Gyuszkó+Kende+Lola+Márkó+Olgi

2012

2012-01-07T16:15:00.005+01:00

Picasa albumaink száma egyre csak gyarapszik, most indítottuk a 2012-es albumot, melyet ezen a linken át tudtok elérni.

Vannak újdonságok, pl. néhány aktívan tornázós kép Loláról:

Majd kukkantsatok be rendszeresen, mert ahogy én Gyuszkót ismerem, a tárhely egyre csak telni fog!

December

2011-12-22T23:42:00.005+01:00

Viszonylag elavultak a blogunk fejlécének képei, így az alábbi fotóval kívánunk minden olvasónknak kellemes ünnepeket:

Jövőre is gyertek, ugyanitt találkozunk! Még azt is elárulhatjuk, hogy mit dobott ki a DNS teszt. :)

Képriport

2011-12-11T20:21:00.018+01:00

Gondoltuk, andalgunk kicsit a karácsonyi díszekbe öltöztetett bécsi belvárosban. Ez rajtunk kívül pár embernek még eszébe jutott, mint hétvégi programlehetőség:

Teljesen felesleges volt világnyelveken próbálkozni, ha németül kértünk meg valakit minket fotózni, olyasmi volt a válasz, hogy "ööö, ungáris, megy a buszom, bocs, sietek" :)

Kicsit meglepő, de igaz, hogy ebben a forgatagban kettesben ebédeltünk az egyik (japán) étteremben!

Nem vettünk fenyőfát,

sem csillárt Lobmeyr-től,

vagy karórát csillió-millió forintért,

és Az utolsó vacsora ÁFÁ-ját sem igényeltük vissza.

Viszont kellemesen sétálgattunk, és teszteltünk, hogy a spittelbergi vásárban a legfincsibb (és a legnagyobb adag) a forrlat bor és a puncs!

Aki nem hiszi, járjon utána!

Előadáson

2011-12-04T22:20:00.006+01:00

Voltunk az Operában! Így hitelesebb:

Azóta komolyzenét szeretne hallgatni itthon Lola, vagy balettot néz a videómegosztókon. :)

Cirkuszt a népnek!

2011-12-03T10:24:00.012+01:00

Akár ez is lehetett volna a mottója a kedvenc munkahelyem által tegnap estére szervezett ünnepségnek. De nem csak erről volt szó, hiszen a Mikulás is ellátogatott a gyerekekhez.
Lola nem csak jó gyerek volt (naná, egész évben), hanem eddig valaha a leglelkesebb és legizgatottabb, továbbá bátor is, nem volt szüksége szülői kíséretére a színpadra lépéshez. Ezt alátámasztó képeket is találtok itt:

Ismeretterjesztő

2011-10-27T12:27:00.010+02:00

Bejegyzésemben az egypetéjű ikrek egyik speciális esetéről, a tükörkép-ikrekről lesz szó. Nem tagadás, művelődünk a témában...

Egypetéjű ikrek kialakulására a fogantatástól számítva kb. két héten át nyílik lehetőség. Ezen intervallumon belül bármikor kettéválhat az osztódásnak/növekedésnek indult zigóta. Minél később történik meg ez a szétválás, annál nagyobb, fejlettebb sejtcsomó válik szét két, már jobban kialakult magzattá. A két hét vége felé kettévált magzatok között találhatóak a tükörkép-ikrek. Az egypetéjű ikrek kb. negyede ilyen.

Hogy ez többek között mit is jelenthet a gyakorlatban? Leginkább érdekes, aszimmetrikus külső, fizikai tulajdonságo(ka)t, mint például hogy:

- az egyik ember jobb, a másik balkezes lesz, (ez egy kis beépített segítséget jelenthet, hogy a világ legjobb páros teniszezőjévé váljon egy testvérpár - lásd Bryan fivérek)
- az ikrek hajforgói ellentétes irányokba csavarod(hat)nak,
- egy embernek két különböző cipőmérete van (de a testvérek ellentétes lába egyező méretű),
- hasonló helyen vannak anyajegyeik, csak az ellenkező oldalon,
- fogászati gondjaik az egymással tükörképben álló fogaiknál merülnek fel,
- nagyon ritkán akár bizonyos belső szerv(ek) a szimmetrikus oldal(ak)on helyezkednek el, pl. szív a jobb oldalon, stb.

A mi fiainkra az igaznak tűnhet, hogy ha a tükörképeikre nézek a tükörben, mintha kicsit kihúzták volna alólam a talajt - sokkal nehezebb megmondani, hogy ki kicsoda. Úgyhogy ez akár egy előjel is lehet.

Nem azért írok ilyeneket, mert tudjuk, hogy tükörkép-ikrek. Továbbra sincs fogalmunk még arról sem, hogy egy- vagy kétpetéjűek-e.

Ezzel elvan az ember egy ideig. Akár minden nap lehet erről beszélni, hogy most aztán már húdehasonlítanak, vagy nem is annyira, mint egy hónapja. Persze csak nekünk elemi érdekünk, hogy meg tudjuk különböztetni őket, és ez - főleg szemből - remekül megy is.

Sokan kérdezik az utcán, hogy "ugye egypetéjűek?". Látni kellene az emberek arcát, amikor azt válaszoljuk, hogy "Hááát, lehet, nem tudjuk - de valószínűbb, hogy kétpetéjűek". Sokan visszakérdeznek, hogy "jéé, hát ezt nem lehet tudni?"

Hát bizony marhára nem.

De jelentem, a kíváncsiságunk győzött, és megrendeltünk egy (azaz két) DNS tesztet. Két nyál- (pontosabban szájnyálkahártya-) minta összevetéséből ki fog derülni, hogy mennyire is hasonlítanak egymásra a fiaink. Juhé!

Tévedtem

2011-10-23T17:38:00.011+02:00

Méghozzá akkor, amikor azt írtam a legutóbbi kommentben, hogy Lola nem emlékszik a nevében szereplő betűkre, illetve hogy nem használja azokat.

Bizonyítékul itt egy spontán mű, amit az oviban készített, csak úgy, a kupacnyi angyalka és autó rajza között fogadott:

Vagy itthon egy másik permutáció is előfordult:

Sokszor mennyivel többet tudnak a gyerekeink, mint gondoljuk...
Például Márkó és/vagy Kende is tud(nak) titokban, tehát feltűnés nélkül függönyt kiharapdálni.

Ui: Ez a 200. bejegyzésünk! Ennyit írni!?

Alkotások

2011-10-09T23:13:00.014+02:00

Lola rajzol. Sokszor, sok érdekeset. Néha alig akarja abbahagyni. A hét terméséből szemezgetünk. Lola azt üzeni, hogy ő már ovis, szóval már nem csak irkafirkákat tud. Na, nézzük!

Elsőnek jöjjön egy katica. Szigorúan 4-3 megosztásban kerülnek a pöttyök a katica kitinszárnyára. Az, hogy az alsó szárnyak is pöttyösek, legyen művészi szabadság. Megjegyzem, hogy az egyik alsó szárny körvonalát én rajzoltam, de csak felszólításra, és csak azután, hogy Lola megmutatta a másik szárnnyal, hogy is kell...

Balra hóember, virágos fátyolban. A jobb oldalit Gyuszkó rajzolta, de a lábait annak is Lola. A végén természetesen azt magyarázta, hogy ez a hármas "anya-apa-Lola".

Feketével egyik kedvencem, egy egyperces művelet eredménye, a királylány és a királyfi. De a rózsaszín embereknek is van története.

Hú, itt van minden. Hóemberek, felhők, nap, a jobb szélen a felhőkből kiadós eső is esik. Középen autó és virág, felettük, a felhőkhöz közel LABIRINTUS. Nem, nem azt mondta, hogy fagráf, hanem határozottan azt, hogy labirintus.

Középen, satírozott kék színnel látható a kör alakú medence, amibe balról - a naphoz hasonló alakú CSAPból - befolyik, jobbra pedig kifolyik a víz. A medence partján piros fürdőruhás kislány. A kép bal sarkában, a pillangó alakhoz hasonlító képződmény az alkotó szavaival "CSÚSZDÁK CSAK FELNŐTTEKNEK". A kép jobb sarkában, a nyomtatási dátum felett pirossal és narancssárgával ábrázolódik ki a FAGYIOSZTÁS jelenete. Pirosban a fagyis és kezében a tölcsér. Narancssárgával a székek, mert hogy oda mennek az emberek, nekik bizony sorba kell ülni a fagyiért. Megvan?

Betelt

2011-09-05T11:23:00.006+02:00

Bizony, betelt a jelenlegi (eredetileg az idei naptári évre szánt) fotós tárhelyünk kapacitása, így nyitottunk egy újat: http://picasaweb.google.com/gyuszko2011b.

Szokás szerint tele van a kölkeinkről készült képekkel. Itt egy példa:

Kellemes böngészést mindenkinek!

Víz és salak

2011-08-24T08:25:00.015+02:00

Sikerült előre kiválasztanom a kajak-kenu világbajnokság magyar szempontból legsikeresebb napját. Csak aznap, pénteken három arany, egy ezüst és két bronz érmet szerzett a magyar csapat!

Élőben láttuk, amint Csipes Tamara és Vajda Attila lehagyták a mezőnyt a célhoz közeledve:

és a női kajaknégyes örömét is:

Tiszta örület volt, hogy a három arany három egymás utáni számban, mindössze fél óra leforgása alatt került begyűjtésre! Tán kicsit még be is rekedtem. Bővebb fotóriportunk az eseményről itt.

További sport izgalmaknak voltunk tanúi Szegeden, ahol Pálmának szurkolhattunk az OB-n. Szerencsére Lola mindig engedélyt kért a "Hajrá, Pálma!" beordításához, meg a fiúk is csak az egyik páros meccs alatt léptek zajosabb akcióba, szóval még ennyien sem tudtuk a húgomat eltéríteni az újabb országos bajnoki címtől. :)

Teniszes képeink is vannak ám!

Mindenkinek ezúton is gratuláltunk és továbbra is hajrá!

KütyüM

2011-08-10T23:48:00.012+02:00

Van nekünk sok kütyünk, de valahogy legtöbbjüket mégis főleg Gyuszkó szokta kez(el)é(s)be venni. Na de mostantól nekem is van saját nyomokodási fennhatóság alá tartozó kütyüm!

Tatararárará:

Lehet rajta sokat olvasni, ~~ülni~~, meg még egy-két dolgot, amikkel kapcsolatban a tesztüzem folyik.

Köszönöm az ötletet és az ajándékot is!

Ui: És ha valaki megmondja, hogy most épp mit olvasok, alkalomadtán megnyomhat rajta 1-2 gombot, vagy gyorsan lekottázhat bele egy dalt. Ha olyan kedvem lesz legalábbis.

Háziverseny

2011-08-07T17:03:00.005+02:00

Néha még szoktak mászni a fiúk, ezért megpróbáltunk egy "ikres" videót csinálni erről a korszakról. Íme:

Olasz módra

2011-08-06T15:15:00.008+02:00

Még az olasz módra is gyorsabban kitölthető, ha van segítség:

A kezdeti sikereken felbuzdulva vettem egy olasz módra rejtvényújságot a nyaralás alatt (néha bizony húderáérek), aztán égnek állt a hajam, amikor megláttam, hogy tele van olyan faladattal, ahol nem csak hogy azt nem tudod, hogy hány betűs a megfejtés illetve hogy az az adott soron/oszlopon belül hol kezdődik, hanem az összes vízszintes és/vagy függőleges meghatározást is ömlesztve közlik. Ezt meg vajon ki tudja megcsinálni? Mondjuk gyanítom, nem túl sokan, mert csak gagyi hajnyíró készletet meg NEGYEDÉVES(!) újság előfizetést sorsolnak. Régen milyen menőnek tűnt, amikor a Fülesben egy TV volt a fődíj - bizonyára jóval nagyobb példányszám mellett.

A kocka - újratöltve

2011-06-19T22:41:00.026+02:00

Sokszor voltunk júniusban a bölcsiben. Nem csak azért, amiért szoktunk, azaz hogy egyedül még nem teheti meg Lola oda és vissza az utat, hanem mert ritka események zajlottak.

Egyik nap berobbantunk mind az öten a gyereknapi rendezvényre. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere, sőt, tavalyhoz képest is csomó újdonsággal rukkoltak elő. (Jó, pónik csak az ovis gyereknapon voltak, ez igaz, de nyerő helyzetben van az, aki mindkettőre hivatalos.)

A bölcsis gyereknapon két dologra csodálkoztunk rá. A fontosabbik, hogy Lola már egész bátran mászókázik. A másik témán a tombolavásárlók nem elhanyagolható része hozzánk hasonlóan meglepődhetett. Merthogy nyertünk eeegy: pálinkáspoharat!

A tombola úgy zajlik, hogy a szülőket kérik meg, arra, hogy vigyenek a bölcsibe játékokat, ezeket ott rendszerezik, becsomagolják, aztán aki akar, vesz tombolát, ezzel támogatva a bölcsit. Tavaly kifejezetten meglepődtem, hogy milyen jó dolgokat sorsoltak ki, így idén még értelmesebb dolgokat emeltem le a játékbolt polcáról. Tippem szerint egy kedves merketinges szülő pedig csak a homlokára csapott, hogy "Ja, mára kellett volna tombola-ajándékot hozni?", azzal kinyithatta a céges kocsija csomagtartóját, és amit ott talált, behajította a bölcsibe, hiszen kisorsolásra került számtalan (különböző, de nem meglepő módon ugyanazon céghez köthető) pálinkáspohár, likőr logós pincér-tálca, ilyesmik. A gyerekek meg ott rohangáltak a nylonzacskókba csomagolt üvegpoharakkal az udvar kövén. Ezúton is köszönjükszépen / mondjon le.

A másik nagy esemény az volt, hogy Lola elballagott a bölcsiből. A batyuban kapott gyűszűnyi pogácsát már aznap este benyomta, a batyu másik kincséből, a jövőben nélkülözhetetlen buborékfújóból pedig még a bölcsiben begyűjtött egy extra darabot a vezetőnőtől. Így kell ezt csinálni. (Egyúttal belátom, semmire nem megyek azzal, hogy az én ballagási pogácsáim évtizedek óta a tarisznyáikban porosodnak.)

Búcsúzunk a bölcsitől. Olyan nagy gyereknek éreztem Lolát, amikor először léptünk be oda, de tagadhatatlan, most, másfél év elteltével már sokkal nagyobb, sokkal ügyesebb, sokkal cserfesebb, és sokkal önállóbb. Köszönjük mindenkinek, aki ebben segített. Szerettünk pont oda járni, és remélhetőleg még fogunk is.

És is elégedett vagyok magammal. Az első ovis szülői végén rásasoltam a jelekre az óvónénink papírján. Tudjátok, tavaly még dilemmáztunk az ilyesmin. Most pedig a "jaajj, valami lányosat" keresgélő anyukák között gondolkodás nélkül lecsaptam a kockára. Most már tudom, hogy jó az nekünk.

Természetesen Lola is szokott az ún. "kisbaba játékok"-kal játszani. Egyik reggel a következő képen látható formációt rakta ki egy szempillantás alatt az EGRES-től kapott építőjátékból:

- Lola, ez mi? - kérdeztem ártatlanul, kb. csak hogy beszéltessem.
- Hát kocka. - válaszolta ő a lehető legtermészetesebb módon.
Megint odanéztem, és láttam, hogy végül is tényleg.

Mikro csodák - és a valóság

2011-06-14T22:15:00.019+02:00

Mit csinálnak a nyugdíjas ithacai ismerőseink? Angolt tanítanak (pl. nekem), önkénteskednek pár további jelentőségteljes szerepben, a nyári lazaságban pedig azzal tuningolják magukat, hogy utazgatnak szerte a világban.

Másfél éve költöztünk haza, és már ennyi idő alatt is egy tavalyi, Julie-vel töltött kellemes este után idén Sue társaságában terveztünk meg egy egész napot. Teljesen hihetetlen, hogy miket nem találnak ők ki?
Nem elég, hogy a barátnőikkel átrepülnek az óceánon, de itt sem csak Hévízen csücsülnek napokig, hanem egy több országot érintő, elég pörgős körút részeként látogatják meg Magyarországot. Most akkor hozzátenném, hogy Sue 86 éves... Nem kell nagy következtetéseket levonni, természetesen ők nem átlagos emberek, őszintén örülök, hogy megismerhettem őket. ((Tagadhatatlan, valahogy ez a generáció jött be nekem. :))

Mivel tudtuk, hogy találkozásunk idejére Sue a budapesti városnéző körút kötelező tartalmi elemein már túl lesz, a tervezés idején bedobtam Szentendre nevét, mint célpontot. Aztán jött ő, hogy jó, jó, de tudom-e, ott hova kéne menni. Mondom hova? Mire ő: a Mikro Csodák Múzeumába! Na az meg mi? - gondoltam, és rákerestem. Találtam egy évek óta nem frissített honlapot - hát végül is lehet, hogy létezik. Sue megnyugtatott, hogy á, ez nincs benne az útikönyvekben sem, viszont az egyik főnöke ajánlotta... Micsoda hatalma van a szóbeszédnek!

Így aztán belőttük a címet, és jelentem, a múzeum létezik. Kicsi, mint Szentendrén minden múzeum, galéria, kiállítás. Három szobányi a hely, ahol Mikola Szjadrisztij, ukrán művész 15 alkotását lehet megtekinteni. Olyan icipici, aranyből készült mini szobrokat lehet megnézni, amik közül némelyik esetén még akár az alapanyag sárga pacáját sem látod szabad szemmel. Vagy csak egy icurpicur foltot. De ha belenézel a mikroszkópba, egy fél mákszembe költöztetett fecskecsalád, egy szeg hegyére épített sakktábla, vagy egyetlen tű fokába pakolt piramis, pálmafa, ÉS tevekaraván néz vissza... Na, ilyesmit még nem láttunk! Gyerekbarát, mert olyan múzeum, ahol húsz perc alatt végzel, másrészt pedig elárulom, hogy Lola is nagy élvezettel kukucskált. Ha arra jártok, és eddig kimaradt, ugorjatok be! Érdekesség: a mini méret miatt akkora precizitás szükségeltetik a készítés során, hogy már az alkotó szívdobbanása is bekavar - ezért lelassítja a pulzusát, és két szívdobbanás között dolgozik.

Ha most abbahagynám, lehetne ez egy szimpla programajánló is. De sajnos még írok...

A körút miatt gyorsan megy ám az összehasonlítás. Elmondták, hogy Budapest mennyire szemetes város, főleg Pozsonyból érkezve, ahol civil ruhás rendőrök szabnak ki a hatalmas összegű büntetést a helyszínen, ha valakit szemetelésen fognak.

Nem lehet ismerőseinket azzal vádolni, hogy nem pörgetik a magyar GDP-t, mert bizony a szándékoltnál is jobban pörgetik - egyiküktől (aki szintén egy sokkal fiatalabb, több földrészen élt, hihetetlenül tapasztalt utazó) szép kis summát loptak el a tárcájával együtt a villamoson... Most mit mondjak, nagyon égett a bőr a képünkön.

Olyan is volt, hogy nem tudtunk a szentendrei Dunakorzón kártyával fizetni egy étteremben. Hanyadik században élnek ők vajon?

Ezt szó szerint ugyan nem mondták, de szerintem tán még várták is kedves amerikai barátaink, hogy este továbbvigye hajójukat a Duna a Balkán-félsziget felé.

Kiállítás

2011-05-25T23:43:00.016+02:00

Art on lake - ez a címe és a honlapja annak az új kiállításnak, amit a Városligetben nyitott a napokban. Méghozzá a tavon!

Mi rögvest teszteltük is a terepet.

Mindenféle modern, leginkább a szobor szóval illethető alkotás került a tóba, eléggé szellősen elosztva. Magyar, de többnyire külföldi képzőművészek munkái. Csak most, csak ide tervezve. :)

Meg lehet nézegetni a szobrokat a parton sétálva, a hídról, vagy akár csónakázás közben is. Mivel 12 év alatt tán még soha nem csónakáztunk együtt, kipróbáltuk ezt is. Poén, hogy senki nem aggódik, hogy esetleg nekimégy az alkotásoknak, lényegében ezt is szabad. (Persze ez nálunk szóba sem került, hiába fújt a szél...)

Még szembeötlő, hogy friss a kiállítás, egyrészt egy-két alkotáson még dolgoztak a vízhatlan horgásznacis melósok, továbbá a Prizma bárban épp előttünk tesztelték VPOP-s pólóba bújt, magukat bizonyára NAV-osnak valló egyének a pénztárgépet, akik majd lehet, rájönnek, hogy a csónakosok nyugtaadási szokásai is vizsgálatra érdemesek.

Teljesen mindegy, hogy ez-e soros EU elnökségünk legnagyobb eseménye, meg azon sem fontos agyalni, hogy az ötlet mennyire egyedi, sok körbeevezhető kiállítás bizonyára nincs. Már csak ezért is bátran ajánlom, hogy mindenki menjen el, aki épp Budapesten jár. Szeptemberig él a lehetőség. Megemlítendő, hogy (fél órát nyugton ülni tudó) gyerekekkel is jó program lehet, a bátor kiskölköknek mentőmellényt is kínálnak, babakocsit pedig a mólón lehet hagyni.

Kedvcsinálónak, és az otthon maradóknak küldjük városligeti fotóinkat új formában (de a szokásos helyen és formában is elérhető):

Ikertalálkozó

2011-05-07T22:29:00.011+02:00

Gyakran megesik, hogy az emberek elsütik a szokásos frázisokat: "majd fussunk össze"/"majd dumáljunk", aztán a megvalósítás várat magára.

Így történt ez a legutóbbi pocakos időszakomban a kórházban megismert csajokkal is. Volt, akivel csak napokon, volt, akivel hosszú heteken át éltünk összezárva. Együtt vadásztuk a szabad CTG gépeket, vártuk a viziteket, együtt álltunk sorba vérvételért, ebédért, végighallgattuk a másik számtalan telefonbeszélgetését, fájdalmát, örömét, betéve ismertük a másik látogatóit, kedvenc színét, tusfürdőjét.

Összefonódott a sorsunk tavaly ősszel, egy közös cél miatt: mindannyian azt az ismeretlent vártuk és vágytuk, hogy egyszer csak betoljanak az ágyunk mellé két egészséges újszülöttet (jaa, egyikőnknél a szám háromra módosítva!), és a lehetőségekhez mérve minél hamarabb hazajussunk mi is és a babák is.

Jó, hogy ott voltunk a Sotén, örülök, hogy pont ők voltak ott, és irtó szuper, hogy mindannyiunknak hiba nélkül megvalósult a fent említett cél.

Most már nem csak mi ismerjük egymást, hanem az ikreinket is összehoztuk. Kisebb feltűnést keltettünk a parkban, dehát ez van, mi már mindannyian tudjuk, hogy színes, izgi és szép az élet ikrekkel.

Fél évesek. Fél évesek? Fél éveseeek!!!

2011-04-13T23:01:00.002+02:00

Nagyjából ennyi idő kellett ahhoz, hogy ne ámuljak-bámuljak rá minden nap többször is arra, hogy egyszerre két picibabánk van. Most már ((kb.)) természetes.

Ikrekkel vannak érdekes pillanatok. Pl. kicsit lassabban lehet haladni az utcán - pedig még nem indultak el a fiúk két különböző irányba. Apropó, utca. Viszonylag egyszerűen ki tudunk menni az utcára, mert mérőszalaggal mentünk babakocsit venni, és egy átment a vizsgán. Így gyerekestül, tehát a kocsi összecsukása nélkül is kiférünk az ajtókon. Visszatérve a lassabban haladásra, az van, hogy az emberek nagyságrendileg 10%-a odajön, és kíváncsiskodik. Az érdeklődők között legjelentősebb számban a nagymama-korosztály képviselteti magát. A skála egyik vége az, hogy "Két fiú? - Igen. - Te jó Isten!", de ennél sokkal gyakoribbak a kedves nénik, akik fürkészik a babáinkat és gratulálnak, majd egy részük elmeséli, hogy az ő saját, esetleg ismerősei iker unokáival mennyire szörnyű volt x évig. Az (ismeretlen) ikres szülők nem annyira dumálósak, általában valamiféle "egy csónakban evezünk", somolygós, részvétteli nézéssel egyszerűen csak ráköszönnek az emberre, és mennek tovább.

