Watkins Glen


Tegnap Watkins Glenben jártunk. Soundria már említette ezt a helyet, mint híres autóverseny-helyszínt. Forma 1 mostanában nincs erre, van azonban itt az USÁ-ban sokkal menőbbnek számító Nascar, Indicar és egyebek.

De mi nem emiatt keveredtunk ide, hanem Gyuszkó meglátott egy fotót egy kollegája asztalán, és megkérdezte, hogy ez meg hol van? Kiderült, hogy Watkins Glenben, ami egy köpésre van tőlünk, még otthoni távolságmértékekkel is. Kb. 20 mérföldre, a szomszéd Finger Lake, a Seneca tó partján.

Na de mit is lehet itt nézni? Egy patak folyik 2 kilométeren át, tizenkétezer év alatt utat vágva magának hatalmas sziklákba, és ezalatt ereszkedik 120 métert. A hivatalos kiírás alapján az úton 19 vízesés van, de ennek nem kell bedőlni, mert mi ennél sokkal többnek éreztük, vagy valami gond van a vízesés definíciójával. Szóval itt nem az a helyzet, hogy van egy hely, ahol lehet egy mutatós fotót csinálni, hanem mész, mész, és még mindig más, de még mindig gyönyörű. Ez az egyik legszebb hely a világon, ahol jártunk. (Azóta tudjuk, hogy glen = szurdok, kanyon)

Persze a fotóink lényegében csak gyenge utánzatai a valós látványnak, még akkor is, ha Gyuszkó mindent megtett, de mégis csak érdemes belekukkantani a tegnapi sorozatunkba, amit a fenti fotóra klikkelve is elértek.

Néhány apró érdekesség


Bár már voltam korábban is Amerikában, néhány apró hétköznapi érdekességet mindig sikerül felfedezni, vagy legalábbis számomra voltak voltak ezek érdekesek, különben nem túl lényegesek. Ezek egy része helyi, ithacai sajátosság. Valahogy a "savings club" fejezet sikerült leghosszabbra, pedig nem is az árakról akartam írni...

1. Majdnem minden lámpás kereszteződésben van egy villanyóra, tudjátok olyan forgókorongos. De mi celból? Talán a közlekedési lámpák fogyasztását mérik? Vagy a háztömbét? Még nemtom.

2. Savings Club. Minden nagyobb boltban adnak az embernek egy vonalkódos kulcstartóakasztót, melynek felmutatásával bizonyos kedvezményeket vehet igénybe az ember. Semmilyen kötelezettséggel nem jár, nem kell előre feltölteni a pénzt, vagy ilyesmi. Hogy mire jó ez nekik? Thanh szerint ezzel figyelik az emberek fogyasztási szokásait. Hát az enyémet aztán figyelhetik. Csoki, fudge, csoki, virág Olgi szülinapjára, sajt, csoki, fudge, sör, csoki, fudge. Nem szeretném hasonlítgatni az otthoni árakkal, de az egy 1 gallonos, azaz majdnem négy literes csokifagyi volt 6 dollár, a savings club kártyával pedig 4 dollár, és ettem már életemben rosszabb csokifagyit is... Ilyen kedvezmény csak néhány népszerű termékre van, csalogatóképpen, és hogy legyen kedved elővenni a kártyát a pénztárnál.

3. Digitális tévé. Az otthonihoz szokva simán el lehet ájulni az itteni digitális szolgáltatások bőségétől: az egyik legegyszerűbb csomagban 10 Mb/s internet, 200 csatorna kábeltévé, közte tucatnyi HD, például Wimbledont és a foci-EB-t is élőben HD felbontásban adják. És "movies on demand", azaz "KEEZDŐŐDIIIK"...

