Ismét Halloween

Idén október 31. hétvégére esik, ilyenkor van a legnagyobb készülődés, felhajtás. A plázákban időszakosan nyíló boltok elképesztő mennyiségben kínálják a különféle rémisztőbbnél rémisztőbb kellékeket, jelmezeket, maszkokat, lakásdíszeket, sírköveket, csontvázakat, ki tudja még miket. Lehet, hogy érdemes próbálkozni, az idei becslések szerint 6 milliárd dollárt költ el a jónép ilyenkor. Igaz, ennek kb. a harmada nem jelmezre, hanem édességre megy! Mindenféle édességek kaphatóak, mindenféle kiszerelésben, Gombóc Artúr is találna kedvére valót. Az egyik hagyományos cukorkával, a candy corn-nal valahogy csak ezen a héten futottam össze, alakra olyasmi, mint egy kukorica szem, azonban ezen kívül túl sok egyéb jót róla -pl. az összetevőiről- nem lehet elmondani:



Szinte mindenki vesz cukorkát, édességet, mert ha a jelmezes házalók nem kapnak cukorkát, akkor bizony alkalmazzák a trükkjeiket, már ha vannak. Mivel ilyet még nem láttam, megkérdeztem az ismerősöket, hogy milyen trükkök szoktak lenni, és azt mesélte Cheryl, hogy kifejezetten nehéz volt a kertjükben álló fa ágairól leszedni a rátekert WC-papír darabokat az egyik évben. Nem volt gonosz, egyszerűen csak nem volt otthon.



Egyébként teljesen mindegy, hogy milyen napra esik az ünnep, gyakorlatilag már egész héten mindenféle beöltözős program közül lehetett választani, illetve a szokásos programjaink mindegyikén jelmezes gyerekek szaladgáltak össze-vissza. Lolát ez az egész felhajtás a lehető leghidegebben hagyta, egészen ugyanúgy viselkedett, mint a nem jelmezes napokon - amíg mások felvonultak, ő inkább letelepedett a szokásos játékokkal játszani. De azért hajlandó volt egy pár fénykép erejéig tigrissé meg pingvinné válni. Szombat este igazi "trick or treat" körútra is indultunk a környéken. A biztonság kedvéért beraktam egy tubus fogkrémet, hogy ne legyünk nagyon tanácstalanok, ha esetleg a trükközést választaná valaki, de erre semmi szükség volt, mert mindenhol, ahova mentünk (bár tény, hogy csak tökkel jelzett helyekre mentünk) már a köszönés elhangzása előtt hatalmas tál édességet nyújtottak felénk. Lolát a cukorkagyűjtés sem hozta különösebben lázba, legkevésbé pedig konkrétan akkor, amikor egy szakállas bácsi nyitott ajtót.

Idén végre én is faragtam tököt. Semmi különöset nem alkottam, de mégis örülök, hogy ez nem maradt ki. Tudom, hogy máshol is lehet, és egyre divatosabb is tököt faragni, de valahogy mégis csak itt a legigazibb a dolog. És ha nem illik ilyen mosolygósat, hát nem illik. Az enyém most ilyen lett. Holnapra ígyis-úgyis eltűnnek a szellemek a legenda szerint.



A sok program miatt idén kicsit talán érdekesebbek a fotóink, nézegessetek, ha még van kedvetek!