Mit is mondhatnék, nem könnyű az alaphelyzet, az biztos. Két csecsemő, akikre nem hatnak az érvek, és egy anya két kézzel, az bizony kevés. Itthon is, orvosnál is, gyakorlatilag bárhol. Mindent meg lehet persze oldani, de nagyon könnyen lehetnek mellékhatásai a helyzetnek. Én szerencsére nem tudlak benneteket olyan sztorikkal feltartani, hogy milyen az, ha harminc percig egymás kedvére üvöltenek, vagy hasonlók, mert csak a napok töredék részében vagyok velük hármasban. Így szerencsére elmondhatom, hogy elég nyugis, mosolygós fiaink vannak.

Különböznek, aha, igen. Néha ezerrel magyaráznám ezt az ismerősöknek, hogy na, itt van a két gyerek egymás mellett, hiszen látod, hogy mennyire ... na és ilyenkor - meg pár fényképen - én is látom, hogy külsőleg iszonyatosan tudnak hasonlítani egymásra. Azért a nagyszülőkkel és a tesómmal számolva már legalább heten stabilan meg tudjuk őket különböztetni egymástól, de tudom, hogy még néhány hűséges fotónézegetőnk is keni-vágja a témát.

Márkó és Kende teljesen hasonló fizikai paraméterekkel rendelkeznek, általában nagyon hasonló fejlettségi szakaszban vannak, így eddig mindig nagyon hasonló dolgokat csináltak. Azért a miképpben, a gyakoriságban, az intenzitásban vannak felfedezhető különbségek, de oké, néha az időzítésben is. Lelki rezdülésiekben természetesen vannak eltérések, asszem egyikük sokkal zsiványabb gyerek lesz, mint a másik. Van konkrét jelöltem is, nem csak úgy általánosságban dobálózom az ilyesféle mondatokkal.

Gondolom, nem túl meglepő, de mindenképpen specialitása a helyzetnek, hogy mivel eddig őket csak az 5 centi - 10 méteres intervallumban mozgattuk egymáshoz képest, jelenleg a fiú-kisbabás élmények leginkább mindkettejükhöz egyszerre kapcsolódnak a fejünkben.

Ők is kapcsolódnak egymáshoz, a szó szoros értelmében, megfogják a másik kezét, és azt tömködik rövidebb-hosszabb szkanderozás után a saját szájukba. De ilyenkor nincs tiltakozás... Viccesek. És nagyon édik, nagyon szépek, nagyon erősek, nagyon jó kölkök. Külön-külön is, de együtt meg aztán totál kész vagyok tőlük. :)

És mint említettem, fél évesek. Hurrá! Vége a macerás elejének. De jó! Persze majd meglátjuk, hogy ezután könnyebb, vagy nehezebb lesz-e.

Íme a bejegyzés főszereplői:

(Az ötletet Kata Lackónak sütött negyedéves tortájából merítettem.)

Ez nem áprilisi tréfa

2011-04-01T22:17:00.012+02:00

Addig jár Gyuszkó és Lola a szemészetre, míg ki nem írnak egy szemüveget. Nagyokos szülők pedig annak ellenére meglepődnek, hogy ők kezdeményezték az egész odajárkálást.

Íme egy friss tavaszi kép, épp három és fél évesen:

Szép, ugye?

Yokohama és Marék Veronika

2011-03-04T09:13:00.029+01:00

A Yokohama mellett konferenciáról különösebbet nem tudok írni, bár ha valakit érdekel, csatolom a félórás előadásom slide-jait.

A CP+-on kívül volt még egy magán jellegű programom. Még Amerikában ismerkedtünk meg egy japán családdal, mert ők is Ithacában laktak, egy szomszéd lakásban. Hirominak és Daisukénak egy Lolával kábé egyidős kislányuk van, akit Miyukinak hívnak. Jól összebarátkozunk, azóta is tartjuk a kapcsolatot velük. Szerencsére ők most egész közel laknak Yokohamához, nagyon örültek, hogy összefuthatunk.

És milyen ajándékot visz az ember egy négyéves japán kislánynak? Na, ezzel a kérdéssel bajlódtunk utazásom előtt pár héttel. Megkérdeztem ezt egy jó barátomtól is, aki japán tolmács lévén járatos Japánban, és egyből adta az ötletet, hogy Marék Veronika könyvet kellene vinni. Marék Veronika (http://www.marekveronika.hu/) már jó harminc éve rajzolja a gyermekkönyveket, ő alkotta meg a Kockásfülű Nyulat, a Kipp-Kopp gesztenyéket, és Lacit és az Oroszlánt. Azt viszont csak most tudtam meg, hogy Marék Veronika könyvei nagyon népszerűek Japánban, olyan szinten, hogy Laci és az Oroszlán már másfél millió eladott példánynál jár japánra fordítva. Az említett barátom ráadásul ismeri is Marék Veronikát, így egy Miyukinak dedikált japán nyelvű "Öcsi és Bátyó"-t kaptam személyesen a csodálatosan rajzolni tudó szerző kezéből. És ezt tudtam odaadni Yokohamában Miyukinak. Ezúton is köszönet és hála az írónőnek.

Hiromiéktól is kaptunk egy csomó ajéndékot, és egyet kell itt most megemlítenem. Mert ők is pont Marék Veronikára gondoltak, és Hiromi készített egy kis táskát egy Laci és az Oroszlán motívummal díszített szövetből. Ők is jól ismerték Marék Veronikát, főleg Hiromi, aki már korábban is olvasgatta könyvtárakban a könyveit.

Később egyszer magamban bementem egy könyvesboltba, ahol sikerült meggyőződni a könyvek népszerűségéről. Marék Veronika könyve egyszerűen ott volt elől, egy könyvesboltban, egy "szigeten". Az a fekete könyv a következő fotón Laci és az Oroszlán.

Ha már ott jártam, teszteltem a zsonglőrködő matematikus, Frankl Péter ismertségét is. Ki volt írva a könyvesboltban angolul is, hogy hol vannak a matekkönyvek, de ott a könyveken már csak japán betűk voltak, így hamar fel kellett adnom Frankl Péter, azaz ピーター・フランクル könyveinek keresését. Egy eladó azonban azonnal megértette, kinek a könyveit keresem, sajnos egy perces keresés után azt mondta, éppen nincs. Amúgy vagy ötven könyve, tíz dvd-je, és pc-s oktatójátéka is kapható amazon.co.jp/ピーター・フランクル

CP+ 2011

2011-02-26T12:58:00.044+01:00

Két hete egy konferenciára utaztam Japánba, és volt előtte másfél szabad napom, így elindultam Yokohama belvárosában valami random irányban. Rossz idő volt, de mindenféle plázák és csarnokok voltak a környéken, a Minato Mirai 21-en. Szombat reggel lévén minden üres volt. Egyszercsak, számomra meglepetésszerűen egyre nagyobb tömeg alakult ki, és mindenki egy irányba fejlődött, nyilván én a nyomukban. Mint aztán megtudtam, a közelben lévő óriási Pacifico Yokohama csarnokban rendezték a háromnapos CP+ 2011, azaz Camera and Photo Imaging Show (http://www.cpplus.jp/en/) bemutatót, ahol a legnagyobb fényképező-, videókamera-, és kellékgyártók bemutatták újdonságaikat. Nem néztem utána ez-e a témában a legnagyobb bemutató a világon, de sokkal nagyobb nem tud lenni. Aznap több mint 15000 látogatója volt a bemutató csarnoknak, amit úgy kell elképzelni mintha egy teljes IKEÁ-nyi területet oszlopok nélkül egybenyitnánk. A bejáratnál majdnem lepattantam, mert többszáz fős sor állt, és előzetesen is lehetett regisztrálni. Végül pár perc alatt könnyen bejutottam, csak be kellett ikszelnem, hogy európai középkorú férfi vagyok, és kaptam visitor kártyát a nyakamba. Felsorakoztak az ismert nagy gyártók, Canon, Nikon, Sony, Epson, Olympus, JVC, Hasselblad, Sigma, satöbbi. De hatalmas standjai voltak a jelentéktelen kellékek gyártóinak is, mint mondjuk az állványokat gyártó Velbonnak.

Nyilván nálam volt a jókora tükörreflexes gépünk, így ahhoz vagyok szokva, hogy mindig nálam van a legnagyobb, sőt, kapom a tekinteteket, hogy ki ez a barom aki két kiló vasat a nyakában lógatva járkál. Itt viszont a sokezer látogató nagyobbik fele elhozta a saját, ennél még nagyobb fényképezőjét, és állandóan fotózott. Mondtam már, hogy a látogatók 99%-a középkorú japán férfi volt? Ennek megfelelően az egész csarnok tele volt feltűnően felöltöztetett hostessekkel, rájuk aggatva az adott cég logója, és így osztották a szórólapokat. És minden ilyen szórólapot osztó hostess körbe volt véve őt fotózó látogatóval, néha 20-30 egyszerre. Pedig szórólapokon kívül nyilván volt más érdekes látnivaló is. Mint például a baloldalt látható fotón a retró Hasselblad CW503, amit akár az edigitalban simán meg lehet rendelni ötmillióért. Vagy a repülőgépeken szokásos kézipoggyász méretet bőven meghaladó Sigma objektív, a jobboldali képen egy csigamenettel állítható állványra gyutacsolva. Ez már akkora, hogy nem ezt rakod rá a vázra, hanem a vázat rakod rá erre.

Voltak mindenféle prezentációk, és egy kukkot sem értettem, de az egész látvány lekötött vagy 2-3 órán át. A többezer fényképezőgéppel kezében járkáló látogató kedvéért mindenféle látványossággal készültek, hogy lehessen min kipróbálni a saját gépet, vagy esetleg a lánccal lekötött mintapéldányokat. A Sony például bmx halfpipe-pal készült, ahol megállás nélkül nyomták az amúgy alacsony sportértékű ugrásokat a bringások. És sok apró (és hatalmas) érdekesség volt, amit élőben még nem nagyon láttam. Volt például tükörreflexes gépre csatolható mikroszkóp és teleszkóp objektív is, meg volt többféle technológiájú 3D kamera és monitor. Akit érdekel még több részlet, nyitottam erre egy külön fotóalbumot: http://picasaweb.google.com/gyuszko2011/201102CP.

Aktuális fotóink

2011-01-10T22:44:00.005+01:00

Itt a 2011-es év, és továbbra is rengeteget fotózunk. Tárhelybővítési stratégiánk nem változott, idei fotóinkat erre találhatjátok meg. A link mostantól a blog jobb oldalán is mindig elérhető.

Lola rajzol

2011-01-05T12:39:00.004+01:00

Sokfélét szokott Lola rajzolni, főleg saját ötlet alapján - itt a családunkat rajzolta le. Kár, hogy a videó elejéről lemaradt, hogy a legelső, legjobban sikerült arcot (copfos apát) is ő rajzolta. Érdemes feltekerni a hangot, mert Lola pontosan elmagyarázza miket rajzol. A háttérben Márkó - immár javuló - hurutos krákogása az aláfestés.

Aknakereső

2010-12-23T15:10:00.003+01:00

Valahogy így szoktam megfejteni a nagy táblát az aknakeresőben. Íme egy felvétel a 2005-ös csúcsomról:

Meglepi

2010-12-03T09:13:00.004+01:00

Engem ugyan nem filmezett le senki, de valami hasonló pofát vághattam a nődokinál márciusban:

Bréking

2010-10-21T21:21:00.006+02:00

Kicsit le vagyunk maradva az eseményekkel itt a blogban, de a rend kedvéért ezen a fórumon is büszkén kiáltjuk ki a nagyvilágba, hogy megszülettek fiaink: Pap Kende és Pap Márkó.

Ilyenek voltak születésük napján, 2010. október 13-án:

Ezen a héten pedig végre kiszabadultam a kórházi száműzetésből, így ötösben is tudunk családi fotót csinálni:

Köszönöm az összes felmenőmnek, hogy a testem ilyen parádésan küzdött meg a nagy feladattal, továbbá Lolának a türelmet, valamint hogy törte az utat, hogy ilyen érett, egészséges tesói születhessenek, a nagyszülők eddigi segítségét, továbbá puszi mindenkinek, aki gondolt ránk, aggódott értünk, érdeklődött, kíváncsiskodott, meglátogatott. Köszi még egyszer, jól esett!

Staycation

2010-08-21T13:41:00.056+02:00

"Staycation" egy angol szó arra, hogy vakáció, csak nem utazunk el. Ma például Lolával felmentem a budai várba. Hétköznap Lola bölcsiben van, így Olgival néha el tudunk menni helyekre - egészen olyan messzire, ameddig Olgi el tudja cipelni az egyre nagyobb pocakját. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hétvége általában a vakáció mínusz egyszerese, mert olyankor naphosszat szórakoztatnunk kell Lolát olyanokkal, hogy játszótér, legózás, rajzolás, bolt vagy mese. Amiatt nem izgulok, hogy majd három gyerekkel egy hétvége a vakáció mínusz háromszorosa lenne, mert három gyerek majd egymást elszórakoztatja, így a mínusz háromnál egy sokkal kisebb abszolútértékű negatív szorzóra számítok. Ezt a sejtésemet egyelőre semelyik háromgyerekes ismerősünk nem tudta megerősíteni.

Visszatérve a vakációnkra: három hete egyszer elmentünk moziba, múlt héten az úszó EB-n voltunk egy délelőtt, ezen a héten pedig a szentendrei skanzenben voltunk.

Az Úszó Európabajnokságot a Margitszigeten rendezték idén, pont úgy mint 2006-ban. Akkor szinkronúszókat néztünk meg a tütüjükben kalimpálva bohóckodni a vízben. Idén meg a rendes úszók és a műugrók délelőtti futamjait láttuk, amiken érmeket nem osztottak, csak a továbbjutásért küzdöttek. Ekkor is megteltek a többezres lelátók, és óriási szurkolást nyomtak a szurkolók. Hihetetlen látni, hogy ezek háromszor olyan gyorsan tudnak úszni mint egy normál ember.

Ilyenkor nem is Európa ötvenedik legjobb úszóját érdekes nézni, mert egyrészt kit érdekel, másrészt a tévében jobban lehet látni. Viszont olyat is láthat az ember, amit a tévében nem mutatnak. Például ahogy a műugrók a tízméteres torony tetején megtörlik magukat egy törülközőben, és aztán ledobják a három emelettel lentebb a földre, a medence mellé - a törülköző néha pedig fennakad egy korláton vagy egy tévékamerán. Aztán ott vannak a hatalmas kábelkötegek összebarmolva a sarokban, és a műholdas közvetítőkocsi a kavicságyas parkolóban kitámasztva.

További fotóink az úszó EB-ről szóló albumban.

A szentendrei skanzenben kábé húsz éve voltam nagyszüleimmel. Mivel akkor nem voltam fogékony az ilyesmire, emlékeimben a skanzen azóta kábé öt darab primitíven berendezett ház formájában élt. Most megelőlegeztem a bizalmat, hogy ennél biztosan sokkal érdekesebb lesz. Az, hogy skanzen azt jelenti, hogy régi, máshol épült házakat szétszednek, és a skanzenben újra összerakják, majd korhű berendezéssel bemutatják.

Szentendrén több mint 200 épületet lehet látni, köztük lakóházak, iskola, kovácsműhely, istálló, temető, templom, kisvonat, borospince, pékség, kékfestő műhely, polgári lakás, vízimalom, szélmalom. Nagyon tetszettek a gyerekjátékok. Ezek az elmúlt 2-300 év életmódját mutatják be, az ország minden szegletéből, sőt, az adott kor Magyarországának területéről. Így például a mai Szolvákia területén, Nemesradnóton szedtek szét pár éve egy házat, ami most itt Szentendrén van kiállítvan, a két hónapja átadott, észak-magyarországi falvakat bemutató egységben.

Ha van bármi hiányérzetem, akkor az az, hogy inkább csak távolról lehetett nézegetni a dolgokat, és nem nagyon lehetett bemenni a szobákba. Ez persze érthető, hiszen főleg eredeti tárgyakkal rendezik be, amiket nehéz lenne pótolni. Talán azzal lehetne a fiatalabb generációhoz is közelebb hozni a kiállítást, ha némelyik házat, műhelyt utángyártott alkatrészekkel raknának tele, amiket nem kellene ennyire sajnálni. Megjegyzem, lehet, hogy ilyenek vannak is, csak nem tűnt fel nekünk.

Erről is vannak további fotóink.

Lolával pedig a budai várban voltunk. Babahordozóval, kettes villamossal, és gyalogosan. Érintőlegesen láttunk valamit a Mesterségek Ünnepéből is, de a lényeg az volt, hogy kiránduljunk egyet, mert neki minden új. Próbált kútból inni, na az még nem ment. A macskakő viszont nagyon tetszett neki. A szőnyeg-, csipke-, és kosárkészítés nem érdekelte, és a kilátás sem, hanem mikor kimentünk a várfalhoz, akkor meglátott egy legyet, és azt kellett volna elkapnunk. (Beszélgetés vázlata: "Nézd, Lola, az ott a parlament." Mire Lola: "Nézd, apa, itt egy légy. Kapd el!")

A turizmus itteni helyzetéről egy pozitív szituáció: Lolával csak úgy simán a várba akartunk felmenni, mit sem tudva a Mesterségek Ünnepének pontos helyéről, és hogy belépőjegyet kell rá venni. És mikor megmásztuk a vár keleti lejtőjét, akkor szólt egy biztonsági őr, hogy mehetünk is vissza lefele, mert csak belépőjeggyel lehet bemenni. Mi igazából csak még 20 métert akartunk továbbmenni, át a vár többi részébe, ahova már nem kell jegy. Ekkor a biztonsági őr észrevette Lolát a hátamon, és belépőjegy nélkül átvezetett azon a 20 méteren. Ez volt a pozitív történet, ugyanis egy biztonsági őr jófejségből megspórolt nekem egy csomó szintkülönbséget.

Ajándék

2010-07-30T16:26:00.007+02:00

Idén ma mentem be utoljára az irodába. Tudjátok mit kaptam? Egy emeletes tortát.

A poén a dologban az, hogy a torta minden emelete pelenkákból van kirakva :). A tetején a marcipán figurák szerepét pedig egy-egy adag popsitörő és hintőpor tölti be. Eléggé meghatódtam, nem gondoltam, hogy miattam, aki idén épp hogy csak odacsöppentem meg elég hamar ki is csöppentem onnan, ekkora szervezkedés van a háttérben. Dehát a miénk most egy ilyen aktív csoport, sok spontán sütizéssel, ünnepléssel, stb.

Szóval jó poén volt, főleg, hogy én még nem láttam ilyet korábban. Külön köszönet a kivitelezőknek, azért ilyet mégsem lehet levenni a polcról a boltban!

A kollegáim is meglepődtek egy kicsit. Ugyanis kérdezték, hogy ez a mennyiség hány napra lesz elegendő, én meg mondtam, hogy kb. háromra-négyre. Dehát tényleg...

Denevér

2010-07-18T21:56:00.015+02:00

Egyszer csak ott volt a nappalinkban egy denevér, gondolom a nyitott erkélyajtón át jött be valamikor, és feltehetőleg a függöny mögött aludni tért. Nem gondoltam, hogy denevérek a belvárosba is bemerészkednek.

Ez este volt, így Lola a szomszéd szobában aludt, szerencsére nem találkozott vele. Nyilván meg akartam szabadulni a denevértől, de akárhogy hessegettem körülötte, rám se bagózott, inkább úgy tett, mintha aludna, sőt, talán aludt is. De mindegy is, mert hiszen lényegében vak. Egy gyengéd seprűböködéssel mégis rávettem, hogy történjen valami, de nem találta meg az ajtót, pedig vagy tízszer iszonyatos sebességgel körberepült a szobában. Aztán egy szerencsésebb helyen telepedett le megint, bár ha arra gondolt, hogy mégiscsak nálunk tölti az éjszakát, akkor tévedett.

Hát szóval ez a denevér tényleg nem lát túl jól, mert nem zavarta, hogy közelről a pofájába vakuztam, és aztán egy kényelmes mozdulattal ráraktam egy dobozt. Nem is érdekelte. Aztán a dobozban kivittem az erkélyre, és még ott sem mozdult, kicsit rázogatnom kellett. Végül is elrepült, pár szárnycsapással eltűnt az éjjeli sötétben.

Fun Facts: Magyarországon minden denevérfaj védett. A denevérek néha veszettek, és más betegségeket is hordozhatnak. Majdnem vakok, de ultrahanggal jól mozognak a sötétben. Majdnem vakok, így nem tűnik fel nekik, hogy 2-300 watt (egyenértékű takarékos) izzó ég a szobában. A térdük közel 360 fokban mozog, ellentétben egy normális térd 180 fokos mozgási szabadságával. Szinte átlátszóan vékony a szárnyuk, de ha megsérül, visszanő. Több spanyol város, köztük Valencia és Palma de Mallorca címerében szerepelnek denevérek.

Versenyen

2010-07-07T14:43:00.011+02:00

Tegnap randiztunk Gyuszkóval, konkrétan a Római Teniszakadémián zajló 220.000 dollár összdíjazású WTA versenyen tettünk egy egynapos látogatást.

Sok kellemes vonása van egy ilyen versenynek. Például az első sorban ülve lehet néha igazán jó meccseket nézni, akár már az első fordulóban is, ráadásul olcsó pénzért. Kifejezetten színvonalas volt a Benesova vs. Cornet és az Olaru vs. Medina Garrigues (lásd fotó) összecsapás is.

További különlegesség, hogy megközelíthetők a versenyzők, gyakorlatilag bármelyikükkel lehet egy-egy közös képet csináltatni, vagy tőlük autogramot kérni.

A center pálya megújult lelátóján pedig magyaroknak is szurkolhatunk, persze nagy kérdés, hogy még meddig. Csak ajánlani tudom a vizitet minden teniszkedvelőnek, vasárnapig még lehet menni!

Egy dologról, nevezetesen a hugim bírói debütálásáról már lemaradtatok, de van sok-sok fotónk, így böngészhettek köztük erre.

A picibabákról

2010-06-09T09:27:00.003+02:00

Mit lehet - és mit nem lehet még - tudni a picibabáinkról?

• Ketten vannak. Ez biztos.

• Szépen nőnek. Legutóbb nagyon hasonló méretűnek látták őket, és korábbi papírok bányászásával azt is kiderítettem, hogy mindketten nagyobbak, mint Lola volt éppen ilyenkor.

• Sokat mozgolódnak. Van, hogy egyszerre, van, hogy külön-külön - persze nem mindig tudom kategorizálni.

• Még nem derült ki, hogy egy- vagy kétpetéjűek-e. A helyzet az, hogy mindkettejüknek külön kis birodalma van odabent, tehát lepényből és burokból is jutott nekik saját. Mi ezek alapján ott járunk, hogy 97%, hogy kétpetéjűek, és 3%, hogy egypetéjűek. Ezt Gyuszkó számolta ki egyszer valamennyi nezetés után, szóval biztos így is van.

• Jelenleg megoszlik a minket vizsgáló orvosok (2) véleménye a nemeiket illetően. A közös nevező az, hogy az egyikük fiú. A többit találjátok ki!

• Az eddigi vizsgálatok alapján csupa jó hírt kaptunk, minden a legnagyobb rendben levőnek látszik.

• Keresztnevek választásával nem haladunk.

Lola rajzol

2010-06-08T11:03:00.011+02:00

Mutatok nektek két alkotást, most készültek szombaton. Jöjjenek az első figuratív ábrázolások Lolától!

Az elsőn jobbra Lola, balra anya látható. Az igazsághoz tartozik, hogy másnap apát is odarajzolta Lola erre a táblára, a jobb felső sarokba, de mi ezt tartottuk eredeti műnek, így ez marad meg az utókornak.