4. Az egyetemen jónéhány ajtó, például ahol a nyomtató van, egy MECHANIKUS számzárral zárható-nyitható.

5. A lakásunkban: hatalmas tűzhely és hűtő (70x75 centi, lásd fotó), az otthon szokottnál jóval alacsonyabb kád (kb 40 centi), trükkös postaláda (csak a postás tud beledobni egy speciális kulccsal, szóval spam nuku)

6. Ithaca "community" (utálják a Starbuckst, mekit, és efféle betolakodókat; a fesztiválon mindenki megveszi a jótékonysági kitűzőt, pedig nem kötelező; simán megszólítanak az utcán hogy mizujs)

7. Figyelmeztető feliratok: " ... death or serious injury may occur ... suffocation hazard... ", stb. Már majdnem ott járnak, hogy ne ölj gyermek(ek)et, főleg ne másét, és ha a bekapcsolt légzsák mellé felügyelet nélkül beültetett részeg kisbaba lenyeli a slusszkulcsot, akkor csakis te vagy a hibás, pedig mi mindent megtettünk, hogy kihozzunk a slamasztikából.

Őz


Na végre sikerült őzet keríteni, ha már beígértem. Íme:



Ilyen állatok vannak nálunk: őz, mókus, csipendél, nyuszi. Kacsát csak máshol láttunk, a kampuszon és a tónál. (A képen látható őz és nyuszi mai fotó itt a házunk környékén, a másik két rágcsáló pedig tegnap a kampuszon volt, de azok itt a házunk mellett is vannak.)



Konkrétan ez az őzészlelés a patak mellett, a lila nyílnál történt, nyuszit pedig most a zöld nyílnál láttunk. Mi a narancssárga nyíllal jelölt házban lakunk. Mókus és csíkosmókus bárhol előfordulhat és elő is fordul, ennek megfelelően hermetikusan záródó postaládák vannak felszerelve.



Fesztivál


Most hétvégén volt az Ithaca fesztivál. Érkezni is tudni kell... A városban három napon át három helyszínen voltak mindenféle élő előadások, főleg zene. Igaz, láttunk egy összepakolt bohócot és gyakorló zsonglőrt is.

Pénteken voltunk a városban. Végre sétáltunk Lolával a kampuszon, amíg Gyuszkó intézkedett egy kicsit. Nem voltam még túl sok egyetemi kampuszon, de az biztos, hogy ez nagyon szép. Az épületek meg a természet együtt elég egyedivé teszi. Utána kicsit eláztattuk magunkat a belvárosi fesztiválhelyszínen. Mihály-napi vásár típusú volt.

Vasárnap a Farmer's Market és a Stewart park nevű helyszínekre látogattunk el, ismét a tajvaniak segítségével. Volt sok minden, kísérlet a világ legnagyobb élő emberes békejelére (mondjuk ekkora városban ez akkor is hamvába hóttnak tűnik, ha rengetegen voltak), körhinta, Bratwurst, vattacukor, sok babakocsi, még több hippi kinézetű vidám ember, és ráadásnak szikrázó napsütés. (Eddig olyan szeptemberinek beillő esőkabátos idő volt.)

És már megint jót nevettünk, mert amikor a nagyszínpadhoz mentünk, tudjátok melyik dalt kezdték el énekelni? Az volt az első pár szó, hogy "Puff, the magic dragon". Magyarországon Paff, a bűvös sárkány, de ezen kívül van jónéhány átirata. De mint kiderült, ez abszolút helyi vonatkozású, mert szerzője, Leonard Lipton a Cornellre járt, méghozzá fizikus szakra, amikor a dalszöveget írta. Úgyhogy kedves ismerősök, még lehet próbálkozni! [A dallamot pedig Peter Yarrow, egy másik Cornelles diák írta, aki egyúttal tagja a "Peter, Mary and Paul" együttesnek, akik a nagyközönség előtt először adták elő a dalt. A Szerk.]

U.i.: Gyuszkó feltöltött pár fotót a legfrissebb albumba.

