New York City

Ahogy írtam, hosszú út után megérkeztünk június 12-én New York JFK repterére. A határon - főleg miután a megfelelő színű papírral próbálkoztunk - hamar átjutottunk. Ezen kellemesen meglepődtem. Utána taxiztunk. Eleve egy nagyobb autót kért hozzánk a taxikat irányító néni, de amikor megállt a taxis, és a cuccainkra nézett, akkor csak annyit mondott, hogy "We can try.". De befértünk. Részben élveztem a taxit, több okból is. Először is, olyan volt mint a filmekben: plexi mögött ültünk a sárga kocsiban, és bemondtuk - azaz Gyuszkó bemondta -, hogy hanyadik utcába megyünk. Tiszta New York. :) Ezt leszámítva a taxi irtó redva volt, főleg annak tükrében, hogy aznap reggel egy öltönyös, segítőkész ember vadiújnak tűnő kocsijában utaztunk Ferihegyre.

A szállásunk a Central Park nyugati oldalának közepén volt a 79. utcában, a dínós múzeum mögött. Ez az Upper West Side része a városnak. Teljesen rendben volt minden, a szálloda is megfelelt, jó volt innen a közlekedés, és sok kajalehetőség volt a környéken. Ez segített felvenni a helyi szokásokat: a szállodák jelentős része - gondolom, az olcsóbbak - nem rendelkezik konyhával, hanem fogja magát az ember, és beül reggelizni a reggelizőhelyekre. Amiből van sok. Mondhatni rengeteg. Aztán jöhet az "omli" (kb. így ejtették az omlettet), szigorúan vagy 20 deka krumplival. Esetleg a burger krumplival, akkora adag, hogy meg sem birtam enni. Jó, hogy csak 4 éjszakát aludtunk itt. :)

A város maga elég érdekes. Tudom, sok helyre el lehet mondani, hogy ilyen nincs még egy a világon, de ez New York-ra tényleg igaz. Olyasmi, mint egy nagy vidámpark, minden van benne. Pedig mi csak Manhattanban mászkáltunk. Teljesen más hangulatú utcákat / negyedeket lehet találni. Nem csak az olyan, ismertebb részekre gondolok, hogy pl. Chinatown nyilván más, mint a többi, hanem a felhőkarcolós részek is eltérőek. A Times Square pl. olyan volt, mintha szilveszter lenne. A Central Park teljesen nyugis, külön gyalogló ösvényekkel, járdákkal, futóútvonalakkal, önkéntesekkel (szemétszedés, növényültetés, stb). Láttam én a térképen előre, hogy a Central Park mekkora, de azért így élőben sokkal jobb. Kb. két Margit-sziget méretű. Bár Gyuszkó szerint nem az a fura, hogy ezt parknak hívják, hanem az, hogy nálunk minden 50x50 méteres helyet parknak hívnak. Lehet, nem tudom. Ezen kívül a negyedek / jellegzetességek kavalkádja is megfigyelhető. Pl. a sziget csúcsán lévő üzleti negyed menő felhőkarcolói között is van rakás olyan bolt, mint a Garayn, hogy - a kirakat alapján mondom - 7 USD egy nadrág és 200 USD 2 öltöny. És az üzletemberek küzül is néhányan az utcai hot-dogosnál ebédelnek meg.

New York a világ fővárosa, de nem olyan, mint egy irodaház, amit folyton takarítanak. Igen, szemetesek az utcák, és nem tükörsima a járda, hanem göröngyös, és nem csilivili a metró, mert 100 éves, de ha belegondolunk, hogy több mint 10 millió ember használ valamit, egy várost, hát akkor már nem egyszerű a helyzet.

Amin meglepődtem, hogy az átlagos boltok, éttermek, stb. sem csili-vilik egy kicsit sem. Pl. CD bolt, reggelizőhelyek - amik 30 éve is megvoltak, abban a 30 éves berendezés van bent, és ha egy kis darab le van törve a világítótest széléből, akkor le van törve, kész. Úgy szeretik.

Ami nagyon tetszett, azok a sugárutak. Ilyet még nem láttam élőben, hogy irtó széles utca, sok sáv az autóknak, és ha a zebra közepén megállsz és szétnézel, akkor olyan messzire el lehet látni. Tök jó! A városban rengeteg regeteg a taxi, biztos mert sokan ha csak kedvük tartja, beugrik egybe. Ez egy ilyen fiatalos életforma, nagyon pörögnek, akik itt laknak.

Ami még szinte azonnal szembeötlő, és tartott mindhárom nap során végig NY-ban, az az, hogy az embereknek van kedvük a másikhoz szólni. A másik emberhez, akit egyáltalán nem ismernek. Teljesen tipikus, pl. hogy ácsorgunk az utcán egy kávézó mellett, tanakodunk, hogy bemenjünk-e, és eközben az utcán a kávézó padján ülő vendég megszólít minket, mondja, hogy nyugodtan menjünk be, mert ez egy tök jó kávézó, neki a kedvence, és próbáljuk ki ezt meg ezt a terméket, mert az nagyon finom. Vagy ABC pénztáros: mikor jöttük, meddig maradunk, de szép a gyerek; vagy múzeumi biztonsági őr nekikezd, hogy októbertől jön a pillangó kollekció, csak mert látta, hogy Lola pillangó alakú játékot szorongat. Megyünk az utcán, és vadidegen odakiált, hogy "Happy Father's Day", mert a fogyasztói társadalmakban mindig kell valami ünnep, és történetesen június 15 épp ez volt. És eközben - látszólag - mindenki mosolyog. Szóval ez teljesen hihetetlen. Lehet, hogy csak 3 percet lehet így mindenkivel beszélgetni, és többet nem, de akkor is teljesen fura. De mondjuk tagadhatatlan, hogy jól esik, főleg, ha 1 napja vagy egy idegen országban. Nálunk miért morcik az idegenek egymáshoz, nem tudjátok??
Megnéztünk persze minden fontosat, amihez kedvünk volt, és három napba belefért. Aki még nem talált rá, itt nézegethet fotókat.
Összességében nekem tetszett ez nyaralásos pár nap. Mindenkinek ajánlom, akár útba esik, akár nem, hogy töltsön pár napot New Yorkban! Olyan vicces!