Apáról is készült kép, íme:

Nektek tetszik?

Hortobágyi kirándulás

2010-05-02T19:23:00.049+02:00

Egy baráti társasággal töltöttük az időt a Hortobágyon múlt hétvégén, ahol élvezhettük a bográcsban főtt ételeket, a városok fényszennyezésétől mentes csillagos eget, és a Szent György-napi Kihajtási Ünnepet. Ezúton is köszönet a Soundria-klánnak a szervezésért.

A fesztivál keretében Országos Biovásárt is rendeztek, amibe errefelé belefér a füstölt kolbász, szalonna. Láttunk szürkemarhát, rackanyájat átmenni a Kilenclyukú hídon, hatalmas bivalyokat, mutatványos lovakat, pusztaötöst, ökrösszekeret, láttuk a Szaturnusz felénk fordulni kezdő gyűrűit egy amatőr csillagász távcsővel, Debrecen polgármesterét egy fagyizó csikóssal beszélgetni (fotó alább), és fellépett a Hajdú Néptáncegyüttes. További fotóink a szokásos albumunkban.

A kirándulás miatt nyílt alkalmunk először hosszabb úton kipróbálni új autónkat, egy Citroën Grand C4 Picasso-t. Elég hamar rájöttünk ugyanis, hogy nehezen fogunk beférni fél év múlva a három babával (lásd előző bejegyzés...) az eddigi jól bevált kölcsönbekapott Nissan Micra-ba. Három gyerekülés bekötése még egy tipikus ötüléses autót is zavarba hozhat, ugyanis ezek a gyerekülések kb. 45 centi szélesek, és az ötülésesek többségében nincs meg a 135 centi a két hátsó karfa között. További nehézséget okozhat az övcsatok elhelyezése, és az üléssor közepén lévő domborulat. Én bizony mérőszalaggal mentem autót választani. És az egyetemre menet mindig cikkcakkosan mentem át a parkolón, hogy ötleteket szerezzek a kapható típusokat illetően. Amúgy május/június magasságában gondoltunk autót venni, de aztán szembejött egy túl jó ajánlat. 5+2 üléses, automata váltós (rászoktunk...), 1.6 dízel, 5,7 kombinált fogyasztás, továbbá a francia autókra jellemző sok apró kényelmi bigyó. És a lényeg, hogy a második sorban három darab független ülés, mindhárom isofix babaülés-csatlakozóval.

Mennyi??

2010-04-13T20:42:00.010+02:00

Meglepetésben volt részünk családtervezés témakörben! Először csak gyanakodtunk, hogy jön a kisbaba, jön a kisbaba. Aztán jöttek az alaposabb vizsgálatok, így a második ultrahangos vizsgálat megerősítette az első ultrahangos vizsgálat eredményét: valóban jön egy kisbaba, és jön egy másik kisbaba. Kettő! A babák október környékén esedékesek, és már nagyon készülődünk!

Hétvége

2010-04-06T10:42:00.007+02:00

Igaz, még senki nem lázadozott, hogy milyen régen írtunk, most mégis jelentkezem. De csak egy kis magyarázatot fűzök ahhoz, hogy milyen témájú új fotókat találtok az albumunkban, tudjátok, jobbra az első fotós link alatt.

Például szentendrei képeket, ahol Gyuszkóval andalogtunk,

meg a Pál utcai fiúk grundján is jártunk, ahol lehet szaladgálni, csúszni, libegni, homokozni, olvasgatni, hintázni, sőt, ha nem húsvétkor megy az ember, koktélozni is,

valamint idén kék tojásokat festettünk és matricáztunk nyuszisra, Lola nagy örömére.

Ha ezeknél izgalmasabbat akartok olvasni, nézzetek be jövő héten is, hátha!

Műsorajánlat

2010-02-11T16:12:00.013+01:00

Fedettpályás kinézmagasabbra? Majdnem... Az eurosport2 műsorán a következőket fedeztem fel:

Kő-papír-olló bajnokság. És komolyan gondolták, láttam az egyik "meccset". A legizgalmasabb pillanatok még lassított felvételben is mutatták. Ez tegnapelőttelőtt volt, ma este pedig dominó lesz, még elcsíphetitek:

Ehhez képest a Spelling Bee kifejezetten értelmes volt.

U.i. A kábeltévénk beüzemelése miatt jött ma egy szerelő. 5 perc után megkérdezte, nincs-e véletlenül egy csavarhúzóm... Ez egy fokkal jobb, mint múltkor egy másik szerelő, aki akkor egy akkumulátoros forrasztópákát akart rajtam számonkérni...

Cseresznye vagy kocka

2010-01-11T12:50:00.006+01:00

Hogy mi is történt pontosan? Felhívtam egy kerületi önkormányzati bölcsődét azzal a szöveggel, hogy helyet keresek a kölkömnek. Nem 2011 vagy 2012 januárjára, ami egy gyakori eset, hanem mostanság, mondjuk 1-2 hónapon belül. Mindez egy hete történt. Ma pedig eljött a furcsa pillanat: Lola bölcsibe ment. (Meg én is.)

Tudom, tudom, mázlisták vagyunk. Viszont még egy stratégiai döntés maradt mára: cseresznye vagy kocka?

Új album

2010-01-10T21:54:00.003+01:00

Új év, új fotóalbum. Méghozzá itt: http://picasaweb.google.com/gyuszko2010. Természetesen megtalálható a jobb oldali linkek között is.

Lexington, KY

2010-01-01T22:55:00.020+01:00

Rendben hazaérkeztünk! Kábé... A hátizsákom története közvetkezik, mely a Kentucky állambeli Lexingtonon át tudta megtenni az utat Ithacából Budapestre. Pedig amúgy egy Ithaca-Detroit-Amszterdam-Budapest repjegyünk volt.

Van egy olyan, hogy "plane-side checked carry-on luggage", amit valahogy úgy fordítanék le, hogy repülő mellett leadott kézipoggyász. Európában ilyennel még nem találkoztam, az USÁ-ban viszont sok rövid repülőjárat van, melyeken egészen kicsi, mondjuk 25-30 fős gépek járnak. Ezeken a gépeken az utastérben nincs hely a normál 25cm x 45cm x 55cm -s kézipoggyásznak, így az út során végig nálad lehet a csomagod, kivéve az utastérben. Ezt úgy oldják meg, hogy egy kiskocsit odatolnak a repülő ajtajához, és te oda lerakod a táskádat, közvetlenül mielőtt felszállnál. Ezeket a táskákat leszállás után azonnal átveheted, mert egy hasonló kiskocsira azonnal kipakolják. Na, a hátizsákom nem volt ott, és hamar rájöttünk, hogy azért, mert nem raktak rá sorszámot. Annak a sorszámnak addig sosem láttam értelmét, de így leszállás után Detroitban kiderült, hogy ha nincs cédula, akkor nem szabad csak úgy lerakni a kiskocsira. Én Ithacában még lelkesen leraktam a hátizsákomat a kiskocsira, és Detroitban a táskák közül azonnal kiszúrták, mint gyanús, azonosítatlan táska.

Detroitban három óránk volt az átszállásra, így, gondoltam, bőven van idejük elvinni a folyosó végére, kicsit belenézni, aztán visszavinni a csatlakozó járatom kapujához. Egy bökkenő volt, hogy nem volt rajta semilyen hivatalos jelzés, cédula. És micsoda szerencse, a táskáinkat korábban elláttam névjegykártyával, melyen rajta van a címem, telefonszámom, email címem. Persze pont az a telefonszám, ami benne van a táskában, az ki van lőve. De végülis csak egy kicsit kell okosnak lenniük, látják a nevemet, hogy ithacai járat, és három óra alatt csak elhozzák hozzám a táskámat. Sőt, még én magam is a dolgok elébe mentem, és jelentettem az esetet a detroiti reptér csomagosztályán. Persze fogalmuk sem volt az esetről, senki nem tud semmit. Fel kellett szállnunk a csatlakozó amszterdami járatunkra a hátizsákom nélkül, melyen ott kotlanak a folyosó végén. Benne egy laptop, egy fényképező, és Lola babahordozója.

Két napig semmi hír, pedig Ferihegyen is jelentést tettem a talált tárgyak osztályán.

Két nap után email, egyenesen a Kentucky állambeli Lexingtonból, mely valahogy így szólt: "Helló, itt a kék hátizsákod Lexingtonban. Hova küldjük?" Válaszoltam, így a táskámat a következő járattal továbbították Budapestre. Táskám ezzel teljesítette az Ithaca-Detroit-?-Lexington-Cincinnati-Párizs-Budapest távot.

Lexington úgy 600 kilométerre van Detroittól. Miért is kellett ennyire megutaztatni a táskámat, ahelyett, hogy csak ott helyben, Detroitban belekukkantottak volna? Valahogy úgy lehet ez, hogy a Northwestnek Lexingtonban van az az irodája, ahol az ilyen "veszélyes" csomagokat bevizsgálják. Egy-két apróságot még ki is vettek belőle: egy csekkfüzetet és a régi tartalékszemüvegemet. És a légiközlekedési hivatal hagyott benne egy cetlit, hogy bocs, belenyúltak, de muszáj volt. Összességében happy ending.

Tanulság: Mindig rakj minél több minél strapabíróbb névjegykártyát a csomagjaidra!

Ja! A múlt heti hírekből sokmindenkinek ismerős lehet a Northwest légitársaság Detroit-Amszterdam járata? Ugyanis pont ezen a járaton, az ellentétes irányban kísérelte meg egy terrorista srác felrobbantani a gépet a gatyájába rejtett folyékony robbanóanyaggal.

A Northwest mostanában szeret bekerülni a hírekbe: pár hónapja az ő egyik járatukon "aludt el" és/vagy "merült el heves vitájukban" a pilóta és a másodpilóta, és elfelejtettek leszállni, és túlrepülték párszáz kilométerrel a célállomást.

Ehhez képest nekem csupa kellemes tapasztalatom van a Northwest-tel...

Gyűjtemény

2009-12-10T19:06:00.026+01:00

Tavaly nyáron kitaláltam magamnak egy olcsó szórakozást, méghozzá azt, hogy le kéne fényképezni egy csomó különféle rendszámtáblát. Sokkal fontosabb dolgokban is önállóan döntenek az egyes államok, nemhogy ilyen kis jelentőségű témákban. Hamar rájöttem, hogy a legáltalánosabb, mondjuk tagállami jelmondatot citáló hivatalos verziók mellett sok helyen egyéb, trükkösebb rendszámtáblákat is lehet venni, pl. "Szeretem a kutyákat", "Le az abortusszal", "Hajrá x csapat!", stb., ezért aztán ilyeneket is fotóztam az érdekesség kedvéért.

Eleinte könnyen gyűlnek a fotók, pl. alaszkait kb. ötödikként fényképeztem Ithaca belvárosában. Ezen felbuzdulva kicsit módosítottam a célon: már az összes állam rendszámtáblájából akartam legalább egyfajtát gyűjteni. Jelentem, sikerült! Igaz, nem sikerült volna, ha nem utazunk mindenféle irányokba itt az országon belül.

A legbosszantóbb az, amikor látsz egy olyan rendszámot, amilyened még nincs, de nincs nálad a fényképeződ/mobiltelefonod.

A várakozásokkal ellentétben még a hawaii rendszámtábla sem volt elérhetetlen itt a kontinensen. Viszont épp akkor érkezett a slusszkulccsal a kocsihoz egy bácsi, amikor a hawaii rendszámtábláját fotóztuk a Yellowstone-ban, és nevetve mondta, hogy csináljuk csak, nem mi vagyunk az elsők... - szóval a ritkaságokra mások is buknak. :) A kocsi nem a bácsié volt, hanem csak bérelte.

Természetesen a vége a folyamat legkritikusabb része, amikor már csak 1-5 hiányzik. És messziről látod, hogy az összes rendszámtábla ismert színű. Emiatt a dolog kicsit időigényesebbnek bizonyult, mint gondoltam, több mint egy évig tartott. De meglett nagy nehezen Mississippi is! :)

A válogatott, standardabb táblákat tartalmazó termést itt nézegethetitek meg, remélem szerintetek is megvan az 50 + bónusznak Washington DC. Jó szórakozást!

Hollywood

2009-11-24T00:57:00.014+01:00

Már rég megígértem Olginak, hogy megírom a cikket a filmstúdióról, csak eközben az egyetemen is tettem egy hasonló ígéretet, kicsit tudományosabb témában, így van mire fognom a lemaradásomat.

A nyaralásunk alatt bejutottam Warner Brothers stúdióiba a nyilvános körbevezetés keretében. Pont olyan, mint amit a Columbo egyik részében látni, hogy a stúdióépületek között elektromos kiskocsival körbefurikáznak pár túristát. Mindig kicsit mást mutatnak, attól függően, hogy éppen hol van látogatható állapotban a munka. Hát, nem egy könnyű műfaj bemutatni egy amúgy működő stúdió életét, és az idő nagy részében olyanokat kellett hallgatni, hogy "Látjátok azt a négy fát? Na az szokott lenni a a Jóbarátokban a Central Park.", valamint ugyanoda mutatva percenként további 5 filmet és jelenetet elsorol, és hogy "Na, ez előtt az épület előtt parkolt le Batman a Batmobillal, de valójában ez nem is épület, hanem csak egy homlokzat, és nincs is mögötte épület. De ugyanez előtt az épület előtt forgatták a tizenkilencedik századi Tokiót Tom Cruise szamurájos filmjében, csak akkor az egészet bevonták bambusszal." Ezeket persze untam, mert gyakran fel sem fogtam az angol cím hallatán, hogy melyik film melyik jelenetéről beszélnek. Három esetet idéznék most fel, amik nekem érdekesek voltak.

Az egyik terecskét pont akkor láthattam, amikor felkészítették egy jelenet forgatására. Ami korábban is nyilvánvaló volt számomra, hogy ilyenkor kifestik a házakat, kirakják a megfelelő kellékeket, odatámasztják a jelenetben szereplő biciklit, virágcserepet. Ami kevésbé volt nyilvánvaló nekem, mint egy sima mozinézőnek, hogy olyan szinten nem igazi semmi, hogy az útszéli tűzcsap is papírból van, amit csak akkor hittem el - mert olyan élethű volt - mikor odamentem, és felemeltem. És a fák is műanyagból vannak, bár volt egy nagy élő fa is a téren, de azon zöld levelek voltak, és egy őszi jelenet forgatására készültek, így - az idegenvezető ezt mondta - a kellékesek egyenként leszedik az összes levelet, és felcsíptetnek elsárgult faleveleket. Most múlt héten jártam a húgomnál, és a kedvenc sorozatában egy jelenetben úgy láttam, hogy pont ez a terecske szerepelt egy pár másodperc erejéig, kicsit máshogy feldíszítve. A tanulság az, hogy ezeknek a kellékeseknek egy pár másodperces jelenet kedvéért is megéri egy hétig dolgozni, és ehelyett nem éri meg elmenni egy igazi helyszínre, mert oda nem tudnák magukkal vinni az összes munkatársukat. (Azaz dehogynem, csak sokkal drágább lenne.)

Másik aha-élmény: sokmindent kézzel csinálnak, és nem számítógépes effektusokkal. Beengedtek egy műhelybe, ahol díszletet festettek, egy városi jelenet hátterét. A hátteret egy becslésem szerint 40 méterszer 20 méteres ponyvára festette ecsettel egy darab ember. A ponyva, amire a város látképét festette, a hatalmas csarnok egyik fala mellett csüngött, és fel-le lehetett mozgatni gombnyomásra. Ott állt szerencsétlen egy szál pemzlivel a kezében, és valami pici részletet finomított, kezében a palettával, mint egy normál festőművész. Csak amit festett, az nem művészet volt, hanem mint egy kilátás egy tetszőleges város tetszőleges erkélyéről.

A stúdió amúgy úgy nézett ki, hogy egy pályaudvarnyi területen kábé húsz darab tornaterem méretű épület sorakozott, azokban voltak a műhelyek és a stúdiók. Mindegyikre ki volt írva, hogy miket forgattak korábban bennük, egészen a 30-as évekig visszamenőleg. Az épületek is olyanok voltak, mintha a múlt század első feléből maradtak volna rájuk, bár a szempont nem a szépség, vagy korszerűség, hanem csupán az, hogy be lehessen tolni bármekkora kelléket. Az egyik ilyen stúdióban élő közönségnek is van hely, egy több száz fős nézőtéren. Ott sitcomokat (vígjátéksorozatokat) forgatnak, így a szokásos díszletet el se kell vinni, mert úgyis minden részben ugyanabban a nappaliban zajlik a legtöbb jelenet. Be lehet menni nézőként a forgatásra, ami egy húszperces rész esetén a teljes napot igénybe veszi. Így ráveszik a felvételre a nézők nevetését is, mert ma már nem bénáznak nevetőgépekkel. És ha nem nevetnek, akkor a forgatókönyvírók, akik ott vannak végig, összedugják a fejüket, és átírják a jelenetet. Ha az sem működik, végül megkérdezik a nézőket, hogy "Mondjátok, most ezen mit nem értettetek?", és a kapott válasz alapján folytatják. Most az Amerikában legmenőbb ilyen sorozat a "Two and a half men" - "Két pasi meg egy kicsi", melynek főszereplője, Charlie Sheen ezzel a pillanatnyilag legtöbbet kereső színész a világon, bármilyen béna is a sorozat.

A filmstúdióba csak én mentem, mert korhatáros volt, de Hollywoodot kicsit bejártuk mindhárman. Vannak természetesen további fotóink mindenféle kapcsolódó dolgokról, pl. a Kodak Theatre-ről, a Hollywood Boulevard-ról, a Rodeo Drive-ról, meg még Beverly Hills villáiről is. Most már tudjuk, hogy az Oscar-díj átadó ünnepség konkrétan egy plázában zajlik, és innen a csillagokkal kirakott járdán pár saroknyira már csupa lepukkant földszintes épületekben gagyi tetoválószalonok, szuvenírboltok, kínai büfék sorakoznak, és hogy a Rodeo Drive-on tényleg nem engednek be az üzletekbe olyan jöttmenteket, mint mi. Hát ilyen dolgok vannak arrafelé.

Gyuszkó, a médiasztár

2009-11-14T15:33:00.020+01:00

Gyuszkó Magyarországon járt a napokban, hogy átvegye a Prima Primissima Díj fiatal kutatóknak szóló kiadását, a Junior Prima Díjat.

Benne van a Népszabadságban, meg sok más helyen (pl. Piac és profit - a főcím se semmi, Info rádió, kicsit terebélyesebben ugyanez a Vasárnapi Hírekben), az MFB pedig természetesen egy csili brossúrát is összeállított a díjazottakról, ami innen, a jobb felső sarokból letölthető.

És akinek ez nem lenne elég, majd megnézheti a díjkiosztót a Duna TV-n is.

Friss cikk a Magyar Hírlapból, csoportképpel együtt itt.

Gyuszkó, büszkék vagyunk rád!

Ismét Halloween

2009-10-31T20:17:00.021+01:00

Idén október 31. hétvégére esik, ilyenkor van a legnagyobb készülődés, felhajtás. A plázákban időszakosan nyíló boltok elképesztő mennyiségben kínálják a különféle rémisztőbbnél rémisztőbb kellékeket, jelmezeket, maszkokat, lakásdíszeket, sírköveket, csontvázakat, ki tudja még miket. Lehet, hogy érdemes próbálkozni, az idei becslések szerint 6 milliárd dollárt költ el a jónép ilyenkor. Igaz, ennek kb. a harmada nem jelmezre, hanem édességre megy! Mindenféle édességek kaphatóak, mindenféle kiszerelésben, Gombóc Artúr is találna kedvére valót. Az egyik hagyományos cukorkával, a candy corn-nal valahogy csak ezen a héten futottam össze, alakra olyasmi, mint egy kukorica szem, azonban ezen kívül túl sok egyéb jót róla -pl. az összetevőiről- nem lehet elmondani:

Szinte mindenki vesz cukorkát, édességet, mert ha a jelmezes házalók nem kapnak cukorkát, akkor bizony alkalmazzák a trükkjeiket, már ha vannak. Mivel ilyet még nem láttam, megkérdeztem az ismerősöket, hogy milyen trükkök szoktak lenni, és azt mesélte Cheryl, hogy kifejezetten nehéz volt a kertjükben álló fa ágairól leszedni a rátekert WC-papír darabokat az egyik évben. Nem volt gonosz, egyszerűen csak nem volt otthon.

Egyébként teljesen mindegy, hogy milyen napra esik az ünnep, gyakorlatilag már egész héten mindenféle beöltözős program közül lehetett választani, illetve a szokásos programjaink mindegyikén jelmezes gyerekek szaladgáltak össze-vissza. Lolát ez az egész felhajtás a lehető leghidegebben hagyta, egészen ugyanúgy viselkedett, mint a nem jelmezes napokon - amíg mások felvonultak, ő inkább letelepedett a szokásos játékokkal játszani. De azért hajlandó volt egy pár fénykép erejéig tigrissé meg pingvinné válni. Szombat este igazi "trick or treat" körútra is indultunk a környéken. A biztonság kedvéért beraktam egy tubus fogkrémet, hogy ne legyünk nagyon tanácstalanok, ha esetleg a trükközést választaná valaki, de erre semmi szükség volt, mert mindenhol, ahova mentünk (bár tény, hogy csak tökkel jelzett helyekre mentünk) már a köszönés elhangzása előtt hatalmas tál édességet nyújtottak felénk. Lolát a cukorkagyűjtés sem hozta különösebben lázba, legkevésbé pedig konkrétan akkor, amikor egy szakállas bácsi nyitott ajtót.

Idén végre én is faragtam tököt. Semmi különöset nem alkottam, de mégis örülök, hogy ez nem maradt ki. Tudom, hogy máshol is lehet, és egyre divatosabb is tököt faragni, de valahogy mégis csak itt a legigazibb a dolog. És ha nem illik ilyen mosolygósat, hát nem illik. Az enyém most ilyen lett. Holnapra ígyis-úgyis eltűnnek a szellemek a legenda szerint.

A sok program miatt idén kicsit talán érdekesebbek a fotóink, nézegessetek, ha még van kedvetek!

Jajj

2009-10-26T17:19:00.005+01:00

Van az az eset, amikor az ember kocsijából ennyi marad:

Jól vagyunk.

Mindenki vezessen figyelmesen, including me.

Október huszonhárom

2009-10-23T04:30:00.003+02:00

Különösebben sokat nem töprengtem eddig azon, hogy ma október huszonharmadika van, bár eszembe jutott, hogy otthon eljött egy újabb hosszú hétvége.

Aztán minden kicsit megváltozott, amikor egy kedves barát Ithacából elküldte többek között nekem is a következő verset. És amikor elolvastam, rájöttem, hogy ez pontosan róla (is) szól, azokról az emberekről, akiknek a szülei az '56-os események miatt vándoroltak ki az USÁ-ba, azokról az emberekről, akiknek egy szabad országban akartak életet adni, azokról az emberekről, akiket már valóban nem anyának és apának szólítanak a gyerekei. Ők itt vannak, és így emlékeznek.

David Copperfield

2009-10-22T06:53:00.024+02:00

Két híres David Copperfield is van. Kicsit szégyellem kimondani, de nekem a név hallatán először Claudia Schiffer vőlegénye szokott beugrani, és csak utána jut eszembe az árvagyerek Dickens regényéből. Úgy szoktunk blogot írni, hogy kicsit kutatunk a témában, így tudtam meg most a wikipédia jóvoltából a regény eredeti címét:

"The Personal History, Adventures, Experience and Observation of David Copperfield the Younger of Blunderstone Rookery (which he never meant to publish on any account)"

A másik David Copperfieldet, az illuzionistát gyerekkorom óta figyelemmel követtem, hiszen mindig megnéztem a tévében, ahogy lezúg a Niagarán egy hordóban, átmegy keresztül a Kínai Nagy Falon, eltünteti a Szabadságszobrot, kettévágják egy körfűrésszel, kiszabadul egy kényszerzubbonyból egy égő kötélen függve, vagy egy széfbe zárva a sokadik emeleten várja ahogy felrobbantják körülötte a toronyházat. Olyan csúcsokat tart, és nem szégyelli őket felemlegetni, mint például legnagyobb heti jegybevétel a Broadwayn (a futottak-még listán vannak a Macskák és az Operaház Fantomja), és 40 millió eladott jegy a viágon (legtöbb eladott jegy egy szólóelőadótól).