U.i.U.i.: Például ezt:



Vasalás


Nem szoktam reklámozni, de ha valamelyik házimunkát nem szeretem, az a vasalás. De úgy tűnik, ezt most megúszom! A lépcsőházban van ugyanis mosógép, meg szárítógép. Ipari kinézetűek, hatalmas nagyok. Ezeket tudjuk használni pézbedobás után. Azaz kártyával, ha arra előzőleg pénzt töltünk.
Kicsit szkeptikus voltam, mert eddig a kombinált mosó + szárítógépekről csak rosszat hallottam, én magam pedig még nem próbáltam semilyet. De most már eljött az első mosás ideje, és kipróbáltuk ezeket.
Annyira jó lett a végeredmény! Most főleg a szárítógépet dícsérem. Kb. úgy jöttek ki a ruhák belőle, mintha 1 perce fejeztem volna be a vasalásukat. Hát ez nagyon jó!!!
Mondjuk rendes ruhával (szép ing) még nem próbálkoztunk, mert az még nem kellett Gyuszkónak, de most már bele merem majd tenni, és remélem, ugyanennyire tetszeni fog az eredmény. Ugyan kicsit macerás, hogy a mosott ruhákat ki kell venni a mosógépből, és be kell rakni a szárítógépbe, de kibírható, és mindenképpen gyorsabb, mint vasalni.
Soft sheet - et is használtunk a szárításhoz, kettőt is, köszönjük az ötletet. Lehet, hogy ez is segített. Tegnap ez a sztori kicsit izgalmasabbnak tűnt, amikor a ruhákat megláttam, mint most, utólag leírva, dehát amíg nem fényképezünk őzet, ez van, bocs.

Red banana


Ettetek már piros banánt?

Ha még nem, akkor szerintünk nem kell kipróbálni. Mert bűn rossz. Lehet, hogy éretlen, nem tudom, de egyrész alig jön le a héja, másrészt pedig csupa csupa lisztes az íze. De nem annyira, mint az éretlen zöldnek, hanem lenyelhetetlen módon. Kis túlzással majdnem megfulladtam.

Ez az egész azt jelenti, hogy voltunk bevásárolni. Már három boltban is. Az első, Target nevű nem kifejezetten élelmiszerlánc, - erre csak utólag jöttünk rá -, de van egy otthon mondjuk közepes boltnyi kaja részleg is benne. Ez, mivel hatalmas választékot vártam, kisebb csalódás volt. Két nappal később a P&C nevű láncban jártunk. Na, ez már sokkal jobban tetszett. Több kaja, merthogy ez élelmiszerrel volt csurig. A banán is innen van.

Na de a várt kánaán ma jött el, mert segítséggel a Wegmans nevű boltba is eljutottunk. Az első kettő gyalog távolságra van a lakásunktól, a Wegmans messzebb. Ide úgy kerültünk, hogy megismerkedtünk egy tajvani párral. Konkrétabban az ő kocsijukra fáj a fogunk. De már nagyon... Csak eléggé bürokratikus dolog ebben az államban (is?) kocsit venni, minimum egy hónap lesz. Ha túl vagyunk rajta, elmeséljük. Visszatérve, a tajvaniak - ha tudnám pontosan a nevüket, le is írnám - nagyon kedvesek. Felajánlották, hogy elvisznek minket bevásárolni. Így lett irány a Wegmans.

Ez a bolt végre beváltotta ábrándjaimat. Már otthon is furdalt a - nem, nem a lelkiismeret, hanem - kíváncsiság, hogy milyenek itt a szupermarketek. Nem tudom, mire számítottam, mert olyan aha élményre azért nem, mint ami tizeniksz éve ért Ausztriában, hogy hű, mekkora hűtőpultok, mennyi sajt, stb. De gondoltam, valami biztos lesz. És igen, itt a Wegmansban lett is. Olyasmi, mint a Cora, csak valahogy szebb. Nagy is persze, de ekkora boltok otthon is vannak. Ha lehet ilyet mondani, ízlésesebb belül, a szerkezete is (pl. vasszerkezet a plafonon), meg a kirakott cuccok hatása is. Hatalmas az árubőség, bár lényegében ez is stimmel otthon is. (Itt persze nekem a valódinál talán bővebbnek tűnik a választék, mert általában a hagyományos, unásig ismert cuccok csomagolása is más.)

