Egy kezemen meg tudom szamolni, hogy hany locsolonk volt Lolaval. Ez igy onmagaban jol is hangzik. Az azonban mar kevesbe, hogy az adott korulmenyek kozott en ket kezzel szerettem volna oket osszeszamolni. Ugyanis 5 azaz ot felnott ferfiemberrel talalkoztunk, akiknek a jelek szerint eszuk agaban sem volt minket meglocsolni. Esetleg eszuk agaban volt, de a gyakorlati lepesekig nem jutottak. Amit most hadd ertekeljek hasonloan negativan. (Nem, en a locsolokat nem lestem minden sarkon, bokorban, vagy a mellettunk elhalado kocsikban. Szo sincs errol.)
Elavultak lennenek azok a nezeteim, miszerint a 10 ev feletti fiuknak is akarok csoki vagy marcipan tojast adni? Jajj, csak nehogy a maglyan vegezzem! Tisztelt inkvizitorok, igen, en is hibaztam! Iden nem festettem tojast, de az elobb emlitett masolati peldanyokat is nagy szeretettel adtam volna at.
Szerintem a locsolkodas egy kedves magyar szokas. Jo lenne, ha nem menne ki a divatbol! Ez rajtunk mulik!
Mindenki szegyellje magat, aki nem locsolkodott! Legvidamabb locsolonknak, Juhasz Petinek pedig ezuton is ket nagy puszit kuldunk Lolaval!
Húsvéti népszokások
Címkék:
vélemény
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Olgi szavaiban sok igazsag van.
Hmm. :)
Ha kicsit magamba nezek, azt kell mondjam, semmit nem szeretek csinalni, ami kotelezo. Eros antiszoc jelleg? Gatlasok? Nem eleg jo versike? Ismetlodo esemeny kinossaga? Nemtom. Olginak teljesen igaza van ettol eltekintve. Es tok jo, hogy leirtad! Benneteket meglatogato embák szegyenkezhetnek...mi pasik meg gondolkodhatunk.
Megjegyzés küldése