Két estét töltöttünk Las Vegasban a nemrégi nyaralásunk során, és Olgi nagyon ügyesen kifigyelte, hogy David Copperfieldnek pont előadásai vannak az MGM Grand színháztermében. Lolát nem engedik be az ilyen showműsorokra Las Vegasban, de azt találtuk ki, hogy egy-egy show-t meg tudunk nézni, miközben a másikunk vigyáz Lolára. Las Vegasban a szállodákban a hatalmas kaszinók mellett színháztermeknek is szorítanak egy kis helyet, minden komoly szállodában minden este többféle showműsorból - esetleg profi boxból - lehet választani. Nekem David Copperfield előadását, Olginak pedig a Cirque du Soleil egyik produkcióját választottuk. Kis szerencse is kellett, mert Copperfieldnek nem állandó produkciója van, hanem most csak egy három hetes sorozatot tart.

Egy normál méretű, 3-400 fős színházteremben volt az előadás, és a második sorban ültem, ami bűvésztrükkök esetén különösen értékes. Eddig a tévéműsorok alapján gondolhattam volna, hogy az élő kacsa biztos úgy kerül bele a vödörbe, hogy hátulról valaki belerakja, csak egy vizuális trükk miatt nem látjuk, és az élő közönség be van avatva. Így a második sorban ülve, és végignézve a számtalan trükköt, már minden okom meglenne kételkedni a természet törvényeiben, mert az a vödör TÉNYLEG ÜRES VOLT :)

Copperfield előadásából egy kis beszámolót is összeállítottam, bár vizuális anyag nélkül nehéz elképzelni:

1. Illuzionistához méltó módon úgy vonul be, hogy kibújik egy statiszták által tartott vaslap tetején meglibbentett lepedő alól. Még szelet is csinálnak a kedvéért, hogy a haját lobogtassa.

2. Amíg a színpadot rendezték a függöny mögött, mindig bejött egy hülye kacsa.

3. Odaad egy üres vödröt egy nézőnek, aki 1 méterre állt tőlem, a vödör tényleg üres volt, csak a színpad túloldalán a Copperfield valami dobozba tömött egy élő kacsát, amit a végén a vödörből vettek elő. A trükköt eljátszották "lassított felvételben" is egy plüss-kacsával, ami egy ideig inkább csak vicces volt, csak a "lassított felvétel" végén a plüss-kacsa helyett megint egy élő kacsa jött elő a vödörből.

4. Aztán elment a sorban előttem, akár el is gáncsolhattam volna, olyan közel. Még bele is nézett a szemembe, de hamar abbahagyta, mert nem elég szőke, és nem nő voltam.

5. Bemutatta a híres turbinás trükkjét, amiben egyszerűen átmegy egy forgó ventillátoron. Igaz, hogy letakarják egy lepedővel a szerkezetet, de közben néha kilógatja a kezét, bizonyítván, hogy még mindig ott van a lepedő alatt. Aztán az egyik keze még a forgó ventillátor egyik oldalán van, a másik pedig már a túloldalt. Ebben a trükkben volt egy súlyos baleset egy tavalyi előadás során, mikor egy munkatársa beleesett a ventillátorba.

6. Egy néző kiválaszt egy kártyalapot, visszarakja pakliba, megkeveri, elővesz egy élő skorpiót, majd a skorpió előveszi az adott lapot. Ezalatt Copperfield szemei el vannak kendőzve, és azon poénkodik, hogy a skorpióét is el kellett volna kendőzni.

7. Elkéri egy néző (természetesen egy fiatal szőke nő) karikagyűrűjét, kicsit megsuhogtatja felette a kezét, majd elővesz a saját farzsebéből egy gyerekcipőt, aminek a cipőfűzőjébe kötve találja a karikagyűrűt. Ezt a nézőtéri sorok között, pár lépésre tőlem.

8. Belemászott egy dobozba, amiből kilógtak a kezei, lábai, feje. A doboz egy emelvényen volt, és át lehetett látni alatta, még körbe is forgatták, hogy hátul sincs semmi turpisság. Elmentek a statiszták, és ő maga, a kilógó kezeivel elkezdte a dobozt valami csavarszerkezettel egyre kisebbre és kisebbre csavarni. A végén a doboz kábé egy átlagos postaláda méretűre zsugorodott össze, pedig Copperfield kezei, lábai, feje még mindig kilógtak, és mozgatta őket, beszélt. Ott voltam 3 méterre, és egyetlen megfejtést tudok kitalálni: Copperfield össze tudja húzni magát olyan kicsire, mind egy postaláda. Ez a képesség jól jöhet bárkinek, ha repülőn turista osztályon utazik...

9. Átbújik egy két centi vastag vaslemezen. Kábé 3-4 méterre voltam, a vaslemezt a sarkainál alátámasztották egy pár téglával, ő bebújt alá, az egészet leborították egy lepedővel, aztán alulról átnyomta a lepedőt, majd megjelent a tetején.

Tanulság nincs, minden csak illúzió, de nagyon állat volt.

Kandírozott alma

2009-10-20T02:12:00.002+02:00

Elég feltűnő jelenség az ABC-kben, vásárokon, valamint csilivili édesség-szakboltokban kapható candy apple, azaz cukros/kandírozott alma. Már rengetegszer láttuk, de csak a napokban raktam be egyet a kosárba. Biztos most az őszi almaszezonban, illetve Halloween közeledtével még a szokásosnál is többet pakoltak ki, vagy csak megszállt az ihlet, hogy "ezt márpedig sürgősen meg kell kóstolni". Az általam választott példány megtévesztésig hasonlított a fotón láthatóra, azaz piros máz borította (ez a leggyakoribb szín), majd mogyoródarabokba forgatták.

Annyira tömény cuccnak néz ki, lehet, hogy ez tartott vissza eddig? Mindenesetre nagyon kellemesen csalódtam, mert a tömeg nagy része mégis csak a hámozatlan alma, és összességében az édes és savanykás íz remekül kiegészítette egymást. Egyszóval ízlett. Úgyhogy nagy dilemmában vagyok a jövőt illetően.

Elég régi termék a candy apple, 101 éve készült az első adag a keleti parton, New Jersey-ben, azóta pedig töretlen karriert fut be. Arra, hogy meddig lehet a témakörben merészkedni, példaként csatolok egy honlapot. Úgy tűnik, bizonyos almaköltemények 13-19 dolláros darabáron is kelendőek!

Szolgálati közlemény

2009-10-15T20:08:00.004+02:00

Két hónap múlva indulunk, és remélhetőleg december 16-án érkezünk mindannyian Budapestre. Juhéjjjjjjj!

Sziklák nyugaton

2009-10-14T04:14:00.025+02:00

A Grand Canyon a világ egyik legismertebb látnivalója, körülbelül évente ötmillió ember kerekedik fel, hogy megnézze. Az idei számokban már benne vagyunk mi is. Még az is lehet, hogy viszonylag pontos adatokkal rendelkeznek a látogatók számáról, mert ugyan autónként egy belépőjegyet kell csak venni, mint az összes nemzeti parkban, de itt még azt is megkérdezték, hogy hányan ülünk a kocsiban. És ha már megkérdezik, gyanítom, fel is írják valahova.

Szóval. Azért nem évente negyven millióan látogatnak el ide, mint a Times Square-re New Yorkban, mert eléggé eldugott helyen található a kanyon. Persze az eldugott szó teljesen félrevezető. Hogy lehetne már eldugni egy 443 kilométer hosszú, helyenként akár 29 kilométer széles, valamint egy kilométer mély szurdokot? Hát sehogy. Talán helyesebb kifejezés, hogy messze van minden nagyvárostól, és közlekedési csomóponttól.

A hatalmas méret ellenére az egész kanyont csupán három helyen lehet látogatni, megnézni. Mi a - remélhetőleg nem véletlenül - leglátogatottabb déli peremre (south rim) autóztunk. Már itt meglepődtünk, mert abból a sztereotípiából indultunk ki, hogy Arizona csupa sivatag meg kaktusz, a kanyon pedig csupa kő, így aztán gondoltuk, hogy nem nagyon fogunk növényt látni útközben. Na ez nem nagyon stimmelt, egyrészt nem volt sivatag, másrészt nem volt kaktusz. A perem szélén és az oda vezető úton pl. tűlevelű fákkal találtuk szembe magunkat. De az tény, hogy a kanyon csupa kő :).

Természetesen ami ezután jött, az is említést érdemel. Hiába látott már az ember korábban szép fotókat a tájról, a kanyon valós méretei teljesen őrjítőek. Mivel a hosszát úgy sem látjuk, főleg a mélysége, különösen abban az esetben, ha egy szaladgáló kétévessel sétálgatunk... De viccet félretéve, az egész ISZONYAT NAGY, és még annál is nagyobb. Pedig a déli perem látogatható rész mindössze egy harminc kilométeres szakasz. És az egy dolog, hogy gigantikus méretű, de még szép is!

Mi 7-8 órát töltöttünk a parkban, különböző kilátópontok buszos valamint autós látogatásával, valamint a perem közelében húzódó gyalogúton sétálva, viszont ez sem volt elegendő arra, hogy az összes kilátópontról kinézzünk. Vállalkozó szelleműek és túrázó kedvűek egyéb, akár több napos programokat is kipróbálhatnak, pl. le lehet mászni a kanyon aljába, a Colorado folyóhoz, de ennek megvan az a hátránya, hogy valahogy vissza is kell jönni.

Fotózgattunk, bár be kell látni, ez sajnos nem az a téma, amit "le lehet fotózni". A linkről elérhető fotóalbum elején a legendás U.S. Route 66-ről találtok képeket. Ez a négyezer kilométeres út Chicagótól egészen Los Angelesig vezetett, évtizedekkel ezelőtt fő közlekedési csomópont volt, majd új utak építése miatt elvesztette jelentőségét. Erről szól a Verdák c. nagyon édi mozifilm is, egyik kedvencem. Ugye láttátok?

A sziklák kapcsán még egy helyet említek meg, a kisváros neve Sedona. Minden irányban vörös sziklák övezik. Ezek közül mi a képen látható Bell Rock-ra másztunk fel. Jó, nem a tetejéig, hanem kb. csak a közepéig. Eddig tudtunk és bírtunk a nagy hőségben. Csodaszép volt minden. Phoenix-ben is másztunk sziklát, méghozzá egy lyukasat. Ez utóbbi két helyről fotók egy új albumban találhatók, itt. Örülünk, ha minél többen megnézegetitek a fotókat! Ha valaki véletlenségből unatkozik, nagyobb mennyiségben találhat fotókat a hatalmas fákról és sok minden másról is, amiről nem írunk bejegyzést. Például dagi fókákról.

Tűzálló óriásfenyők Kaliforniában

2009-10-04T16:24:00.074+02:00

Annyi mindent elterveztünk. Aztán két héttel az utunk előtt kiütöttek a menetrendszerű erdőtüzek Kaliforniában. És nem a nagy los angeles-i erdőtűzre gondolok, amiről a tévében beszéltek, hanem egy kisebb erdőtűzre, ami pont a Yosemite Nemzeti Park közepén tombolt vagy tíz napon át. Sajnos pont azt az utat, ahol be akartunk menni a parkba, lezárták a tűz terjedése miatt. Ami borzasztóbb, hogy pont a tűz útjában volt egy völgy százméteres óriásfenyőkkel.

Már egy hete égett az erdő, és egyre közelített az óriásfenyőkhöz. Csak akkor jöttem rá, a park prospektusának szavaival élve, hogy "AZ ÓRIÁSFENYŐK TŰZÁLLÓAK". Nem mondom, hogy megnyugodtam. Az viszont elgondolkodtatott, hogy ha ezek a fák átvészelnek 2-3000 évet, akkor kell legyen ötletük párszáz komolyabb erdőtűz esetére. Szőrös a kérgük, és ha tűz éri, akkor csak egy kicsit megpörkölődik a felszíne, amiből simán kigyógyul. Van még mögötte pár méter élő faanyag, ami segít neki.

A tűzoltók aztán sikeresen eltakarították a romokat az útról, így az érkezésünkkor már járható volt. A kidőlt/megbillent fák odébb tessékeléséhez az erdészek robbanóanyagot is használnak. Ja! Az erdőtüzet is ők indították, - ilyet rendszeresen tesznek - hogy "karbantartsák" az erdőt, mert különben elburjánzik az aljnövényzet, és egy véletlenszerű erdőtűz sokkal csúnyább pusztítást végezne. Ez a szándékosan rakott tűz viszont váratlanul elszabadult, és sokkal nagyobb területet érintett, mint amire eredetileg gondoltak.

Beszélgetés, mikor elindultunk az óriásfenyőkhöz vezető gyalogúton:

- Fú de nagy, Olgi, nézd már ez milyen nagy! És kicsit máshogy néz ki, mint a többi, ez már tuti mamutfenyő!

- Nem, Gyuszkó, még menni kell egy fél mérföldet, ott lesz az első mamutfenyő.

- Oké, de talán ez is mamutfenyő, és a térképen csak a legnagyobbakat jelölték be.

(Nem volt igazam...)

A lényeg, hogy többféle nagyon nagy fenyő is van. Amik közt először mentünk el, azokat úgy hívják, hogy cukorfenyő (sugar pine). Ezeknek van a világon a legnagyobb toboza, mint amit a fenti fotón a kezemben tartok. Egy másik fajta nagyon nagy fenyő az óriás mamutfenyő (giant sequoia), amit csak fél óra séta után láttunk. Ezek a NAGYON VASTAG fenyők, a világ legnagyobb súlyú élőlényei, mint például a jobboldali fotón Olgival és Lolával a tövében. Hasonlítsátok méretileg a körülötte lévő fákhoz! Egy harmadik fajta nagyon nagy fenyő, az örökzöld mamutfenyő (california redwood), amiket később a tengerparthoz közeli Big Sur erdőben láttunk. Ezek az örökzöld mamutfenyők pedig a legmagasabb fák a világon, van köztük 115 méteres is, így kicsit magasabbak az óriás mamutfenyőknél is, melyek legmagasabbika 85 méter. Az óriás mamutfenyőkben a poén viszont a vastagságuk, mely általában 6-8 méter szokott lenni, de állítólag van egy 17 méter vastag is, sőt, 4 méter vastag ága is tud lenni. Szóval még az 50 méter magasan lévő "vékonyabb" ágak külön-külön önálló faként is megállnák a helyüket.

Felraktam fotókat az első három napról, a Yosemitén kívül van benne San Francisco is. Erről a városról most részletesen nem írunk (egyetlen nem-mel szavazónk is örvendezhet kicsit, mindent az olvasókért, ugyebár), bárkit megkérdeztek, úgyis csupa szépet és jót fog mondani róla.

Szavazás!

2009-09-29T06:21:00.007+02:00

Jelentem, családunk eddigi legbonyolultabb, nyugati-parti nyaralása után ismét Ithacában van. Mi most kicsit regenerálódunk, átfésüljük memóriafogasainkat, rendszerezzük a látott érdekességeket. Tehát rajtatok a sor, válaszoljatok!

Olvasnál-e részletes élménybeszámolót?

Válaszaitokat köszönjük! Persze az, hogy mennyire lehet minket ilyen módon befolyásolni, még nekünk sem tiszta.

Azt mondjátok, begolyóztam a kérdőív-fordítási alkalmi melótól? Lehetséges.

New York State Fair

2009-09-06T19:52:00.030+02:00

New York Állam "búcsúján" voltunk szombaton Syracuse-ban, Thanh barátunkkal. A húszmilliós állam közös búcsú-fesztivál-kiállítás-börzéjét évente rendezik meg, immár 163-ik alkalommal. A tizenkét napos rendezvény napi átlag 80-120.000 nézőt vonz- ez az egyik legnagyobb/leglátogatottabb az országban, továbbá ez volt a legelső egykoron. Ma olyasmi, mint a BNV, egy vidámpark, egy állatkert, és a debreceni Mihály-napi vásár egyben - területileg is.

A búcsú központjában a mezőgazdaság áll, és mivel New York City kivételével ez az állam elsősorban a mezőgazdaságból él, van itt paraszt bőven, és eljönnek bemutatni tudományukat. Volt:

vajszobor a tejcsarnokban
hordóból csapolt csokistej
tehén-szépségverseny
fogathajtó verseny
szoborfaragás láncfűrésszel
birkanyírás
malacfutóverseny
kakaskukorékoló-verseny
gyapjúfonál-készítés rokkán
lángos-kolbász-sör-fagyi
Oktoberfest
a Cornell University napelemes öko-jövő (csupa rozsda) családi háza
zsiráf-vidámpark-óriáskerék-céllövölde
kolbászevő-verseny
emeletes körhinta
a "világ legnagyobb élő malaca" (Thanh már látott nagyobbat...)
indián falu
jacuzzi-vásár
énekes-táncos tehetségkutató verseny
gyerekből, illetve a ruházatukból kilógó narancssárga cetli, rajta a szülők elérhetőségével-gyerekelvesztés esetére (ezzel a cédulák száma alapján mindenki kalkulált, de pl. mi nem hagytuk el Lolát)

El lehet képzelni, és beszorozni ezerrel, vagy meg lehet nézni a fotóinkat is...

Yellowstone Nemzeti Park

2009-08-22T06:46:00.011+02:00

Elmentünk nyaralni!!! És vissza is jöttünk...

Nem kíméltük magunkat, mint Olgi beharangozójából kiderült, úticélnak a Maci Laciból ismert Yellowstone Nemzeti Parkot választottuk. Maci megvolt, egy grizzly, melyet távcsővel tudtunk megfigyelni ahogy ugrándozik a hegyoldalban. Bölényt sokkal többet, és közelebbről láttunk:

A Yellowstone tele van gejzírrel, hőforrással, bölénnyel, antiloppal, szarvassal, medvével, kanyonnal, vízeséssel, bazalthatszöggel, pelikánnal, lásd fotóink: album 1, album 2, album 3, album 4, album 5. Itt további fotók helyett a tudományos megközelítést választom. A Yellowstone kábé két magyar megyényi területen fekszik, vulkanikusan aktív terület, melynek geotermikus energiája gejzíreket, hő-/gőzforrásokat táplál. Az átlagosan 2400 méter magasan elterülő Yellowstone fennsíkról több mint 3400 méter magasig emelkednek a hegyek - a poén tehát nem a hegyek magassága, hanem az, hogy a völgyek szintje is nagyon magasan, minimum 2000 méteren van. A magaslati levegőre a testünk is reagált, konkrétan kiszáradtunk a melegtől, szétvert minket a jégeső, aztán leégtünk. (Ez mind igaz is, de az izgulósabb olvasók kedvéért hozzáteszem, hogy mindet kábé rendben megúsztuk.)

Hogyan talál az ember vadállatra a vadonban? Amúgy nem is olyan nehéz, mert 3000 darab hatalmas bölény nem tud észrevétlen maradni. Másrészről meg nem is olyan könnyű, mert a többi nagyvad szeret elbújni az erdőben, és csak hajnalban, vagy szürkületkor jönnek elő, amikor már nem olyan kedvezőek a fényviszonyok a meglesésükre. Van viszont egy tuti módszer: megy az ember kocsival bárhonnan bárhová a parkon belül, és az amúgy kellemesen ritkás forgalom bedugul, mindenki látszólag ok nélkül leáll az út szélén, és veszi elő a technikát. Állványos távcső, kamera, kinek mije van. Na, ilyenkor érdemes követni a többiek optikájának a vonalát, és általában ott van a bölény, villásszarvú antilop, grizzly, vapiti szarvas, ilyesmi. (Persze az is lehet, hogy mindenki már csak a hűlt helyét nézi mondjuk egy medvecsaládnak...) Gyakran még optika sem kell, hanem a forgalmi dugót egyszerűen egy átvonuló bölénycsorda okozza, vagy még viccesebb, ha nem keresztbe, hanem hosszában indulnak el a tonnás jószágok. Általában békések, bár a szemük olyan furán áll, nemhogy a szarvuk. És úgy mozognak, mint egy lassított felvétel, de nem lennék az útjában, mikor éppen az jut eszébe, hogy begyorsít 60 km/h-ra, amire alaphelyzetben mindnyájan képesek.

Szóval így néz ki egy bölénycsorda és egy autócsorda találkozása. Ja! Kényesebb esetekben felvonulnak a vadőrök is, tudjátok a karimás kalapú pofa, és rászól az autókból kiszálló emberekre, hogy "Vissza lehet csücsülni, nincs itt semmi látnivaló...". Asszem a harmadik vagy negyedik nap jutottunk el oda, hogy Olgi szólt, hogy ott egy bölény, és én már oda sem fordultam, mert csak akkor érdekelt volna, ha egy egész csordáról van szó, és a szarvascsalád mellett is fékezés nélkül hajtottunk el, mert nem volt agancsuk.

Hogy is van ez? Érintetlen természet, de mi csak úgy odamegyünk bárhova kocsival? Az úthálózat azért nem olyan nagyon sűrű: ha akarod, könnyen le lehet rázni a többi embert, vannak a szinte érintetlen vadonba induló, 2-3 napos túraútvonalak is. Mi inkább a kijelölt túraútvonalakon haladtunk, de még a népszerű gejzírek környékén is előfordult, hogy "Na már megint nincs kit megkérni a hármasban-os fotót elkészíteni." Sok változat van a park látogatására: van a sátras-biciklis változat, sokan jönnek Harley Davidsonnal (például nyugdíjas házaspárok...), le lehet parkolni lakókocsival a kempingben, vannak hotelek és faházak a gejzír mellett, illetve vannak motelek a park határán kívüli városkákban - mi ez utóbbit választottuk. Ez amúgy jó ötlet volt, de első este annyira bedugult egy *!#@tt bölény miatt az országút, hogy majdnem kizártak minket az este 9-kor záró motelből. Akkor még fogalmunk sem volt, hogy mi okozhat ekkora dugót...

No, és vannak ezek a (photoshopos???) fotók a gejzírekről:

Nekünk nincs is photoshopunk, és a gimp-hez sem nyúltam, esküszöm... Ezek tényleg ilyenek. A benne még kék víz kifolyik piros színű vízként, majd átalakul zöldre, és végül narancssárga színben pompázva folyik át a szomszédos kristálytiszta színű patakba. Persze nem a víznek van színe, hanem a meder falán tanyázó, hőmérséklettől függő fajtájú mikroorganizmusoknak. Az óvatosság nem árt, mert a gejzírek környékén a talaj el van aknásítva - egy óvatlan lépés a puha talajon, és belerogysz egy újonnan képződő rejtett gőzforrásba, mely az előbb még ott sem volt. Ja! Állítólag a tóból a horgászok régen a kifogott halat úgy főzték meg, hogy még a horgon csüngve belógatták egyenesen a szomszédos hőforrásba.

Lola kicsit félt a gejzírektől. Olyankor a másik irányba nézett, vagy ha mindkét irányban gejzír volt, akkor "elbújt", azaz Olgihoz nyomta a fejét, és becsukta a szemét. De ha kicsit távolabbról néztük, akkor már lelkesen mondogatta, hogy "Pff-pff!", ez lett nála a bugyogó gejzír szinonímája.

Időjárás. Na az nagyon volt, annak ellenére, hogy teljesen egyértelmű, hogy ide csak nyáron szabad utazni. Néha majd megsültünk, nekem még mindig hámlik az orrom az 50-es faktor ellenére. Negyedik nap pedig jégkaparó kellett volna a kocsi szélvédőjére, mert annyira ráfagyott reggel, és a sűrű reggeli köd csak délre szállt fel teljesen. Egy kis hóesés is volt.

