatot fűzök ahhoz, hogy milyen témájú új fotókat találtok az albumunkban, tudjátok, jobbra az első fotós link alatt.

Például szentendrei képeket, ahol Gyuszkóval andalogtunk,



meg a Pál utcai fiúk grundján is jártunk, ahol lehet szaladgálni, csúszni, libegni, homokozni, olvasgatni, hintázni, sőt, ha nem húsvétkor megy az ember, koktélozni is,



valamint idén kék tojásokat festettünk és matricáztunk nyuszisra, Lola nagy örömére.



Ha ezeknél izgalmasabbat akartok olvasni, nézzetek be jövő héten is, hátha!

Műsorajánlat

Fedettpályás kinézmagasabbra? Majdnem... Az eurosport2 műsorán a következőket fedeztem fel:


Kő-papír-olló bajnokság. És komolyan gondolták, láttam az egyik "meccset". A legizgalmasabb pillanatok még lassított felvételben is mutatták. Ez tegnapelőttelőtt volt, ma este pedig dominó lesz, még elcsíphetitek:



Ehhez képest a Spelling Bee kifejezetten értelmes volt.

U.i. A kábeltévénk beüzemelése miatt jött ma egy szerelő. 5 perc után megkérdezte, nincs-e véletlenül egy csavarhúzóm... Ez egy fokkal jobb, mint múltkor egy másik szerelő, aki akkor egy akkumulátoros forrasztópákát akart rajtam számonkérni...

Cseresznye vagy kocka

Hogy mi is történt pontosan? Felhívtam egy kerületi önkormányzati bölcsődét azzal a szöveggel, hogy helyet keresek a kölkömnek. Nem 2011 vagy 2012 januárjára, ami egy gyakori eset, hanem mostanság, mondjuk 1-2 hónapon belül. Mindez egy hete történt. Ma pedig eljött a furcsa pillanat: Lola bölcsibe ment. (Meg én is.)



Tudom, tudom, mázlisták vagyunk. Viszont még egy stratégiai döntés maradt mára: cseresznye vagy kocka?

Új album

Új év, új fotóalbum. Méghozzá itt: http://picasaweb.google.com/gyuszko2010. Természetesen megtalálható a jobb oldali linkek között is.

Lexington, KY

Rendben hazaérkeztünk! Kábé... A hátizsákom története közvetkezik, mely a Kentucky állambeli Lexingtonon át tudta megtenni az utat Ithacából Budapestre. Pedig amúgy egy Ithaca-Detroit-Amszterdam-Budapest repjegyünk volt.

Van egy olyan, hogy "plane-side checked carry-on luggage", amit valahogy úgy fordítanék le, hogy repülő mellett leadott kézipoggyász. Európában ilyennel még nem találkoztam, az USÁ-ban viszont sok rövid repülőjárat van, melyeken egészen kicsi, mondjuk 25-30 fős gépek járnak. Ezeken a gépeken az utastérben nincs hely a normál 25cm x 45cm x 55cm -s kézipoggyásznak, így az út során végig nálad lehet a csomagod, kivéve az utastérben. Ezt úgy oldják meg, hogy egy kiskocsit odatolnak a repülő ajtajához, és te oda lerakod a táskádat, közvetlenül mielőtt felszállnál. Ezeket a táskákat leszállás után azonnal átveheted, mert egy hasonló kiskocsira azonnal kipakolják. Na, a hátizsákom nem volt ott, és hamar rájöttünk, hogy azért, mert nem raktak rá sorszámot. Annak a sorszámnak addig sosem láttam értelmét, de így leszállás után Detroitban kiderült, hogy ha nincs cédula, akkor nem szabad csak úgy lerakni a kiskocsira. Én Ithacában még lelkesen leraktam a hátizsákomat a kiskocsira, és Detroitban a táskák közül azonnal kiszúrták, mint gyanús, azonosítatlan táska.

Detroitban három óránk volt az átszállásra, így, gondoltam, bőven van idejük elvinni a folyosó végére, kicsit belenézni, aztán visszavinni a csatlakozó járatom kapujához. Egy bökkenő volt, hogy nem volt rajta semilyen hivatalos jelzés, cédula. És micsoda szerencse, a táskáinkat korábban elláttam névjegykártyával, melyen rajta van a címem, telefonszámom, email címem. Persze pont az a telefonszám, ami benne van a táskában, az ki van lőve. De végülis csak egy kicsit kell okosnak lenniük, látják a nevemet, hogy ithacai járat, és három óra alatt csak elhozzák hozzám a táskámat. Sőt, még én magam is a dolgok elébe mentem, és jelentettem az esetet a detroiti reptér csomagosztályán. Persze fogalmuk sem volt az esetről, senki nem tud semmit. Fel kellett szállnunk a csatlakozó amszterdami járatunkra a hátizsákom nélkül, melyen ott kotlanak a folyosó végén. Benne egy laptop, egy fényképező, és Lola babahordozója.

Két napig semmi hír, pedig Ferihegyen is jelentést tettem a talált tárgyak osztályán.

Két nap után email, egyenesen a Kentucky állambeli Lexingtonból, mely valahogy így szólt: "Helló, itt a kék hátizsákod Lexingtonban. Hova küldjük?" Válaszoltam, így a táskámat a következő járattal továbbították Budapestre. Táskám ezzel teljesítette az Ithaca-Detroit-?-Lexington-Cincinnati-Párizs-Budapest távot.

Lexington úgy 600 kilométerre van Detroittól. Miért is kellett ennyire megutaztatni a táskámat, ahelyett, hogy csak ott helyben, Detroitban belekukkantottak volna? Valahogy úgy lehet ez, hogy a Northwestnek Lexingtonban van az az irodája, ahol az ilyen "veszélyes" csomagokat bevizsgálják. Egy-két apróságot még ki is vettek belőle: egy csekkfüzetet és a régi tartalékszemüvegemet. És a légiközlekedési hivatal hagyott benne egy cetlit, hogy bocs, belenyúltak, de muszáj volt. Összességében happy ending.

Tanulság: Mindig rakj minél több minél strapabíróbb névjegykártyát a csomagjaidra!

Ja! A múlt heti hírekből sokmindenkinek ismerős lehet a Northwest légitársaság Detroit-Amszterdam járata? Ugyanis pont ezen a járaton, az ellentétes irányban kísérelte meg egy terrorista srác felrobbantani a gépet a gatyájába rejtett folyékony robbanóanyaggal.

A Northwest mostanában szeret bekerülni a hírekbe: pár hónapja az ő egyik járatukon "aludt el" és/vagy "merült el heves vitájukban" a pilóta és a másodpilóta, és elfelejtettek leszállni, és túlrepülték párszáz kilométerrel a célállomást.

Ehhez képest nekem csupa kellemes tapasztalatom van a Northwest-tel...