Lexington, KY

Rendben hazaérkeztünk! Kábé... A hátizsákom története közvetkezik, mely a Kentucky állambeli Lexingtonon át tudta megtenni az utat Ithacából Budapestre. Pedig amúgy egy Ithaca-Detroit-Amszterdam-Budapest repjegyünk volt.

Van egy olyan, hogy "plane-side checked carry-on luggage", amit valahogy úgy fordítanék le, hogy repülő mellett leadott kézipoggyász. Európában ilyennel még nem találkoztam, az USÁ-ban viszont sok rövid repülőjárat van, melyeken egészen kicsi, mondjuk 25-30 fős gépek járnak. Ezeken a gépeken az utastérben nincs hely a normál 25cm x 45cm x 55cm -s kézipoggyásznak, így az út során végig nálad lehet a csomagod, kivéve az utastérben. Ezt úgy oldják meg, hogy egy kiskocsit odatolnak a repülő ajtajához, és te oda lerakod a táskádat, közvetlenül mielőtt felszállnál. Ezeket a táskákat leszállás után azonnal átveheted, mert egy hasonló kiskocsira azonnal kipakolják. Na, a hátizsákom nem volt ott, és hamar rájöttünk, hogy azért, mert nem raktak rá sorszámot. Annak a sorszámnak addig sosem láttam értelmét, de így leszállás után Detroitban kiderült, hogy ha nincs cédula, akkor nem szabad csak úgy lerakni a kiskocsira. Én Ithacában még lelkesen leraktam a hátizsákomat a kiskocsira, és Detroitban a táskák közül azonnal kiszúrták, mint gyanús, azonosítatlan táska.

Detroitban három óránk volt az átszállásra, így, gondoltam, bőven van idejük elvinni a folyosó végére, kicsit belenézni, aztán visszavinni a csatlakozó járatom kapujához. Egy bökkenő volt, hogy nem volt rajta semilyen hivatalos jelzés, cédula. És micsoda szerencse, a táskáinkat korábban elláttam névjegykártyával, melyen rajta van a címem, telefonszámom, email címem. Persze pont az a telefonszám, ami benne van a táskában, az ki van lőve. De végülis csak egy kicsit kell okosnak lenniük, látják a nevemet, hogy ithacai járat, és három óra alatt csak elhozzák hozzám a táskámat. Sőt, még én magam is a dolgok elébe mentem, és jelentettem az esetet a detroiti reptér csomagosztályán. Persze fogalmuk sem volt az esetről, senki nem tud semmit. Fel kellett szállnunk a csatlakozó amszterdami járatunkra a hátizsákom nélkül, melyen ott kotlanak a folyosó végén. Benne egy laptop, egy fényképező, és Lola babahordozója.

Két napig semmi hír, pedig Ferihegyen is jelentést tettem a talált tárgyak osztályán.

Két nap után email, egyenesen a Kentucky állambeli Lexingtonból, mely valahogy így szólt: "Helló, itt a kék hátizsákod Lexingtonban. Hova küldjük?" Válaszoltam, így a táskámat a következő járattal továbbították Budapestre. Táskám ezzel teljesítette az Ithaca-Detroit-?-Lexington-Cincinnati-Párizs-Budapest távot.

Lexington úgy 600 kilométerre van Detroittól. Miért is kellett ennyire megutaztatni a táskámat, ahelyett, hogy csak ott helyben, Detroitban belekukkantottak volna? Valahogy úgy lehet ez, hogy a Northwestnek Lexingtonban van az az irodája, ahol az ilyen "veszélyes" csomagokat bevizsgálják. Egy-két apróságot még ki is vettek belőle: egy csekkfüzetet és a régi tartalékszemüvegemet. És a légiközlekedési hivatal hagyott benne egy cetlit, hogy bocs, belenyúltak, de muszáj volt. Összességében happy ending.

Tanulság: Mindig rakj minél több minél strapabíróbb névjegykártyát a csomagjaidra!

Ja! A múlt heti hírekből sokmindenkinek ismerős lehet a Northwest légitársaság Detroit-Amszterdam járata? Ugyanis pont ezen a járaton, az ellentétes irányban kísérelte meg egy terrorista srác felrobbantani a gépet a gatyájába rejtett folyékony robbanóanyaggal.

A Northwest mostanában szeret bekerülni a hírekbe: pár hónapja az ő egyik járatukon "aludt el" és/vagy "merült el heves vitájukban" a pilóta és a másodpilóta, és elfelejtettek leszállni, és túlrepülték párszáz kilométerrel a célállomást.

Ehhez képest nekem csupa kellemes tapasztalatom van a Northwest-tel...