Vadnyugat

2009-08-21T04:07:00.043+02:00

Elutaztunk nyugatra, Wyoming-ba. Ez az USA legritkábban lakott állama, ahol majdnem három Magyarországnyi területen csupán fél millió ember él. A surgázott imidzs valóban a lovaglós-cowboy-os, Marlboro-reklámos hely. Wyoming nem hivatalos beceneve amúgy pont ez: cowboy állam.

Az útikönyv szerint az "ország legfestőibb" repterén landoltunk (bocsánat, de az ilyesféle jelzők az USÁ-ban naponta többször használatosak, bár az ország helyett sokszor a világ szó csúszik be), mely a Grand Teton Nemzeti Parkban található. Valóban szép, hófödte hegyek fogadtak minket, más kérdés, hogy ennek augusztusban mennyire lehet örülni, ha épp nem síelni vágyunk:

Szerencsére az nem tűnt fel, hogy a leszállópálya ezen a reptéren a legrövidebb az országban.

A fából épült reptér nemcsak azért forgalmas, mert ez az egyik legközelebbi csomópont a Grand Teton Nemzeti Parkkal szomszédos Yellowstone Parkhoz, hanem mert magánrepülők is érkeznek szép számmal, pl. Dick Cheney, Harrison Ford, Sandra Bullock pihen itt rendszeresen. (Egy katalógusból meg a szállodai szobák árából rájöttünk, hogy nem csak fontos nagyváros környékén lehetnek csillagászatiak az ingatlanárak, hanem falusi kis lakások esetén is.)

A reptérhez közeli 9 ezres településen, Jacksonban viszont nem bírtak magukkal, adtak egy nagy adag modernizált ultragiccses vadnyugatot a turistáknak. Tornácos, korabeli szalonra hajazó faházak, fajárda, kalapbolt, és mindenféle szuvenírbolt, ahol vehetsz szarvasagancs-csillárt hatezerért, meg kitömött medvét még sokkal többért (itt biztos önköltségi áron). Szerintük ilyen egy ügyvédi iroda:

Ezen kívül véletlenül az is kiderült, hogy itt rendezik meg "a világ leghosszabb lövöldözését", ami abból áll, hogy évtizedek óta májustól szeptemberig majdnem minden nap (csak vasárnap van pihi) kosztümös színészek előadásában egy korabeli település életképeibe pillanthatunk bele, ahol néhány lövés is eldördül, amitől Lola teljesen jogosan még a produkciótól messze is sírva fakad. (Tipp az olvasóknak: Gyuszkó szerintem rávehető arra, hogy az előadásról készült videót feltöltse.)

Egy konstruktív érdekességet láttunk, nevezetesen a jelzőlámpa nélkül gyalogosátkelők környékén. Az utca mindkét oldalán van egy rikítóan sárga zászlókat tartalmazó oszlop, és ha át akarsz menni, láthatóbbá teszed magad, ha a zebrán ilyen feltűnő zászlóval flangálsz. Aztán amint átértél, az adott oldali oszlopba tűzöd a zászlót, és kész. Enyhén útépítő munkás külsőt kölcsönöz, de azért egész jó ötlet, nem? Jacksonról elég is ennyi szöveg, további fotók ebben az albumban találhatók.

Medvékről embereknek

2009-08-10T04:49:00.011+02:00

Hogy akarom-e látni Maci Lacit? Per pillanat nem vagyok benne 100% biztos. Pedig mindenféle okosságot betanultam már a Yellowstone útikönyvből. Most ezeket a tanácsokat veletek is megosztom. Legyünk óvatosak, medvék bizony vannak.

Az alaphelyzet az, hogy nem szabad az embernek 90 méternél közelebb mennie a medvéhez. Eddig nagyjából okés, értem. Na de mi van akkor, ha ő jön közel hozzánk? Vagy ha én megyek közel hozzájuk, anélkül, hogy tudnám, hogy ott egy - netalántán több - medve? A Lonely Planet a következőket ajánlja (mindenkitől elnézést kérek, saját fordítás):

"Találkozás a medvével

Számos védekezési stratégia ismert, de egyikre sincs garancia, hogy működik. (Na kösz, ez aztán bíztató.)

Ha a medve nem lát téged, széliránnyal ellentétes irányba haladva távolodj el tőle tisztes távolságba, és csapj zajt, hogy észrevegye a jelenlétedet.

Ha már észrevett, a szemkontaktust kerülve lassan térj ki az útjából, beszélj halkan, továbbá kezdj el lassan hadonászni a kezeddel a fejed felett. Soha ne fordíts hátat egy medvének, és soha ne térdelj le. Amennyiben a medve támad, nehogy szaladni kezdj, hiszen rövid távon 65 km/órával is tud futni... Még csak ne is kiabálj, mert ezzel csak megijesztenéd a medvét - amitől ő sokkal agresszívabbá válhat.

Gyakoriak az alibi-támadások. Ilyenkor feküdj a földre, gömbölyödj össze, és játszd meg hogy halott vagy, miközben a nyakadat a kezeiddel, a mellkasodat és a gyomrodat pedig a térdeiddel véded. Ne szegülj szembe a medve tapogatózó mozdulataival, mert előfordulhat, hogy megunja a dolgot, és elmegy. A fára mászást is fontolóra veheted, de csak akkor, ha legalább 4,5 méter magasra fel tudsz jutni.

Amennyiben a sátorban, alvás közben támad rád egy medve, az a legvalószínűbb, hogy zsákmányának tekint. Úgyhogy minden eszközzel harcolj, ami csak a kezed ügyébe kerül, még véletlenül se játssz halottat!"

Most meg már nincs mese, mindjárt indulunk. Reményeink szerint 10 napon belül jelentkezünk, ha egész véletlenül nem, lehet, hogy mégis csak érdemes lenne bővíteni ezt -az egyébként sok további kérdést felvető- fejezetet a könyvben.

Dinnyeszezon

2009-08-07T03:45:00.009+02:00

Vettem egy darab sárga dinnyét a boltban. Íme:

Ízre megtévesztésig hasonít "a" görögdinnyére. Mondhatni nyilván, mert hiszen az. Kicsit persze bizarr dolog ilyet enni - az ember agya végig kételkedik.

De azon már a sokat látott japán barátaink is mosolyogtak, hogy náluk meg ilyen formájúakat árulnak:

Ezekkel a belső szín ismerete nélkül is van egy kis gond, méghozzá az árcédula: darabjuk ugyanis 10-100ezer jen (20-200ezer Ft). Szerintem termeljünk ilyeneket, és adjuk el nekik féláron! Na, ki van benne?

Heti kérdés

2009-07-26T18:11:00.011+02:00

Már többször (tényleg legalább két alkalommal) belecsavarodtam itt abba, hogy pusztán egy név hallatán - tehát arc nélkül - nem sikerült helyesen megtippelnem egy ember nemét. És ez nem csak az idegen, hanem az angolos hangzású nevekkel is előfordul. Konkrétan ilyenkor egy percre tök hülyének érzem magam - lássuk be, otthon az esetek többségében egy nagycsoportos óvodás gyereknek ezzel a témakörrel már nincs problémája.

Egy e heti hír végképp igazolt. Az történt ugyanis, hogy egy Kelly Hildebrandt nevű csaj kíváncsiságból rákeresett a vele megegyező nevű emberekre a Facebookon (itteni iwiw), és talált is egy 100%-os egyezést: ugyanezen a néven egy hapsit. Nyilván azért lett ebből hír, mert találkoztak, összejöttek, volt eljegyzés, és most tervezik az esküvőjüket.

Heti kérdésünk tehát: A magyar utónévkönyvben szereplő keresztnevek között van-e olyan, amelyik fiú és lány gyermeknek is adható? Válaszaitokat kommentek formájában várjuk. Bármit írhattok, a helyes megfejtést még mi is nyomozzuk.

Időutazás

2009-07-17T18:11:00.025+02:00

Legújabb kalandunk során 1585-ben találtuk magunkat Warwickben, egy kis angliai faluban, ami nagyon felpezsgett a mai napra, hiszen maga a királynő, Erzsébet teszi tiszteletét a faluban.

Ennek persze nem csak a fele tréfa, hanem az egész, mert nem is Warwickbe, hanem Sterling, NY-ba mentünk, mely minden nyáron otthont ad egy - a fenti kerettörténetbe helyezett - reneszánsz fesztiválnak. A helyszín egy remekül választott 35 hektárnyi(!) terület egy erdős-árnyas domboldalon, ahol nem csak sok különböző poénos házacska fogadott minket, hanem több mint 200 beöltözött színész is. Van, aki közülük csak lófrált és beszélgetett a faluban, van, aki fellépett a 12 színpad valamelyikén, ahol folyamatosan követték egymást az előadások, teljes képtelenség volt mindent megnézni egy nap alatt. A színészeken túl még sok belépőjegyes vendég is beöltözött a korhoz illő szerelésbe, amit vagy a helyszínen béreltek egész napra, vagy otthonról hoztak. Ezek hasonlóan jók voltak, mint a hivatásosaké, de a brit tájszólás hiánya, és a fényképezőgép elárulta, ki nem profi.

Láttunk természetesen lovagi tornát, igazi kardnyelőt, akasztást a főtéren, kiöregedett bohócot, bábszínházat, sólymokat, magát a királynőt, sok kézművest, mutatványost, sárkányfű-árust, mint a Süsüben, és rengeteg, kizárólag emberi közreműködéssel működő korabeli vidámparkba illő játékot. Nagyon kellemes program volt, azóta is ezt ajánlgatom mindenkinek. Ki ne érezne kedvet ezután fotóink nézegetéséhez? Ide klikkeljetek!

Jó hírek

2009-07-16T01:42:00.005+02:00

Száz viccben fordul elő az a mondat, hogy "Van egy jó meg egy rossz hírem, melyiket mondjam először?" Ezen a problémán segít, ha az ember kizárólag a következő újságot olvassa:

Positive News, azaz jó hírek. Semmi olyasmi, hogy gazdasági válság, lövöldözés, sikkasztás, államadósság, terrorizmus, atomhatalom, lezuhant repülő, hanem önkéntesek házépítése, bohóckommandó, esőerdők megmentése, legkedvesebb középiskola, új halfaj.

Hja, így könnyű!?

Sárkányhajók

2009-07-11T19:32:00.017+02:00

Szombaton a Fingerlakes International Dragonboat Festival-ra, azaz a negyedik Fingerlakes Nemzetközi Sárkányhajó versenyre kukkantottunk be/ki, ahol amerikai (USA, Kanada) csapatok több versenyszámban mérettették meg magukat a Fingerlakes kupáért és ranglistapontokért. Ithaca a Fingerlakes gyűjtőnévvel jellemzett hosszúkás alakú tavak közül a leghosszabb, a Cayuga tó partján fekszik. A tavak irtó mélyek, a Cayuga tó néhol 133 méter. A versenyt a tóba vezető egyik folyón rendezték meg. Fotóinkat itt találjátok!

Hogyan főzzek homárt?

2009-07-10T17:47:00.007+02:00

Na, ebből a kérdésből is látszik, hogy milyen nagyságrendű problémáim vannak. De ilyen is csak akkor, ha magamnak generálom a hülyeséget.

Egy pár hete tartott ünneplésre egy homáros helyet is felvetett egy haverom. Én kapásból egy másik étteremre szavaztam, ahol mondjuk szintén olyan kaja volt, amit soha nem próbáltam - hong-kong-i dim sum - ami végül nagyon bejött. Én aztán nem akartam égni, hogy a legkisebb fogalmam sincs, hogy a homár mely részeit kell (lehet) megenni, és ez még hagyján, mert mielőtt az evés szóba jönne, ott a homár kibontásának fázisa is. Így a kínai étteremben legalább csak az evőpálcika használata közbeni bénázásomon mosolyogtak a többiek, de ezt vállalom, ez a téma úgyis hamar kifullad, főleg, hogy általában kanál meg villa is van. Fene érti, hogy miért van kedvem pálcikázni is egy kicsit.

Szóval ez volt az egyik motivációm - hogy majd legközelebb bátrabb legyek az étteremválasztásnál, a másik pedig, hogy a boltokban nem lehet nem belefutni a homárral teli akváriumokba, hűtőpultokba. Úgyhogy vettem egy homárt, egy kicsit, fél kilóst, csak úgy kipróbálni.

Alanyunk fagyasztott volt, ezért azzal a problémával nem szembesültem, hogy ki szeretne mászni a lábasból - élő állatot emiatt állítólag csak összekötözött ollóval szabad odatenni rotyogni. Főzés után püföltem kicsit - jobb híján - a konzervnyitóval, végül sikerült hozzájutnom a különféle helyeken rejtőzködő húsokhoz. Menet közben innen puskáztam, saját folyamatábra erre.

Leginkább annak örülök, hogy Gyuszkót is rábeszéltem a közös homár-vacsorára. Megettük mindet, herkentyű íze volt, de semmi különös. Kíváncsiság kielégítve, következő adag tervben.

Madarak

2009-07-06T04:22:00.009+02:00

Az esőmentes hétvégéből a wimbledoni közvetítések idejét kivonva még mindig maradt rengeteg idő, amikor mindhárman beültünk a kocsiba, és nagyon hamar ki is szálltunk. A Cornell Lab of Ornithology-ba mentünk, ami az egyetem madártani kutatóintézete. De nem egy laborban találtunk magunkat, hanem egy természetvédelmi területen, ahol sétálgatás közben madarakat lehet lesni. Az senkit nem zavar, hogy a terület egy főút és a helyi reptér mellett van, úgy tűnik szerencsére, hogy a madarakat sem. Merthogy vannak. Nehéz őket észrevenni, pedig Lola rendületlenül magyarázott meg huhogott nekik - lehet ezért nem volt kedvük közel jönni. Nagyon csinos az erdő, bárhol izgi a pallókból épített hidakon, járatokon mászkálni.

A kutatóközpont épületébe is bementünk, annyira sok tennivaló nincs ott, de néztünk kisfilmet (mozi hármasban!), meg kukkoltunk távcsöveken át, de a legemlékezetesebbnek az ideiglenes szoborkiállítás bizonyult mindenféle hatalmas szürreális vasmadarakkal. Persze van, aki nálunk jobban kihasználja az épületben található erőforrásokat: a könyvtár a világ legnagyobb állathang gyűjteményét rejti, 160 ezres a kollekció, melyek pl. a Harry Potter filmekben köszönnek vissza.

A függetlenség-napi hosszú hétvége két napján is elmentünk ide, de nem jártunk be minden ösvényt, a terület teljes felfedezése még várat magára. Legközelebb csak szúnyogriasztóval felszerelkezve megyünk! Hiába volt ott Gyuszkó, akit imádnak a szúnyogok - ezért én általában meg szoktam úszni, de most pöttyös vagyok.

Betűző Méh

2009-07-01T01:37:00.016+02:00

"Spelling Bee", azaz betűző verseny, mely abból áll, hogy a kisdiáknak bemondanak egy angol szót, és azt el kell betűznie. Ez magyarul játszva nem lenne se különösebben nehéz, se érdekes feladat, de az angol nyelvben a kiejtésből a leírásra következtetni igencsak bajos. Továbbá az angolban sokkal több szó van, mint a magyarban, amin tavaly első hallásra kicsit meglepődtünk, de nagyon sok idegen szót befogadtak az angol nyelvbe, melyek kiválóan alkalmasak a versenyzők kínzására.

Kis segítséget is kérhet a diák, például egy teljes mondatot a kapott szóval, vagy egy értelmező kézikönyvi meghatározást, vagy esetleg a szó többféle elterjedt kiejtését hallgathatja meg. Amerikában hagyományosan nagy népszerűségnek örvendenek a spelling bee-k, melyeken bármelyik általános iskolából be lehet jutni a washingtoni országos döntőbe, amit az ESPN és az ABC élő HD-adásban közvetít. A döntőben olyan - úgymond angol - szavakat kaptak, mint machtpolitik, plaidoyer, byssinosis, skeuomorph, kurta. Egy hiba, és kiestél. Ízelítő az elődöntő tévéközvetítéséből - a videón másodikként látható versenyző lett a végső győztes.

Júniusi összefoglaló

2009-06-29T16:12:00.012+02:00

Remélem, már minden kedves olvasónk tűkön ül, hogy mikor jelenik meg új bejegyzés. Nos, kicsit sűrűre sikeredett a június, és mivel már lassan vége is, csak egy összegzés következik a történésekről.

A csendes ithacai hétköznapokat egy helyi gyilkosság híre borzolta fel. Hogy mit lehet tudni? A lényeg, hogy egy 24 éves férfit gyanúsítanak azzal, hogy megölt egy nőt. Konkrétabban a feleségét. A gyanúsított és az áldozat is a Cornellen tanult/dolgozott, a fiú azon a tanszéken, ahol Gyuszkó... Az ilyesféle sztorikat kedvelőknek Gyuszkó cikkeket is kigyűjtött, így a horrorisztikus részletek erre keresendők: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11.

Ami pedig minket illet ebben a hónapban: Gyuszkó villámlátogatott otthon, cipekedett a költözésünk miatt, napokig ügyesen nyomta kettesben Lolával, továbbá elkezdett oktatni az egyetemen. Olgi néha kicsit lesántult, katonás menetrend alapján szülőket és hugit idegenvezetett szerte New York államban, új vízeséses parkot fedezett fel a környéken, és többször szülinapozott, abban a reményben, hogy összesen úgyis csak egyet érnek. Lola meg hihetetlen jellem- és karakterfejlődésen esik át éppen. Mostanában nagyon látványos és egyértelmű, hogy egyre összetettebbek a kis fejében a gondolatok. Ezt nem ezen videó alapján mondom, mert ez nyilvánvalóan másról szól.

Csip-csirip

2009-06-07T03:25:00.018+02:00

Ha haladni akar az ember a korral, meg követni szeretné, hogy mások miről beszélnek, nincs mese, újabb helyre kell regisztrálni. Hétmillióvalahanyadik felhasználóként én is csatlakoztam a Twitterhez.

Ez a legnagyobb úgynevezett mikroblog-szolgáltatás: egy olyan blog, ahol minden bejegyzés max. 140 karakter lehet. De vajon mi értelme van egy mikroblognak, ha az ember ír blogot? Hát még nem tudom, most tesztelek.

Eddig két dolog biztos:
1. olyan eseményekről is szólhat, amiről az ember nem mesél a blogban
2. kevés a hely egy agyonszerkesztett körmondathoz, így sokkal lazább stílusban írok.

Igazán kíváncsiak megtalálják az oldalamra vezető linket itt jobbra. Nyugi, nincsenek nagy elvárásaim! Tudom, hogy blogolvasóink nagy részét nem kifejezetten érdekelheti egy olyan infó, hogy adott napon hány órakor ébredtem, úgyhogy maradjatok itt továbbra is! Kísérletezni vágyók, időmilliomosok, konstans netezők - ti pedig próbáljátok ki!

Diplomaosztó

2009-05-31T18:03:00.028+02:00

Valóban régóta vagyunk itt - ez abból is látszik, hogy véget ért egy tanév, az előző májusi hétvégén volt a Cornellen a diplomaosztó. Csak a kíváncsiságunktól vezérelve nem vettünk részt, már csak azért sem, mert ehhez Gyuszkónak tanszéki dolgozóként kötelező lett volna beöltöznie talárba, és legnagyobb sajnálatomra nem volt kedve.

A diplomaosztót az egyetemi focipályán tartották, a 25 ezres lelátó csurig volt a boldog rokonokkal, a pálya pedig a végzősökkel. BSc, MSc, PhD - mindenkit most ünnepeltek, szabad szállodai szoba 100 km-es körzetben nem is volt azon a hétvégén. A ceremónia eléggé könnyed, kötetlen hangulatúnak tűnik a fotók alapján, vigyorgó rektorral, a talárjaikat és kalapjukat poénosan feldíszítő végzős diákokkal, és strandpapucsban vonuló tanszéki oktatókkal. Érdeklődőknek ezt a másfél perces fotósorozatot ajánlom.

Nyomokat hagyott bennem évekkel ezelőtt, amikor a Hajdú-bihari Naplóban tanév végén rakás kisgyerek 2x2 cm-es fotója jelent meg, alattuk a remek tanulmányi eredményekhez gratuláló családtagok keresztneveinek, titulusainak felsorolásával. Még ilyen "előképzettség" mellett is nagyot néztem az egyik egyetemi lapban megjelent hasonló jellegű, óriási (negyed, fél, egész oldalas) hirdetések láttán. Most döntsétek el, szerintetek nem túlzás ez "egy kicsit"? Bal oldalon több száz diplomázó neve a több oldalon át sorolt több ezer végzős közül - jobbra pedig egyetlen diáknak címzett gratuláció (micsoda süket duma ráadásul). Szerintem tök ciki!

Ithaca fesztivál

2009-05-31T04:39:00.004+02:00

Igaz, még nem töltöttünk itt egy évet, de valamilyen szempontból már körbeértünk a naptárban, mert az évenként megrendezésre kerülő Ithaca fesztivál nevű rendezvényen már másodjára vettünk részt nézelődőként. Ilyen rövidet is tudok írni, látjátok?

Newport, Vanderbilt kastély

2009-05-24T20:57:00.018+02:00

Bostoni kirándulásunk végén hazafelé jövet nem hagyhattuk ki Newportot, a csinos kisvárost Rhode Island államban, pontosabban "Rhode Island and Providence Plantations"-ben, ez ugyanis a teljes neve USA egyik tagállamának, melyből valahogy kimaradt az, hogy "állam". A "plantation" (=ültetvény) nyilván a korabeli telepesek mezőgazdasági tevékenységére utal. Így az ötven amerikai tagállam közül a legkisebb területű viseli a leghosszabb nevet.

Amerika aranykorában, a tizenkilencedik század végén egy magára valamit is adó milliomosnak kellett lennie egy newporti nyaralójának, melyet egyszerűen "cottage"-nak, azaz kb. kunyhónak neveztek, bár a palota, kastély, villa szavak sem tükrözik hűen az itt fellelhető fényűző gazdagságot. Valami olyasmit kell elképzelni, mint mikor összekeveredik a Ewing és a Medici család, és "most már megint mit kezdjek ennyi pénzzel, egyetemet már alapítottam, kezdek kifogyni az ötletekből".

A legmenőbb kunyhót, a Breakers-t Cornelius Vanderbilt építtette magának a new yorki vasúttársaságból származó vagyonából, hogy nyáron legyen hova kiruccannia Manhattanből. A kunyhót később lánya, Gladys örökölte, aki hozzáment Széchenyi László grófhoz, hogy egy kis nemesi vér is keveredjen a Vanderbilt család vasutas vagyona mellé. 1948-ban Széchenyi grófnő jelképes évi 1 dollárért egy non-profit szervezetnek adta bérbe a kunyhót - ehhez képest elég drága volt a belépőjegy. A harmadik emeleten nem jártunk, mert még mindig ide járnak az örökösök - a Szapáry család - nyaralni.

Onnan nem messze egy másik kunyhót, a Marble House-t (Márvány Ház) Cornelius tesója, William Vanderbilt építtette feleségének szülinapjára 13500 köbméter fehérmárványból. Elváltak, majd felesége itt tartott több nők egyenjogúságáért harcoló rendezvényt. Szintén nem messze, Quahogban lakik a Griffin család, korunk legsikeresebb rajzfilmsorozatának, a Family Guy-nak a főhősei.

Fotóinkat azzal a szemmel nézzétek, hogy mindet sutyiban csináltam, mert amúgy teljesen tilos volt. Csak kétszer szóltak rám, de a memóriakártyát nem kobozták el. És nincs mese, le kellett fotózni a konyhát, mert egy albumban csak a Versailles-stílusú dísztermeket mutatják be. A környéken kocsival további menő villák mellett haladtunk el, de azokat nem néztük meg, pedig ott nem szedtek belépőjegyet. Csak ki volt rakva, hogy "Private Property".

