Saab, nájnilevön, Hilda

Mobilitásunk tegnap ugrásszerű fejlődésen ment át, ugyanis végre sikerült megvenni és bejegyeztetni az új használt kocsinkat, a képen látható Saabot. Nagyon hasznos lesz, mert amíg dolgozni vagyok, addig Olginak és Lolának nem kell majd egész nap otthon csücsülniük. Az igaz, hogy csak vagy 8-900 méterre van a házunktól a város legnagyobb bevásárlóközpontja (a Pyramid Mall, ahol még traktort is lehet venni), de ez a távolság télen babakocsival leküzdhetetlen lesz, a Wegmanst és a Walmartot pedig csak kocsival tudjuk megközelíteni. És így tudunk menni kirándulni is, tegnap és tegnapelőtt például azt kérdeztem Olgitól, hogy "Olgi, nem megyünk holnap a Niagarához?". Végül is nem mentünk, de ma elmegyünk a Corning Museum of Glass-ba Thanh-jal.

Na de most azt akartam leírni, hogy mi kellett a kocsi bejegyeztetéséhez. A kocsi korábbi tulajdonosától kellett a tulajdoni lap, és a rendszám, és egy részletes adásvételi szerződés. De hogy nekem mi mindent kellett produkálni, arra nem számítottam, ezért korábban azt hittem, hogy pár nap alatt elintézhető, de nem. Mert a kilenctizenegy óta sok hivatalos ügyintézést többpontos személyazonosság-igazoláshoz kötnek. Így például egy kocsi bejegyzéséhez 6 pont kell, és azt a következőképpen lehet begyűjteni. Amerikai útlevél 4 pont, amerikai jogosítvány 6 pont. Itt megjegyzem, hogy amerikai jogosítvány igényléséhez szintén van ez a többpontos személyazonosság mizéria. További pontokat lehet gyűjteni indián törzstagsági igazolványra (1 pont), amerikai érettségire (1 pont), fegyverviselési engedélyre (2 pont). Végül is nekem úgy jött ki, hogy vízumos útlevél 3 pont + social security card 2 pont + egyetemi dolgozói igazolvány 1 pont, és ez utóbbi kettőre persze várni kellett egy csomót. Hogy minél áttekinthetetlenebb legyen a rendszer, más dologhoz más táblázat tartozik, így például amerikai jogosítvány igénylése esetén az MV-45 lap 4 pontot ér, kocsi regisztrációjánál pedig 6-ot. És az ördögi kör úgy zárul, hogy kocsi regisztrációjához kell biztosítás, ahhoz pedig jogosítvány, de erről már írtam korábban is. A végén kaptunk egy új rendszámot, amit a saját kezemmel szerelhettem fel.

A helyi apróhirdetéses craigslisten akadtam rá "Hildára", egy használt biciklire is, aminek az ára (15$) és a minősége is megfelelt a célomnak. Az eladó srácot úgy tűnik különösebben nem zavarta, hogy a kormányrúd nincs rögzítve, és csak homályos összefüggés volt annak és az első keréknek az iránya között. (Ezt egy csavarhúzóval orvosoltam.) Szintén nem érdekelte a biciklilakat számkódja, mert amikor leparkolt, akkor csak úgy tesséklássék módjára odacsavarta a póznára a lakatot, hogy úgy nézzen ki, mintha oda lenne lakatolva. Ez elriasztotta a tolvajokat, és a szél sem döntötte fel Hildát. A kerekeket is fel kellett pumpálni, de most már nagyon szépen gurul Hilda. Szerintem csak a nyereg drágább volt, mint amit az egész bicajért fizettem, de a srác láthatóan boldog volt így is, mert másnap elutazott. Asszem meghívta belőle a haverjait egy sörre.