De akkor is rengeteg cucc van. És persze minden, de minden kipakolt termék gyönyörűszép, friss. A zöldségpultokon lévő árukat rendszeresen zuhanyoztatják, úgy néznek ki mint a kerben lágy eső után. Csomó minden "organic food", sokmindenből másfajta nincs is. Nem csak ampulla-csomagolásokat árulnak, hanem pl. 32 oz / 907g - os gyümijoghurtot is, az is organic; konzervben kapható kb. 4 kilós Heinz ketchup (tudjátok, ez a legfincsibb/legegészségesebb, mert az összes többiben van kukoricakeményítő), ötvenmillió féle édesség külön erre a részre vonatkozó nyalókás meg nemtudommilyen tuti dizájn között, hát ilyesmik. A pénztárnál lehet választani, hogy a filmekből ismert fülek nélküli papírtáskát kér az ember, vagy nylon szatyrokat. Ja, a pénztárnál kértek Gyuszkótól ID-t, mert sört is vettünk, az is csak hatosával van. A magyar személyiben nem volt biztos a kiscsaj, hiába volt az az egyik sor fejléce, hogy date of birth, azért hívott egy managert. :)

Persze van kajálda rész is, pöpec. Úgyhogy ide fogunk járni előbb vagy utóbb a Saab-unkkal :)

Oversize Load


Tegnap láttam egy nagyon nagyot! A képeken látható hatalmas rakományt vontatták egy magasrangú, kétszer két sávos országúton. Sajnos nem fért át a felüljró alatt, ezért a mellette lévő kereszteződésen kellett áthúzni. Annyira nagy volt, hogy a domborzat miatt majdnem leért középen, miközben a közlekedési lámpákat is majdnem elütötte. Biztos előre végiggondolták. Mint látható, egy lámpaciklus nem volt elég átjutni, és a gyanútlan kocsisok egy hatalmas hengert láttak maguk előtt keresztben a zöldet mutató lámpák alatt.



Utána, ahogy mentem tovább hazafele, megvolt az áfonyabokorban bújó bébimókus, de az már más lapra tartozik. A képen nem áfonyabokor és nem bébimókus látható, a kép csupán illusztráció.



Update


10 darab új panoramakép a NY-i albumban!

A természet lágy ölén


Megérkeztünk hétőn este Ithaca-ba, mostantól ebben a városban lakunk. New York államban van, a Cayuga tó partján:


View Larger Map

Kb. 50 ezren laknak itt, ennek nagy része az egyetem miatt. A városból még nem sokat láttam, gyakorlatilag semmit, mert eddig csak itt a város széli lakóparkban lévő, igényeinket elsőre tökéletesen kielégítő lakás környékén mozogtam.

Na de eddig miket láttam? Először is tegnap a lakópark egyik sarkában lévő játszótérig tartó séta alatt csomó bébimókust. Én így hívom őket, nem tudom, ez mennyire hivatalos. Ti már láttatok ilyeneket? 10 centi, plusz farok, tehát icipicik, és ugyanolyan mutatványokra képesek, mint a nagyok. Persze nagy mókusokat is láttunk, de abból kevesebbet. Nem tudom, mikor fogunk leszokni annak mondogatásáról, hogy "Nézd, mókus!", de asszem még kell hozzá pár nap.