Cape Cod

2009-05-24T18:00:00.016+02:00

Boston után a Cape Cod nevű félszigeten is jártunk, mely egy remek kirándulóhely, tele van nyaralókkal. Szerencsére elállt az eső, mire odaértünk Provincetownba, a félsziget végére, ahol - ismét megtudtuk, hogy pontosan itt - láttak először partot a Mayflower utasai, a plimoth-i telepesek. Provincetown érdekes hely, alapvetően egy halászfalu, aminek a központja túristacsalogató butikok, kávézók, bálnanézőbe induló hajók, galériák, szivárványzászlós szórakozóhelyek zűrzavaros egyvelege. Nagyot sétáltunk, ettünk pizzát, ilyesmi.

Cape Cod fele természetvédelmi terület, egy tengerparti sáv, ahova kenuzni, biciklizni, túrázni, fürdőzni járnak az emberek. Nagyon meglepődtünk a növényzeten: tűlevelű erdővel borított homokdűnék borítjak az egészet. Kimentünk egy tengerpartra, a Herring Cove Beach-re, ahol a következő látvány fogadott minket: millió partravetett hering ugrándozott.

Cape Cod-on megnéztünk még egy régi vízmalmot a félsziget elején, Sandwich-ben, és ettünk fincsi rákkaját a Moby Dick nevű étteremben. Íme a képes összefoglaló Cape Codról.

Bostoni Teadélután

2009-05-23T00:11:00.035+02:00

---For-Boston---Dropkick-Murphys---kelta-punk-rock---

Az úton végig Dropkick Murphyst hallgatva végül eljutottunk Bostonba a múlt hetvégi utunk során, ahol csak úgy jöttek szembe az amerikai "őstörténet" jelképei. Mindenhol elmondják, hogy "az nem úgy volt, ahogy mindenki ismeri", és így a bostoni teadélutánról is megtudtuk, hogy nem csupán annyi történt, hogy a dühös tömeg a hajóról a tengerbe öntötte a drágán megadóztatott brit teaszállítmányt. (Pedig de...)

Ma a kínai árukat Amerikából viszik vissza Kínába, és így nekik sokkal drágább, mint az amerikaiaknak. Valahogy így volt ez 1773-ban a teával, amit az amerikaiak Angliából tudtak visszavásárolni. Volt Hollandiából csempészett tea is, de a britek - a British East India Company - valahogy megpróbálták lenyomni a drágán megadóztatott teájukat az amerikai gyarmatok torkán.

Bostonban kikötött a brit Dartmouth hajó egy csomó angol teával, és egy új törvény szerint ekkor 20 napja volt kirakodni a teát, behajtani az adót, és visszafordulni Angliába. Sok amerikai már azon felháborodott, hogy egyáltalán hagyták kikötni a hajót. De ha már kikötött, meg akarták akadályozni, hogy kirakodják a teát, mert az adótartozás már akkor megvalósult volna, ha mondjuk kirakodnak, és elhúzzák a csíkot az éj leple alatt. Úgyhogy a bostoni Old South Meeting House-ban összegyűlt 5000 fős tömeg megegyezett, hogy őrséget állítanak a hajó mellé, a kirakodás megakadályozására. Teltek a napok, eljött a határidő, közben megjött még két hajó. A kirakodási-adófizetési határidő napján megint összegyűlt egy 5000-es amerikai tömeg az Old South Meeting House-ban, köztük helyi képviselők, politikusok, kereskedők, közemberek, ahol Samuel Adams (a bostoni sörgyáros, aki később a Függetlenségi Nyilatkozat aláírói közt volt) felszólalása után ment ki egy csoport a kikötőbe megsemmisíteni a teaszállítmányt. Kis fogalmi zavar: ma az ilyesmit egyes amerikaiak egyenesen terrorcselekménynek neveznék...

A jobboldali képen látható az Old South Meeting House tárgyalótereme, ahonnan a dolog indult. Érdekes megfigyelni, hogy amolyan "open space" iroda módjára, fülkésen volt berendezve, hogy minden képviselőnek jusson egy kis zug, számítógép helyett íródeákkal.

További bostoni fotóinkon beszámolunk még Benjamin Franklinről és társairól, egy utcai cirkuszbemutatóról, a Lap Chi-ékkal való közös játszóterezésről, az MIT új cikk-cakkos tarka épületéről, a Love Storyból ismert Harvard-kampuszon látható strandröplabdapályáról, és a Boston Back Bayről.

Plimoth Plantation

2009-05-20T17:28:00.029+02:00

Elindultunk a keleti partra, Massachusetts államba kirándulni. Nem valami könnyű még lemásolni sem ezt a nevet (el is rontottam elsőre, haha), ennek az az oka, hogy helyi/indián névből ered. Valami olyasmit jelenthetett, hogy a "nagy kék dombnál". Többféle indián törzs lakott itt az óceán parti területen, aztán egyszer csak megérkeztek az európai hajók, falvakat alapítottak a telepesek, és pár évtizedig csendesen megfért egymás mellett a két kultúra.

Ebbe a korba - a rendezők szerint az 1627-es évbe - pillanthattunk bele egy szabadtéri múzeumban, mely a Plimoth Plantation nevet viseli. Plimoth - korabeli források szerint így nevezték el falujukat a Hollandiából érkező, bár Nagy-Britannia területéről származó telepesek. Ők azok az emberek, akikre az Amerikai Egyesült Államok lakossága ősanyáiként és ősapáiként tekint.

A múzeumban egy wampanoag indián nagycsalád életkörülményeit bemutató területen kezdtük a bóklászást. Kiderült, hogy nem minden indián kúp alakú, bőrrel fedett kunyhókban lakott. Persze itt az északi hidegben nem is csoda, hogy valami melegebbet találtak ki. Mivel érkezésünkkor is hűvös volt, kifejezetten jól esett bent ücsörögni a fakéreggel borított sátorban rakott tűz mellett, az - ugyan nem itt élő, csak itt dolgozó - indián származású embereket kérdezgetni szokásaikról. Mert erre a szisztémára épült a múzeum: a táblák, kiírások helyett a személyes interakcióra. Ez olyan egyszerű ötletnek tűnik, de mégis, sokkal közelebb hozza az emberhez az adott kort. Ha egyet kérdezel, beindul a lavina, és már részesévé is váltál az egésznek, jön az újabb kíváncsiskodó, adott esetben akár banális kérdés, és már el is időzött az ember az indián környezetben.

Innen sétáltunk tovább az európai telepesek szomszédos, kerítéssel védett falujába. Itt is kosztümös szereplők élték "mindennapjaikat", mászkálgattak ide-oda, főztek, dolgoztak, csinálták dolgukat, és kérdések esetén megálltak, és meséltek. Teljesen magával ragadott minket a hangulat, főleg amikor az iskolás csoportok közötti szünetet kihasználva mi is beszélgetésbe elegyedtünk a falu lakóival. Nagyon profik voltak a dolgozók, nem lehetett őket kizökkenteni korabeli világukból. És természetesen betanítottak nekik sok mindent, ami az adott kor emberének ismeretanyaga lehet, pl. jobban ismerték az 1627-es magyar történelmet, mint mi ott hirtelen...

Később ellátogattunk a múzeum kikötőben található részlegébe, a Mayflower nevű hajóhoz, melyen az ide érkező telepesek első hulláma utazott. Jó, ez nem az igazi hajó, hanem az eredeti hajó ötven éve készült másolata. De itt is folytatódott ugyanaz a stílus: korabeli ruhába öltözött utast kérdezgethettünk. Ekkora már Gyuszkó is belejött a dologba...

Hihetetlen poén volt az egész, persze leginkább talán a feladatlapokkal, speciális kérdésekkel felszerelkezett iskolásoknak, de felnőttként is maradandó élmény. A nap hátralevő részét a ma Plymouth néven futó kicsinosított városkában töltöttük, különféle halászlevek kóstolásával, és mivel a nap is kisütött, családi(!) fagyizással. Fotóinkat indiánokról, kosztümös telepesekről itt nézegethetitek.

Uncle Sam

2009-05-20T05:47:00.012+02:00

Ismerős a képen látható alak? Már én is láttam posztereken, de csak most jártam a történet végére. Ő Uncle Sam, egy figura, aki általánosságban az egész amerikai nemzetet szimbolizálja, ennek megfelelő színeket öltve magára.

New York az egyik korán csatlakozó államként elég eseménydús helynek mondható az USA történelme szempontjából, nem meglepő, hogy Uncle Sam legendája is innen eredeztethető. Történt ugyanis, hogy a britek elleni háborús időkben, 1812 tájékán a helyiek hordókban szállították a kaját az amerikai csapatoknak. A Troy (=Trója:) nevű faluból származó beszállító hordóin a U.S. betűkombináció szerepelt, a "United States" rövidítéseképp, de a csaták között unatkozó katonák azt eszelték ki hogy ez annyit tesz, mint Sam bácsika (Uncle Sam) ellátmánya. Nagyon nagy képzettársításra ehhez nem volt szükség, a név valóban stimmelt: Samuel Wilson szállította a hordókat.

Ez az egész biztos így is volt, mert a Kongresszus határozatában tényként elfogadta az összefüggést Samuel Wilson és Uncle Sam között. Jók az ilyen legendák, főleg ha nincs belőlük túl sok. Pl. remélem, a rizset senki szerint nem Uncle Ben találta fel.

Ntl*x

2009-05-10T02:28:00.019+02:00

Nem tudom ki hogy van a filmnézéssel, de itt Amerikában talán azzal érnek el legjobb eredményeket a kalózkodás ellen, hogy van alternatívája. Hozzátartozik, hogy itt van fizetőképes kereselet is, de amilyen árakat a n*t*lix nevű cég produkál, arra Magyarországon is sokan átnyergelnének a kalózmásolatok fogyasztói közül.

A n*tfl*x egy tipikus díjcsomagjára befizetsz havonta egy mozijegy árának megfelelő összeget, és utána további fizetés nélkül annyi filmet nézel, amennyi jólesik (vagy rosszul...). Lehet dvd-n, bluray-n, és online nézni a filmeket. "Minden" megvan nekik valamilyen formában, dokumentumfilm, tévésorozat, vadiúj mozifilmek, klasszikusok. Mondjuk 100.000 dvd, 10.000 online és 10.000 bluray. Most csekkoltam le: van közte vagy tíz-húsz magyar film is.

Online a legkényelmesebb, egyszerűen akárhány online elérhető filmet akárhányszor meg lehet nézni. Majdnem olyan, mint tévét kapcsolgatni, sőt jobb, mert bármikor bárhonnan újrakezdhetem.

Dvd esetén az a lényeg, hogy kiválasztasz egy filmet a honlapjukon, postán kiküldik a címedre, aztán vissza kell küldened az ingyenes borítékban. Nincs határidő, viszont a következő dvd-t csak akkor küldik ki, ha egy korábbit visszaküldtél. Ez a postafordultával azt jelenti, hogy elvileg 3-4 naponként új dvd-t kaphat az ember. Az amerikai posta amúgy eddig is megbízhatónak tűnt.

És ebből a havi díjból hogyan jön ki a nekik ez a szolgáltatás? 1. Egyrészt az emberek úgysem fognak állandóan filmeket nézni, így a maximálisan engedélyezett forgalomnál sokkal kisebbet fognak generálni. 2. USA baromi nagy. Egy ilyen cég azért nyereséges, a szolgáltatásuk azért olcsó, mert - mint a net*l*xnek - tízmillió előfizetője van, naponta kiküldenek kétmillió dvd-t. 3. Rég kiszorították az összes vetélytársukat a piacról. 4. Talán a pénzügyi válság vitte lejjebb az áraikat? Ja, de akkor mért lennének nyereségesek, pedig azok. 5. Nyilván különleges tárgyalási pozícióban vannak a postával és a filmforgalmazókkal szemben.

Könyvvásár

2009-05-10T02:25:00.031+02:00

Egyszer volt Budán kutyavásár, Ithacában pedig évente kétszer van könyvvásár. Ősszel és tavasszal. Az alkalmanként kb. 250.000 használt könyvet árusító vásár - ami az USÁ-ban a harmadik legnagyobb! - a következőképp működik: a helyiek a megunt, feleslegessé vált könyveiket a könyvtárnak adományozzák. A könyvtár ezeket raktározza, önkéntesek segítségével fél évente rendszerezi, majd egy nagy csarnokban megrendezi a vásárt, és a bevételt saját közhasznú céljainak megvalósítására fordítja.

A vásár három hétvégén át tart. A könyvek árai típusonként meghatározottak, és az idő elteltével folyamatosan csökkennek. Az utolsó nap a legmókásabb, amikor már nem könyvenként megszabott ár van, hanem kupacra megy a dolog: egy egység egy bevásárlószatyornyi könyv. Így hipp-hopp sok olyan könyvet lehet beszerezni, amire semmi szüksége az embernek.

Irtó nagy az érdeklődés, nyitásnál kígyózik a sor. Ithacában minden menő, ami helyi, hippi, használt, újrahasznosítható, valamint lehet önkénteskedni, és a vége az, hogy a közösség egésze "jobban jár". Ezt az egyszerű címet tudják használni, és még a wikin is van szócikk az eseményről.

Már csak azon gondolkozom, hogy tavaly ősz óta ki selejtezett ki ismét húsz darab magyar nyelvű könyvet?

Princeton

2009-05-04T18:29:00.028+02:00

Princeton, New Jersey-ben van egy egyetem, aminek a hokicsapata néhanapján megveri a Cornell csapatát. Meg van egy kutatóintézet, aminek szerényen az a neve, hogy Institute for Advanced Study. Első nekifutásra annyit kell tudni róla, hogy itt dolgozott Einstein 20 éven át. Most pedig itt dolgozik egy barátunk, Kun Gábor, őt látogattuk meg.

Az intézet matematikai épületét Simonyi Hall-nak hívják - az űrturistázás mellett ilyenre is futott Simonyi Károly pénzéből - ahol kiváló körülményeket biztosítanak az elméleti kutatáshoz. A közösségi teremben lehet sakkozni:

olvasgatni:

táblára firkálni:

a könyvtárban pedig az alsó polcokon kutakodni:

Ilyen izgi hely ez. Köszönjük Gábornak az idegenvezetést!

Ja, és vonatoztunk is egyet (Lola most először!): elmentünk a modern művészetek new yorki fellegvárába, a MoMÁ-ba. Fotóink mindezekről erre.

Magnólia

2009-04-28T05:24:00.017+02:00

Van egy csomó förtelmes, girbegurba fa a kampuszon, igazán ültethettek volna helyettük valami szépet is. Gondoltam eddig. De most kivirágoztak! Magnóliák a kampuszon, kövesd a linket:

Persze szépek is. De! A magnóliák (magyarul: liliomfa) egy nagyon ősi fa, olyan régen fejlődtek ki, mikor még nem voltak méhek, hogy beporozzák, így szirmai strapabíróbbak a "normális" virágokénál, hogy bogarak is beporozhassák.

Ezt, és sok mást is megtudtam a magnóliákról, azt is leírom, honnan. Hu Fuval, egy doktorandusz barátommal beszélgettem a most virágzó magnóliákról, és felvágva a felszínes és/vagy áltudományos ismereteimmel (Ian Stewart: A természet számai), azt találtam neki mondani, hogy "Képzeld, minden virágnak Fibonacci-szám darab szirma van. 3 vagy 5 vagy 8 vagy 13 vagy 21 vagy 34 vagy 55 vagy 89 vagy satöbbi." Ekkor még nem tudtam, hogy Hu Fu második (sic!) volt a kínai biológia OKTV-n...

Jól megkaptam a magamét, hogy mit olvasok ilyen baromságokat, mikor egy valamirevaló kétszikűnek a szirmainak száma 4, vagy 5, vagy azok többszöröse, de nem mindenképp Fibonacci számok, és különben is, a magnóliáknak a szirmainak száma nincs gyárilag meghatározva. Az a lényeg, hogy vannak a növények. Azon belül vannak mindenféle moszatok, mohák, harasztok, nyitvatermők, zárvatermők törzse. A zárvatermők törzse pedig két osztályra bomlik, egyszikűekre és kétszikűekre. Ezt tanultuk bioszból, ugye mindenkinek rémlik? Na, ez kicsit hibás, mert ebbe valahogy nem lehet helyesen besorolni a magnóliákat, ugyanis a magnóliák olyan régen, úgy 100 millió éve fejlődtek ki, mikor még nem váltak szét az egyszikűek és a kétszikűek. Szóval a magnólia se nem egyszikű, se nem kétszikű. Hanem a zárvatermőkön belül vannak egyszikűek, valódi kétszikűek, és magnóliák (meg még pár más dolog is).

Mellesleg, a magnóliák közelebbi rokonai a borsnak, fahéjnak, avokádónak, mint minden "normális" növény. És ha Vágó István kérdezi: a magnóliák nem arról kapták a nevüket, hogy nagy virágjuk van, hanem egy Magnol nevű botanikusról.

A fotóinkon megnézhetitek, milyen közel mentünk a magnóliákhoz!

Filmmustra

2009-04-19T18:20:00.006+02:00

Továbbra is halmozzuk az élvezeteket, egy hét alatt háromszor is voltunk Gyuszkóval moziban. A tömbösítésnek is van varázsa.

A helyi mozik végiglátogatása még várat magára, ugyanis mindháromszor a közeli plázába ültünk be. Irtó nagy különbséget nem fedeztünk fel az otthoni moziélményhez képest, esetleg annyi, hogy a termekben a székek háttámlája hátradönthető, emiatt elképzelhető, hogy van, akinek kényelmesebb ezekben órákat tespedni. Azért azon meglepődtem, hogy egy ekkora (kis)városban is 14 termes a pláza-mozi. Nincs tele, de van. Emiatt nincs szükség a "Tizenkettedik sor széle vagy hatodik közepe?" témájú diskurzusokra a pénztárnál.

Először a Knowing/Képlet című filmre vettünk jegyet. Különösebben nem rajongtam az ötletért a trailer megnézése után, a sci-fi ugyanis nem az én világom, dehát el kellett indítani a sort valamivel. Egy összefüggéstelen nagy badarság az egész, a történet szempontjából teljesen felesleges és logikátlan jelenetekkel. Egyáltalán nem volt jó film. Van benne Nicolas Cage, meg természetfölötti jelenségek, ha valakinek ez bejön, hajrá!

State of play/A dolgok állása című politikai thrillerben is sok híres színész felvonultatásával halad az újságírók oknyomozása (Russel Crowe, Ben Affleck, Helen Mirren). Egy BBC-s 6 részes teleregény szolgál a forgatókönyv alapjául, talán ennek hátulütőjeként -nem számoltam, de kb.- 6 csavarral jut el a film a megoldáshoz. Az ötödikig koncetráltam, követtem az eseményeket, de az utsó 10 percben, a hatodik csavarnál, éjfél magasságában kicsit pipa lettem, hogy "de ez még miért kell"? Ezzel felhúztak, persze lehet, hogy csak már fáradt voltam. Szerintem sikerült túlvariálni az egyébként nem túlságosan bonyolult ügyet. De végül is megnézhető.

Talán a szerdai próbálkozásunk nevezhető a legsikeresebbnek, amikor a Duplicity/Kettős játék is sorra került. Persze variálni itt is kell, anélkül nincs film, csak úgy ugrálnak az idősíkok előre meg hátra, miközben Julia Roberts és Clive Owen románca szövődik a felhőkarcolók irodai világában. Ja, és micsoda magyar vonatkozások, kérem szépen! Volt benne Rubik-kocka, meg pár másodpercre fülsértő magyar akcentust villantó -bár a filmben valószínűleg olasz nőt alakító- Osvárt Andrea. Ezek a dolgok a film hat fős közönségében csak minket hatottak meg Gyuszkóval. A rajtunk kívül jelen lévő négy indiai egyetemistát az bírta röhögésre, amikor egy -legalábbis a szerep szerint- Cornelles diák is felbukkant a történetben. Összességében kellemes alkotás.

Ti láttatok mostanában jó filmet? Ha igen, írjátok meg!

Húsvét

2009-04-14T19:31:00.005+02:00

Nálunk olyasmi volt a húsvét hétfő, mint bármelyik másik, átlagos hétköznap: Gyuszkó ment az egyetemre, mert a rendes kerékvágás szerint üzemelt minden: volt előadás is, én pedig este beültem angol órára. Egész nap minden bolt a legtágabb sávban nyitva, buszok is járnak, valóban úgy, mint egy tetszőleges hétköznapon.

Az én magyarázatom szerint -apró túlzással- mindenféle vallású ember él itt, és ehhez nem lehet igazítani munkaszüneti napokat, mert akkor alig lenne olyan nap, amin dolgozni lehetne/kellene. (Egy iráni nő mesélte, hogy nálunk ilyen tájban van egy két hetes szünet, amikor az egész ország leáll.) Sok ismerősünk a boltok kirakataiban lát először nyuszit meg tojást együtt, nem ritkák az erre a fura képzettársításra vonatkozó kérdések. Talán nem említettük, hogy bizonyára hasonló okokból a decemberi tanszéki murinak sem karácsonyi buli volt a neve, hanem talán "holiday party".

Hogy csináljak valamit, azért festettem tojásokat. Ahhoz képest, hogy nem voltak célszerszámaim, egész elégedett vagyok velük. Egyetlen helyszíni locsolónknak szerintem igazán bő választék :).

Szépségek

2009-04-08T13:26:00.028+02:00

Most, hogy a távirányító-monopólium pár napja rám szállt, tegnap bekapcsoltam a TV-t. Nem volt különösebb célom, csak Lola aludt, a lakás ragyog, én pedig kiolvastam a könyvem, és kivételesen a netről is le tudtam akadni.

Egy este 11 táján babás műsorokat sugárzó adón ragadtam le. Épp gyerek-szépségversenyre készülő családokat mutattak be. Honnan máshonnan, mint Texasból. Na, gondoltam, ennél nagyobb felhajtást úgysem láthatok a témakörben, és nem is csalódtam, az biztos! Sőt, a dolog minden képzeletemet felülmúlta.

Természetesen (illetve tökéletesen természetellenesen) ez manapság nem úgy megy, hogy valaki szép (vagy valakit szépnek gondolnak), kinéznek neki egy versenyt, rádobnak egy ruhát, és megjelenik. A frászt. A dolog sokkal összetettebb. Hatalmas előkészületek folynak, amit elsősorban a jómódban otthon ülő anyukák irányítanak. Hogy néz ez ki extrém esetben?

1. Kellenek ruhák, pontosabban komplett szerkók, több is, mert néhány versenyen több számban (itt szépség, szerkó, tehetség- ami ált. tánc volt) is el kell indulni, ha az ember a fődíjat is meg akarja nyerni! Nyilván a potenciális nyeremény nincs köszönőviszonyban sem a tetemes ruha-, felkészülési-, nevezési-, utazási stb. költségekkel. Pl. egyetlen komplett ruhakollekció ezer dollár. Ugyanakkor persze reklámok, fotók miatt adott esetben gyerekként is lehet pénzt keresni, főleg errefelé.

2. Kellenek parókák/póthajak, ezek nélkül az esély nulla. Kivéve a kisfiúk között. A nagy móka az volt az egyik családnál, hogy anya + a 4 éves lánya együtt mosták a fellépéshez elengedhetetlen parókákat. Persze az biztos jó, hogy együtt csinálják, na de hogy pont ezt???

3. De voltak még közös programok, pl. irány együtt a szolárium. A kiscsajt mindenhol lefújták valamilyen speckó ipari barnító spray-vel. Ezután nagy mosolygás és boldogság, egészen addig, amíg a verseny napján sminkesük el nem kezdte sminkelni a kiscsajt, a kislánynak viszont nagyon égett és izzadt az arca a smink alatt. A műszempilla felragasztása alatt már nagyon kétségbe volt esve. Dehát úgy tűnik, a szépségért van aki már négy évesen is parancsszóra visszafolytja a sírást.

4. Mint az előbb kiderült, nem árt a saját sminkes, esetleg fodrász, aki utazik a családdal a versenyre, és minden versenyszám előtt nekiesik a versenyzőnek. Ez nem kritérium, tapasztaltabb anyukák is próbálkozhatnak a dologgal.

