Angolozás

Valahogy fel kellett dolgoznom azt a mosolyogtató kudarcélményemet, hogy nem vettek fel az egyik nyelviskolába, úgyhogy gyorsan kerestem másik helyet magamnak még augusztusban.

A Cornell University természetesen nem hagy agóniában senkit, még a dolgozói családtagjait sem. A Campus Club szervezésében többféle, a szorgalmi időszakban futó rendszeres programot ajánlanak. Mint például madárelemző klub, varrás, könyvklub, színjátszó klub, golf, bridge, hegymászás, ilyesmik. Én nyelvórákat kerestem, és találtam is. Van pl. baba-mama óra, amin még egyszer sem voltunk, mert akkortájt Lola aludni szokott. Persze ez inkább a mamáknak lehet valami szociális foglalkozás, dehát ha őszinte vagyok, bevallom, talán azoknak is ez a legfontosabb szerepe, amikre járok.

Jelentkezésor önkényesen úgy döntöttem, hogy én bizony advanced szinten vagyok, és ezt a adminisztráló tanárnő is jóváhagyta, miután az "Érted a TV adásokat?" kérdésre sikerült igennel felelnem. : ) Igaz, ember legyen a talpán, aki Gyuszkó kedvenc rajzfilmjében, a Family Guy-ban Stewie minden szavát megérti, de ez egy spec. eset.

Az órákat látogatók dominánsan hozzám hasonlóan PhD-seknek vagy postdoc-oknak a feleségei, de vannak barátkozni vágyó PhD-sek, vendégkutatók is. Az első egy hónap úgy telt el, hogy mindegyik csoportban én voltam az egyetlen európai a sok kínai, koreai, és tajvani között. Érdekességnek azért nem csak én voltam, hanem egy mexikói és egy dél-afrikai csaj is. Végül felébredtek vagy megérkeztek az európaiak is, megismerkedtem az órákon két francia és egy német lánnyal, valamint egy cseh sráccal is.

Egész jók az órák, szeretek járni. Három turnust nyomok egy héten, különboző tanárokkal. A hétfői tanár egy kicsit fennhordja az orrát. Számomra nem túl szimpatikus azzal indítani az első órát, hogy "ti itt úgysem fogtok megtanulni angolul", még akkor sem, ha ez igaz. Na meg lehet arra a kérdésre ötször "kikérem magamnak" stílusban nemet ismételgeni, hogy "Nem orosz vagy szláv-e?", ezt egyszer bátorkodtam megkérdezni, mivel -eva végű a családneve, aztán pedig egy hónap múlva kiderült, hogy amúgy bolgár származású.

A szerdai tanáromról, Jacqueline-ről már említést tettem. Ő belevaló, kedves, fiatal amerikai vegyész csaj, sokat játszunk az óráin. És teljesen hihetetlen, de mindig, minden egyes órára hoz - sokszor saját készítésű - sütiket!!! Az első órán activity-ztünk, azt a szót kellett elmutogatnia egy ázsai lánynak, hogy "farmer" (nem a nadrág, hanem a gazdálkodó értelemben). Mutatta, mutatta nagyon, fogalmam sem volt, hogy mi ez, dehát a csapattársaim tudták: rizstermesztést mutogatott. Nekem a farmer százszor inkább malac meg csirke vagy ló lett volna, mint rizsültetés...

A csütörtöki órán jött össze a legjobb társaság, a legbarátkozósabb hangulat. Két nő viszi az órákat egyszerre, egyikük amerikai, másikuk is, de ő Ausztráliában született. Különféle dolgokat csinálunk, talán itt beszélünk a legtöbbet. Az első órán nagy ováció tört ki az ázsaiak között a teremben az egyik koreai lány bemutatkozása után, amit nem tudtam mire vélni, de segítséggel kiderült, hogy ugyanúgy hívják, mint egy híres ázsiai színésznőt. Mindig tanul az ember. Remélem ők is tudják a tegnapi buli óta, hogy mi az a paprikás csirke! Főztem az arra érdemeseknek, vacsi után pedig játszottunk egy jót.