Igen ám, de ma is elmentünk az esők szünetében a játszira - Lola legnagyobb örömére van babahinta is - aztán onnan hazafelé a lakóparkot szegélyező erecske felett / mellett találtam egy átjárót, amin át is mentünk. További 40 méter séta után visszanéztünk az átjáróra, és egy őz volt pontosan ott, ahol mi álltunk 5 perce. Hűha, azért meglepődtem!!! Ugyan a szálláskereséskor Gyuszkó mondott valami ilyesmit erről a helyről, - azt olvasta az ide vonatkozó kommentek között, szabad fordításban, hogy "természet utáni vágyamat tökéletesen kielégítette, hogy egyszer egy őz sétált át a teraszon"- de ezek szerint tényleg. Akár már a második napon is lehet ilyesmi, az őzek ezt biztos nem tartják számon. Izgi volt, de azért örülök, hogy nem a földszinten lakunk, hanem a másodikon. Én úgy meglepődnék ugyanis, ha benézne hozzánk egy őz...

New York City


Ahogy írtam, hosszú út után megérkeztünk június 12-én New York JFK repterére. A határon - főleg miután a megfelelő színű papírral próbálkoztunk - hamar átjutottunk. Ezen kellemesen meglepődtem. Utána taxiztunk. Eleve egy nagyobb autót kért hozzánk a taxikat irányító néni, de amikor megállt a taxis, és a cuccainkra nézett, akkor csak annyit mondott, hogy "We can try.". De befértünk. Részben élveztem a taxit, több okból is. Először is, olyan volt mint a filmekben: plexi mögött ültünk a sárga kocsiban, és bemondtuk - azaz Gyuszkó bemondta -, hogy hanyadik utcába megyünk. Tiszta New York. :) Ezt leszámítva a taxi irtó redva volt, főleg annak tükrében, hogy aznap reggel egy öltönyös, segítőkész ember vadiújnak tűnő kocsijában utaztunk Ferihegyre.

A szállásunk a Central Park nyugati oldalának közepén volt a 79. utcában, a dínós múzeum mögött. Ez az Upper West Side része a városnak. Teljesen rendben volt minden, a szálloda is megfelelt, jó volt innen a közlekedés, és sok kajalehetőség volt a környéken. Ez segített felvenni a helyi szokásokat: a szállodák jelentős része - gondolom, az olcsóbbak - nem rendelkezik konyhával, hanem fogja magát az ember, és beül reggelizni a reggelizőhelyekre. Amiből van sok. Mondhatni rengeteg. Aztán jöhet az "omli" (kb. így ejtették az omlettet), szigorúan vagy 20 deka krumplival. Esetleg a burger krumplival, akkora adag, hogy meg sem birtam enni. Jó, hogy csak 4 éjszakát aludtunk itt. :)

A város maga elég érdekes. Tudom, sok helyre el lehet mondani, hogy ilyen nincs még egy a világon, de ez New York-ra tényleg igaz. Olyasmi, mint egy nagy vidámpark, minden van benne. Pedig mi csak Manhattanban mászkáltunk. Teljesen más hangulatú utcákat / negyedeket lehet találni. Nem csak az olyan, ismertebb részekre gondolok, hogy pl. Chinatown nyilván más, mint a többi, hanem a felhőkarcolós részek is eltérőek. A Times Square pl. olyan volt, mintha szilveszter lenne. A Central Park teljesen nyugis, külön gyalogló ösvényekkel, járdákkal, futóútvonalakkal, önkéntesekkel (szemétszedés, növényültetés, stb). Láttam én a térképen előre, hogy a Central Park mekkora, de azért így élőben sokkal jobb. Kb. két Margit-sziget méretű. Bár Gyuszkó szerint nem az a fura, hogy ezt parknak hívják, hanem az, hogy nálunk minden 50x50 méteres helyet parknak hívnak. Lehet, nem tudom. Ezen kívül a negyedek / jellegzetességek kavalkádja is megfigyelhető. Pl. a sziget csúcsán lévő üzleti negyed menő felhőkarcolói között is van rakás olyan bolt, mint a Garayn, hogy - a kirakat alapján mondom - 7 USD egy nadrág és 200 USD 2 öltöny. És az üzletemberek küzül is néhányan az utcai hot-dogosnál ebédelnek meg.

