Bostoni Teadélután

---For-Boston---Dropkick-Murphys---kelta-punk-rock---

Az úton végig Dropkick Murphyst hallgatva végül eljutottunk Bostonba a múlt hetvégi utunk során, ahol csak úgy jöttek szembe az amerikai "őstörténet" jelképei. Mindenhol elmondják, hogy "az nem úgy volt, ahogy mindenki ismeri", és így a bostoni teadélutánról is megtudtuk, hogy nem csupán annyi történt, hogy a dühös tömeg a hajóról a tengerbe öntötte a drágán megadóztatott brit teaszállítmányt. (Pedig de...)

Ma a kínai árukat Amerikából viszik vissza Kínába, és így nekik sokkal drágább, mint az amerikaiaknak. Valahogy így volt ez 1773-ban a teával, amit az amerikaiak Angliából tudtak visszavásárolni. Volt Hollandiából csempészett tea is, de a britek - a British East India Company - valahogy megpróbálták lenyomni a drágán megadóztatott teájukat az amerikai gyarmatok torkán.

Bostonban kikötött a brit Dartmouth hajó egy csomó angol teával, és egy új törvény szerint ekkor 20 napja volt kirakodni a teát, behajtani az adót, és visszafordulni Angliába. Sok amerikai már azon felháborodott, hogy egyáltalán hagyták kikötni a hajót. De ha már kikötött, meg akarták akadályozni, hogy kirakodják a teát, mert az adótartozás már akkor megvalósult volna, ha mondjuk kirakodnak, és elhúzzák a csíkot az éj leple alatt. Úgyhogy a bostoni Old South Meeting House-ban összegyűlt 5000 fős tömeg megegyezett, hogy őrséget állítanak a hajó mellé, a kirakodás megakadályozására. Teltek a napok, eljött a határidő, közben megjött még két hajó. A kirakodási-adófizetési határidő napján megint összegyűlt egy 5000-es amerikai tömeg az Old South Meeting House-ban, köztük helyi képviselők, politikusok, kereskedők, közemberek, ahol Samuel Adams (a bostoni sörgyáros, aki később a Függetlenségi Nyilatkozat aláírói közt volt) felszólalása után ment ki egy csoport a kikötőbe megsemmisíteni a teaszállítmányt. Kis fogalmi zavar: ma az ilyesmit egyes amerikaiak egyenesen terrorcselekménynek neveznék...

A jobboldali képen látható az Old South Meeting House tárgyalótereme, ahonnan a dolog indult. Érdekes megfigyelni, hogy amolyan "open space" iroda módjára, fülkésen volt berendezve, hogy minden képviselőnek jusson egy kis zug, számítógép helyett íródeákkal.

További bostoni fotóinkon beszámolunk még Benjamin Franklinről és társairól, egy utcai cirkuszbemutatóról, a Lap Chi-ékkal való közös játszóterezésről, az MIT új cikk-cakkos tarka épületéről, a Love Storyból ismert Harvard-kampuszon látható strandröplabdapályáról, és a Boston Back Bayről.