5. Az egyik anyuka vett a kislánynak egy "fogsort". Nem igazit, csak egy műanyag valamit, amit rá lehet húzni az eredetire, tudjátok, mint régen a vámpírfogak. Hogy jobban látszódjon messziről is a rivaldafényben a szép kis mosoly.

6. Ezek persze mind nem elegendők, mert produkció is kell. Ehhez a pózokat, táncokat, bevonulást, integetést, puszidobást is gyakorolni kell, többféle koreográfia, többféle zenére. Van, aki minden nap ezt gyakoroltatja a gyerekkel, hogy szemefénye ne felejtse el. (Ennek ellenére azért elfelejtik, esetleg nem az adott zenére szóló táncot kezdik, vagy nem a zsűri felé adnak elő, hanem hátrafelé:)

Hogy milyen változást lehet elérni külsőleg, arra itt két fotó. Előtte-utána, mint a fogyókúrás szerek esetén, avagy hogy lesz egy átlagos öt éves kislányból szépségkirálynő:

Bár kicsit hihetetlennek tűnik, tényleg ugyanaz a gyerek van mindkét fotón. Tudjátok mi történt vele azon a versenyen, amit láttam? A három kategóriából kettőt megnyert, de a fődíjat ennek ellenére nem ő kapta. Így aztán következett a "soha abba nem hagyom" fajtájú bőgés, hiszen legyőzték. Szegény gyerek. No meg szegény nézőközönség, mert a nyertes is egy nem kevésbé fel/ki/elkészített csajszi lett.

Lehet, hogy itt az a fő mozgatóerő, hogy az anyukák talán még felkészüléssel sem lennének nyerők egy hasonló versenyen? Azért azt bevallották mindannyian, hogy "sose gondolták", hogy ennyire belemélyednek majd ebbe az iparágba. Meg azt, hogy az életben úgyis minden a prezentáción múlik. Talán azért mégsem.

Április

2009-04-01T16:21:00.011+02:00

Április elseje itt is a bolondok, viccelődés napja, az azonban nekünk sokkal fontosabb, hogy Lola másfél éves lett. Ez alkalomból szövegelés helyett - úgyis csak mindenféle okosságról és ügyességről írnék - két friss videót csatolok nektek.

Bár Lola kedvenc olvasmánya mostanában egy Avon-katalógus, egyhuzamban 15 percig is lapozgatja, az én könyvemből is "olvas" néha kicsit:

A következőn pedig dobol, valamint zenére tapsol, táncol:

Nektek melyik tetszik?

St. Patrick's Parade

2009-03-17T23:33:00.022+01:00

Megint nagy nap, ezúttal Szent Patrikot ünnepelték, az írek védőszentjét, aki a legenda szerint kiűzte a kígyókat Írországból. Úgy tűnik, az az igazi amerikai, aki ősei közt fel tud mutatni néhány ír alapító atyát. Nyilván Obama is ír származású, mint ahogy a dal is bizonyítja. De ezen a napon mintha mindenki kicsit ír lenne.

Ithacától száz kilométerre van Syracuse, ahol próbálják őrizni a maguk ír múltját. Hát ebből mára a fejjel lefelé álló közlekedési lámpa, és a Szent Patrik Napi Felvonulás maradt, ahol a környék apraja-nagyja, profik, amatőrök, cégek, civil szervezetek mutatják be magukat a kordon mögött álló nézőknek. Tűzoltók, iskolás tánccsoportok, kerületi seriffek, rendőrök, skótdudások, templomi gyülekezet, veterán katonatisztek, kadétok, helyi villanyszerelő vállalkozók, bohócdoktorok, kutyamenhely, idős néni élő malaccal, zöldre festett palotapincsi, rockegyüttes. Összesen több mint száz csoport. Magukkal hozták a csillogósra pucolt régi tűzoltóautót, és az újat is, meg a páncélkocsit. Magukra öltötték az idétlen jelmezeket, vagy a vasalt egyenruhákat. A lényeg, hogy minden zöld legyen - az írek kedvenc színe. Kissrác szalutált a tűzoltóknak. A közönség éljenzett, a rendőröknek is, bár ez csak nekünk volt kicsit szokatlan. Vannak fotóink, és ez a szerkesztett videó:

Olyan hosszú volt a felvonulás, hogy nem bírtuk végignézni... három óra után el kellett mennünk körhintázni.

Körhinta

2009-03-16T01:17:00.016+01:00

Ha Syracuse-ban jártok, akkor látogassatok el a helyi plázába. Syracuse 150 ezres város, ugyanakkor a pláza hasonló méretű, mint a WestEnd. Valami ilyesmit vár az ember Amerikától, ugye?

Van benne rakás bolt, de az izgi az, hogy van a másodikon egy 100 éves körhinta! Igen, olyan csicsás. 1909-ben építették, 30 tonna. A rajta található 42 lovat természetesen kézzel készítette egy mesterember, akinek az összesért ezer dollár volt a fizetsége. A körhinta különféle vidámparkokban lakott az USA-ban, mígnem 1985-ben megvette a plázaépítő banda -szóval cégcsoport- 400ezer dollárért. Ezután évekig restauráltatták, az sem kerülhetett sokkal kevesebbe, majd köré építettek egy plázát, aminek a körhinta nevet adták.

Eddig oké, ami még jobb, hogy utazni is lehet a körhintán. Mentünk is egy kört, azaz sokat, ki elégszik meg ma egy körrel? A három sorban elhelyezkedő lovak közül a belső sorban találhatóak 45 kilósak, a középső sorban lévők 68, a külső sor lovai pedig 100 kilót nyomnak. Nekünk persze a legnagyobb, leggyorsabb lovakon volt a helyünk, ki a csuda venne észre minket a fotókon/videón, ha legbelül ülnénk? :)

Íme, Törőcsik és Soós helyett a főszerepben Lola és én, az operatőr pedig Gyuszkó:

Dragon Day

2009-03-14T02:14:00.028+01:00

A Cornell Töke után egy másik Cornelles diákcsínyről írok, a Dragon Day-ről (a Sárkány Napjáról), mely egy több mint 100 éves hagyomány a Cornellen. Idén épp péntek tizenharmadikán történt, általánosságban szólva pedig a tavaszi szünet előtti péntekre szervezik.

1901-ben Willard Straight, egy végzős építészhallgató kitalálta, legyen egy ünnepnapja az építészhallgatóknak, és építettek egy Sárkányt, amivel felvonultak a kampuszon. Megjegyzés: róla van elnevezve a Willard Straight Hall, a kampusz közepén található diákklub, menzával, könyvtárral, bálteremmel. Nem a Sárkány miatt, hanem mert az ő pénzéből épült. Straight felnőttként sikeres üzletember volt a J.P. Morgannél, és híres diplomata a pekingi USA nagykövetségen. Tanulságos, hogy egy ilyen rosszcsont diák milyen elismert emberré nőtte ki magát.

Straight fiatalkori diákcsínye a mai napon többet jelent minden szakmai sikerénél. Többszáz hallgató farsangi jelmezbe öltözött, és a Sárkányt végigkísérték portyázása alatt a kampuszon. Ezalatt a Sárkány "megküzd" a műszakisok Főnixével, a műszakis diákok ugyanis megirigyelve a Sárkányt, megteremtették a maguk hagyományát. A műszakis Főnix sajnos nyomában sincs a Sárkány hatalmas méreteinek. A felvonulás végén a Sárkányt rituálisan elégetik a kampusz központi tisztásán.

A felvonulás alatt be kellett mennem egy szemináriumra, úgyhogy kicsit hiányosak a feljegyzéseim. Egy biztos, idén New York Állam egy új rendelete alapján nem engedték elégetni a Sárkányt. Diákcsíny ide vagy oda, az állami és egyetemi rendőrség, tűzoltóság, környezetvédelmisek, és további biztonságiak jelenléte mellett nem merte senki áthágni a törvényt, így a Sárkány a lángok helyett rendhagyó módon csavarhúzó általi halált halt a menet végeztével. Vannak saját fotóim és videóim is.

A Sárkány Napját beharangozó események sorozatáról is be kell, hogy számoljak, bár ezeket csak a hírekből ismerem. Kicsit olyanok, mint amikor a Griffendél megvicceli a Hugrabugot. Vagy fordítva. Korábban olyan is volt, hogy egy élő malacot engedtek szabadon a teázóban, de most az idei események a fontosak.

Két nappal a Sárkány Napja előtt ötven építészhallgató jelent meg az egyetemi könyvtárban, az Olin Library-ben, mondván, szeretnének kivenni fejenként kilencvenkét könyvet, köztük egy-egy MatLab példatárat, de majd holnap visszahozzák. Közben az épületet nem hagyták el, és hangoskodtak.

Egy nappal korábban pedig zöldre festett, félmeztelen, eszement építészhallgatók rohantak át a Duffield Hall-on, a műszakisok főhadiszállásán (pont ahol én is dolgozom), azt ordítva, hogy "Dragon Day":

És még egy ráadás, egy a 20-as évek elejére tett fotó az akkori Sárkányról. (Fotó a wikiről lopva.) Figyelitek a parkoló kocsikat?

Piros, fehér...

2009-03-13T03:27:00.016+01:00

Az egyik élelmiszerboltban ragadt meg a szemem ezen a "dolgon". Egészen pontosan így volt kirakva a polcra, fejjel lefelé, a tetejére állítva. Már messziről is látszott, hogy egy hatalmas értelmetlenséggel állok szemben. Három színű zselé egymáson, tele kukoricasziruppal, és mindenféle hasonló vackokkal, mint pl. mesterséges színezékek, xantángumi, végig sem mertem olvasni. Na de a külcsín - a csomagolást leszámítva - az igen! Egyből beindult az ovis memóriakupac bennem, miszerint "Piros, fehér, zöld - ez a magyar föld!"

Biztos nem is sejti a gyártó, hogy ma emiatt is adott el terméket. Persze nekünk csak egyet, mert az ízéről írni sem merek, de egy fotót megért, ugye? Legalább kipróbált Gyuszkó egy olyan beállítást a gépen, amit még sosem.

Azt mondjátok, honvágyam van? Lehet...

Vizit Déj

2009-03-10T05:07:00.014+01:00

Ma volt a tanszéken a "PhD Visit Day", vagy jó parasztosan mondva "vizitdéj". Itt még nem törölték el. Elmondom mi ez.

Mennek a végzős diákok doktorálni, csak még nem tudják hova, ezért az egyetemek versengnek a legjobbak kegyeiért. A Cornell Számítógéptudományi Tanszékének ki kell tennie magáért, mert olyan vetélytársai vannak, hogy MIT, Berkeley, Stanford, Carnegie Mellon. Erre van a nyílt nap, egy két napos rendezvény, amikor körbevezetik a potenciális jelentkezőket a tanszéken, a kampuszon, a kollégiumokon, és a városon. Összesen vagy 25 diák jött nézelődni, olyan egyetemek végzősei, mint Yale, Princeton, Chicago, Kanpur (India), Tel Aviv (Izrael). A poén az, hogy a tanszék fizeti a diákoknak az ideutazást, szobát a Hiltonban, teljes ellátást, közös ebédet az oktatókkal, esti bulit. Sőt még ingázó buszt is rendelnek a hotel és a tanszék között. Pedig még nem döntötték el, hogy hova mennek doktorálni. A tanszéki oktatók és kutatók egyéni fogadóórát tartanak, továbbá prezentációt a kutatócsoportok munkájáról (grafikai labor, természetes nyelvek, mesterséges intelligencia, elmélet), az ipari kapcsolatokról, pályázati tevékenységről. Aztán témák szerinti bontásban beszámolnak a tanszéki doktoranduszok a tanulmányaik alakulásáról, és válaszolnak a vendégek olyan kérdéseire, hogy "Heti hány órát foglalkozik veled a témavezetőd? Hol érdemes lakni? És milyen szórakozási lehetőségek vannak?". Egy ilyen kérdezz-felelek szessönre engem is meghívtak. A végén még egy poszter-szessön is volt a főépület aulájában, ahol kábé minden doktorandusz bemutatta az aktuális munkáját, közben mindenféle finomságot rágcsálva.

És senki nem mondta, hogy ezek a vendégek ide fognak jönni doktorálni. Tegyük fel, elmegy a Berkeley nyílt napjára. Ott a kaliforniai nappal sütteti a hasát az egyetem teraszán, és nem a párás ablakon és a ködön át lesi, hogy most hó esik-e vagy eső. Ez is bele tud szólni egyesek preferenciáiba. Hogy a jó franc esne a hőmérőbe.

Emlékeztető

2009-03-07T17:00:00.003+01:00

Nagy általánosságban igaz, hogy utólag megszépülnek a dolgok. Könnyen el tudom képzelni, ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy itt milyen a tél, az mondom majd: á, nem vészes. Ezért most mindenképp írok, hogy biztosabban emlékezzek.

A tél Ithacában szinte kibírhatatlan. Persze nehogy már ilyet általánosítsak egy pár hónapból, legyen inkább csak annyi, hogy ez a tél tuti kibírhatatlan. (Ugyanakkor mások szerint semmiképp nem kivételes.) Nem kívánom senkinek a tartós mínusz 15 fokot. Főleg nem a tartós -15 fokot enyhébb szélben. Esetleg a tartós minusz 15 fokot erősebb szélben és hófúvásban. További változtatok szabadon. De gyakorlatilag olyan az egész, mint egy hosszú szobafogság. Vagy inkább egy hosszú szobafogság sötétben, mert utálatosan szürke minden.

Nem tudom, mit vagyok oda, nem is esik minden nap hó - ergo nem kell naponta többször kocsit takarítani, vagy arra figyelni, hogy olyan vezetők, akik most látnak életükben először havat (nem a volán mögül, hanem úgy általában) hogy reagálnak az eseményekre. Sőt, képzeljétek, néha annyira meleg van, hogy az összes hó elolvad! De ilyenkor meg attól kóvályog az ember feje, hogy miért kell 20-30 fokot ingadoznia a hőmérsékletnek fél nap alatt kétszer. Mert azzal a lendülettel, amivel ez jött, hirtelen visszaugrik mínusz "sokba" úgyis.

Van, aki kifejezetten szereti ezt az időt, így néz ki:
De kemények vagyunk, és lenyomjuk. Egyébként optimista vagyok a témában, semmi gáz, lehet, hogy már csak két hónap és kisüt a nap! :) Belátom, hogy mégse ingázhat Gyuszkó Floridából a Cornellre, úgyhogy addig is marad a fűtött lakás, meg a Saab-ban szerencsére a fűtött ülés, valamint a traction control. (A tegnapi kivételesen kellemes nap pedig csak erősíti a szabályt.)

Miami reloaded

2009-03-07T15:42:00.014+01:00

Visszatérnék a januári miamiii nyaralásunkra/telelésünkre...tényleg... Ahol valami ravasz trükkel egy luxushotelben kaptunk szobát. Mások is jártak ott, így például Sarah Silverman és Matt Damon. Az előbbi az egyik leghíresebb humorista az amerikai tévében, és mint a számból kiderül, *** Matt Damont. A videóban egy perc után kezdődik egy klip, azt kell nézni, és a lényeg, hogy az egészet abban a hotelben forgatták, ahol voltunk. Senkit ne zavarjon a Hollywood felirat, mert az hülyeség, ez a hotel Miami Beachen van. Kicsit fura humorérzéke van ezeknek az amerikaiaknak, mert ezzel a klippel még díjakat is nyertek. Akkor hát jöjjön a klip:

(Kis magyarázat: A csaj régóta a műsorvezetővel járt, és a klip arról szól, hogy most bevallja, hogy Matt Damonnal ***. Ez persze csak vicc. A háttérben a műsorvezető és Matt Damon egy régóta tartó "konfliktusa" áll, akivel jelenetet rendeztek egy korábbi adásban.)

És hogy tényleg ott voltunk, lássátok:

Wow

2009-03-04T20:41:00.021+01:00

Egy nem mindennapi esemény történt tegnap Ithaca, NY-ban (van Ithaca Michigan és Nebraska államokban is, de mindkettő icipici falu, egyikben sem lehet olyat csinálni, hogy): Olgi moziba ment! Tulajdonképpen ennyi, amit írni akarok. Nem tűnik valami nagy dolognak, de higgyétek el, már nagyon vártam!

Semmi különös nem történt. Egy viszonylag puttó artmoziba mentünk a belvárosban, aminek szokatlan módon egy sikátorban nyílt a tűzlépcső-szerű ajtaja, és kb. 25 lefelé tartó lépcsőn lehetett megközelíteni. Nem volt szükség helyre szóló jegyre (na nem is ilyet adtak), mert a terem nagy része üresen maradt. Legviccesebb, hogy igaziból bárki bemehetett volna, akár jegy nélkül is, mert nem volt a terem előtt jegyszedő. Egyrészt mert low budget hely, másrészt meg biztos azért, mert ez az eshetőség főleg magyar embernek tűnik fel, és azok meg itt kevesen vannak.

A filmről is írok egy kicsit, bár hogy őszinte legyek, nem érdemli meg. Persze fogalmam sincs, hogy mi alapján ítéli oda az Akadémia az Oscar-díjakat, ez számomra a sokadik díjazott film megnézése után is egyre homályosabb. A magyarul Gettómilliomos címen futó filmhez képest a Disney Csipkerózsikája szinte dokumentumfilm. Persze korántsem azért jó egy mozi, mert megtörténhet az eset, de ez nekem túl sok volt. Két mellékszereplő alakítását és néhány rövidebb jelenetet viszont érdekesnek találtam, de a két órás filmhez képest ez harmatgyenge, 8 Oscarhoz meg végképp.

Amúgy életünkben most először néztük a pár hete zajlott Oscar-díj átadót. Így, hogy főműsoridőben láthattuk, adtunk neki egy esélyt, és kifejezetten szórakoztatónak találtuk. Kicsit furának tartottam ugyan, hogy a színészek nagyobb része annak ellenére, hogy egész életükben szövegeket bifláznak, mégis papírról olvassa a díjazotti beszédét... Persze a spontán dumák sokkal jobbak voltak, nem vitás. Icipicit én is érdekelt voltam a dologban, mert angol órán tippjátékot játszottunk, hogy ki/mi fog díjat nyerni. Képzeljétek, a leghíresebb díjakat, a legjobb film + legjobb színészi alakításokért (fő- és mellékszereplő) járó díjakat mindet eltaláltam, bibi! Tekintve, hogy addig egyik filmet sem láttam, érdekes eredmény. Szerintetek vegyek lottót?

Ezt a filmet a csütörtöki angol órai "kemény maggal" néztük, és forró csokizós-teázós-kávézós-tacós estébe torkollott. Hol vannak már azok az idők, amikor hetente jártunk moziba Gyuszkóval... messze :)

Legalább négy helyen lehet filmet nézni Ithacában, úgyhogy most kitűzöm a célt: mindegyiket fel kell deríteni kettesben!

Két videó

2009-03-03T03:53:00.009+01:00

Elsősorban matematikus és programozó ismerőseim kedvéért. Turing-gép! Végre kapható! EXTRÁKKAL!

És egy videó a Rubik-kockát fejtő hároméves kislányról, amit biztos már sokan ismernek. A "hivatalos" Rubik honlapon is szerepel. Vagy mégis csalás? Csak a saját szemeteknek higgyetek:

Ipszilon

2009-02-27T03:34:00.044+01:00

Van egy labdajáték, az a neve, hogy racquetball. Az általunk ismert játékok közül legjobban a squash-ra hasonlít, mert ütővel kell ütni a labdát egy zárt, magas, fehér- ill. üvegfalú téglatest alakú teremben. Egy érdekesség: szemüvegben kell játszani, "csak" amiatt, hogy a nagyon gyors labda ne nyomja ki a szemed. A profik akár 200 mérföld per órával ütik, minket meg még nem mért senki. :) Egyébként mind az ütő, mind a labda természetesen speciálisan ehhez a sporthoz van gyártva. Tessék nézni, ilyen alakváltozásokra képes a gömb alakú labda a falon pattanva:

A sport szabályainak további alapos ismertetésétől eltekintek, hiszen be kell valljam, fogalmunk sincs az egészről. De egy ilyen apróság minket egyáltalán nem akadályoz meg a kiteljesedésben.

Szabadidős sporttevékenységünk rusnya téli időben helyileg egy YMCA-re korlátozódik, ami épp egy köpésre van hozzánk. Pár hónapja személyes tapasztalattal tudjuk alátámasztani, amit a Village People már megénekelt. Tudjátok, hogy "It's fun to stay at the Y.M.C.A." - és mindenki mutogatja közben a disco-ban ugrálva a kezével a betűket. (Mások kedvéért ez az Irígy hónaljmirígy himnusz alapját képező dal, megint mások kedvéért ... na jó, ebbe most ne menjünk bele.)

Az YMCA (Young Men's Christian Association, kb. Fiatalemberek Keresztény Szövetsége), amit ma mindenki csak úgy emleget, hogy "the Y" [/d̪iː waɪ/], eredetileg egy keresztény szervezetként indult Angliában: 150 éve az utcán lézengőknek adtak meleg helyet és kedves szavakat. Azóta "kicsit" kinőtte magát a szervezet: az USA-ban 2686 darab YMCA van, ezek összesen 21 millió (!) tagot számlálnak, valamint fél millió önkéntes is segíti a munkát az alkalmazottak mellett. Céljuk manapság egy olyan hely biztosítása BÁRKINEK, aki a szabadidejét hasznosan szeretné eltölteni.

Én eddig még csak a mi "Y-unkban" voltam, ez egész egyszerűen ez semmi más, mint egy sportcentrum. Beiratkozhatsz bérletesnek, vagy olyat is lehet, hogy pl. egy órára szóló jegyet veszel, és a következő dolgokat csinálhatod akár a hét minden napján: kosár, pingpong, biliárd, úszás, szauna, kondi, futógépek, egyéb cardio-gépek, meg van rakás csoportos óra is, pl. biciklizés, karate, yoga, pilates, step, triatlon, kick box, úszásoktatás, ilyesmik, a legtöbb különböző szinteken is fut. Emellett gyerektorna, gyerekbalett, gyerekkarate, stb. És remélem, a racquetball-t már írnom sem kell. Ennyi, erről szól, semmi másról. Azaz ezeken kívül jeles napok alkalmával összejöveteleket is szerveznek a tagoknak. Legutóbb talán Valentin-napi muri volt.

A hab a tortán, hogy két gyerekmegőrző is működik a komplexum területén, egy kisebb, egy nagyobb gyerekeknek. Ez nagyon nagyon király, hogy egy helyen vagyunk mi meg a kölök, a sport meg a játszás. ((Tessék nekem megírni, hogy van ilyen hely Budapesten? Ha nincs, csináljunk!)) Az meg csak az eper a torta habjának tetején, hogy Lola imádja az egészet, alig lehet hazarobbantani. Ha beviszem a játszóba, egy másodperc múlva már nem létezem számára. Ha érte megyek, ugyanez: felkutatom a teremben, odamegyek, köszönök neki, végül is néha talán észrevesz, de csak játszik tovább.

Az YMCA jelmondata: Activate America! És ez nem kamu, komolyan mondom, sikerül is nekik. Mindenki ide jár: kicsi, sovány, magas, kövér, még kövérebb, csecsemő, nyugdíjas, fiatal. Komplett osztályok suli után, családok, diákok. Mindenki. A faliújságon láttam, hogy Ithacában egy 98 éves bácsi is tag. :)

Hát ez meg mi?

2009-02-21T17:34:00.013+01:00

A következő műholdképeket találtam véletlenül a google térképén:

Mik ezek az másfél kilométer átmérőjű karikák? Óriási játszótér? Gabonakörök? Az indiánok már ezer éve is pacmaneztek? És egyáltalán a mi bolygónkon vannak, vagy Mikrobi utazott el egy távoli csillagrenszerbe? Üzenet a földönkívülieknek? Én már tudom, de nekem könnyebb volt, mert pontosan tudom, hol vannak, és megnéztem streetview-ban. Véletlenül jutottam ide: biztos ti is volt már, hogy tévedésből valami fura helyre zoomoltatok az egérgombbal. Várom a tréfás vagy helyes megfejtéseket.