New York a világ fővárosa, de nem olyan, mint egy irodaház, amit folyton takarítanak. Igen, szemetesek az utcák, és nem tükörsima a járda, hanem göröngyös, és nem csilivili a metró, mert 100 éves, de ha belegondolunk, hogy több mint 10 millió ember használ valamit, egy várost, hát akkor már nem egyszerű a helyzet.

Amin meglepődtem, hogy az átlagos boltok, éttermek, stb. sem csili-vilik egy kicsit sem. Pl. CD bolt, reggelizőhelyek - amik 30 éve is megvoltak, abban a 30 éves berendezés van bent, és ha egy kis darab le van törve a világítótest széléből, akkor le van törve, kész. Úgy szeretik.

Ami nagyon tetszett, azok a sugárutak. Ilyet még nem láttam élőben, hogy irtó széles utca, sok sáv az autóknak, és ha a zebra közepén megállsz és szétnézel, akkor olyan messzire el lehet látni. Tök jó! A városban rengeteg regeteg a taxi, biztos mert sokan ha csak kedvük tartja, beugrik egybe. Ez egy ilyen fiatalos életforma, nagyon pörögnek, akik itt laknak.

Ami még szinte azonnal szembeötlő, és tartott mindhárom nap során végig NY-ban, az az, hogy az embereknek van kedvük a másikhoz szólni. A másik emberhez, akit egyáltalán nem ismernek. Teljesen tipikus, pl. hogy ácsorgunk az utcán egy kávézó mellett, tanakodunk, hogy bemenjünk-e, és eközben az utcán a kávézó padján ülő vendég megszólít minket, mondja, hogy nyugodtan menjünk be, mert ez egy tök jó kávézó, neki a kedvence, és próbáljuk ki ezt meg ezt a terméket, mert az nagyon finom. Vagy ABC pénztáros: mikor jöttük, meddig maradunk, de szép a gyerek; vagy múzeumi biztonsági őr nekikezd, hogy októbertől jön a pillangó kollekció, csak mert látta, hogy Lola pillangó alakú játékot szorongat. Megyünk az utcán, és vadidegen odakiált, hogy "Happy Father's Day", mert a fogyasztói társadalmakban mindig kell valami ünnep, és történetesen június 15 épp ez volt. És eközben - látszólag - mindenki mosolyog. Szóval ez teljesen hihetetlen. Lehet, hogy csak 3 percet lehet így mindenkivel beszélgetni, és többet nem, de akkor is teljesen fura. De mondjuk tagadhatatlan, hogy jól esik, főleg, ha 1 napja vagy egy idegen országban. Nálunk miért morcik az idegenek egymáshoz, nem tudjátok??
Megnéztünk persze minden fontosat, amihez kedvünk volt, és három napba belefért. Aki még nem talált rá, itt nézegethet fotókat.
Összességében nekem tetszett ez nyaralásos pár nap. Mindenkinek ajánlom, akár útba esik, akár nem, hogy töltsön pár napot New Yorkban! Olyan vicces!

Első bejelentkezés


Megérkeztünk! Röviden olyasmi a kerettörténet, mint a Drei Wetter Taft reklámban: Budapest - hajnali pára, Düsseldorf - szakadó eső, New York - döglesztő meleg. Mindez háztol házig röpke 20 óra alatt. Minden a tervek szerint haladt, csak kicsit fáradtak vagyunk, hosszú út volt nagyon. Most pihizünk.

Viszlát!


Minden kedves olvasónak üdv./sok puszi, remélhetőleg hamarosan jelentkezünk egy másik kontinensről.

Érdekesség No. 3


Ma este elkezdtünk befelé pakolni a bőröndökbe. Még csak a térfogatukat akarjuk tesztelni, persze jóval több a cucc még, mint ami befér.
De ezen problémakör részletezése helyett ismét itt egy fotó. Pár napja a kipakolás során került a kezembe egy régi nadrágom, minimum 5 éve vettem. Mondanom sem kell, ismét meglepetés ért, utólag. Nézzétek, ez a derékrészről egy fotó (ez tényleg gyárilag ilyen):