Hogyan főzzek homárt?

Na, ebből a kérdésből is látszik, hogy milyen nagyságrendű problémáim vannak. De ilyen is csak akkor, ha magamnak generálom a hülyeséget.

Egy pár hete tartott ünneplésre egy homáros helyet is felvetett egy haverom. Én kapásból egy másik étteremre szavaztam, ahol mondjuk szintén olyan kaja volt, amit soha nem próbáltam - hong-kong-i dim sum - ami végül nagyon bejött. Én aztán nem akartam égni, hogy a legkisebb fogalmam sincs, hogy a homár mely részeit kell (lehet) megenni, és ez még hagyján, mert mielőtt az evés szóba jönne, ott a homár kibontásának fázisa is. Így a kínai étteremben legalább csak az evőpálcika használata közbeni bénázásomon mosolyogtak a többiek, de ezt vállalom, ez a téma úgyis hamar kifullad, főleg, hogy általában kanál meg villa is van. Fene érti, hogy miért van kedvem pálcikázni is egy kicsit.

Szóval ez volt az egyik motivációm - hogy majd legközelebb bátrabb legyek az étteremválasztásnál, a másik pedig, hogy a boltokban nem lehet nem belefutni a homárral teli akváriumokba, hűtőpultokba. Úgyhogy vettem egy homárt, egy kicsit, fél kilóst, csak úgy kipróbálni.

Alanyunk fagyasztott volt, ezért azzal a problémával nem szembesültem, hogy ki szeretne mászni a lábasból - élő állatot emiatt állítólag csak összekötözött ollóval szabad odatenni rotyogni. Főzés után püföltem kicsit - jobb híján - a konzervnyitóval, végül sikerült hozzájutnom a különféle helyeken rejtőzködő húsokhoz. Menet közben innen puskáztam, saját folyamatábra erre.

Leginkább annak örülök, hogy Gyuszkót is rábeszéltem a közös homár-vacsorára. Megettük mindet, herkentyű íze volt, de semmi különös. Kíváncsiság kielégítve, következő adag tervben.