Babazuhany

2009-02-21T05:58:00.018+01:00

Jó, csak vicceskedek itt magamnak, tulajdonképpen legyen inkább babazápor, ez már közelebb van a valósághoz. Ez egy buli, aminek angolul baby shower a neve. Egy "igyunk előre a medve bőrére" típusú dolog, de miért ne lehetne ilyet is, bulira bármilyen indok megfelel.

Mi kell ehhez? Egy várandós anyuka, ő mindenképp. Ezen kívül egy haver, aki megszervezi, meg sok másik haver, aki elmegy. Az alapötlet az, hogy a barátok gondoskodnak a megszületendő babáról, mindenki visz valamilyen ajándékot, ezeket zúdítja "záporként" a családra.

De mi történik előtte? Ha Jacqueline a fő szervező, akkor mindenképp nagy kajálással indul a dolog, és utána szünetet sem hagyva heves fagyi, süti, stb. tukmálással folytatódik. De ezen kívül azért van pár ilyenkor szokásos vicces tippjáték- pl. mindenki leszakít valamekkora darabot egy WC papír gurigából, akkorát, amekkora szerinte az anyuka haskörfogata. Aztán ezeket összevetjük egyesével a pocakkal, és a legjobban passzoló "szalag" tulajdonosa örül nagyon. De vigyázni kell, mert állítólag legközelebb annak lesz babája, aki ebben a játékban nyer! (Persze, persze.) Amúgy meg pancserok voltunk, mert a legtöbben túl nagy darabot szakítottunk le. Aztán következett a babaétel kóstoló verseny. Volt vagy öt különböző üveg, és meg kellett tippelni, hogy melyik milyen ízű. Gondoltam, ebben profi vagyok, azért elfogyott pár üveg - ugyanebből a márkából - tavaly nálunk. Hát rohadtul nem voltam jó, pl. az almát meg a körtét összekevertem, ilyen hatalmas hibákat vétettem. De lehet, hogy az eredményt a babaételt gyártó cégnek is el kellene küldeni, mert nem én voltam az egyetlen...

Aztán jött az ajándékozás. Valóban ez a fő műsorszám, ez abból is látszott, hogy rengeteg ideig kellett csinálni. Először is, körben ültünk, és minden ajándék kibontásánál az ajándékot adó odaült az ajándékozott mellé, közös fotó és nagy mosolygás ajándékbontás előtt, alatt, közben, egyszóval mindig. De a legröhejesebb az volt, hogy bontások között az ajándékokat egyenként körbe adogattuk, és mindenki mindegyiknél a "hűha", meg "de jó", meg "milyen édi" és hasonlók kombinációit mondogatta. Ilyenek a nők, na. Amúgy meg büszke vagyok magamra, hogy nem a tizedik 50 centis rugdalózót vittük, természetesen már egy gyerekkel is hihetetlen szerteágazó tapasztalatai vannak az embernek. :)

Hogy jó-e ez, van-e értelme, lehet érvelgetni. De ha az ember úgy vár babát, hogy a családja - a férjét kivéve - a földgolyó ellentétes "végében" él (hehe, ebből már biztosan tudjátok, hogy ezt a bejegyzést sem Gyuszkó írta), azért kedves dolog ez a buli, lássuk be. Jó volt, na meg fincsi a búcsúajándékba kapott csoki is. Azt esetleg javasolhatom, hogy ezt a csokizást vezessük be mindenféle buli végére?

Kedvenc

2009-02-18T02:48:00.003+01:00

Mostanában ez a kedvenc TV-reklámunk. Igaz, a szokásos verziója kicsit rövidebb, fél percre van vágva az itteni 45 másodperc helyett, de a lényeg ugyanaz.

Annyira mókásan beszél! Mondjuk szerintem én is, csak én nem direkt.

Valentin

2009-02-14T05:46:00.016+01:00

A Valentin-nap elsősorban itt is a szerelmesek ünnepe - tömve vannak a TV-k az olyan agyatlan reklámokkal, mint pl. hogy "vegyél tőlünk plüssmacit", meg "febr. 14-ig garantáltan házhozszállítjuk a megrendelt pizsamát". A szórólapok minden oldala piros szívekkel és rózsákkal tömött. Marha jó, hogy ilyeneket nem kapunk a spam-mentes postaládánkba! A szórólap-hegyek tuti nem hiányoznak otthonról. Nem hiába nyomakodnak ám a marketingesek ilyenkor, általában kiugró a forgalom: egy kisker kimutatás szerint tavaly átlagosan 123 dollárt költöttek el az amerikai emberek ezen a napon.

Azonban van egy olyan vonulata a Valentin-napnak, ami nálunk ismeretlen: a kisiskolások is nagy lázban vannak ilyenkor, apró mütyűröket, leggyakrabban képeslap-szerű üdvözlőlapokat adogatnak egymásnak. Van, ahol a "népszerű" gyerekek halmoznak fel ilyeneket, több helyen pedig gondolom az ebből eredő lelki sérülés elkerülésére mindenki visz MINDEN osztálytársának valamit ajándékba! Ebből is látszik, hogy itt is dúl a nagy egyenlősdi néha, nem csak a kapitalizmus.

Nekem nem szívügyem a Valentin-nap, viszont ma van Bálint-nap, aminek annál több értelme van! Sok puszit küldök és jó egészséget kívánok otthon egy icipici és egy idősebb Bálintnak is! Érdekességként megjegyzendő: olyan, hogy névnap, sok másik országhoz hasonlóan az USA-ban sem létezik, ez csak néhány európai és dél-amerikai országra jellemző hóbort.

Cornell-Princeton

2009-02-09T02:07:00.021+01:00

Szombaton a Cornell Big Red jégkorongcsapatát néztük meg, ahogy a Princetoni Tigrisekkel bírkóznak. Óriási rangadó: ők a területi liga (Ivy League) első két helyezettje, továbbá országos szinten a Cornell az ötödik, a Princeton pedig a tizedik az aktuális ranglistán, amin USA összes egyetemi-főiskolai jégkorongcsapata szerepel. Gondolom, irtó meglepő, hogy vannak fotóink.

A Lynah Rinkbe, az egyetem 4267 fős jégkorong-stadionjába nem triviális bejutni egy ilyen meccs alkalmával. Aznap már nem volt jegy, de ez köztudott. Egy héttel a meccs előtt már csak vagy ötven jegyből tudtam válogatni. Vannak diákbérletek is, azokért már jóval a szezon kezdete előtt sorba kell ALUDNI, mert már hajnalban eladják az összeset. A hangulat garantált, a tét pedig az egyetem és a csapat presztízse. A csapat jelentőségét az is mutatja, hogy jövő héten a CBS, egy fontos országos tévécsatorna is közvetíti a meccsüket.

A meccs kicsit csúszott, mert elakadt a vendégcsapat busza. A zenekarok, a Maci, és a bírók már melegítettek, végül a csapatok is felvonultak, és megteltek a lelátók. És aztán folyton történt valami. Amikor a hangosbemondó a csapatok névsorát olvasta, a hazai játékosok nevét ováció kísérte, a vendégcsapat névsorát viszont a nézők "Boring! Boring!" ("Uncsi! Uncsi!") kiabálásokkal kísértek, és mindenki egy-egy nagy újságpapírt lobogtatott, mintha azt olvasná. Az újságpapírokat végül a névsor végeztével összegyűrve bedobálták, és a felkészült szervezők pillanatok alatt összeszedték a szemetet. Aztán jött a himnusz, aminek a közepén az egyik szót mindenki hangosan bekiabálta, pedig a dal többi részét csak halkan énekelte. De több hasonló ceremoniális elem is volt. Azt mondanom sem kell, hogy a meccs alatt végig nyomták a csapat saját indulóit, és az ellenfélnek szóló kedvességeket, mint például "You just s***! You just s***!", illetve "Good school, bad school, good school, bad school!". A csapat kabalafigurája, a Maci is produkálta magát: összeszólalkozott a vendégcsapat zenekarának karmesterével, valamint összetépett és megevett egy tigrist ábrázoló plakátot. A jégpályát (itt is) egy nagy kocka alakú géppel újították fel, aminek a sofőrje beöltözött királynak, koronával, palásttal. Voltak rendőrök, helyi szervezők, a Macinak volt személyi asszisztense, zenekarok, négyezer néző, a jégpályát ápoló munkatársak, egy csomó mindenki, nem is tudom honnan kerítenek ennyi embert egy ilyen kisvárosban. Érdekesség: a zenekarnak 51 jegy minden meccsen le van foglalva. Annak eldöntésére, hogy a zenekarból ki fér be ebbe a keretbe, bevezettek egy pontrendszert: sok pontot ér, ha egy zenész nem hoki meccsen is játszik. 25-40 zenész elkíséri a csapatot az idegenbeni meccsekre is.

És minden rendben lett volna, 59 perc után 1-0-ra vezetett a Big Red, a közönség lelkesen tapsolt, aztán átkozódva kivonult, mert az utolsó percben bekaptak két gólt, és 1-2-re kikapott a Cornell csapata. Hát ez van. Eddig még csak veszíteni láttuk a Cornellt. Talán mi hozzuk nyakukra a balszerencsét?

Újévi mókázás

2009-02-07T03:38:00.013+01:00

Kedves japán ismerőseink részeseivé tettek minket a következőknek: 節分, 立春, 豆撒き. Ennek megfelelően volt tehát 年男, 炒り豆, mi pedig, hogy beájuljanak, előre igyekeztünk Gyuszkóval betanulni az "Oni wa soto! Fuku wa uchi!" mondatokat. Röviden tehát ennyi, de a biztonság kedvéért álljon itt ez hosszabban is. Olvassatok csak nyugodtan tovább, ígérem, megkomolyodom.

Japánban is a Gergely-naptár a hivatalos jó ideje, de ünnepségeikben még emlékeznek a régi holdnaptáros időkre, amely szerint most van az újév, illetve a tavasz kezdete. Ekkor tartják a mamemaki nevű ceremóniát, ami a tavalyról itt maradt és az új évben erre szállingózni szándékszó ártó szellemeket messzire űzi, ezzel párhuzamosan biztosítja az idei egészséget és jólétet.

Biztos ami biztos, evéssel indítottuk. Nem vitás, hogy ez volt a legigazibb szusi, amit valaha ettem. De volt még egy-két érdekesség a menüben pl. szójaszószos csirke kólában. A mamemaki csak az ebéd után következett.

A hagyományok szerint a háztartás egyik tagja, általában a férfi, beöltözik kétszarvú piros szörnynek (oni néven fut, és a japán folklór egyik fontos eleme). A többiek pedig szójababbal vagy mogyoróval dobálják meg az onit, eközben heves kiabálás, aztán ha jól végeztük dolgunkat, szellem el. Ezzel az üldözéses rész pipa. A következő felvonásban mindenki annyi szem babot vagy mogyorót eszik meg, ahány éves, ezzel megjön idénre a szerencse is.

Ennek a szokássorozatnak minden eleme lezajlott, csak minden óvatosan, japán módra, a meghívottak minden paraméterének figyelembe vételével történt. Itt az anyuka öltözött be piros szörnynek, buzogánya nem volt. Kedves szörny volt lényegében, pl. kopogtatott az ajtón, mielőtt megjelent. Aztán kiabáltunk és dobálóztunk, de nem szójababbal, meg nem is mogyoróval, hanem előre házilag legyártott újságpapír-galacsinokkal. (Az volt a fő ideológia ugyanis teljesen jogosan, hogy az apró szemű babok rövid úton úgyis a legkisebb kölkök szájában landolnának. És a galacsinokat hamar össze lehet szedni, ami természetesen iziben meg is történt.) A kapálózó szörnytől a beöltözött anyuka gyereke ijedt meg a legjobban. Lola figyelemmel követte az eseményeket, ő max. akkor ijed meg, ha más gyerek visítozik vagy sír. Túl jó gyerek, na, a rikácsolásokat nem érti, mi lehet. Szörny el, anyuka vissza, baba megnyugszik. Persze a japánoknál még az újsággalacsin is csak japán újságból készülhet. De szegények rendszeresen szoktak Japánból kaját is rendelni...

Utána még tartott Gyuszkó közkívánatra zsönglőrbemutatót, ami nem része a ceremóniának, de meghagyta nekik, hogy gyakoroljanak szorgalmasan tovább. A szerencsehozó babevés csak elvitelre zajlott, kaptunk bőséges zacsi csak nekünk csomagolt mogyorót (így az újabb veszélyforrások is elkerülve - mind a maszatolás-szemetelés, mind a lenyelés). Mindjárt fel is keltem Gyuszkót mogyorót enni, biztos ami tuti, nehogy már lecsússzunk valamiről idén emiatt.

Családfázás

2009-02-05T17:40:00.018+01:00

Nem vitás, hogy nagy divat mostanában a családfa kutatás. Főleg persze azok körében, akik nagyon ráérnek és/vagy nincs egyéb kilégítetlen kívánságuk. Még gondolkozom, hogy én melyik csoportba tartozom. :)

Gyakran belefutottam kölönféle honlapokon hirdetésekbe, továbbá TV reklámokba, melyek mind-mind ide vezettek. Ingyenes próba, hát ez kell nekem, nincs mese! Regisztráltam a legbővebb szolgáltatásra, ami szerényen a "világ" címszó alatt fut, a kisebb, USA csomaggal ellentétben. A több az jobb, nem? (Szóban persze hallanátok az iróniát a hangomban az ilyesféle kérdéseknél.)

És elkezdtem építeni a családfámat, elsősorban nevek megadásával haladtam. Igen ám, de meddig? Be kell látni, hamar elakadtam. Persze egy részről valami, hogy három nagyszülőm testvéreinek nevét fejből tudom, de a negyedikük tesóit miért nem? És egyáltalán, a testvérek mikor, hol születtek? Jajjaj. Őrült nagy fát nem építettem, ez van.

Na de ezek után jön az izgalom: meg kell nézni, hogy mit tud a csodahonlap ezekről a nevekről. "World deluxe" tagság ide vagy oda, leginkább semmit. Azaz majdnem minden felmenőm esetén ajánlott olyan (félrevezető) nyomokat, hogy ilyen nevűek mikor mit csináltak az USA-ban. Na persze. Nem lepődtem meg, hogy semmilyen magyar adatbázisuk nincs, bár bevallom, így a téma hevében talán csalódásnak is lehetne nevezni. Próbálkozás a fenti linken főképp akkor ajánlott, ha nektek esetleg német, brit, vagy svéd adatok érdekesek lehetnek. De leginkább, ha amerikai.

Ó, hát semmi gond, megyünk tovább, engem nem abból a fából faragtak, illetve nekem ilyen is van ám! Ha "ő" nem ajánl semmit ehhez a névhez, majd én, majd én rákeresek. Mit lehet tenni a magyar nevekkel, főleg ha azok "czy"-re végződnek? Hát rákeres az ember ci-re, czi-re, czy-re és cy-re is, plusz ezek kombinációjára magyar és azok "angolos" keresztnevével is. Izgulás, egyre inkább, aztán egyszer csak azt mondom, hogy "Tandara-rá-ra-rá"!

Jön a csodálkozással vegyes döbbenet, hogy egy ilyen honlap most valóban mond nekem újat egy dédnagyapámról? Tudja, hogy mikor érkezett? Hol lakott (utca, házszám), hol dolgozott? Dehát ezeket az égvilágon már senki nem tudja! Mindenféle doksik vannak beszkennelve, pl. 18. századi adófizetők listája adott államban, és hasonlók. Ami nekem fontosabb volt: például egy oldal az 1920-as pittsburgh-i népszámlálásról, (a felsorolt emberek nevei a lapokhoz rendelve!). És igen, rajta van a neve, biza:

Aztán jön az a fázis, hogy ez mind-mind király, de akkor meg miért nem tud többet? Óóó, lécci, én többet akarok! Na, nem. Az már nincs. Ennyi van, örülj neki. Én meg örülök. Aztán bosszankodok, hogy két itt töltött évtizedről csak ennyit tudtatok összeszedni? Na ne már! Aztán megint talán inkább öröm, hogy hűha, hát ez tök jó volt! Valami ilyesféle érzelmi hullámvasúton mentem át.

Egyik anyai dédnagyapám után tehát éppen 100 évvel érkeztünk ebbe az országba. Vajon mennyire másnak láthatta! És a többiek, ők vajon hogy éltek 100 éve? Érdekes lenne egy-egy napra beugrani hozzájuk. Kár, hogy nem lehet.

Közérdekű csalás?

2009-02-04T05:33:00.009+01:00

Egy indexes cikk - "Lakást akartak, mindent aláírtak" - alapján kicsit elgondolkodtam, hogy ki is járt rosszul ebben a csalásban? Senki. És az érintettek? Mindenki jól járt! Kérdőjel.

A cikk alapján kábé a következő történt. Négy résztvevő van, egy panellakását eladni kívánó tulaj, egy nincstelen család, egy bank, és egy csaló. A csaló jövedelemigazolást hamisít, hogy a nincstelen család tízmillió forint hitelhez jusson, amiből a csaló zsebrevág kétmilliót, és nyolcmilliót megkap a volt tulaj. És mindenki örül: a volt tulaj a nyolcmilliónak, a csaló a kétmilliónak, a bank pár hónap nemfizetés után lefoglalja és értékesíti a lakást, ahonnan a nincstelen család visszaköltözik a faluba. Mindenki pluszban van, kivéve a nincstelen család, aki visszajut kiinduló állapotába, bár egy pár hónapig a panelben lakhattak. Szóval mindenki nyert egy kicsit az ügyön! Énisénisénis!

Ilyen csalók vezetésével talán az egész országot fel tudnánk virágoztatni! Vagy mégsem? Szóval ki veszített az ügyön? Várom a megfejtéseket!

Szakácskönyv ápdét

2009-02-02T18:54:00.016+01:00

Korábban hirtelen nyakamba szakadt megbizatásomnak eleget téve jelentem, elkészültem a régi, magyarul íródott szakácskönyv digitalizálásával. Hurrá. Egy ideig jó móka volt, de a sokadik este a könyv felett görnyedve már annyira nem éreztem hálás feladatnak. Most már csak annak örülök, hogy vége van. A fordítást nem vállalom, punktum. De szerencsére találtam magamnál sokkal alkalmasabb személyt ezen feladatra.

Hogy mit gondolna egy régész, ha ezer év múlva találná meg ezt a szakácskönyvet? Azt mindenképpen, hogy édesség-mérgezést kaptak az elődei, mert tele van sütirecepttel. Amiben én biztos vagyok, hogy nem volt könnyű dolga nagyanyáinknak, mert egyrészt állandóan tojáshabot vertek, ezek szüneteiben szappant főztek, ha egyik sem, akkor pedig ilyesmi feladataik voltak: "300 db diónak a belét apróra vágjuk késsel...". Kis színes, hogy az erőleveshez lehet tenni konyakot, valamint a csőrögéhez is szubjektíven annyi rumot, "amennyit felvesz".

Jó, néhol egyéb kaja receptek is megbújtak a sütik között. Essen most pár szó a sonkapác elkészítéséről: "12 kg sonkára veszünk 1 kg sót, 25 dkg tört salétromot, a kettőt összekavarjuk, felmelegítjük, és melegen dörzsöljük be a sonkába, fakádban 8 napig hideg helyen tartjuk. 8 nap múlva főzzük a páclevet, 16 kupa esővizet felforralunk, ... fűszerezzük, ... rászűrjük a besózótt sonkákra, deszkával, kővel lenyomjuk őket, 8 napig benne hagyjuk a kádban, közben egyszer-kétszer megforgatjuk őket."

A szupermarketek darált dió- és sonkakínálatához szokott kedves olvasóinknak egy kozmetikai szer receptjét küldöm búcsúzóul a könyvből: "Tíz percig marad az arcbőrön a narancslé, azután langyos esővízben mossuk le. Az arcbőrünk olyan sima és üde lesz tőle, mint 17 éves korunkba. Kipróbált szer."

Papírhajtogatás

2009-01-24T23:57:00.050+01:00

Hosszú idő után megint hajtogattam egy ugróbékát. Biztos ismeritek, csak lenyomjuk a hátát, és felugrik a béka. Lelkesedésem hátterében - Lola kacagásán kívül - Robert Lang híres origami mester előadása áll, melyet a Cornell egyik előadótermében hallgattam meg kétszázadmagammal. Pedig szedtek belépődíjat is.

Robert Lang tizenöt évig fizikus volt, amit végleg ott hagyott, és ma már az origamiból él. Kitalál és hajtogat újfajta figurákat, könyveket ír, előadásokat tart, még tévéreklámban is használták a figuráit. Részt vett egy százméteres űrteleszkóp műhold összehajtható lencséjének tervezésében. Számítógépes programot írt az origami tervezésre, melyet később az autók légzsákjának szimulációjára is használtak. Beszámolt arról, hogy orvosok egy origami-szerűen összecsukható gyógy-eszközzel kísérleteznek, melyet a véráramba dobnak, és az érszűkületnél kinyitnak, hogy belülről támassza a vérér falát. Egy videó és egy másik videó ezekről.

A geometrián kívül a papír mechanikai adottságait is jól ismeri. Eddig nem tudtam, miért nem kapható négyzet alakú papír a boltban. Mert azok még négyzet alakúak voltak a gyártósoron, csak a technológia sajátosságánál fogva a rostok javarészt párhuzamosan rendeződnek, és ha megváltozik a levegő páratartalma, a papír széltében más arányban duzzad meg, mint hosszában, és ez egy 20 centis négyzetnél akár 1 milliméter eltérést is jelenthet, ami ilyen szinten sokat számít. Lang maga készítette papírt is használ, sőt, olyat is, ami nem fából van, hanem mondjuk pamutból.

Bámulatos figuráit többek között a honlapján lehet nézegetni, ezt mindenkinek ajánlom. Van csigaházból kibújó rák, orgonista orgonával együtt, hegymászó a heggyel együtt, egy hüvelynyi borsó, Klein kancsó, párját enni kezdő nőstény imádkozó sáska, kakukkosóra. Mindegyik egy darab négyzetből hajtogatva, vágás nélkül.

Gyuszkó+Kende+Lola+Márkó+Olgi

2012

December

Képriport

Előadáson

Cirkuszt a népnek!

Ismeretterjesztő

Tévedtem

Alkotások

Betelt

Víz és salak

KütyüM

Háziverseny

Olasz módra

A kocka - újratöltve

Mikro csodák - és a valóság

Kiállítás

Ikertalálkozó

Fél évesek. Fél évesek? Fél éveseeek!!!

Ez nem áprilisi tréfa

Yokohama és Marék Veronika

CP+ 2011

Aktuális fotóink

Lola rajzol

Aknakereső

Meglepi

Bréking

Staycation

Ajándék

Denevér

Versenyen

A picibabákról

Lola rajzol

Hortobágyi kirándulás

Mennyi??

Hétvége

Műsorajánlat

Cseresznye vagy kocka

Új album

Lexington, KY

Gyűjtemény

Hollywood

Gyuszkó, a médiasztár

Ismét Halloween

Jajj

Október huszonhárom

David Copperfield

Kandírozott alma

Szolgálati közlemény

Sziklák nyugaton

Tűzálló óriásfenyők Kaliforniában

Szavazás!

New York State Fair

Yellowstone Nemzeti Park

Vadnyugat

Medvékről embereknek

Dinnyeszezon

Heti kérdés

Időutazás

Jó hírek

Sárkányhajók

Hogyan főzzek homárt?

Madarak

Betűző Méh

Júniusi összefoglaló

Csip-csirip

Diplomaosztó

Ithaca fesztivál

Newport, Vanderbilt kastély

Cape Cod

Bostoni Teadélután

Plimoth Plantation

Uncle Sam

N*t*l*x

Könyvvásár

Princeton

Magnólia

Filmmustra

Húsvét

Szépségek

Ntl*x